Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1985. február 16., szombat A záróülés. középen Marchais főtitkár (Fotó: AP — MTI — KS) FRANCIA KOMMUNISTÁK Leszámolás az illúziókkal CHILE Terror és növekvő ellenállás Hogy minél többen fejt­hessék ki véleményüket az FKP XXV. kongresszusán, a külföldi vendégek írásban adták át az otthonról hozott üdvözletét, és csak néhányan kaptak szót a Balard-csar- nokban rendezett Szolidari­tási Esten. Egyébként az FKP vezetése is ezt a fóru­mot választotta külpolitikai koncepciójának kifejtésé­re. Ennek során Georges Marchais több fontos té­mát érintett. Szólt arról, hogy társadalmi modelljü­ket egyetlen más társada­lom sem inspirálja, de ők sem kívánják másra rákény­szeríteni a francia típusú szocializmust. A továbbiak­ban azt fejtegette, hogy a francia kommunisták viszo­nya a testvérpártokkal egy­más kölcsönös tiszteletben tartásán, a függetlenségen, a be nem avatkozáson, a különbségek elismerésén, il­letve a szigorúan vett egyen­lőségen alapul. Végül a kö­zös harc legfőbb tennivaló­jaként jelölte meg a béké­ért, a lefegyverzésért vívott harcot, továbbá az új gaz­dasági világrend megterem­tésének szükségességét, illet­ve az emberi jogok érvé­nyesítését a világban. Új stratégia Ha a történészek évtize­dek múlva minősíteni pró­bálják az FKP XXV. kong­resszusát, minden bizonnyal úgy értékelik majd, mint ami hangsúlyozottan belpo­litikai vonatkozású volt, és alapvetően arra irányult, hogy lezárja az egységes bal­oldal évtizedes illúziójának korszakát. Bár a szakítás jó fél évvel ezelőtt — amikor a kommunista miniszterek kiváltak a kormányból — megtörtént, de a döntés szé­les körű elfogadtatása, a következtetések levonása, és az új stratégia meghatáro­zása a mostani kongresszu­sig váratott magára. A Központi Bizottság be­számolója ezúttal már azt az egyértelmű álláspontot szögezte le, hogy illúziókat kergettek, amikor a párt stratégiai alapelvévé tették a közös választási program kidolgozását, majd pedig a közös kormányprogram meg­valósítását. A kormányzat a kommunista miniszterek javaslatait figyelmen kívül hagyta, a valódi gondokra szociáldemokrata típusú po­litikával reagált. Mindeb­ből logikusan következett: a múlt év nyarán lezajlott európa-parlamenti válasz­tások kudarca. A szavaza­tok látványos csökkenése je­lezte a nép csalódását a baloldal egységes fellépésé­ben. Georges Marchais e megállapításhoz önkriti­kusan hozzátette: a Francia Kommunista Pártot is fe­lelősség terheli, mert a szo­cializmus francia program­iénak kidolgozása helyett, ami mostantól stratégiájuk alapja, a népfrontpolitika helyességében hittek. Az új stratégia egyik fon­tos eleme a népi többség kialakításának elkepzelé­összeóllította. Pilisy Elemér se. A főtitkár azt mondta: tisztában van azzal, hogy az elképzelés merésznek látszik. De lényegében arról • van szó, hogy ebben a tömörü­lésben mindazok résztvesz- nek, vagy résztvehetnek, akik a kormánypolitika ál­dozatainak tekinthetik ma­gukat. A válság és a mun­kanélküliség a társadalom legkülönbözőbb rétegeit sújt­ja, és ebből a sokszínű, sok­fajtájú tömegből alakítható ki az a népi többség, amely él a tudomány és a techni­ka eszközeivel, és a nép érdekében fejti ki tevékeny­ségét. Cél: a belső egység Az a párton belüli cso­port, amelyet a francia la­pok általában újítóként szoktak emlegetni, elsősor­ban e két kérdésben, tehát a szocialista párthoz való viszony, illetve a régi több­ség jelszavának elfogadásá­ban vall külön álláspontot. A csoport első nyilvános szembefordulása a vezetés­sel azon a központi bizott­sági ülésen történt, még a múlt év végén, amikor meg­vitatták a pártkongresszus elé terjesztendő határozati javaslatot. Hatan tartózkod­tak a szavazástól. Az ő ha­tásuk következtében három megyei pártértekezlet nem szavazta meg az említett ha­tározati javaslatot. Ez a csoport azt is kérdésessé tet­te, hogy _a demokratikus centralizmus élő és ható módszer a pártvezetésben. Végül ezúttal is felvetették az FKP és a szocialista or­szágok viszonyát. A küldöt­tek azonnal és keményen reagáltak. Lényegében két délelőtt folyt a vita az újítók nézetei körül, és ennek is az volt a célja, hogy így akartak az ellenvélemények mélyére hatolni, elérni azt, hogy a párton belüli vita lezáródjon, méghozzá egy­értelműen, az új stratégia megfogalmazásának meg­felelően. Konkrét tennivalók Végül szeretnék számot adni arról, hogy az új stra­tégia megfogalmazásával párhuzamosan milyen konk­rét tennivalókat jelöltek ki. A legfontosabb: az erőfor­rások sokoldalú mozgósítá­sával új munkahelyek te­remtése, vagyis a növekvő munkanélküliség elleni harc. Nagyobb hangsúlyt kíván­nak helyezni a társadalmi igazságosságra, s nagyobb szolidaritást kívánnak tanú­sítani a válság által fokozot­tan érintett rétegek iránt. Szükség van bizonyos in­tézmények reformjára is. Az elnöki hatalom rovására na­gyobb felelősséget kell adni a kormánynak és parlament­nek. ,,A harc nem lesz könnyű, de tétjei fontosak és döntő­ek, s most azzal a bizonyos­sággal zárjuk a munkát, hogy a helyzetnek megfele­lő politikát sikerült kiala­kítanunk” — mondta az öt­napos kongresszuson zár­szavában Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt újjáválasztott főtitkára. Ónody György I9.).'í. február 12-en alakult meg a Chilei Egységes Szakszerveze­ti -Központ (CUTI. A Szakszervezeti Világ­szövetség ezt a napot a „Chilei nép iránti szo­lidaritás nemzetközi napjává" nyilvánítot­ta. Chile, 1985. február. A diktátor, Pinochet tábornok az 1973 óta fennálló rend­kívüli állapotot nemrég ostromállapottá szigorítot­ta. Másképp már nem ké­pes megbirkózni a növek­vő tömegtiltakozással. A fővárosban, Santiagóban éj­szakai kijárási tilalmat ren­delt el, a számára kellemet­len polgárokat bírói eljárás nélkül korlátlan ideig vizs­gálati fogságban lehet tarta­ni, házifogságba helyezni, vagy száműzetésbe küldeni. A telefonokat lehallgatják, a postát ellenőrzik, hat el­lenzéki újságot betiltottak, a megmaradt sajtót, a rá­diót és televíziót szigorú cenzúra alá vetették. A had­sereg megszállta Santiago déli külvárosait, a „nyugta­lanság fészkeit.” Tartaléko­sok ezreit — első ízben nőket is — kétéves katonai szolgá­latra hívtak be. Új foglyok a Stadionban A tömegletartóztatások első áldozatait, csakúgy, mint annak idején, 1973 vé­res szeptemberében, a hír­hedt Stadionba zárják. Négy nappal az ostromál­lapot kihirdetése után a diktátor csapatai hajnal 6 órakor benyomultak Santia­go Campamento Cardenal Raul Silva Henriquez nevű szegénynegyedébe. A ne­gyed 22 ezer lakója közül a legtöbben még aludtak. Mi­ért is keltek volna fel ilyen korán, amikor több mint 90 százalékuk munkanélküli. Három helikopter zúgott el mélyrepülésben a kunyhók felett, majd rendőrök és ka­tonák ezrei villámakcióval megszállták a tábort. Min­den konyhót átkutattak, a fiatalokat és a férfiakat el­különítették családjaiktól. Ordító, síró gyermekek bo­lyongtak a szűk utcákon. A háromgyermekes, öthónapos állapotos Norma a félig nyi­tott ajtón át látja férjét, Lu­is Ernesto-t két órán át a Hogyan lehetne semlege­síteni a békemozgalmat? Ez a kérdés okoz gondot a szö­vetségi kormánynak, miután látja, hogy a rakétaellenes oppozíció — akár egy kibon­tott vitorlákkal előre haladó hajó — tartós pozíciókra tesz szert a lakosság körében. „Ki kell fogni a szelet a a vitorlákból” — határozták el Bonnban, és propaganda- kampányt indítottak a hábo­rúellenes mozgalom ellen. S a kormány ehhez a dologhoz nem közönséges módon fo­gott hozzá. A televízióban több olyan rövidfilm típus- szüzséjét dolgozták ki. amelynek meg kell győzni­ük országunk polgárait a Pershing—2-k és a szárnyas­rakéták hasznáról. 1. SZÜZSÉ. Reklámügy­nök csenget az ajtón. Rés- nyi'ré nyílik az ajtó. s a há­ziasszony elégedetlen hangja hallatszik: — Nem veszünk semmit. Ám az ügynök a lábával megakadályozza, hogy az aj­tó becsukódjék. — Semmit A karhatalom brutalitása sem kát kunyhó előtt térdelni, mel­lette lövésre kész géppisz- tolyos katona. Hangszóró szólal meg: „Ez nem házku­tatás, csak tudni akarjuk, hányán laknak itt!" Déltáj­ban eltávoznak a rendőrök és katonák. Magukkal vi­szik a telep 6000. valameny- nyi 15 éven felüli férfi la­kóját A 6000 férfit naphosszat kihallgatják. „Azt akarták tudni, kik a tábor politikai vezetői'’ — meséli a 17 éves Mariano, akit a razziát kö­vető második napon elen­gedtek. Végül 153 férfit a hírhedt, észak-chilei Pisau- ga koncentrációs táborba szállítottak. Köztük Luis Ernesto-t, az állapotos Nor­ma férjét. Nem voltak érvé­nyes papírjai. Harcias asszonyok A telep asszonyai bizott­ságot alakítottak és átvet­ték a tábor vezetését. Ami­kor a rendőrök ismét meg­jelentek, kart karba öltve megakadályozták behato­lásukat. Az asszonyok a ka­tolikus „Solidaritasvikari- us”-hoz fordultak védele­mért. Két hét múlva szinte azo­nos szövegű levelet kaptak férjeiktől a koncentrációs táborból. „Jól vagyunk — írták — és három hónap múlva hazamehetünk. Az a kérésünk csak, hogy ha problémátok van, a városi elöljárósághoz forduljatok és ne a papokhoz. Mert különben fennáll a veszély, hogy to­vábbra is itt tartanak ben­nünket.” S az asszonyok, — mit tehettek mást — elke­rülték a Solidaritásvikáriust, sem árulok, csupán meg sze­retném védeni önt — mond­ja, s ezekkel a szavakkal benyomul az előszobába. — Persze egy kicsit mégiscsak becsaptam önt, Maierné asz- szony. Egy dolgot azért sze­retnék eladni önnek. A biz­tonságot. Zöld fák között ál­ló gyönyörű háza, boldog családja — mindez megsem­misülhet egy szép napon. A kamera nagytotálban mutatja Maierné arcát, amelyen páni félelem tük­röződik. — Talán nem hallott a szov­jet SS—20 rakétáról. Ma- lemé asszony? — folytatja az ügynök. — Ennek a rakétá­nak tömérdek robbanófeje van. Maierné elsápad rémüle­tében. — Uramisten, nincs sem­miféle ellenszere egy ilyen szörnyű fegyvernek? — kér­dezi remegő hangon. — Van ilyen szer — mond­ja keményen a reklámügy­nök. — Az amerikai Per­shing—2 rakéta, amely to­tantoritja vissza a tiltakozó­(Fotó; Stern — KS) amely jogi tanácsokkal se­gíti a hozzáfordulókat és se­gít az eltűntek felkutatásá­ban. A növekvő terror láttán a múlt év novemberében még az olyan, korábban konzer­vatívként ismert egyházi ve­zető, mint Fre&no santiagói érsek is éleshangú pásztor- levelet bocsátott ki Pino­chet és tábornokai ellen, el­ítélte az ostromállapotot, amely „aggodalmat és kínt” jelent a népnek. Nemzetközi összefogás A diktatúra ellen harcoló szocialisták és kommunisták közös frontot alkotnak a nép érdekében fellépő egy­házi személyekkel. Bár két ellenzéki csoportosulás mű­ködik — a kereszténydemok­ratákat, radikálisokat, liberá­lisokat és a konzervatív nép­pártiakat tömörítő Alianza Demokratica (AD) és a kommunisták, szocialisták és a MIR nevű bololdali cso­port által alkotott Demok­ratikus Népmozgalom (MDP) — gyakoriak a közös akci­ók a közös ellenség ellen. Közösen szervezik a Pino- chet-rezsim elleni tiltako­zásokat, tüntetéseket, a „Nemzeti Tiltakozónapokat” és sztrájkokat. Egy szociológus csoport által nemrégiben végzett — természetesen illegális — felmérés szerint a lakosság­nak csupán 8,4 százaléka tá­mogatja a Pinochet-rezsim politikáját. A túlnyomó többség a demokrácia' mi­előbbi visszaállítása mel­tális biztonságot biztosit ön­nek. 2. SZÜZSÉ. Doktor Rawen, magánpraxist folytató orvos rendelője. Doktor Rawen: Mondja el, mi bántja, Dühlné asszony? Dühlné: Éjszaka nem tu­dok elaludni a félelemtől. Rémlátomásaim vannak. Alighogy lehunyom a sze­mem, össze-vissza röpdöső rakétákat látok. Doktor Rawen: Miféle ra­kéták ezek? Dühlné: Természetesen szovjetek Segítsen rajtam, doktor. Doktor Rawen: Felírok ön­nek egy szert, ami megsza­badítja ettől a rendellenes­ségtől. Pershing 2-nek hív­ják. és nincsenek mellékha­tásai. (A nézőkhöz fordulva) Ügy gondolom, ez a gyógy­szer önöknek is jó lesz. A Pershing—2 a legújabb, leg­kitűnőbb szer, amelynek rendkívüli békés aromája van. 3. SZÜZSÉ. Vetélkedő. . Játékvezető: Simersné Az Unió és Reagan Éppen 74. születésnapján tartotta meg Reagan ameri­kai elnök „Az Unió állapotá­ról" szóló beszámolóját a kongresszus két házának együttes ülésén. A beszéd mindössze 30 percig tartott, és ennek nagy részét is az Egyesült Államok belső gaz­dasági életének problémái töltötték ki. Nemzetközi kér­désekkel így az óriási több­séggel másodszor is újjává­lasztott Reagan (második és utolsó elnökségének e legel­ső ilyen üzenetében) szük­ségszerűen csak nagyon tö­mören foglalkozhatott. A hangvétel inkább szónokias volt, mint tényekre támasz­kodó. Az mindenesetre kide­rült ebből a szónoki hang­vételből, hogy lényeges szán­dékait és célkitűzéseit te­kintve nem lehet komoly módosulást várni a legköze­lebbi jövőben az Egyesült Államok külpolitikai vonal- vezetésében. „Az Unió állapotáról” szó­ló elnöki üzenet egyetlen pozitív külpolitikai monda­nivalója az volt, hogy az amerikai kormány általános­ságban támogatja a fegyver­zet, és különösképpen az atomfegyverzet csökkenté­sének gondolatát, és komo­lyan óhajt tárgyalni erről a Szovjetunióval. Ezlel párhu­zamosan azonban megfigyel­hető volt az a törekvés, hogy az elnök magának a tárgya­lási folyamatnak a megkez­dését is eddigi. határozott fegyverkezési politikája eredményének tekintse. Meg­ismételte azt a már többször hallott érvet, hogy a Szov­jetunió „az amerikai erőnö­vekedés láttán” tért volna vissza a tárgyalóasztalhoz. Ebből az érvelésből követ­kezett azután, hogy Reagan támogatást kért mindazok­hoz a fegyverkezési tervek­hez, amelyeket még saját pártjának kongresszusi kép­viselői is jórészt túlzottnak tartanak. Ennek a szónoki hozzá­állásnak dollárösszegekben is megnyilvánuló következ­ménye az, hogy az elnök támogatást kért a most köz­zétett költségvetés több mint 313 milliárd dollárt kitevő katonai kiadásaihoz. Hangulatát és hangvételét tekintve az idei elnöki üze­net nem annyira „az Unió” mint inkább Reagan elnök „állapotát” tükrözi. Azt, hogy a konjunktúra élénkülésének, és az országban tapasztalha­tó nacionalista hullámnak a sodrásában nagyszabású választási győzelmet arató Reagan nem lát más ered­ményes módszert, mint ed­digi politikájának folytatá­sát. Lényegében a költség- vetés feletti kongresszusi vi­ta mutatja majd meg, hogy az amerikai törvényhozók is így látják-e hazájuk álla­potát és feladatait. asszony, ön megígérte ne­künk, hogy csukott szem­mel megkülönbözteti az amerikai „békerakétát” a szovjet „háborúrakétától”. Két rakéta van ön előtt. Melyikük a „békerakéta”? Simersné: Ez! Játékvezető: Bravó! Az első kísérletre eltalálta. Hogyan különbözteti meg őket? Simersné: A különbség már az első érintésre nyil­vánvaló. A Pershing—2 bi­zalmat ébreszt. 4. SZÜZSÉ. Az utcán. A képernyőn a béke hí­veinek felvonulása látható. A bemondó hangja: „Ifjú idealisták síkra szállnak a békéért. Gyönyörű dolog, de milyen könnyű visszaélni ve­le! A tüntetők egyike (a ka­mera nagytotálban megálla­podik az arcon) kommunis­ta izgató. Holnap pedig a kommunisták behatolnak az ön házába. Legyen hát éber!” (Die Zeit-Hamburg) Zahemszky László fordítása lett tett hitet. Gáti István —I —e. WOLFGANG EBERT: A csodatevő gyógyszer

Next

/
Thumbnails
Contents