Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1985. január 12., szombat TÖRÖKORSZÁG Szélesre tárt kapuk Nyikolaj Tyihonov szovjet és Turgut Özal török kor­mányfő ankarai tárgyalásukon Törökország, mint a NA­TO tagja, hagyományosan a Nyugathoz kötődik. Az Egye­sült Államokhoz és Nyugat- Európa tőkés országaihoz fűződő politikai elkötelezett­ségét szorosra szőtt gazda­sági szálak és vitathatatlan katonai, illetve ideológiai egyetértés egészíti ki. A négy éve hatalmon levő tá­bornok-elnök. Kenan Evren és tanácsadói feltétlen oda­adással szolgálják az észak­atlanti szövetség program­jait. Washington és sok te­kintetben szövetségesei is „megjutalmazzák” Ankara hűségét: jelentős gazdasági segítséget és az utóbbi évek­ben megnövelt katonai tá­mogatást juttatnak Török­országnak. Szalonképességi szempontok Az 1980-as években Tö­rökország azonban mintha szélesebbre tárná kapuit. Ez a: törekvés természetesen párhuzamosan jelenik meg a török vezetés modernizá­ciós elképzeléseiben azzal, hogy feltétlen megőrizze, ápolja a régi barátságokat is. De korunk követelmé­nyeihez igazodva Ankara új lehetőségeket keres: aktivi­zálódik más, főleg a szom­szédos. illetve a kelet-euró­pai országok felé. A nyitás­ra több minden késztette a török vezetést, A katonai rendszer arra törekszik, hogy mind a honi gyakor­latban, mind a külföld felé szalonképesebbé tegye ma­gát. Olyan hosszú távú stra­tégiát dolgozott ki Törökor­szág számára Kenan Evren, amelynek célja: az eddigi­eknél kedvezőbb külső meg­ítélést szerezni magának az országnak. Ez már szinte automatikusan magához vonzaná a hitelezőket, a be­ruházni szándékozókat, a kereskedőket és nem utolsó­sorban a katonai rendszer­től ezidáig idegenkedő dip­lomatákat. Évtizedünkben Ankarában azt is kezdik belátni, hogy az: elvesztegetett tekintély visszaszerzésének gyökerei a szétzilált belső jogi és köz- igazgatási formák megvál­toztatásának szükségességé­hez nyúlnak le. Ezért hir­dették meg Ankarában egy­idejűleg a szélesre tárt ka­puk elvét a török közvéle­mény megnyugtatásának programjával. Utóbbihoz elengedhetetlennek bizo­nyult, hogy a török vezetés ébren tartsa a lakosság előtt az alkotmányossághoz való visszatérés reményét. (Ennek a stratégiának volt az egyik jelentős lépése az 1983 őszén megalakított polgári kor­mány is.) További mozgató­rugók A törökországi nyitás egy másik mozgatórugója — s ez nem pusztán török gond — a honi gazdaság nehéz helyzete. A magas infláció (amely az utóbbi években rendületlenül két számjegyű), a lelassult gazdasági növe­kedés. a külföldi eladósodás, a munkanélküliség már év­tizedünk elején rákényszerí- tette a katonai vezetést, hogy ne csupán az amerikai, vagy a nyugat-európai — nem éppen önzetlen — se­gélyekből tartsa fenn ma­gát, hanem sokkal inkább maga keressen új utakat a válság felszámolásához. El­ső lépésként Ankara szigo­rú gazdasági intézkedéseket vezetett be. (A meghirde­tett tervekhez a polgári kor­mányzat miniszterelnöke, a keménykezűnek és realista gazdaságpolitikusnak tartott Turgut özal jelent garan­ciát.) Törökország egyik legna­gyobb, máig sem enyhülő gondja a munkanélküliség. Ez nagy részben azzal függ össze, hogy az egész világra kiterjedő gazdasági pangás éveiben Nyugat-Európa igen nagy számban küldte haza a török vendégmunkásokat, ök pedig csak növelték a belső szociális nehézségeket. Ennek leküzdése különösen nehéznek tetszik Törökor­szágban. úgy, hogy a gazda­sági vezetés egyidejűleg kí­sérli meg az infláció és a munkanélküliség mérséklé­sét. Északi kapcsolat És éppen ezen a ponton lépett be a török gazdaság orvoslásához készített recep­tek sorába a kapuk széle­sebbre tárásának gyakorlata. Ankara külgazdasági politi­kájának alapeleme lett, hogy az Egyesült Államokkal és a Közös Piac tagországaival kiépített kereskedelmi kap­csolatait újfajta együttmű­ködésekkel egészítse ki. mintegy felfrissítse. Az el­ső pillantás a szomszédos államokra — Irakra, Iránra, Szaúd-Arábiára esett. Ezzel párhuzamosan Törökország megújította, élénkebbé tette „északi kapcsolatát” is: ka­put nyitott újra a Szovjet­unió és más kelet-európai országok felé. A török—szovjet jó szom­szédi viszony napjainkra már hagyományosnak te­Egyenjogúság vagy többférjűség Napjainkban az afrikai kontinensen a szárazság, az éhínség, illetve a bőrszín miatti megkülönböztetés fel­számolásáért folytatott har­cok mellett egy újabb füg­getlenségi küzdelem bonta­kozik ki. A világ ma még kevéssé figyel erre a harc­ra, pedig nagy társadalmi erő. a 460 milliós kontinens lakosságának csaknem a fe­le, a nők tömege próbál ér­vényt szerezni jogainak. Az afrikai nők nemrégi­ben a tanzániai Arushában tartott konferenciáján, ame­lyet az ENSZ afrikai gaz­dasági bizottsága, valamint az Afrikai Egységszervezet közösen rendezett. 39 ország 300 képviselője egyöntetűen mondta ki: a gyarmati füg­gésből való felszabadulás gyümölcseit — a hagyomá­nyosan férfiak által vezetett társadalmakban — az elmúlt két évtizedben elsősorban a férfiak élvezték. Az évezre­deken . át alárendelt szere­pet játszó nők helyzete a függetlenség kivívása óta alig változott, még mindig a hátrányos megkülönbözte­tés és megaláztatás az osz­tályrészük. Pedig — érvel­tek az arushai tanácskozá­son — még a kontinens or­szágait sújtó éhínség meg­oldásának kérdéséhez is len­ne hozzászólni 'valójuk, és esetleg hozzá is járulhatná­nak a megoldások keresésé­hez is —, ha megkérdeznék őket. Hiszen a kontinens élel­miszerkészletének döntő ré­sze az ő munkájuk nyomán kerül az asztalra: Afrikában a mezőgazdasági termelés­ben dolgozók 60—80 száza­léka nő. A tízesztendős ser­dülő lányok mellett még a hatvanéves nagyanyák és dédanyák is a földeken dol­goznak. Ám a tények azt bizonyítják, hogy a műsza­ki fejlődéstől, lia a korsze­rűbb eszközök el is jutnak ezekbe az országokba, a nők munkája alig lesz könnyebb: a gépeket a legtöbb helyen a férfiak kisajátítják, mond­ván. hogy „kezelésüket csak ők képesek megtanulni”. A nehéz fizikai munka pedig marad a nőknek. Kétségte­len, hogy a férfitársadalom „jóvoltából” — a nők kép­zettsége jelenleg még na­gyon is hiányos. A tanács­kozásnak otthont adó Tan­zániában például — tekin­tet nélkül arra, hogy a föl­dek legnagyobb részét a családok nő tagjai művelik — az iskolás lányok alig 20 százalékának tanítanak va­lamiféle mezőgazdasági is­meretet. A kör bezárul, ez a fér­fiúi nézet évezredes hagyo­mányokra tekint vissza: a nő alárendelt, nem kell, nem is érdeme sokat tudnia, így nyilvánvalóan véleménye sem lehet még a közvetlen munkáját érintő kérdésektől sem. Manapság a nőket még a legtöbb afrikai faluban kizárják a közösségek életét érintő, az egész falu szociá­lis és egészségügyi előrelé­pése szempontjából fontos döntések meghozatalából, amelyek tényleges végre­hajtásában pedig a további­akban döntő szerepük van. Az arushai tanácskozás résztvevői szerint kétségte­len, hogy a kontinensen az utóbbi évtizedekben vala­melyest javult az egészség­ügy. a gyermekellátás és a nők iskolázásának helyzete, az afrikai nők életszínvona­la, életük minősége azonban messze alatta marad a nem­zetközi mércének, és nap­jaink követelményeinek. Mert igaz ugyan, hogy az elemi iskolai képzésből ma már a lányok többsége nem marad ki, ám középiskolá­ba kevesen kerülnek, és kö­zülük ma még nagyon so­kan lemorzsolódnak, mert igen fiatalon férjhez men­nek és gyermeket szülnek. Ha rövid időn belül a hely­zet nem változik gyökere­sen — mondja ki egy ború­látó jelentés — akkor az afrikai falvak leányainak és asszonyainak hamarosan egy választása marad: a nagyvárosok nyomornegye­deibe kényszerülnek, ahol pedig többségükre még rosz- szabb sors, a prostitúció vár. NIGÉRIA Az esendő óriás Kenan Evren tábornok-elnök (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) kinthető, hiszen immáron hat évtizede annak, hogy a két ország kölcsönösen tö­rekszik az együttműködés fejlesztésére. Andrej Gro- miko szovjet és liter Türk- men török külügyminiszter két évvel ezelőtti moszkvai találkozóján hangzott el az a figyelemre méltó megálla­pítás, amely szerint „annak ellenére, hogy a két ország más szövetségi rendszerhez tartozik, lehetséges az együttműködés különböző területeken”. Hasonlóan po­zitív jellegű volt Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszter- elnök ankarai látogatása. Ez a látogatás jövőbe mutató eredményeket hozott: az öt évre szóló kereskedelmi egyezmény áruforgalom- növekedést irányoz elő; a tízéves, megújítható gazda­sági. kereskedelmi és tudo­mányos csereegyezmény pe­dig bővítheti a termékská­lát. Jelentős lépés a két or­szág gazdasági közeledésé­ben, hogy a már komoly eredményekkel dicsekedő földgázegyezmény tovább bővül: a jelenleg Bulgáriá­ig húzódó földgázvezetéket meghosszabbítják Törökor­szágig, s 1987-ben megin­dulnak a szovjet földgáz- szállítások. Törökország új utakon jár tehát. Kétségtelen, hogy a kapunyitást a kényszer szül­te, de ez. amennyiben őszin­te és hosszútávú törekvésen alapul, semmit sem von le értékeiből. A szovjet—török kapcsolatok megélénkülése újabb igazolása annak a mind több országból hall­ható politikai elvnek, hogy a különböző társadalmi be­rendezkedésű országok kö­zött nem lehet akadály az eltérő ideológiai, politikai felfogás. Mailár Éva Iránban száműzték a narknsnkat Iránban 300 narkóst száműztek egy szigetre. A kábítószerbűnözésért illetékes államügyész be­jelentette: ezzel az in­tézkedéssel gyorsítják a kábítószer elleni követ­kezetes, sokoldalú bar. cot. Az Arab-öbölben le­vő, név szerint nem em­lített sziget 15 ezer „büntetendő narkóst" tud felvenni. Tizenhárom plusz egy esz­tendő. Ennyi idejük volt a nigériaiaknak arra. hogy ki­tapasztalják a katonai kor­mányzás előnyeit és hátrá­nyait. A plusz egy esztendő éppen most járt le: 1983 szilvesztere óta ismét a had­sereg tisztjei irányítják a hatalmas nyugat-afrikai or­szágot. Az akkor zökkenő- mentesen végrehajtott hata­lomátvételből úgy tűnt, hogy a csaknem 100 millió nigé­riai zöme változatlanul bí­zik a hadseregben, hisz an­nak „megváltó erejében”. De vajon bekövetkezett-e ez a megváltás, vagy legalábbis a jelei látszanak-e már? A múlt kísértete Nigériát gyakran úgy em­legetik, mint Afrika alvó óriását. Nagyon megtévesztő ez a minősítés. A független­né válás, 1960 óta ígéretes és tragikus események vál­tották egymást ebben az or­szágban. A polgári politiku­sok hat évig kormányoztak, többnyire negatív előjellel. Majd a katonák következtek 13 esztendőn át. Eközben kitört a polgárháború. Száz­ezrek élete árán Biafráért, ezért az olajban gazdag te­rületért folyt a küzdelem, de a tét Nigéria egysége volt. A kőolaj később jutott meg­határozó szerephez, olyany- nyira. hogy a gazdaság min­den más területe háttérbe szorult, visszafejlődött. Az ország a petrodollárok fel­tartóztathatatlannak hitt áradatában — egy olaj- álomvilágban élt. A hetve­nes évek végére a katonák elhatározták, hogy visszaad­ják a hatalmat a polgári po­litikusoknak. A választáso­kat 1979-ben tartották meg, az ország elnöke Shehu Shagari lett. A tőkés világ- gazdaság válsága azonban ekkorra elérte Nigériát is. Az exportbevételek 90 szá­zalékát kitevő olajjövedel­mek megcsappantak. Egyre mélyebb krízis jelei mutat­koztak a gazdaságban: nőt- tön-nőtt a munkanélküliség, kiderült a gazdaságpolitika egyoldalúsága, az emberek egyre drágábban jutottak az alapvető cikkekhez, elbur­jánzott a korrupció és a bürokrácia. 1983 nyarára, mikor ismét választásokat tartottak, s Shagari újra diadalmaskodott, a válság tetőzött, már-már robbanás­sal fenyegette Nigériát. Ígéretek és erőfeszítések Ekkor jelentek meg a szí­nen újólag a katonák. A Mohammed Buhari dandár- tábornok vezette legfelsőbb katonai tanács azzal az in­doklással vette vissza akor- mányrudat a polgári politi­kusoktól, hogy elégedetlen­séget. s ami az etnikailag sokszínű Nigériában nagy vétek, véres zavargásokba torkolló nyugtalanságot, gaz­dasági összeomlást szült te­vékenységük. A hatalomátvétel óta nyu­galom van az országban, er­re a hadsereg gondosan ügyel. A tisztek folyamatos­ságot és változást ígértek. Gazdasági talpraállást, jobb életet, negatív jelenségektől mentes társadalmat és gaz­daságot. S ennek érdekében tiszteletre méltó munkába kezdtek. Letartóztatták a hatalmi visszaélésekben és csalásban vétkes politikuso­kat, minden szövetségi ál­lam élére katonai kormány­zót neveztek ki. A gazdaság, az ország hitelképességének helyreállítására szigorú ta­karékossági intézkedéseket vezettek be. A honi ipar védelmére, ösztönzésére kor­látozták az importot. Az életszínvonal további zuha­násának megakadályozására gátat szabtak az árak emel­kedésének. Megpróbálják ki­javítani az előző kormány­zatok szarvashibáját : támo- gatják a parasztgazdaságo­kat és a korszerű agrotech­nika bevezetését. Csodák nincsenek Csakhát csodák Nigériá­ban ma már katonákkal sincsenek. Az ötödik kato­nai kormányzat tevékenysé­gének a korlátái csaknem ugyanazok, mint amilyenek az elődöké, polgári politiku­soké és katonáké voltak. Az etnikai sokszínűség: legalább 250 etnikai-nyelvi csoport él az országban; tarthatná­nak abszolút tiszta válasz­tásokat, az emberek akkor is azt firtatnák, melyik törzshöz tartoznak a győz­tesek. A gazdasági fejletlen­ség, visszafejlődés. Az olaj : Nigéria a tőkés világ nyol­cadik legnagyobb fekete arany termelője. Ez a kincs azonban nemcsak gazdaggá tette, de tévútra is vitte az országot. A nemzetközi gaz­dasági környezet, amely ba­jokkal birkózik. Nigéria gaz­dasága, de alkotmánya ré­vén is erősen a tőkés világ­hoz kötődik. Pedig Nigéria nagyra-sokra hivatott ország. Népességé­nél. gazdasági súlyánál, vi­szonylagos fejlettségénél fogva Afrika vezető, meg­határozó hatalma lehetne, s a földrész államai igényt is tartanának erre a szerepére Tudják ezt az ország veze­tői is. Kitapintható pozitív változás a külpolitika terén volt érzékelhető az elmúlt egy esztendőben. Buhari tá­bornok megerősítette az or­szág el nem kötelezett po­litikáját. következetesebb tá­mogatást ígért Afrika nem­zeti és függetlenségi moz­galmainak. s a hagyományos kapcsolatok — brit, ameri­kai — mellett elkezdte szé­lesebbre tárni a kaput más irányba is. Persze, az eredményes kül­politikához belső stabilitás­ra van szükség. Ez pedig a mai körülmények között el­képzelhetetlen egy átgon­dolt, átfogó, következetesen végigvitt program nélkül. Még mindig évek választ­ják el a megálmodott Nigé­riát — a mai is esendő Ni­gériától. Kocsi Margit WESTMORELAND A CBS-tv, SÁRON A TIME ELLEN Rágalmazási perek az USA-ban Több mint 12 hét után csupán a vád tanúinak meg. hallgatásáig jutott el az a New York-i esküdtbíróság, amely a volt vietnami ame. rikai főparancsnok, Westmo­reland tábornok által a CBS televíziós társaság ellen in. dított rágalmazási pert tár. gyalja. Westmoreland azzal vádolja a tévétársaságot, hogy egy dokumentum-mű­sorában „megrágalmazta,” mert azt állította, hogy a tábornok jelentéseiben eltit­kolta sőt szándékosan meg­hamisította a szabadsághar­cosok tényleges erejét. A felsorakoztatott magas ran. gú politikusok, katonai ve­zetők tanúvallomásaiból nem derült érdemleges újabb fény a vietnami háború rész. leteire, a vád tanúi több­nyire megmaradtak a per tárgyát képező kérdésnél. Most a védelem kezdi meg tanúinak kihallgatását. Nincs még ítélet abban a rágalmazási perben sem, amelyet Ariel Sáron izraeli miniszter indított a Time című hetilap ellen. A lap egy cikkében korábban azt írta, hogy Saronnak kezde­ményező szerepe volt a Szobra és Satila menekült- táborokban a libanoni fa- langista milíciák által elkö­vetett tömegmészárlásban. Az izraeli kormány most a vád és a védelem egy-egy képviselőjének lehetővé tet­te a mészárlásról indított izraeli vizsgálat jegyzőköny­vének megtekintését, de a védelem szerint a rendelke­zésre bocsátott titkos ok­mányok nem voltak elégsé­gesek, perdöntő érvényűek. Sáron ügyvédjei viszont azt hangoztatják, hogy az ok. mányok teljes mértékben tisztázták szerepét, s ennek alapján a Time vádja nem igazolódott. Sáron ötven millió dollárt követel kárté­rítésként, de jelezte, elfo­gadja, ha a Time visszavon­ja állításait és nyilvánosan bocsánatot kér tőle. A lap képviselői elutasították ezt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents