Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-11 / 8. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1985. január 11., péntek

A bizalom se hiányozzon...

Egy kiváló könyvterjesztő

€€

Amikor leültünk beszélgetni, még keveset tudtam róla. Nem sokkal többet, mint hogy kiváló pártmunkás, s hogy a politikai könyvek terjesztéséért nemrégiben vette át a megtisztelő kitüntetést.

Ám, ahogy múltak a félórák, s ő — szemérmesen bár, de mind többet mondott el magáról —, egyre inkább megfogalmazódott bennem: Haveirla Ödönné rendkívüli asszony, rendkívüli ember. Nemcsak azért, mert nyugdíjasként ma is fiatalos lendülettel lát minden munká. hoz, s még csak azért sémi, mert a Parádi Üveggyár régi dolgozójaként az ottani hétszáz ember közül min. denkj szereti. De egész élete, munkája olyan elkötelezett, hogy példaként állhat minden fiatal és középkorú előtt.

— Nem voltam tizenhat éves, amikor 1945. május elsején beléptem a pártba. Koromra való tekintettel, természetesen külön engedéllyel. Néhány évig Beköl- cén dolgoztam, majd Egerbe kerültem. DISZ-vezetőként. A férjemet, mint üvegfúvót kötötte a munkahelye, így kerültünk Párádra. Egyébként, ha a legfrissebb örömömre kíváncsi, hadd mondjam el: 1956. november 7-én

született a fiam, s az idén ugyancsak ezen a napon vették fel a párt tagjainak sorliba.

Arról beszélgettünk, mi indítja egy embert, hogy negyven éven át* mozgalmi munkát végezzen.

— Kényszeríteni erre senkit nem lehet. Ha valaki nem szívből, elkötelezettségből csinálja, ne is számítson eredményre. Ez benne kell, hogy legyen az egyén vénájában. Amikor egészen fiatalon elkezdtem, természetesen kevés képzetem volt a célról. Akkor még csak azt tudtam: amit rám bíztak, teljesítenem kell, mert ez jó ügy érdekében történik. Nem mondom, hogy könnyű helyzetem volt. Képzelje csak el, egészen fiatalon, tapasztalatok nélkül, hat osztállyal a hátam mögött, több mint ezer pedagógus között kellett agitációs munkát végeznem. Nappal dolgoztam, éjjel tanultam. hogy leérettségizzem.

Bár „papíron?’ még az ősszel nyugdíjba ment. ma is mindennap megtalálható a gyárban. Húsz év óta terjeszti a Kossuth Könyvkiadó köteteit.

— Kezdetben a gyár hétszáz dolgozója között nem értük el az egy személyre jutó tízforintos átlagot a

vásárlásban. Ma már 154 forintnál tartunk. Nem túlzás: vannak olyan kötetek, amelyekből egyszerűen nem tudok annyit rendelni, amennyi elég lenne. Volt már úgy, hogy kaptam magam, buszra ültem és Egerből hoztam el a kívánt műveket.

S hogy melyek a legnépszerűbbek? Nos, Haverla Ödönné kapásiből sorolja. A II. világháború történetén kívül sokan keresik az Uni- verzál sorozat köteteit, a Lenin-sorozatot, a Nők Magazinját.

— Ahhoz, hogy valaki eredményt érjen el ebben a tevékenységben, mindig nyomon kell követni az eseményeket itthon, és a nagyvilágban. Így lesz igazán jó kínálata a Politikai Könyvnapoknak, az ünnepi heteknek. A terjesztésnek más lehetőségei is vannak. Nálunk például a Május 1. szocialista brigád védnökséget vállalt a vásárlás, a propagálás felett. Magam is 18 j éve patronálok egy kiváló j közösséget, részt veszek a versenyprogramjukban, együtt szurkolunk a sikerért. Eredményesnek bizonyult az Egy könyv — egy brigádtag mozgalom is. Ismerjük az emberek ízlését, érdeklődési körét. Kitaláltam például, hogy a névnapok megünneplésekor ne legyen bonbon, ne legyen „szityó”, mindenki könyvet kapjon. Senki sem zárkózott el az ötlettől.

Azt véli a legfontosabbnak, hogy közvetlen kapcsolatot tartson a dolgozókkal. És persze, a bizalom se hiányozzon.

— Ügy örülök annak, hogy voltak olyan napok, amikor úgy nézett ki, mintha „képviselői fogadóórát” tartanék. Mert nemcsak vásárolni jönnek ilyen alkalmakkor, de bajukat, örömüket is elmondják. S még valami: nem ritkán tizenöt-húszezer forint értékű könyvet teszek ki az asztalra. A dolgozók kiválasztják a nekik tetszőt, beírják a könyvbe, s utólag fizetnek. Soha sem volt még hiányom...

(mikes)

vetélkedő

Az erdő titkai címmel a kisdobos természetvédelmi köröknek, kluboknak, közösségeknek országos vetélkedőt hirdet a Népművelési Intézet, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a TIT Budapesti Természettudományi Stúdiója, a Szabolcs-Szatmár megyei Úttörőelnökség, valamint a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ.

A nevezéseket — a • közösségek nevének, pontos címének, tagjai számának és vezetőjének feltüntetésével február 1-ig — a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központba kell elküldeni.

TALÁLKOZÓ EGERBEN

Az értelmiség hivatása a szocializmusban

Az értelmiség hivatása a szocializmusban címmel találkozóra kerül sor az egri Ifjúsági Házban január 14- én (hétfőn) délután 5 árakor. A disputa vendégei: dr. Tóth János, a Népművelési Intézet igazgatóhelyettese és Papp Lajos költő, a Napjaink főszerkesztője.

Két éven keresztül a Napjainkban cikksorozat jelent meg az értelmiség értékőrző és -közvetítő, valamint értéktermelő lehetőségeiről, jelenkori szerepvállaló és szerepalakító esélyeiről. A disputa első szakaszát egy ke- rekasztal-beszélgetés zárta, amelyen a vita résztvevői találkoztak Grósz Károllyal. Az eredményes eszmecsere anyagát a Napjaink 1983. szeptemberi száma közölte. A lezárásnak szánt találkozóból nyitány lett, egy új

cikksorozat kezdete.

__Az

ú

jabb vitaindítót dr. Tóth János írta a Napjaink 1984 januári számában. Az értelmiség hivatásáról tárgyalt

1984 októberében a tokaji írótábor is. Itt dr. Huszár Tibor akadémikus tartott vitaindítót, zárszót pedig dr. Cs. Varga István mondott. A sikeres tanácskozás anyagát a Napjaink 1984-es decemberi és 1985-ös januári száma közölte. Az eredményes vitasorozat hozadékáról számolnak be az érdeklődő egrieknek. A találkozó házigazdája dr. Cs. Varga István kandidátus, a Napjaink főszerkesztő-helyettese.

Tv-játékok irodalmi alapanyagból

A stúdiókban több, jól ismert irodalmi műből készült tv-játék. Ezekből mutatunk be néhányat. Gorkij: ÉLŐ HOLTTEST.

Az Élő holttest főhőse, Fe- gya Protaszov ezt vallja önmagáról: „A mi körünkben, abban, amelyikben én születtem, háromféle választás áll az ember előtt, csak három. Az első: szolgál, pénzt szerez, növeli a mocskot, amelyikben él. Nem is értettem hozzá, de ami a fő, ellenszenves volt. A második: széthányni ezt a ron- daságot: ehhez hősnek kell lenni, és én nem vagyok hős. Vagy a harmadik: elfeledkezni, inni, mulatni, énekelni. Ez az, amit csináltam.” Szereplők: Cserhalmi

György, Vajda László, Te- messy Hédi, Tordai Teri, Győri Ilona, Marton Kati, Koncz Gábor, Tábori Nóra, Raksányi Gellért. Operatőr: Szalay László. Rendező Havas Péter.

Csiky Gergely: NAGYMAMA.

A nagymama, Szerémy grófné megtalálja rég elveszettnek hitt unokahúgát, Márthát, és boldogan hozzáadná feleségül másik unokájához, Ernőhöz. Csakhogy Mártha mást szeret, Örkényi Vilmos báró unokáját. A báró pedig nem más, mint akinek kezét Szerémy grófné hajdanában visszautasította. Természetesen végül mindenki megtalálja párját és a két hajdani szerelmes is békét köt egymással. Szereplők): Dayka Margit, Tö- rőcsik Mari, Eperjes Károly, Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda. Operatőr: Bíró Miklós. Rendező: Horváth Z. Gergely.

Szerb Antal: EX.

Szerb Antal víg játéka egy olyan királyról szól, aki nem

szeretné hivatását gyakorolni. Saját maga ellen puccsot szervez és elhagyja az országot. A szellemes vígjáték többszörös buktatón keresztül drámai igazságot szolgáltat a főhősnek. Szereplők: Mácsai Pál, Mensá- ros László, Udvaros Doroty- tya, Márton András. Kubik Anna, Székhelyi József. Haumann Péter, Gera Zoltán, Balázs Péter. Operatőr: Illés János. Rendező: Bohák György.

Luigi Pirandello — Dömöl. ky János: FOROG A FILM... avagy egy (film) operatőr (S. G.) feljegyzései... melyek furcsa, ismerős-ismeretlen világba vezetnek: a XX. század elejére, a mozi hőskorába. Üj film forgatására készülnek a Kosmograph Filmstúdióban, címe: Az

asszony meg a tigrisI; szereplői a stúdió primadonnája, a férfisztár, s egy valódi tigris. Pár nappal a munka megkezdése előtt egy új ember csatlakozik a stábhoz : Aldo Nuti, aki mind a primadonnának, mind S. G.- nek régi ismerőse, közös ifjúságuk tragikus eseményeinek tanúja és előidézője. Mindenki meglepetésére Nuti átveszi az új film veszélyes főszerepét, és ezzel újabb tragédia veszi kezdetét... Miközben S. G. kamerája falja a métereket, ő feljegyzéseiben is megörökíti az embereket. Múlt és jelen, valóság és film kavarognak a jegyzetekben, amelyek Pirandello sajátos filozófiáját közvetítik, véleményét életről, halálról, barátságról, szerelemről, munkáról. Szereplők: Blaskó Péter, Jordán Tamás, Takács Katalin, Szegedi Erika, Haumann Péter, Fehér Anna. Operatőr: Zentay László. Rendező: Dömölky János.

Tolnay Klári kitüntetése

A békéért és a népek közötti barátság elmélyítéséért kifejtett áldozatos munkája elismeréséként a békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta az Országos Béketanács Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas kiváló művésznők. A magyar békemozgalom legmagasabb kiüntetését bensőséges baráti találkozón Sebestyén Nándomé, az Országos Béketanács elnöke nyújtotta át csütörtökön az OTB székházában. (MTI)

DÉR ENDRE:

Alapkelte

ii/i.

M

ár éjjel megkezdődött a bomlás. A vendéglős ezt ugyanolyan jól látta, mint a felesége. A sarki Volks- bundházból az utolsó német is elköltözött, s a szemben levő épületből puskás férfiak jöttek elő. Jóformán mindenki tudta róluk az utcában, hogy partizánok, csak a németek nem jöttek rá sokáig. Mikor aztán valami jelzésre a nyilasok

I egyik este betoppantak oda, senkit nem találtak. Az alagsori műhelyben faarccal kalapált a mester, hegesztett a segéd, s . igazolni tudták, hogy a rendőrség számára zárakat csinálnak.

Fent, az épületben üresek voltak a kollégium helyiségei. A nyilasok erősen fur- csállották, hogy tegnap még ’ tele voltak diákokkal, s este már hűlt helyük, de mit ■m tehettek. Végigrazziázták a ' várost. A kocsmákba is beszagoltak, a vendéglőkben szokásukhoz híven minden- • kit igazoltattak.

Ezen a napon viszont, bár ■ minden úgy történt, mint máskor, mégis. .. Nem vol- r tak már német katonák a vendéglőkben, csak néhány megrögzött alkoholista, s pár szökött katona, akik az udvar felől közelítették meg a vendéglőt. Reggelre egész " csomó katonazubbonyt rejtettek a kocsma mögötti bolgárkertészet bokraiba.

A vendéglős azt is megfi- gyelte, hogy csordányi

szarvasmarhát hajtanak a vasút felé, később meg vagy kétszáz sertést. Az utcából sokan nézték a csendesen menetelő állatokat, megbámulták hajtóikat, akik hol puskatussal, hol ostorral cserdítettek egyet-egyet az állatokra. A vendéglőből is kiszállingóztak az emberek.

— Mennek a barmok — jegyezte meg Bukfenc, aki szeretett csípőseket mondani, ö már megjárta a frontot, fél lábbal csetlett-botlott azóta, se anyja, se felesége, csak a féldeci „bukfenc” — ahogy ő mondja —, a rum vigasztalja.

— Hát nem megyünk Bukfenc, innen egy tapodtat se — mondja a vendéglős —, nem hagyom másra az otthonomat. Ezeket is — bökött a marhák felé — ugyan meddig vihetik? Sopronig. Még addig se. Én meg a családommal addig se jutnék el. Mert a marhákra még csak vigyáznak, hogy ne maradjanak ellenséges kézen, de engem odalöknének nekik. Itt van, nincs már neki semmije, csak az irhája, az most nekünk se kell... Hát maradunk.

Felesége rábólintott, sóhajtott egyet, és ment minden a régi kerékvágásban. Aki bejött, azt kiszolgálták, ha magyar katona szökött be, civilruhát adtak neki. Hisz’ ott volt a levegőben a bomlás.

— November 29-e van. Bukfenc, jól jegyezzük meg ezt a napot, szerintem ma megfordul a kocka. A többit nem bízzuk az istenre — mondta a vendéglős, s valahogy nem találta a helyét. Az udvarra ment, lesétált a bolgárkertig, ahonnan egyenest az állomásról lehetett látni. Valami különös nyugalom, mozdulatlanság nyűgözte a vasutat. A Vasút utca kihalt, egy lélek sem igyekszik az állomás felé..,

Az állomás épülete előtt a Ferencz József utca is kihalt. A villamos ott vesztegel az állomás előtt, az áramszedő leállítva, a vezető sehol.. A Vasút Szálló bezárva, a sarki kerthelyiség szintén. ,,Azok elmenekültek onnan” — villant át az agyán a gondolat. Amikor néhány marha bebőgött a kertbe, megint kinézett, s hosszasan

bámulta az állatokat. Aztán visszacsukta az üzlet ajtaját, s az ablak zsalugáterét is lehúzta.

A szétszéledt marhák új csapást vágtak. Áthúzódtak a villamossíneken, egyenest a bolgárkert felé törve. Kirángatták a répát, majd jó néhányójuk lefeküdt. Nem sokáig heverhettek a hatalmas kertben, mert gyors iramban vagy száz disznó iramodott közibük. Három nyilasszalagos vette űzőbe a disznókat, hosszú ostorcsapásokat osztogatva sörtéjük- re, erre aztán a tehenek és disznók megvadulva száguldoztak összevissza a bolgárkertben. A csorda másik része a városnak tartott, a járókelőket rémítgetve.

— Mit akarnak, kérem, mondom, hogy nincs itt nálunk senki! — hangoskodott a vendéglős felesége négy rendőr és egy német tiszt előtt. De azok nem sokat hederítettek rá, kinyittatták a padlás ajtaját, s ketten golyószóróval fölrohantak a lépcsőkön. Hárman lent húzódtak meg.

Feszült csend ült mindenen, a vendéglős távolról figyelte házát, a kert dombja mögé bújva lesett oda. Mikor aztán csörömpölve hullt széjjel a padlás ajtaja, a répák közé hasalt. Nagy zenebona tört ki, s mire észhez- tértek, a kis vendéglő fala már minden oldalról ki volt lyukasztva. Az udvar végében levő kovácsműhelyből is kijött a kovács, egy vén, csontosképű, kiszuperált huszár, s odafüttyentett a fegyvereseknek. Azok most nem ügyeltek rá, a vendéglős feleségét vették vallatóra:

— Merre szöktek a vasutasok?! Hol bujkálnak a mozdonyvezetők? ... Legutoljára itt ittak, hova mentek, kiket látott, a padláson és a pincében ki tartózkodik?

— Egész nap a lábát se tette be senki az üzletbe. Borom nincs, napok óta nem főzünk. Az 'utcán jó ideje nem voltunk.

Nagyhangon beszélt velük az asszony, szinte kiáltozva, s a biliárdgodyókkal játszádozó kisgyerek hirtelen sírva fakadt. Az anyja szoknyájába kapaszkodott, úgy ordított.

— Na, gyerünk, gyerünk, végigjárjuk az utcát!

Az egyik nyilas géppisztollyal igazította előre az asszonyt, úgy indult meg a kis menet. Bukfenc átvette az asszonytól a gyereket, azok pedig befordultak az első házba. Minden lakásba benyomultak, minden férfit igazoltattak. Szál vasutast se találtak. Csak egy sánta gyerekre akadtak, azt magúkkal vitték.

Sötét este lett, mire az asszony hazakerült. Az üzlet zárva, a redőnyök lehúzva, a nagykapu bereteszelve.

Otthon elmesélt mindent.

(Folytatjuk)