Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 18„ hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Recept a javából A Forró szél című tízré­szes jugoszláv tévéíi ! msoro­zat meglehetősen vontatot­tan indult. Az első blokko­kat fintorogva figyeltük, ki­fogásolva a lassú tempót, a. jellegtelennek tűnő cseiek- menyvezetést, a kezdetben szürkének látszó karaktere­ket. Később aztán magunkat vizsgáltuk önkritikusan, hi­szen menet közben felfedez­tük az eleinte rejtett eré­nyeket. A jellemek mindin­kább körvonalazódtak, egy­re markánsabbá tisztultak. Rájöttünk, hogy a főhős életből metszett figura, akinek számos változatával nap mint nap találkozunk. Sinisa Pavic ilyenné mintáz­ta a mind rokonszenveseb­bé rajzolódó mellékalakokat is. Mindinkább tetszett aszer- ző ironikus, őszinte valóság- abrázolasa, egyént ízű, má­séval össze nem téveszthető humora. Olyannyira, hogy vártuk a folytatásokat, jog­gal reménykedve a tartal­mas kikapcsolódásban Nem is csalódtunk egyet­len alkalommal sem. Ez nem­csak az ötletes, a jó szemű, a szakma fortélyait bravú­rosam elsajátító író érdeme, hanem a müvét megjelenítő stáb valamennyi tagjáé. Aleksandar Djordjevic nem törekedett látványos rendezői attrakciókra, „mind­össze" az őt is megbűvölő ér­tékeket óhajtotta hiánytala­nul felvillantani. Jó érte­lemben vett szolgálatot tel­jesített Djorje Nikolic ope­ratőr is, aki a korrekt képi megfogalmazás terén jeles­kedett. Vojkan Borisavljevic zeneszerzőként igazolta, hogy minden penzum szárnyakat adhat annak, aki ráérez a lényegre, s ennek megraga­dására állítja hadrendbe két­ségtelen tehetségének gazdag •eszköztárát. A Surdát képernyőre va­rázsló Ljubisa Samaradzic hasonló hangoltságtól vezé­relve tevékenykedett. Mel­lőzött minden harsány szint, épp ezért dicséretes igényes­séggel nyújtotta azt. amit tőle vártak. Akárcsak part­nerei. Ezzel a hibátlan összmun­kával magyarázható, hogy nem kérjük számon az iz­galmas történetbonyolítást, az izzó konfliktusokat, hogy kissé szomorkásán búcsúz­tunk ettől a figyelemre mél­tó vállalkozástól. Borongásunk oka az, hogy honi alkotóink eddig egyet­len alkalommal sem rukkol­tak ilyen szintű produkció­val. Meghökkentő, garantál­tan kudarcra ítélt kísérle­tekkel ugyan találkoztunk, s ezek felbukkannak majd ké­sőbb is. Épp ezért időztünk el a sajátos siker összete­vőinél. „Gyógymód" ugyanis létezik, a bevált recept hasz­nosítható. Méghozzá: mindenütt. . Pécsi István A Hajdú-jelenség Sokan csodálkoztak az ele­jén .Hajdú János megjelené­sén, gesztusain. Szokatlan volt a hangütés, ahogy meg­szólította a nézőket, ahogy kérdezett, ahogy elemezte a világ titkait Többen ..kenet- teljesnek” ítélték, merevnek, szertartásosnak. Am egyre inkább kibontakozott sajátos televíziós stílusa, amely va­sárnaponként a képernyők elé csalta a nézők millióit. Ahhoz szokatta hozzá az őt figyelőket, hogy felnőtt em­berekként, felelős, érett sze­mélyiségekként szemléljék a világ eseményeit, s elköte­lezetten. sok nézőpontból vizsgálva reagáljanak a tör­ténésekre. Nem hasonlított ez a fajta magatartás az eddig meg­szokottakhoz. Találkozhat­tunk már a tömegkommuni­káció csatornáin vállvere­gető, kedélyes vagy éppen tudálékos magyarázatokkal, de talán senki sem vetett számot ilyen sokszínűén az eseményekkel, mint ő. Fe­gyelmezettsége, komolysága ugyan az első időben feszé­lyezhette is a közönséget, de egyre inkább megértették a nézők: itt a tisztelet kifeje­ződéséről van szó. Méghaj- ’ lásával, hangsúlyos megfo­galmazásaival éppenhogy szolgálja a képernyők előtt helyet foglaló sok-sok em­bert. Az elmúlt héten a Hét különkiadásaként Lakás, la­kóhely, közérzet címmel je­lentkezett egy esti műsor­ban. Mintegy megkoronázta ez az adás azt a sorozatot, amelyben a Hét az életszín­vonalunkat. mindennapjain­kat annyira meghatározó lakáshelyzetről készített. Az eddigi műsorok föltárták a jelenségeket, ez a mostani pedig tág horizontot vázolt fel az eddig látottak mögé Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter mellett meghívott Hajdú Já­nos egy szociológust és egy statisztikust is, hogy sokol­dalúan ábrázolhassák a je­lenlegi helyzetet. A beszél­getés kerek volt és sokat­mondó: kiderülhetett, hogy itt nemcsak az építőipar problémáiról lehet szó, ha­nem társadalmunk más ;fo­lyamatai is okozói a lakás­mizériának, így emlegették a többi között a település- fejlesztés ellentmondásait, azt, hogy a községek kevés­sé tartják meg lakóikat. Ele­mezték a lépcsőzetes lakás­hoz jutás ellentmondásait, a fizetőképes kereslet és az árak közötti feszültséget. Minderről nyíltan, kertelés nélkül szóltak: Hajdú János sajátos, „tüskés” módján nem hagyta, hogy bármiről is „szőrmentén” essen szó. Nyilvánvalóan látszik, hogy mer rögtönözni is: bizonyá­ra egy-egv ilyen beszélgetést előzőleg körvonalaznak a szereplők, az már a műsor­vezető talpraesettségén mú­lik, hogy a vita logikájából kiindulva mer-e „letérni a sírnői’*. Éppen ezért hat olyan élőnek, izgalmasnak egy-egy általa vezetett vita. Gábor László Felvétel, színész szakra A Színház- és Filmművé­szeti Főiskola felvételt hir­det az 1985—86-os tanévre színész szakra. A felvételre érettségizett vagy az 1984— 85-ös tanévben érettségiző, 18—22 éves fiatalok jelent­kezhetnek. (A művészeti fő­iskolákra jelentkezők az ér­vényes rendelkezések értel­mében egyidejűleg egy má­sik felsőoktatási intézmény­be is jelentkezhetnek.) A jelentkezés írásban történik, amelyhez mellékelni kell a jelentkezési lapot két pél­dányban, az iskolai végzett­séget igazoló bizonyítványt, önéletrajzot, 150 forint eljá­rási díj befizetéséről szóló átutalási postautalvány fel­adóvevényét, három darab, saját címre megcímzett és felibélyegzett postai boríté­kot. A felvételre jelentkezés határideje: 1985. március 15. Cím: Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola, tanulmányi osztály, 1088 Budapest. Vas utca 2/c. (Jelentkezési lap és az eljárási díj befizeté­séhez szükséges postai utal­vány a felvételi egységcso­magban a postán beszerez­hető.) Halasi csipke A csipke, mint az öltöz­ködés dísze ma is él, szíve­sen alkalmazzák a hölgyek ruhainak díszítésére is. A Kiskunhalasi Csipkeházban élénk munka folyik, együtt dolgoznak idős csipkevarrók fiatal tanítványaikkal. A bonyolult művészi munkát hajszálnál is vékonyabb, erő­sen sodrott lenfonallal, var­rótű segítségével végzik. A halasi csipke az európai ne­mes csipkék között rangos helyet foglal el, igen kere­sett bel- és külföldi piaco­kon. Képeinken: jellegzetes halasi csipke. Fiú-leány mo­tívum, illetve a csipkeké­szítés. (MTI fotó: Tóth István Csaba — KS) Film a felszabadításról „Magyarország felszabadí­tása" című háromrészes do­kumentum, film munkálatai fejeződnek be a közeljövő­ben a MAFILM Katonai Filmstúliójá'ban. Alkotói fel­használták a 40 éve készí­tett, s eldig még sehol sem vetített, a moszkvai film­archívumban őrzött filmdo­kumentumokat is. A felsza­badító csapatokkal együtt mozgó szovjet filmoperatőrök a többi között a főváros ostromának legjelentősebb mozzanatait és a dunántúli harcok sok eseményét vették filmszalagra A nagyszabású dokumen­tumfilm első két része: a „Battonyától Budapestig” és ,.A budapesti csata” már el­készült. „A dunántúli had­műveletek” című harmadik rész vágási munkálatai még folynak, de a film március­ban elkészül. A „Magyar- ország felszabadítása” című háromrészes dokumentum­filmet a tervek szerint már­cius végén a Magyar Tele­vízió is műsorra tűzi. Sikerült sikkasztanom egy­milliót a vállalatnál. Ezt úgy csináltam, hogy semmi­féle ellenőrzés söha nem ve­szi észre. Egyszerűen művé­szien csináltam. Most az a problémám, hogy mitévő legyek a pénz­zel. Először arra gondoltam, házat építek. Csakhogy a telepparcellázó hivatalnál nagyon sokáig nem kerül­tem sorra. Több száz kér­vényt adtam be, de kevés a beépíthető telek. Kiszámí­tottam, hogy 85 évig tarta­na, amíg rám is sor kerül­ne a parcellázásnál. Mivel pedig a semmire csak lég­várakat lehet építeni, le­mondtam az építkezésről Azután azt gondoltam, hogy aranyat veszek. Csak­hogy megint leküzdhetetlen akadályokba ütköztem. Ami­kor az arany olcsó volt, te­hát nem volt érdemes ven­ni, akkor tele voltak vele az üzletek, amikor viszont felemelkedett az ára a vi­lágpiacon, egyszerűen eltűnt. De az aranyvásárlás egyéb­Gabriel Hocman: A millió ként is megfontolandó volt, mert feltűnő lett volna, ha egyszerre sok aranyat ve­szek. Ha a sikkasztásért nem kaptak el, miért kockáztas­sak? Tehát úgy döntöttem, hogy inkább bankba teszem a milliómat megfelelő kama­tért. Valamelyik régi, meg­hízható bankot akartam ke­resni, mint például a Chase Manhattan, amely ráadásul még elég magas kamatot is fizet. Vagy esetleg Svájcban nyissak bankszámlát? Csak­hogy ez megint nem sike­rült. Megakadályoztak ben­ne a devizaelőírások, a pénz­gazdálkodási intézkedések, ezért azt találtam ki, hogy inkább utazni fogok a mil­lióért. De ez sem olyan egyszerű, ugyanis hajlamos vagyok a tengeri betegség­re, a repülőgépen pedig fé­lek. Dudinecbe pedig nem érdemes elutazni azért, hogy az ember elköltse a millió­ját. A többi fürdőhelyen pe­dig már régen lefoglalták a helyeket a külföldiek, akik egyébként mindenütt előny­ben részesülnek. így tehát az utazásról is lemondtam. Még egy lehetőség ma­radt: veszek egy autót, egy luxuskocsit, bárral színes .televízióval és beépített úszómedencével De ha si­kerűi is egy ilyen autót ven­nem, mit csinálok, ha va­lami elromlik ibenne, hogy kapok hozzá pótalkatrészt? Biztos, hogy nem tudok sze­rezni még egy millióértsem! Tehát erről is le kell mon­danom. Végül azt találtam ki, hogy ezt a milliót az élve­zetekre fordítom. Csakhogy túl sok szeszt sem tudok fogyasztani az epém miatt, és különben is diétáznom kell, mert az utóbbi időben hízásnak indultam. Egyéb­ként, ha sokat költenék az éttermekben, megint csak felfigyelnének rám, ezért in­kább erről is lemondok. Végül már nem volt más megoldás, minthogy vissza­viszem a milliót, amit sik­kasztottam. Csakhogy ez sem olyan egyszerű ám! Hogy csináljam, hogy ne vegjyék észre az ellenőrök? Hiszen ha kiderül, hogy a pénztár­iban egymillióval több van, engem úgy lecsuknak, hogy helefek'etedem ! , (Fordította Lipcsey Júlia) Hangverseny a Gárdonyi Géza Színházban Gabos Gábor és az Egri Szimfonikus Zenekar Az Országos Filharmó­nia egri hangverseny-so­rozatának negyedik est­jén, csütörtökön, a Gár­donyi Géza Színházban az Egri Szimfonikus Ze­nekar adott műsort. Az est szólistájaként Gabos Gábor zongoraművész lé­pett fel. Az egri közönség megkü­lönböztetett érdeklődéssel fogadta a „hazai pályán” szereplő együttest. Maga a műsor, nemkevésbé a ven­dégművész teljes joggal rá­szolgált erre a fogadtatásra, és ha egyeseket meg is le­pett a pótszékes ház, a si­ker önmagáért beszél A műsort Muszorgszkij­nak, az Egy éj a kopár he­gyen című hangverseny-fan­táziája nyitotta meg. A ze­netörténet szerint Gogol drá­mája ihlette a muzsikust ennek a súlyos, felkavaró látomásokat megidéző da­rabnak a megírására. Ne­künk mégis inkább Doszto­jevszkij jutott eszünkbe, az ő hősei, az ő tépett idegzetű alakjai. S ha a boszorkány­szombatra rá is kondul a falusi harangszó, a csendes hajnali béke, azért az éjsza­ka, a látomás, a sötétség ri­asztó szellemei nem halvá­nyulnak el a darab végére. Schumann IV. szimfóniá­ja, a d-moll (op. 120.) ugyan­csak romantikus, de egészen más felhangokkal Ebben a nagy lélegzetű alkotásban, már-már szimfonikus köl­teményben benne lobog az ereje és boldogsága teljében élő művész, aki perben-ha- ragban áll az egész világgal, amelyet maradinak, hitvá­nyul önronek tud és érez, amelyet feltétlenül meg kell változtatnia! Mint minden szellem, aki érti kora és le­hetősége korlátáit, türelmet­len Schumann is, és boldog­sága esztendejében, 1841- ben ezeket a lázadó gondo­latokat nyújtja át mintegy nászajándékul darának, fé­leségének. A két mű között szólalt meg Beethoven III. zongora­versenye, az op. 37-tel jelölt c-moll. A két romantikus műhöz képest szigorúan, zártan fegyelmezett. Egy mindvégig lebilincselő iram- lás tartja fogva a hallgató­ságot. A hangnem- és han­gulatváltás a darabban, a zongora és a zenekar pár­beszéde viszi a közönséget az élmény felé; de a hatás akkor jut a legmagasabbra, amikor a drámai dikciók és a vissza-visszatérő zenei mondatok a zongorán fut­nak végig. Az Egri Szimfonikus Ze­nekart Farkas István diri­gálta. Az együttes nagy becs­vággyal készült erre az est­re, annál is inkább, mert egyelőre „otthontalanul”, próbaterem és az elmélyült munkához szükséges nyu­galom nélkül, zaklatottan él. A két romantikus műben ennek a — reméljük, átme­neti — nyugtalanító hely­zetnek a szorítása nem volt felfedezhető. A zenekar „hozita” a tőle elvárt telje­sítményt. A Muszorgszkij - fantázia viharzását jól dol­gozta fel a karmester. A Schumann-szimfóniában, az anyaggal a lázadó szellem­mel való „együttélésben”'si­került észrevennie és ki­bontania a lelkületet és he­vületet. Beethoven c-moll zongoraversenyében is társa tudott lenni a dirigens, a zenekar is a szólistának. Sajnáljuk, hogy éppen a hangulatos kádenciánál és éppen a karmesternél fi- gyelmi rövidzárlat okozott némi zavart. Keddi előzetesünkben szóltunk Gabos Gábor élet- útjáról, sikereiről, karrierjé­nek eddigi állomásairól. Nagyszerű technikai felké­szültség birtokában, a meg­szólaltatott mű teljes átélé­sével és érett értelmezésével, az önfeledt játék örömével szerzett értékes perceket kö­zönségének. A zenetörténeti bevezető­ket Pándi Marianne mon­dotta el. Hangulatkeltő, fel­készítő mondatait hálásan fogadta az egri közönség. Farkas András

Next

/
Thumbnails
Contents