Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. február 14:, csütörtök Negyven éve szabad Budapest (Folytatás az 1. oldalról.) lyek felszabadították Buda­pestet. E hadi jelentésnek örült a békére vágyó vi­lág, örült a magyar nép. Ha­zánkat a szovjet hadsereg nagy ütközetek 194 napos sorozatában szabadította fel. A harcokban több mint 140 ezer különböző nemzetiségű szovjet ember — Budapest felszabadításáért több ezer katona — áldozta életét. Budapest lakossága e na­pon mindenekelőtt az elesett szovjet katonák emléke előtt tiszteleg, akik a legtöbb ál­dozatot hozták a fasizmus elleni harcban. Tisztelettel adózik a bolgár, a jugoszláv, a román, az amerikai, az angol katonáknak, és min­den más nemzet fiának, akik vérüket ontották, éle­tüket áldozták Magyaror­szág, s benne a főváros fel­szabadításáért. Meghajtják a megemlékezés és a kegyelet zászlaját az egykori magyar ellenállók előtt, csakúgy, mint a Budai önkéntes Ez­red egykori katonái előtt, akik kitüntették magukat a Buda felszabadításáért ví­vott harcokban, s akiknek köszönhetően a felszabadított egykori királyi vár kapuján a Szovjetunió zászlaja mel­lett ott lengett egy ki­csiny, de piros-fehér-zöld színű magyar lobogó is. A szónok a továbbiakban összegezte a magyaroknak a felszabadításban való rész­vételét. Történelmi tényként említette, hogy 1944-ben a Békepárt már szervezett fegyveres ellenállásra szólí­totta fel a magyar népet. Fegyvert fogtak a német fa­siszták, a nyilasok ellen az újpesti harcosok, Fehér La­jos akciócsoportja, a Fodor Zoltán, Kiss Ferenc, Nóg­rádi Sándor, Úszta Gyula, Szőnyi Márton vezette par­tizánok, a MÓKÁN-komité tagjai. A magyar antifasisz­táknak, népünk legjobbjai­nak erőfeszítései részévé váltak a hazánk felszabadí­tásáért folyó küzdelmeknek. — Budapestért több mint ötven napig tartottak ut­cáról utcára a mindent el­pusztító. kegyetlen harcok — idézte fel a nagyven éve történteket Grósz Károly. — A német és a magyar fa­siszták a fővárost stratégiai meggondolásból eleve pusztu­lásra ítélték. Abban re­ménykedtek, hogyha időt nyernek, még lehet esélyük, szétzilálhatják a Hitler-elle- mes nemzetközi koalíciót és megmenekülhetnek az igaz­ságszolgáltatás elől. Ezért gyilkolták meg a fehér zászlóval érkező szovjet par­lamentereket: Steinmetz és Osztyapenko kapitányt. A há­borúk kétezer éves történe­tében először Budapesten öltek meg parlamentereket. Ezért pusztult el csak Bu­dapesten több mint húsz­Budapesten felavatták a fa­sizmus áldozatainak emlék­művét. A képen az emlék­mű, előtte Kállai Gyula ün­nepi beszédét mondja (Hauer Lajos felvétele Népújság telefotó — KS) ezer polgári lakos, s lett rommá a lakások csaknem egyharmada; az üzemek 85, a kórházak 90, az iskolák 93 százaléka. A víz-, gáz-, elektromos művek, a közle­kedés 80 százaléka károso­dott. Harmincháromezer gyermek csavargóit, tengő­dött éhesen, elhagyottan, nyomorultan. A pokol mé­lyéről indultunk el 1945. feb­ruár 13-án a fény, a szabad­ság felé. A nép élni akart és mun­kához látott. Csepelen már január 18-án hatezer, febru­árban Kőbányán tizenhét- ezer munkás dolgozott. A Ganz mérnökei elkészítet­ték annak a száztonnás eme­lődarunak tervét, amely a dunai hidak újjáépítésénél vált nélkülözhetetlenné. Már­cius közepére Budapesten már szinte minden iparág­ban elkezdődött a termelés, s elhangzott az első munka- verseny-felajánlás, amellyel a felszabadult város dolgo­zói az új, szabad május elsejét köszöntötték. A főváros fejlődéséről szólva Grósz Károly elmond­ta: Budapest ma a szocialis­ta haza — itthon és külföl­dön vonzó — jelképe. A vá­ros több mint kétmillió em­ber otthona, s még kétszáz­ezer bejáró dolgozó munka­helye. Ipari termelése hét­szeresére nőtt; új, korszerű tudást igénylő termelési ágak épültek ki, mint pél­dául az elektronika. Buda­pesten az elmúlt hat évben 115 ezer család költözött a. korábbinál jobb, korszerűbb otthonba. — Hazánk történetében nincs olyan tevékeny kor­szak, mint ez a negyven esz­tendő. — mondotta a szó­nak. — Nem titkolhatjuk azonban, hogy fejlődésünk nem volt töretlen, nem volt mindig magasra ívelő. 1956 őszén szocialista rendsze­rünk legdrámaibb napjait éltük át Veszélybe került nemzeti függetlenségünk, s mindaz, amit a hatalom, a gazdaság építésében elér­tünk. És akkor a nehéz órák­ban ismét a Szovjetunió és a szocialista országok se­gítségét kértük, hogy elke­rülhessük a még súlyosabb áldozatokat, a nemzeti ka­tasztrófát. Népünk életerejét, a kom­munisták áldozatos munká­ját bizonyítja, hogy rövid idő alatt begyógyultak az ellenforradalom okozta se­bek az emberi lelkekben is, s újabb lendülettel, de egy életre szóló tanulsággal foly­tattuk a szocializmus épí­tését. Napjaink feladatairól szól­va Girósz Károly utalt ar­ra, hogy megvalósulásuk leg­fontosabb feltétele a béke, s ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szocialista közösség ereje és követke­zetes békepolitikája. A ma­gyarok elkötelezetten ápolják — a proletár internaciona­lizmus szellemében — szö­vetségüket a szocialista vi­lágrendszer országaival, min­denekelőtt a felszabadító Szovjetunióval. — Ezekben a hetekben — ugyanúgy, mint az országban mindenütt — a főváros kom­munistái az MSZMP XIII. kongresszusára készülnek — mondotta a budapesti párt- bizottság első titkára. Taggyűléseken, pártértekez­leteken összegzik az elmúlt öt esztendő munkájának eredményeit és gyengeségeit. Az eddigi számvetések őszinték, kritikusak és ön­kritikusak voltak. Tükröz­ték napjaink valóságos prob­lémáit. A következő évek­ben legfontosabb teendőnk, hogy a társadalmi élet min­den területén következetes munkával feltárjuk és hasz­nosítsuk a szocialista rend­szerben lévő erőforrásokat ; népgazdaságunk teljesítő- képességének növelésével, a gazdasági fejlődés fokozatos élénkítésével megteremtsük az életszínvonal emelésének, az életkörülmények javításá­nak, a társadalmi igazságos­ság jobb érvényesítésének feltételeit; demokratikus in­tézményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében to­vább erősítsük a nemzeti egységet — hangsúlyozta Grósz Károly, s végezetül további eredményes munkát, sok boldogságot kívánt a fő­város lakosságának. Az ünnepi beszéd után fel­csendült az Iintemacionálé, majd a vendégek megtekin­tették művészeti életünk ki­válóságainak jubileumi mű­sorát v (MTI) Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság 3300 Eger, Lenin tér 1. pályázatot hirdet GAZDASÁGI CSOPORTVEZETŐI és FOLYÓSZÁMLA CSOPORTVEZETŐI állásokra. Feltétel: számviteli főiskolai vagy mérlegképes könyvelői végzettség. A pályázatot önéletrajzzal az igazgatóság címére kell benyújtani. Szállodatű a Fűlöp-szlgeteke Tűz volt a Ffilöp- szigetek fővárosában egy szállo­dában. Leg­alább tizen­hatan meg­haltak, sokan megsebesül­tek. A képen a tűzoltók daruval közelítik meg a tűz fészkét (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) BERLIN Hatalmas békegyűlés szín­helye volt szerdán Drezda központja, ahol kétszázezer ember gyűlt össze, hogy megemlékezzék a negyven esztendeje végrehajtott angol—amerikai tömeg- bombázásról. Negyven éve, 1945. február 13-án és 14- én az angolszáz szőnyeg­bombázás romba döntötte ezt a virágzó, kulturális emlékekben oly gadag vá­rost, és kioltotta 35 ezer békés lakos életét. Erich Honecker, a NSZEP KB fő­titkára. államfő a nagygyű­lésen tartott beszédében fi­gyelmeztetett: a szörnyű tragédia azt a kötelességet rója az utókorra, hogy so­hasem szabad megengedni egy újabb, harmadik világ­háború kirobbanását. AMMAN A PFSZ és Jordánia kö­zött létrejött megállapodás alapelveit ismertette szer­dán a UPI hírügynökségnek Ammanban adott interjújá­ban Mohamed Milhem, a PFSZ végrehajtó bizottságá­nak tagja. Elmondotta, a közös akcióprogram egy­aránt magába foglalja azt az elvet, hogy .,az Izrael által megszállt területekért cserében megvalósuljon a béke a Közel-Keleten, a palesztin nép önrendelkezési jogának elvét, s azt az el­vet, hogy a béke nemzet­közi konferencia révén jöjjön létre”. CAGLIARI Nyolcvanhárom vádlott ügyét tárgyalja a Szardínia szigetén levő Sassari bíró­ság. 1975 és 1981 között a bűnbanda tagjai mintegy 3 millió dollár jövedelemre tettek szert — emberrab­lással. A vádirat szerint öt- rendbeli emberölés, 11 em­berrablás és számos ember - rablási kísérlet van a rová­sukon. A per várhatólag egy éven ót folyik majd. —( Külpolitikai kommentárunk )— Aggasztó jelek TÉVEDNI EMBERI DOLOG — mondták a római­ak, de nemegyszer megesik, hogy az ember kifejezet­ten szeretné: bár tévedne. Mivel egy hónap múlva Géniben megkezdődik a sorsdöntőnek tűnő komp­lex szovjet—amerikai tanácskozás, nem meglepő, hogy a megfigyelők világszerte élénk figyelemmel kísérik az előjeleket. Sajno6, a tengerentúli meg­nyilatkozások lassan, de biztosan kibontakozó képe nehezen minősíthető biztatónak. Az új genfi nyitányt lehetővé tevő Giromiko— Shultz megállapodás lényege éppen az a kompro­misszum, hogy a svájci városban terítékre kerülő három főtéma (a hadászati fegyverek, a közép-iiató- távolságú rakéták és az űrfegyverkezés problemati­kája) egymással szoros összefüggésben tárgyalandó. Ez most a dolgok alfája és ómegája, ennek az elvi megegyezésnek a kölcsönös betartásától függ a tár­gyalások jövője. A POTOMAC PARTJÁN éppen ebiből az alapvető aspektusból nézve sokasodnak a baljós jelek. Íme, egy csokor az ezzel kapcsolatos jelentésekből. Rea­gan elnök egy tudósok és vállalkozók tiszteletére adott ebéden újból hangsúlyozta a kozmikus fegyver­kezés jelentőségét. Beszéde mind hangulatilag, mind tartalmilag a keddi New York Times-interjú foly­tatásának tekinthető. Amerika legtekintélyesebb na­pilapjában jelentette ki az elnök a legaggasztóbb le­hetőséget, amikor úgy fogalmazott, hogy „a kozmi­kus programot még komoly leszerelési megállapodá­sok esetén is folytatnák”. Ha Reagan a jövőben is ehhez tartja magát, az bizony komoly veszélyt jelent­het a genfi tárgyalások kimenetelére, hiszen éppen azt a kompromisszumos alapot kérdőjelezi meg, amelyre a megbeszélések épülhetnek. Ezt nemcsak Genfban látják így, de odaát, a legilletékesebbek kö­zül is sokain, például az amerikai tudósok szövetsé­gének tagjai. Weinberger hadügyminiszter egy NSZK-beli sajtóértekezletén éppúgy az űrfegyverke­zésre szólított fel, mint Richard Burt külügyi ál­lamtitkár Belgiumban. „RONÁLD REAGAN ELNÖK . kongresszusi üzene­tére — írta szerdán az APN szovjet hírügynökség — az Egyesült Államok eddigi politikájára jellemző ka­tonai-stratégiai irányzat nyomja rá a bélyegét.” Tö­mörebben és plasztikusabban nehéz lenne megfogal­mazni a legfontosabb aggályt, amely 1985 februárjá­ban foglalkoztatja a márciusi Genf felé figyelő vilá- got. HARMAT ENDRE ANTONOV-UGY HÁTTERE Egy rágalom anatómiája Az olasz bíróság előrelát­hatólag májusban kezdi meg Szergej Antonov és két tár­sa ügyének tárgyalását — jelentették be a pápa elle­ni merényletben bűnrészes­séggel vádolt bolgár állam­polgárok védőügyvédéi. Mar- tella vizsgálóbíró 1243 olda­las jegyzőkönyve azt állítja, hogy három bolgár együtt­működött Agcával, II. Já­nos Pál pápa merénylőjével. Mire alapítja ezt a vádat? Kizárólag a politikai gyil­kosságért már Törökország­ban elítélt, majd onnan el­szökött újfasiszta kalandor vallomására. Ez a vallomás azonban csupán egyetlen tényre épül, arra bogy a három bolgár a merénylet idején Rómában tartózkodott. Nos, ezen az alapon perbe lehetne fogni Róma vala­mennyi polgárát, és a város minden látogatóját. A vá­dat semmiféle tárgyi bizo­nyíték nem támasztja alá. A pápa elleni merényletet 1981. május 13-án követték el. Agcát a merénvlőt, a Szürke Farkasok elnevezé­sű szélsőjobboldali török terrorszervezet tagját a hely­színen letartóztatták. A bí­róság életfogytiglani fegy- házra ítélte. Ám háromne­gyed év múlva, 1982 feb­ruárjában Agca hirtelen „emlékezni” kezdett: előállt a bolgár kapcsolattal. Azt állította, hogy Szergej An­tonov, a Balkán légitársaság római irodájának helyettes vezetője és két társa bízta meg őt a merénylet végre­hajtásával. Üjabb háromne­gyed év telt el, amikor az olasz hatóságok letartóztat­ták Antonovot. ' Aztán megkezdődött a „bi­zonyítékok” gyűjtése. Ezek a bérgyilkos Agca vallomásán kívül semmi konkrétumot nem tartalmaztak. A nyomo-. zás során több mint száz esetben bebizonyosodott, hogy Agca hazudik. Ennek ellené­re az olasz hatóságok hi­telt adtak azoknak az állí­tásoknak, hogv ,,bolgár nyo­mok” vezetnek a Szent Pé­ter téri merénylethez. Miért változtatta meg a merénylő a tárgyaláson tett vallomását, amelyben még szó sem volt a „bolgár kap­csolatról”? A választ való­színűleg az a látogatás ad­ja meg, amely 1981. decem­ber 29-én zajlott le Agca cel­lájában. A látogatók a SISMI, az olasz katonai kém­elhárítás emberei voltak. Ezt Lagorio akkori olasz had­ügyminiszter ismerte be egy parlamenti felszólalásában. A látogatás után kezdett a terrorista „emlékezni” és vallani. Hogy miért? Ké­sőbb közölte védőügyvédjé­vel: „Megígérték, hogy tíz évre szállítják le a bünteté­semet, ha kipakolok.” Miért hisznek az olasz ha­tóságok egy újfasiszta bér­gyilkosnak, s miért hagy­ják figyelmen kívül a tör­vény előírásai szerint kifo­gástalan. szavahihető tanúk sorának vallomásait? A vá­laszt alighanem dr. Giulio Lucchesi római jogász adta meg, aki kijelentette, hogy Antonov állítólagos bűnügyét csak kitalálták, hogy konst­ruált p>erről van szó. Hogy kik találták ki, arra a L’Unita, az Olasz Kommu­nista Párt központi lapiának cikke adott választ. Megál­lapította, hogy az Antonov elleni vádakat befolyásos, nagy hatalmú emberek gon­dolták ki és Ali Agcát az olasz titkosszolgálat emberei befolyásolták. Köztudott az is, hogy a SISMI-nek kap­csolatai vannak a maffiá­val és az amerikai Közpon­ti Hírszerző Ügynökséggel, a CIA-val. Több vezetője belekeveredett az államelle­nes P—2-es összeesküvésbe is. Nem járunk tehát rossz, úton, ha az Antonov-ügy mögötti titkos sugallatokat akár Rámából, akár a ten­gerentúlról keressük. Erről az utóbbiról az a levél is tanúskodik, amely nemrég a La Republica című római lapban jelent meg. Ebben a római amerikai nagykövet­ség katonai attaséjához cím­zett, 1983 augusztusában kelt levélben Ali Agca így ír: „Két éve már, hogy ba­rátságunkat és közös érde­keinket figyelembe véve minden szükségeset megte­szek. .majd nagyképűen tanácsokat ad az Egyesült Államok nagykövetségének, mit tegyen a szocialista or­szágok elleni propaganda- kampány hatékonyságának javítása érdekében. A Bolgár Népköztársaság az „Antonov-ügy” kezdete óta hiába követeli az ártat­lanul bebörtönzött Szergej Antonov szabadon bocsátá­sát. A bolgár állásfoglalások ' szerint nem bírói hibáról vagy tévédéről van szó, ha­nem előre kitervelt politi­kai provokációról. Az olasz- országi nyomozásnak nem az volt a célja, hogy fényt de­rítsenek a pápa elleni me­rénylet hátterére, hanem az, hogy megkíséreljék meg­győzni a világ közvélemé­nyét arról, hogy „bolgár nyomok” vezetnek a bűncse­lekményhez. Gáti István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents