Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-15 / 11. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 15., kedd 3. Termálvizeink hasznosítása Szűk esztendő után Egy esztendeje adták át rendeltetésének a Fővárosi Műanyagipari Vállalat hatvani új telepét. A Bercsényi úton létesült, korszerű üzem — sajnos — az első évben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, amiben jelentősen közrejátszott a kivitelező HAÉV pontatlansága. Mór kezdetben kiderült, hogy problémák vannak a fűtéssel, ami lehet tervezési hiba, de visszavezethető a végzett munka minőségére is. Később kiderült, hogy erősen kifogásolható a betonaljzat, azután több helyen kezdett beázni az üzemcsarnok fedele, és legalább így befolyásolta a dolgozók munkahelyi közérzetét a szociális létesítmények állapota. Alig van ablakuk, amelynek ne csúszott volna ki az üvegezése. Horváth Zoltán telepvezetővel beszélgetve mégsem az építőket hibáztatja azért a pár millió forintos termelési értékért, amivel fennállásának tizenkilencedik évében adós maradt a csaknem száz embernek kenyeret adó üzem. Emelt teljesítménybér — A hatvani gombgyártás meghatározó az iparágban. Mi látjuk el szinte az egész hazai piacot, de jelentős mennyiségben szállítunk ilyesféle terméket szocialista és tőkés üzletfeleknek is — mondja a telepvezető. — Nos, az 1984-es esztendőben jelentősen csökkent a gyártmányaink iránti kereslet! De részben a kemény valutát hozó exportcikkek, részben pedig a magyar ruhaipar több milliárdos elkötelezettsége miatt menet közben erkölcstelennek ítéltük a gyors termékváltást, vállalva az ebből adódó hátrányokat. Hozzáteszem azonban, hogy mind e nehézséget az itt dolgozók zsebe nem érezte meg. Bérszínvonalunk éves viszonylatban megközelítette az 58 ezer forintot, az új esztendőt pedig azzal kezdtük, hogy tíz százalékkal megemeltük a teljesítménybéreket. A viharos év utolsó hónapjaiban ugyanekkor olyasféle intézkedéseket foganatosítottunk, amelyektől az idén lényegesen föllendülhet telepünkön a termelőmunka hatékonysága, jövedelmezősége. A vezérszólamot e tekintetben a profilbővítésre való felkészülés játszotta1. Gyermekjátékok és automaták Ahogyan beszélgetésünk során Szabó László termelésirányítótól megtudtuk, a jelzett termékváltás a vállalat rózsaszentmártoni üzemével együttműködve valósul meg, miközben a gomb- gyártó vonalat is korszerűsítik. Elkezdődött például Hatvanban az üvegszálerősi- tésű, injektált poliészterAz idén már a permetlétartáiyok fedelének gyártása is elkezdődik (Fotó: Szabó Sándor) tartályok fenékrészének próbagyártása, és miután e téren 'kedvezőek a tapasztalatok, rövidesen indulhat a sorozatgyártás. Profilbővítésként könyvelhető el továbbá, hogy egy tavaly beépített gépen megkezdték a fröccsöntött gyermekjátékok készítését, amely iránt — a vállalat erőteljes piackutató munkája szerint — itthon és külpiacon egyaránt növekszik az érdeklődés. A Konzumex Vállalattal kimunkált üzemi kapcsolat pedig eközben azt eredményez- 'te, hogy már az 1985-ös esztendő első heteiben mintegy kilencmillió gombot szállíthattak Vietnamba. ahol több európai piacra is dolgozó fehémeműgyár működik. Ugyancsak a gombgyártással összefüggő fontos információ, miszerint minden pillanatban várható annak a négy olasz automatának a leszállítása, amelyek legalább tíz elavult gépet helyettesítenek majd, csaknem teljesen kiváltva munkaerőt. a kéziA gombok széles szín- és méretskáláját mutatja Juhász Géza A fröccsöntő gépen a bútoripar számára készül a csavaralátét Negyvenmilliós terv — Igen, műszaki feltételeink kedvező változásától sokban remélhető, hogy az elmúlt „szűk esztendőt” egy bővebb követi. Várjuk továbbá. hogy a telepünket építő vállalat időközben felszámolja azokat a bajokat is, amelyek máig sújtanak bennünket, ilyenformán javul majd dolgozóink hangulata, munkakedve — tért vissza bevezető témánkhoz Horváth Zoltán. — E bizakodásuk jele, hogy a tavalyi, csökkentett, 32 millió forint helyett 40 millió értékben akarunk különböző műanyagterméket előállítani. És az ilyen magasra tett mércétől azért sem félünk, mert a rózsaiakkal létesített kapcsolat egészen új távlatokat nyitott előttünk. Továbbá bízunk a vállalat piackutatóiban, akik hagyományos termékünk, a gomb iránt is érdeklődést keltenek a nagyvilágban. Ez utóbbi dolgában még a mindig szeszélyes, kiszámíthatatlan divathullámok lehetnek segítségünkre. Hiszen percig sem biztos, hogy a cipzár, a tépőzár, amely a gombot le- parancsolta a legkülönbözőbb ruházati cikkekről, két-három esztendő múlva is „menő” lesz... Moldvay Győző RÉGI HARCOSTÁRSAK Arckép a hatvani munkásmozgalomból: Cserven Lajos A szénhidrogének árának az utóbbi évtizedben tapasztalt emelkedése világszerte arra készteti a gazdaságokat, hogy számba vegyenek minden egyéb energianyerési lehetőséget. A nap-, a szél-, a vízenergia mellett így nőtt meg az érdeklődés a geotermikus energia iránt is. Idegenül hangzó neve nagyon egyszerű, közismert fogalmat takar. — A geotermikus energia 'hazánkban nem más, mint a termálvíz — mondja Balogh Jenő, a Geo-Thermal Műszaki Fejlesztési és Hasznosítási KSZ főmérnöke. — Már a rómaiak és a törökök is ebben fürödtek. Egészen a hatvanas évekig mi sem használtuk másra. Rájöttünk azonban, hogy ez a víz sokszor melegebb, mint kellene: 70 C-fokos vízben nem lehet fürödni. Így támadt az a gondolat, hogy ezt a hőtöbbletet, mint energiát hasznosítsuk. Közismert, hogy a földkéregben lefelé haladva egyre növekszik a hőmérséklet. Magyarország ebből a szempontból különleges helyzetű, mert nálunk ez a növekedés nagyobb az átlagosnál. Ez ráadásul még olyan adottsággal is párosul. hogy 1000—1500 méter mélyen víztároló rétegek vannak. Ez a víz felveszi a tároló kőzet hőmérsékletét, s ha egy fúrással megnyitjuk, a rétegnyomás hatására a felszínre jön. — Mióta tudjuk, hogy ilyen gazdagok vagyunk? — Körülbelül huszonöt éve. Akkortájt indult el egy kutatási program, amelynek keretén belül azt vizsgáltuk, hogy hol és mennyi van ebből a vízből. Ugyanakkor rengeteg szénhidrogénkutató fúrást is mélyítettek, amelyeknek nyomán egyre részletesebb kép rajzolódott ki a hazái termálvízkincsről is. A leggazdagabb készletek a Dél-Alföldön. Csongrád és Békés megyében vannak. Az itteni termálvizek 60—90 C- tokosak. A Dunántúlon a Kisalföldön van számottevő mennyiség, ezek 70—74 C- fokosak. Ma már tudjuk, hogy ez a felső pannonkori víztartó homokkőréteg, amely az egész Alföld aljzatában megvan, így szinte kockázat nélkül fúrhatunk újabb kutakat. — Hol és mit lehet, illetve mit érdemes termálvízzel fűteni? — A termálvíz jellegzetesen helyi energiaforrás, hiszen míg az olajat, a földgázt tetszőleges távolságra el lehet szállítani, a víz lehűl. Ezért mindenképpen ott kell felhasználni, ahol van, mert legfeljebb néhány kilométerre szállítható, s még akkor sem biztos, hogy gazdaságos. Nem a kabátot kell a gombhoz keresni. Hiába van egy kutunk kinn a pusztában, ha nincs a közelben egy mezőgazdasági üzem. vagy lakott hely. Ma az ország termálvízkincse kereken 50 köbkilométer. De ennek az óriási mennyiségnek annyi a gyakorlati értéke, amennyit hasznosítunk belőle. S ez ma még ennek csupán 1,5 százaléka. Tulajdonképpen minden fűthető vele. esetenként még úgy is, hogy többször felhasználjuk. Például egy kér tészet üvegházát 70 C-fokos vízzel fűtik, ami közben lehűl 30 C-fokra. Ha ezt a vizet még bevezetjük a talajba. újabb 10 C-fokot levehetünk belőle. Igaz, nagyobb a beruházási költség, de az ingyen energiával ez 3—4 év alatt megtérül. a Bővíti profilját a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyára. A több mint háromezer dolgozót foglalkoztató üzem a piaci igényekhez alkalmazkodva, új gépek munkába állításával évi 45 ezer új rafutózott tehertovábbi húsz évben pedig tiszta haszon. A nagyüzemi növényházi területeknek körülbelül a 70—80 százalékát fűtik ma termálvízzel. Ha nem így lenne, tönkremennének, hiszen az 1 négyzetméter melegházi alapterülethez szükséges fűtőolaj ára nagyobb, mint a termelésből származó bevétel. — ReyUjavikvt, Izland fővárosát teljes egészében termálvízzel fűtik. Nálunk milyen lehetőségek vannak a települések ilyen fajta hőellátására?. — Attól még messze vagyunk, hogy egész városokat íűtsünk vele. Szegeden, az Ogyessza-lakótelepen egy kút 90 C-fokos vizével volt idő. amikor 800 lakást fűtöttek. Az elmúlt 15 év során azonban az itteni kutaknál annyira lecsökkent a rétegnyomás, hogy a vízhozam szinten tartásához már szivattyúkat kell alkalmazni. Ugyanez volt a helyzet Szentesen is. Tavaly el is kezdték a szivattyúzást, egyelőre méregdrága, 8—10 000 dolláros nyugati berendezésekkel. Már elkészült a magyar szivattyú prototípusa is, és jövőre már ki tudják elégíteni a hazai igényeket. Jelenleg többek közt a makói kórházat, Hódmezővásárhely több középületét fűti geotermikus energia. A termek szerint Mosonmagyaróváron készül egy csa- ládiház-komplexum meleg vizes fűtéssel. Persze a fő felhasználó továbbra is a mezőgazdaság marad. Ez körülbelül a 90 százaléka annak a geotermikus energiának, amellyel évi kétszázezer tonna olajat váltanak ki. — Mik a geotermikus energia felhasználásának hazai perspektívái? — Magyarország egy ENSZ-statisztika szerint Izland után második a világon a 100 C-fok alatti hőmérsékletű vizek energetikai célú felihasználása terén. Amikor energiáról van szó, általában mindenki a villamos energiára gondol. Valóban, Japánban, Izlandon sorban építik a termálvízzel üzemelő villamos erőműveket. Ahhoz azonban legalább 150 C-fokos víz kell. nekünk pedig ilyenek nincsenek. A felhasználás kérdését nem a készlet, hanem a fogyasztó oldaláról kell megvizsgálni. Ha nincs fogyasztó, hiába van termálvíz. Ha például nem építünk újabb melegházakat, nincs hová elvezetnünk a vizet. Kérdés persze, hogy van-e szükség újabb melegházakra. A termálvíz sorsát tehát az határozza meg. hogy milyenek az országban a beruházási lehetőségek. Ezért jelenleg a már meglevő termálvízzel üzemelő létesítmények jobb kihasználása, valamint a gazdaságosan megoldható, vízfűtésre való átállítás a legfontosabb feladat. Kiemelt feladat az olajkutatás céljából mélyített, de meddőnek bizonyult sok ezer kutatófúrásnak a hasznosítása termálvíz feltárására. A magyar állam intenzív anyagi támogatást nyújt minden olyan geotermikus energiát hasznosító létesítményhez, amelynek segítségével szénhidrogéneket lehet megtakarítani. Hitelt folyósítanak a beruházási költségek 10 százalékára, s külön kedvezményes pénzügyi támogatásban részesítik mindazokat a vállalkozókat, akik az említett meddő szénhidrogénkutató fúrások termál- kúttá való átalakítására vállalkoznak. N. G. gépkocsi-abroncsot gyárt ezentúl, háromszor annyit, mint eddig, s az esztendő második felében megkezdik a Lada és Trabant típusú autók külső gumijainak felújítását is. Nem akart forradalmár, szabadságharcos lenni Cserven Lajos, sőt még politizálni sem akart. Egy uradalmi kerékgyártó munkás gyermekeként látta meg a napvilágot 1922-ben, a Nóg- rád megyei Palotáson. Természetesen ő sem tanulhatott tovább, kisbéres lett palotási, majd herédi gazdáknál, amikor meg Hatvanba költöztek, kifutó mindenes Juhász Kálmán földbirtokosnál. Innen vezetett útja a munkásság közé. Inasnak szegődött Muzsik István hentesmesterhez. Felszabadulása után csak Pesten kapott munkát, pedig jobb szeretett volna Hatvanban maradni, mert ekkor már udvarolt későbbi feleségének. Még akkoriban sem érdekelte a politika, pedig az édesapja vöröskatona volt 1919-ben, sőt a leendő apósa, Mezei András is vörösőr, s az ellenforradalmi korszakban a hatvani szervezett munkások egyik vezetőjévé vált. Ami kevés szabad ideje adódott, az alatt inkább â menyasszonyával járt szórakozni. Közben pedig javában dúlt a nagy világháború. Bekövetkeztek a bombázások. Emiatt hagyta ott Pestet. Hatvanba költözött vissza és Aszódra szegődött el Krizsán János hentesmesterhez, aki a hadseregnek szállított. Jól keresett, úgy gondolta, itt az ideje, a családalapításnak. Nem sokáig volt zavartalan a családi élete, mert a német megszállás után, 1944 áprilisának derekán, letartóztatták apósát Mezei Andrást a fasiszták munkahelyéről, a hatvani cukorgyárból, megbilincselve vitték el initer- nálótáborba. Hogy miként tanult meg politizálni, azt a következőképpen mondta el ő maga: „Nem sokkal később, 1944. szeptember 1-én, katonai behívót kaptam, SAS behívót, amelynek értelmében azonnal indulnom kellett, mert ha nem, ott a helyszínen agyonlőnek, ahol elfognak. Jászladányban kellett jelentkeznem, s ott közölték velem, hogy munkaszolgálatra hívtak be. 1944 októberében azt a parancsot kaptuk, hogy vonuljunk nyugatra, mert jönnek az oroszok. Tiszafüredről gyalogoltunk Hortig. Október 22-én engedélyt kértem, hadd látogassam meg Hatvanban a családomat. Szerencsére volt a .tisztek között rendes ember is. Katona Béla hadnagy szabad- ságos papírt ugyan nem adott, de megengedte, hogy a saját felelősségemre egy éjszakára hazamenjek. Én ugyan arra gondoltam először, hogy nem megyek vissza, de odahaza megbeszéltük a dolgot. Akkor otthon volt az apósom is — akit időközben hazaengedtek az internálásból —, s mivel attól tartottunk, hogy a nyilasok a családomon állnak bosszút ha megszököm, visz- szamentem az alakulatomhoz. A hosszú visszavonulás után a Dunántúlon, Ugodon pihentünk meg, Fejér megyében. Hogy, hogy nem, itt közölték velünk: megszűntünk munkaszolgálatosok lenni, már rendes katonák leszünk, kaptunk egyenruhát, fegyvert és a katonai kiképzésünk is elkezdődött. A front egyre közeledett. 1944 decemberében bevago- níroztattak bennünket és elindítottak Németország felé. Bécsújhelyig jutottunk, ott megállt a szerelvény, mert elfogyott a szén. A katonák körében mind többen zúgolódtak, amiért idegenbe visznek bennünket. Az oroszok meg egyre jöttek utánunk. Én is azok között voltam, akik a továbbvonulás ellen beszéltek. Valaki besúgott a tiszteknek, ezért mint lázi- tót letartóztattak és bezártak egy pincébe. Egyszer, amikor Gál László és Kelemen Géza voltak az őrök, kértem, hogy engedjenek ki vécére. Mind a kettő jó barátom volt, ezért nem sokat kellett nekik könyörögnöm. Kiengedtek, de én nem mentem vissza a fogdába, hanem elvettem egyikőjük- től a puskát és bementem az irodába, Hirsch hadnagyhoz. Most én tartóztattam le őt. Az alakulat közkatonái úgy döntöttek; nem megyünk tovább, akármi is lesz velünk, bevárjuk az oro-; szokat. A puskák csövére fehér ruhadarabokat tűztünk. Ez 1945 januárjában történt. Az oroszok barátságosan bántak velünk. Amikor megtudták, hogy korábban munkaszolgálatosok voltunk, megkérdezték, akarunk-e harcolni a németek ellen. A szovjet hadseregben Sztakevics ezredes és Vul- nuhin őrnagy volt a parancsnokunk. s századunkhoz három orosz katonát osztottak be, akik segítettek bennünket a feladatunk ellátásában. Ez a szolgálatunk csak néhány napig tartott. Ekkor ugyanis olyan parancs jött. hogy akik nem harcoltak kezdettől fogva a szovjetek oldalán, azokat hadifogolyként kell kezelni. Volt a fogolytáborban egy antifasiszta bizottság. Ennek tagjai beszélgetések során kiválogatták azokat, akik fasisztaellenesek voltak. Engem is megkérdeztek, hajlandó lennék-e részt venni az antifasiszta iskola munkájában. Szívesen vállalkoztam. A tanfolyam tagjai továbbra is dolgoztak és a nyolcórai munka után vettek részt az oktatásban. Arra készítettek fel bennünket, hogy a hazatérésünk után mi tanítsuk a demokráciára és a szocializmusra az itthoni embereket. 1947. szeptember 8-án érkeztem haza. A hazatérésem után nem sokkal, beléptem először a szakszervezetbe, majd a kommunista pártba. Még 1947 decemberében pártiskolára küldtek Egerbe. A hathetes pártiskola elvégzése után körzeti párttitkár lettem 1950. május 1-jg voltam titkár. Akkor behívtak a néphadsereg tiszti iskolájára és 1950 szeptemberében főhadnaggyá avattak. Három éven át a vezérkari főnökségen szolgáltam, mint káderes : Azután Hajdúsámsonba helyeztek. Ott ért 1956. Az ellenforradalmárok ellen fegyverrel harcoltunk. 1957-től Izsákon voltam egy egység parancsnoka, 1959-ben pedig Kálba kerültem parancsnokként. 1960. január 1-én beteg lettem és tartalékállományba helyeztek. Tartalékos őrnagyként jöttem haza Hatvanba. Németi Gábor Abroncs Nyíregyházáról
