Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

4.

JT,,

& ? m tm m

HbHUatMMVK

NÉPÚJSÁG, 1985. február 14., csütörtök

A magyar film külföldön

Az újságokban. a rádióban, a televízióban egyre gyakrabban adnak hírt a világ különböző részein rendezett filmfesztiválokról, és arról is, hogy valamelyik magyar fim, alkotó, színész díjat kapott De hogyan kerülnek ezek az alkotások a rendezvényekre, versenyekre?

A felszabadulás előtt elsősorban a külföldi tőkével készült magyar filmek jutottak el határainkon kívülre, valamint az úgynevezett kultúrfilmek. A II. világháború alatt, a németek megszállta országok közül néhányban népszerűek voltak a magyar filmek, amelyek hangvételükkel, témájukkal eltértek a náci pro- pagandaf rímektől.

A felszabadulás után lassan meginduló filmgyártással szinte egyidejűleg megkezdődött a kapcsolatfelvétel, elsősorban a szocialista országokkal; köztük is főként a Szovjetunióval. A felszabadulást követő első három esztendőben összesen tíz játékfilm készült, köztük a Valahol Európában, amely maradandó értéknek bizonyult. 1948—1955 között a szocialista országokban már rendszeresen vetítették filmjeinket, amelyekkel így megismerkedett a nagyközönség. A Szovjetunió kezdetben szinte minden magyar játékfilmet megvásárolt — évi öt-nyolcat —, és milliós közönséghez juttatta el. Más volt a helyzet a tőkés országokkal. A hidegháborús korszak kezdetekor teljesen megszűntek a kapcsolataink. Csupán külképviseleteinken, vagy néhány haladó szak- szervezetben vetítettek magyar alkotásokat. például Olaszországban.

Az ötvenes évek második felében fellendült hazánk filmgyártása Ekkor alakult meg a Hungarafilm, a magyar filmek külkereskedelmi vállalata. A szocialista országokban kölcsönösen, több éves szerződések alapján ffilmátvételeket rendeznek egymás számára. Nálunk

RENCONTRES HENRI LANGLOIS

RENCONTRES INTERNATIONALES DU FILM UNIVERSITAIRE ET DE FIN D'ETUDES

A zsűri nagydíja egy rövidfilmnek 1980-ban

Diploma Taorrainábó! 1982-ben

évente két alkalommal vetítik le az új „termést” az európai szocialista országok delegációi előtt.

Az átvett magyar filmek különféle csatornákon jutnak el a közönséghez: a moziforgalmazásban. a televíziós vetítésekkel, és újabban a video útján. És vannak nem kereskedelmi jellegű csatornák, mint az egyetemeken, filmklubokban, filmmúzeumban való vetítések. Az évek során bebizonyosodott, hogy az általában nem kifejezetten szórakoztató, hanem komoly témájú magyar filmeknek nem a mozi a legjobb piacuk, hanem a szűkebb körű bemutatások. Hosszú éveken át főleg Franciaországban volt sikerük a zárt körben vetített magyar filmeknek, mert ott volt a legszélesebb az art kinő hálózat. A televízió számára mind ez ideig az NSZK vásárolja legtöbb filmünket. Onnan majdnem ugyanolyan rendszeresen jönnek válogatni, mint a szocialista országokból.

A „nagy áttörés” a hatvanas években következett be, elsősorban a Jancsó- fümekkel. (Ez az időszak volt a magyar filmművészet felemelkedésének ideje). A Szegénylegények, és a Csillagosok. katonák című filmek voltak az úttörők, ezekre felfigyelt a külföldi kritika, s érdeklődni kezdtek egyéb alkotásaink iránt is. Követte őket Kovács András Hideg napok című filmje, majd az új rendező- nemzedék alkotásai. Szabó István Álmodozások kora, Apa, Gaál István Sodrásban

című műve már világszerte ismertté tette a magyar filmeket. Jöttek a meghívások külföldi fesztiválokra.

Már 1949-ben hoztunk haza díjakat, Marianske Lenéből a Talpalatnyi földdel, és attól kezdve szinte nem volt év, hogy valahol valamilyen magyar film, rendező, operatőr vagy színész ne lett volna a díjazottak között. Néhány példa: 1953. Velence: Gyöngyvirágtól lombhullásig; 1958. San Francisco: Ház a sziklák alatt; 1963. Mar del Plata: Angyalok

földje; 1965. Moszkva: Húsz óra.

Az utóbbi években évente 20—30 országban 70—80 fesztiválon szereplünk. Magyar filmhetet vagy -bemutatót átlagosan 20—30 országban 40—60 alkalommal rendezünk. A legtöbbet Franciaországban és Olaszországban, mert ezekben az országokban a legfejlettebb a filmklub-hálózat, és legnagyobb a baloldali ifjúság érdeklődése. Érzékenyen és gyorsan reagálunk a világban végbemenő politikai változásokra. Példa rá, hogy Allende elnök idején Chilében, Portugáliában a szegfűk forradalma után hamarosan megrendeztük a magyar filmek hetét.

1971-ben Makk Károly Szerelem című filmje Cannes-han és Chicagóban szerzett elismerést. A siker- sorozatban követte Gábor Pál filmje, az Angi Vera, amely betört az Egyesült Államok art kínéiba, díjakat aratott Cannes-ban, Firenzében, Londonban, Rámában és

Törőcsik Mari és Maáx Gyula Cannes-ban 1982-ben

sok más helyen. A Mephisto, Szabó István remeke ek nyerte az Oscar-díjat, Cannes-ban a zsűri díját, és azóta is folytatja diadal- útját. A legutóbbi idők sikersorozatának részese a Megáll az idő, a Jób lázadása és a Napló gyermekeimnek, amelyek előkelő helyet foglaltak el a Variety című tekintélyes lap kassza- siker listáján.

Természetesen állandóan figyelemmel kísérjük külföldön bemutatott filmjeink fogadtatását. A televízió, a video egyre szélesebb teret nyit a magyar film számára is. Nem közömbös, hogy milyen képet kapnak a kül- országi nézők a mai Magyar- ország életéről, gondjairól. Nem mindegy tehát, hogy mit és hogyan közvetítenek ezek a filmek, amelyek egyféle követei hazánknak szerte a világon.

Erdős Márta

A pártélet februári számából

A Pártélet februári számában két írás is foglalkozik megyei tapasztalatokkal. Barta Alajos, a Heves megyei pártbizottság első titkára a megyei pártértekezletek eredményeit elemzi, Lukács János, a Baranya megyei pártbizottság első titkára pedig összegzi a helyi kádermunka tapasztalatait.

Molnár Béla. a HNF Országos Tanácsának titkára áttekinti a népfront széles körű tevékenységét, és értékelj a kommunistáknak a népfrantmozgalómban játszott szerepét.

Külpolitikai szerepvállalásunk értékelésében előfordulnak túlzások, tévedések. Ez teszi időszerűvé Kovács László írását, amely megvilágítja a magyar külpolitika fő céljait, törekvéseit.

Vajda Péter anra a kérdésre keresi a választ: le- het-e 1985-öt olyan esztendővé tenni, amelynek végeztével, majd arról beszélhetünk, hogy a nemzetközi életben újból az enyhülés elemei erősödnek és a konfrontáció elemei szorultak vissza?

A piac szerepének megítélése a mi viszonyaink között az egyik legvitatottabb

elméleti kérdés, de mint működő rendszer is az ellentmondások, gondok sokaságát jelzi nap, mint nap. Medgyessi Péter ezzel ösz- szefüggésben a verseny és a piac néhány kérdéséről ír. A gazdaságpolitikai célok elérését segítő egyik lényeges eszköz, tényező az ár. Szikszai Béla betekintést nyújt az árrendszer további módosítására vonatkozó elgondolásokba, az ár, és a gazdasági egyensúly összefüggéseibe.

A társadalmi egyenlőtlenség minden fajtája érzékenyen érinti az embereket, de különös érzékenység mutatkozik a jövedelmi egyenlőtlenségekkel szemben. Falusáé Szikra Katalin feltárja a magyarországi jövedelemmegoszlás szerkezetét.

Pál Lénárd a szellemi munka megbecsülésével foglalkozik, és a többi között rámutat: a technológiai korszerűsítésekre, a technika- váltások előkészítésére kell felhasználnunk mobilizálható erőforrásainkat.

Folytatódik az 1984. augusztus—szeptemberi számban indított vita a vállalati pártirámyítás kérdéseiről. A szerkesztőség ezúttal Salz Péter hozzászólását közli.

Rettenetes hőség volt.

— Mit szólnál egy sörhöz?

— Szívesen innék — válaszolta a barátom.

Tehát bementünk egy étterembe, leültünk egy asztal mellé. A pincér azon nyomban ott termett, de amikor meghallotta, hogy sört szeretnénk, elmosolyodott:

— Ebben a hőségben? Sörünk csak télen van.

A másik étteremben egy fél óráig kellett várnunk a pincérre. Amikor odajött az asztalunkhoz, konyakot kértem.

— Megbolondultál? — csodálkozott a barátom.

— Egyáltalán nem bolondultam meg. A dolog nagyon -egyszerű — magyaráztam. — Van nálam egy fokmérő. Ha a pincér kihozza a konyakot, megkérdezem, megmérhetem-e. Akkor aztán egyszerre lesz nemcsak sör, hanem még ásványvíz is!

A konyak azonban rendben volt, sört pedig nem kaptunk.

ANDREJ

JAHONTOV:

A sör

— Ebből most már elég — mondta a barátom a harmadik étteremben. — Most te csak ülj a fenekeden, hallgass, és figyeld meg, hogy kell ezt csinálni.

A pincérre most egy órát kellett vámunk. Amikor végre megjelent, alig tudta megállni, hogy felelősségre ne vonjam a várakozásért. A barátom azonban az asztal alatt a lábamra lépett.

— Itt varrnak a legudvariasabb pincérek — mondta.

A pincér elvörösödött.

— Itt a legkulturáltabb a kiszolgálás — folytatta a barátom.

— Egy pillanat, kérem szépen — mondta a pincér. — Ha megengedik az urak, kicserélem az abroszt az asztalon.

— Na látod — kacsintott a barátom. — A te erőszakos módszereiddel semmire sem megyünk! Udvariasságot csak udvariassággal érhetünk el.

A pincér visszaért a tiszta abrosszal, az asztalról levette a piszkosat, letörölte vele a lehullott morzsákat,

azután föltette a tiszta abroszt.

— Ezentúl kizárólag ebbe az étterembe fogunk járni — modtam.

— Valóban — mondta a barátom — hiszen itt van a legnagyobb ételválaszték is..

A pincér arca már kezdett elfelhősödni.

— Es milyen istenien főznek. .. !

A pincér borús arcán egyre több és több lett a felhő. Amikor a barátom már éppen ott tartott, hogy az éttermet egész Európa legjobb éttermének nevezte, a pincér nem bírta tovább, térdre esett és könyörögve nyújtotta felénk a kezét:

— Nincs! Esküszöm, hogy egyetlen csepp sörünk sincs;

(Ford.: Lipcsei/ Júlia)

A régi tűzoltólaktanyában most a Heves megyei Temetkezési Vállalat látók. A kiskertben fekete táblát állítottak fel. Ez a halottak táblája, ahol rendre sorakoznak azok, akiknek neve már fekete keretbe illik. Ott olvastam, hogy az év első napján 84 éves korában meghalt Bárdos Sándorné Tóth Erzsébet.

Egerben nem ritka a Bárdos név. A Tóthokból még több van. Erzsébet pedig egyenesen sok akad. Miért, hogy a régi egri dolgok számtartója megáll sírjánál a Kisasszony temetőben, hogy egy gondolattal adózzék emlékének.

Tóth Erzsébet különbözött a többi Erzsébetektől. 0 tudott valamit Gárdonyi Gézáról, amit egyetlen életrajzírója sem tudott, ök elneveztek, elkönyvelték Gárdonyit remetének, aki szívesen fogadja látogatóit, orvost, tanárt, újságírót, de ö maga nem ballag le a rosszul kövezett Takács utcán a váróéba, hogy ismerősökkel találkozzék. Nagy ritkaság, ha mégis megtette. Legutoljára a színházban jelent meg.

1921 -ben ünnepelte Egerben a magyar irodalmi élet Táikányi Béla költő születésének századik évfordulóját. A színházban rendezett ünnepségen a Magyar Tudományos Akadémia megbízásálból Gárdonyi méltatta a költő munkásságát.

(„Kora ifjúságom el nem halványuló emlékei között őrzöm a képét: amikor megjelent a színpadon a sovány, nikotinsárga, beesett arcú író, török szokás szerint két karját mellén keresztbe téve állt hosszan a rázúduló tapsok özönében”.)

Bárdosné Tóth Erzsébettel a véletlen hozott össze. Hat esztendővel ezelőtt egy vasárnap délután a Kertalja utcában sétáltam, amikor két idős emberre lettem figyelmes. A ház előtt üldögéltek, két szelíd öreg galamb, nézegették az utcát az öreg emberek szíves szokása szerint. Az arra járók közül sokan megsüvegelték őket. Magam is a süvegelők közé tartozom, ha nálam idősebbekkel találkozom, így indult meg a beszélgetés. Kiderült, hogy nevezetes em- emberek ők, okuk is, joguk is van ezt az utcát nézegetni, mert ezt az utcát ők kezdték el építeni; az első szoba-kon yhás kis házat Bárdos Sándor kőmíves emelte a felesége kétkezi segítségével 1927-ben. Nevet is ők adtak ennek az utcának.

Később, hogy melegebb lett a beszélgetés, az is kiderült, hogy Erzsiké így, őszi nyugalmában, nem egy a sok Erzsiké közül, hanem eleven irodalomtörténeti dokumentum, ö az egyetlen, aki pontosan tudta, hogy a reméte, ha olykor kimozdult szobája spalettjei közül, hová járt, hová szeretett járni, ha egyszerű szavakra, népi tisztaságra, tisztességre vágyakozott. Hozzájuk, Tóthékhoz. Tizenegy gyermekes család voltak Tóthék, s ha ellátogatott hozzájuk Gárdonyi, egy egész kis iskola vette körül a régi tanítót. Jó volt, otthon volt köztük lenni.

— Géza bácsi sokszor felkeresett bennünket — mesélte Erzsiké —, mert nagyon szeretett minket, talán azért, mert tizenegyen voltunk testvérek. Ott laktunk közel, a Szőlő utca öt szám alatt. Most Janicsár utcának hívják. Édesapám parasztember volt, kínálta hellyel, üljön nálunk, tekintetes úr, de Géza bácsi sohasem ült a díványra, pedig bőrrel bevont díványunk is volt. A búbos kemence padkáján szeretett üldögélni, ott pipázgatott, hosszú szárú pipája volt.

— Ha édesanyám kenyeret sütött, mindig csinált utána lángos lepényt. azt megsózta Géza bácsi, .úgy szerette enni. Amikor még megvolt az 06torosi, savós- kúti tanyája, mindig mondta: gyere hozzánk tejért, Erzsi lányom.

— Édesapám minden nyáron s ummásmu n kára szerződött alföldi uradalmakba. Mielőtt elindult, Géza bácsi mindig hozott neki egy üveg pálinkát, meg dohányt. Zöld pakliban, az drágább volt mint a sárga pakli. Édesapám sem maradt adósa. Amikor hazajött, mindig hozott egy darab aratási szalonnát. Az olyan sózott szalonna. Azt nagyon szerette, át is vittünk neki egy- egy szép szeletet. Télidőben jött el gyakrabban, akkor édesapám is itthon volt, s mert a kemence is meleg volt, ott üldögéltünk körülötte, amikor édesapámmal beszélgetett.

— Én is jártam hozzájuk. Gárdonyi néni tanított meg finom tésztát gyúrni. Gyúrtam is neki mindenfélét. kockát, lebbencsnek valót, hosszú metéltet. Azt a fajta hosszú metéltet, amit derelyemetélővel daraboltunk fel, nagyon szerette Géza bácsi a tyúklevesben.

így beszélgettünk estele- désig, s míg mesélt, elnéztem kedves, öreg szépségét. Milyen lehetett sudár fiatalságában? Talán miatta is szeretett hozzájuk járni Gárdonyi Géza. Erzsiké fiatalsága Gizella képét idézte, a leányáét, aki 1908 januárjának második éjszakáján dermedten, zavaros szemmel kopogtatott be édesapja kapuján. Megszökött Győrből, az édesanyjától. Miért? Soha, senki sem tudta meg. Hiába faggatták, kezelték. Mígnem 1912-ben be kellett vinni az élőholtak házába, az elmebetegek házába. Onnan nem jött tó többé.

Erzsiké is elment immár, a Kisasszony temető lakója lett.

Magával vitt egy darab Gárdonyit, aki szívesen beszélgetett téli estéken Tóthéknál, ülvén a kemence padkáján.

Kapor Elemér

Erzsiké is