Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 10., csütörtök 3. AZ EREDMÉNYEK BIZTATÓAK A szakszervezetek és a munkahelyi demokrácia A munkahelyi demokrácia érvényesülése, sőt, következetes érvényesítése mindenkor döntő fontosságú kérdésnek számított hazánkban. Teljesen érthető, hiszen társadalmi berendezkedésünk alapja, s egyben további fejlődésének záloga a demokrácia minél hatékonyabb ki- teljesítése. S az ebből fakadó jogok és kötelességek gyakorlásának igazi színtere elsősorban a gyár, az üzem lehet, ahol a dolgozók napjuk legnagyobb részét eltöitik. Az üzemi demokrácia további tökéletesítését szolgálja a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kidolgozott határozat, amely 1983. január 1-én lépett hatályba. Ennek végrehajtását vizsgálta szükebb hazánkban a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége és a tapasztalatokról jelentést készített. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy megyénkben — a központi és helyi intézkedések eredményeképpen — sokkal kedvezőbb a kép. mint a korábbi időszakokban. A szakszervezetek részéről mind jobban előtérbe kerül a politikai felelősség, ha a munkahelyi demokrácia továbbviteléről van szó. Az alapszervezetek — a gondok mellett is — fokozatosan oldják meg a nem éppen kis feladatokat, és látják el felelősségteljes szerepüket. Sokat változott a gazdasági és állami vezetők szemlélete és gyakorlati munkája is. Egyre többen ismerik fel közülük, hogy a demokratizmus olyan erő, amely nélkül nem lehet szocialista módon vezetni és gazdálkodni. A vállalati, intézményi vezetés által működtetett fórumok közül a decentralizáltan tartott termelési tanácskozások, munkaértekezletek töltik be leginkább szerepüket. Nem mellőzhető tény, hogy egy-egy ilyen összejövetelen a dolgozók átlag 70 százaléka jelen van. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy sok esetben éppen a dolgozókat legjobban érdeklő kérdések — belső érdekeltség, munkaszervezés, munkafeltételek — kerülnek a második vonalba, sikkadnak el. Más fórumokon — szocialista brigádvezetők találkozója, brigádértekezletek, újítók és feltalálók tanácskozása, ifjúsági parlamentek — nagyon is eltérő a helyzet: örvendetes, hogy az emberek aktivitása megnőtt. Végtére is az a cél, hogy olyan légkörű beszélgetések, viták alakuljanak ki, amelyeken bárki nyugodtan elmondhatja a véleményét. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy vitát provokáljunk ki, ha másképp nem megy, úgy felkért, „hivatásos” vitázók segítségével. Ezen a területen sok vár a vezető pozíciókat betöltőkre is. Gátja lehet a felszabadult, őszinte légkörű találkozóknak, ha a „főnökök” esetleg tekintélyük elleni támadásnak fogják fel a véleménynyilvánítást, vagy görcsösen ragaszkodnak saját elképzeléseikhez. S itt van — az előbb említett különféle jellegű találkozókon és összejöveteleken — a munkahelyi demokrácia alfája és ómegája. Ugyanis ekkor nyílik mód arra, hogy a munkások mind szélesebb tömegeit bevonjuk közéletünknek ebbe az új formájába. Itt kaphatnak teret, nyilvánosságot az alkotó kezdeményezések, születhetnek a többség érdekeit a legmesszebbmenően figyelembe vevő döntések. Mégis azt mondhatjuk el, hogy talán ezen a részen a legszámottevőbb az elmaradásunk. Miért? Az okok felsorolása egyben a jövő megoldásra váró feladatait is - körvonalazza. Mindenekelőtt ki kell emelni azt a tényt, hogy a munkások tulajdonosi szemléletének jelenlegi foka még nem éri el a kívánt szintet. Sok baj forrása, hogy az egyes testületek, illetve a partner gazdasági vezetés jog- és hatásköre nem tisztázott, nem megfelelően körvonalazott. így aztán alkalom nyílhat a formális demokratizmus kialakulására. Gondot jelent, hogy a bizalmi csoportok ülései nem rendszeresek, s az adott hely gazdasági vezetése nem kapcsolódik be tevékenyen a munkájukba. Ezzel összefüggő probléma, hogy a bizalmiak állásfoglalása nem mindig a többség érdekeit és véleményét tükrözi, holott ez elsőrendű követelmény lenne. Kétségtelen, hogy a munkahelyi demokrácia kiteljesítése terén van már mit felmutatnunk, van mire büszkének lennünk. De azt sem feledhetjük el, hogy hosszú még az út, amit meg kell tennünk. (sárhegyi) ŰJ ASZEPTIKUS, CSlRA- MENTES KONZERVÜZEM NYÍREGYHÁZÁN. Megkezdődött a próbaüzem a nyíregyházi konzervgyárban, az újonnan létesített aszeptikus üzemben. Itt elsősorban gyü- mölcspüréket és dzsemeket gyártanak majd jobb minőségben a belföldi ellátásra és az exportmennyiség növelésére. A technológiát és a gyártást vezérlő számítóközpontot az angol APV cég szállította (MTI fotó: Oláh Tibor) A FOGYASZTÓK ORSZÁGOS TANACSANAK TÖREKVÉSEI Eddig mit sikerült és mit nem? Valamennyien vásárlók vagyunk, fogyasztási cikkeink beszerzése közügy. Általános igényt elégített tehát ki a Fogyasztók Országos Tanácsának 1981-ben, a Hazafias Népfront kezdeményezésére történt megalakulása. A városokban, a budapesti kerületekben, az ipari és kereskedelmi vállalatokkal közösen szervezett termékbemutatókon, kérdőíves felmérésekkel, a szakszervezeti és népi ellenőrzési vizsgálatokban való részvétellel szolgálják a fogyasztók érdekeinek védelmét. Ezekhez kapcsolódnak a falugyűlések, a városkörzeti tanácskozások, amelyeken minden alkalommal szóba kerül a kereskedelem és a szolgáltatás helyzete. Három év tapasztalatai szerint a Fogyasztók Országos Tanácsa komoly mértékben járult hozzá az ipar és a kereskedelem munkájában tapasztalható hiányosságok feltárásához, és kijavításához. Társadalmi aktivistáinak tisztességes, következetes, célirányos tevékenysége igen kedvező lakossági megítélésben részesül. Többségben eredményesen léptek fel például a boltok, vendéglátó és szolgáltató egységek nyitva tartási idejének megváltoztatásáért, az áruszállítások jobb ütemezéséért, a választék bővítése végett, a kiszolgálás kultúrájának növeléséért. Kezdeményezésükre sok helyütt mintaboltok nyílnak, szaporodtak az árubemutatók, s általánosságban javult a vásárlást könnyítő kereskedelmi tájékoztatás. Közvetlenül intézkedtek a fogyasztók megkárosításával járó, vagy az áruvisszatartási esetekben, a helytelenül kezelt garanciális és szavatossági ügyekben. Évek óta vajúdó, elhúzódó gondokat oldottak meg jogi segítséggel, per néküli egyeztetéssel.- Szembetűnő, hogy a fogyasztók panaszainak orvoslása többségében nem igényelt jelentős költségnövekedést: a helyi problémák tetemes részét szervezéssel, a munkafegyelem javításával sikerült megoldani. Ami nem sikerült még Sajnos, kevesebb eredménnyel jártak, amikor javaslataik beruházásokat. költségnövekedést, a vállalat belső szervezetátalakítását, illetve a központi szabályozók megváltoztatását igényelték, illetve feltételezték. A kereskedelmi szolgáltató egységek fejlesztésében, a korszerű gépek, eszközök beszerzésében, a választék lényeges bővítésében, a zavartalanabb áruszállítás érdekében, s — nem utolsósorban — a fogyasztók érdekvédelmét szolgáló termelői és kereskedelmi munkában: az ár, a súly és a minőség korrekt feltüntetése terén a kívánatosnál lassúbb a javulás. A Fogyasztók Országos Tanácsa kiemelten foglalkozott néhány különösen fontosnak ítélt terület gondjaival. Észrevételei alapján például növekedett a bútoripar kínálata, javult az elemes és a kiegészítő bútorok választéka, mégsem sikerült az igények teljes kielégítése. Számos gond forrása, hogy rengeteg bútor megy tönkre a vasúti szállítás során, ritkán értékelik le a hibás árut, továbbra is fehér holló a minta után történő árusítás. A városi, elsősorban a fővárosi lakosságnak a szolgáltatások közül a lakáskarbantartás okozza a legtöbb bosszúságot: indokolatlanul drágák a felújítások, gyakori a felelőtlenség, a pazarlás, s mindezt tetézi, hogy a javító-karbantartó munkák elavult és bonyolult árgyűjteményét felváltó iránydíj-jegyzék — minthogy nem ad elegendő tájékoztatást — kiszolgáltatottá teszi a megrendelőt. Tilos a lánc* kereskedelem A zöldség-, gyümölcstermesztés, -értékesítés és árképzés területén egy sor javaslatot intézkedés is követett. Elég utalni a lánckereskedelmet megtiltó rendelkezésre, a több csatornás értékesítés bővítésére, vagy a saját termelésű áru eladásának engedélyezésére. Bőven van még azonban tennivaló: a termesztés, feldolgozás, tárolás, forgalmazás tovqbbi intézkedéseket igényel, s‘érdemes lenne azt is megvizsgálni — mondják az illetékesek —, hogy a jó haszon ellenére miért nem vállalnak nagyobb részt a mezőgazdasági üzemek az értékesítésből. Gyakran halljuk emlegetni manapság az anyagi lehetőségek korlátozott voltát, a források szűkülését, és más közgazdasági kifejezéseket, amelyek lényege, hogy kevesebb a pénz majd minden területen. A Fogyasztók Országos Tanácsa viszont olyan lehetőségekre irányítja a figyelmet, amelyek nem járnak többletkiadással. A jövő évben, majd a következő, VII. ötéves tervben alapfeladat a kiskereskedelmi és az iparvállalatok kapcsolatának szélesítésével az áru — termelő és fogyasztó közötti — útjának csökkentése. -Lényeges a bolti munka önállóságának növelése, személyi és tárgyi feltételeinek javítása is. Egyetlen fillérbe serti kerül, hogy a kiskereskedelmi vállalatok az eddiginél határozottabban közvetítsék a fogyasztók igényeit a termelő egységek számára. A tapasztalatok szerint a jelenlegi technikai színvonalon a termelők sok területen a mainál jóval többet képesek tenni a lakosság mennyiségi és minőségi igényeinek kielégítésére. G. R. Balázs Ignác emlékezete Hetvenöt évvel ezelőtt, 1910. január 10-én született Egerben Balázs Ignác, az egri munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. Szegényparaszti családból származott. Hárman voltak testvérek. Anyja korán meghalt. Apjának volt egy kisebb darab szőlője, amelynek jövedelme a család eltartásához kevés volt, s így csak az elemi iskola két osztályát végezhette el. Amíg a munkásmozgalomba be nem kapcsolódott, a szőlőművelés, az olvasás es a festészet töltötte ki napjait. A helyi munkásmozgalommal Sándor bátyja révén, 1928-tól került kapcsolatba. Ebben az évben ismerkedett meg Zbiskó Józseffel, az illegális kommunista mozgalom egyik helyi szervezőjével is. Főként Zbiskó révén ismerte meg a marxizmus—leninizmus tanításait. 1929-tői egyre gyakrabban járt a Szociáldemokrata Párt helyiségébe, majd 1930-ban belépett a pártba is. 1931-től már tevékenyen részt vett a mozgalmi munkában. Ebben az évben illegális úton röplapokat és Vörös Segély bélyegeket terjesztett a külvárosi napszámosok és szegényparasztok körében. Rendszeres hallgatója volt a Grósz Ernő által vezetett illegális előadásoknak, szemináriumoknak. Eszmei-politikai fejlődése révén 1932-ben egyik tagja lett az SZDP-szervezeten belül létrehozott illegális kommunista sejtnek. Amikor 1935-ben Zbiskó Józsefnek — a kommunista szervezkedés hatósági felszámolása után — ei kellett hagynia Egert, ő lett az egri baloldali, illetve illegális munkásmozgalom egyik irányítója. Zbiskó Józseftől azt az utasítást kapta, hogy maradjon bent a Szociáldemokrata Pártban, s azon belül végezzen elsősorban munkát, másrészt pedig e párt legalitását kihasználva folytasson illegális tevékenységet is. 1935-től Lakatos Péter Pál budapesti lakostól kapott illegális sajtóanyagot, amelyet tovább adott. Ebben az időszakban főleg a Hajnal testvérekkel együtt gyakran agitált a parasztság körében. Az ő vezetésével szervezték meg a mozgókönyvtárart, amely 1942-ig működött. 1937 tavaszán az SZDP választási gyűlésén néhány társával együtt bizalmatlansági indítványt nyújtott be a jobboldali politikát folytató vezetőség ellen, s önálló listával indultak. A választásból a baloldal került ki győztesen. Sajnos, az SZDP Országos Központjának nyomására néhány hónap múlva a baloldaliaknak le kellett mondaniuk a vezetésről. Ezt követően elsősorban a területen dolgoztak. Főként a parasztság közé jártak és sajtóterjesztés útján építették ki a további kapcsolatokat. A második világháború kitörése, 1939 után Egerben is fokozódott a baloldali munkásmozgalom elleni hatósági terror. Balázs Ignácot először 1941-ben vették őrizetbe. Letartóztatása után Miskolcra vitték, ahonnan két hét múlva szabadult. Mozgalmi tevékenységét azonban tovább folytatta, s így abban az évben másodszor is letartóztatták és Kis- tarcsára internálták. Ebben az időben már súlyos beteg volt, s az inter- nálótáborbói kórházba kellett szállítani. Állapotának némi javulása után a nagykanizsai internálótáborba vitték. Betegségére való tekintettel rokonai és elvtársai kérvényt nyújtottak be a helyi rendőrkapitányságnak az intemálási határozat hatálytalanítása érdekében. A rendőrség azonban az ügy kivizsgálása után továbbra is szükségesnek tartotta fogva tartását. Ezt a rendőrkapitány 1943. július 13-i határozatában így indokolta: „Így kellett határoznom, mert a nevezett a szociáldemokrata politikai szervezetnek régi tevékeny tagja volt, mint ilyen különösen a földműves lakosság beszervezése terén tevékenykedett. Nevezett, mivel a dolgozó napszámosok körében szokott mozogni, így káros tevékenységében csak internálásának fenntartásával lehet megakadályozni.” Végül 1943. decemberében sikerült kiszabadulnia, s rövid idő múlva 1944. januárjában Grégász Józseffel, s néhány más elvtársával együtt hozzákezdett az SZDP baloldalának újjászervezéséhez. Ezt a munkát azonban a német megszállás miatt nem tudták folytatni. Ugyanis 1944. március 21-én a rendőrség a párt működését betiltotta, helyiségét pedig lezárta. Ezekben a napokban a belügyminiszter egy titkos utasítást adott ki, amelyben a kommunista és baloldali mozgalmak vezetőinek és az államra „veszélyesebb” tagjainak a letartóztatását rendelte el. A rendelet alapján 1944. április 4-re virradóra a helyi rendőrség huszonegy kommunistagyanús és baloldali egyént, köztük Balázs Ignácot is letartóztatta. Április 5-én az elfogottakat Budapestre kísérték fel. Az internálási véghatározat a letartóztatását így indokolta: „Balázs Ignác, mint a helybeli Szociáldemokrata Párt szervezője és meggyőződéses agitátora működött, amiért az egri rendőrkapitányság 1548/1941. sz. véghatározatá- val internálta, majd rendőri felügyelet alá került, igy vele — mint állambiztonsági szempontból aggályos egyénnel szemben — a rendelkező részben tett intézkedés indokolt." Miután Budapesten fellebbezett, 1944. júliusában hazaengedték, de hogy meggátolják „jövőbeni esetleges káros tevékenységében" szigorú rendőrhatósági felügyelet alá helyezték. Ennek ellenére illegális kapcsolatait újból kiépítette. Néhány elvtársával együtt Horthy kormányzó 1944. október 15-i kiugrási kísérletét arra akarta felhasználni, hogy fegyveres akciót szerveznek a hatalom átvétele érdekében A terv megvalósítását azonban egyrészt az elegendő fegyver hiánya, másrészt a Szálasi-puccs lehetetlenné tette. A nyilas-puccs után, ok- tóben 17-én a rendőrség letartóztatta a városban levő minden „gyanús (baloldali) elemet”. Mivel Balázs Ignác ekkor nem volt a városban, elkerülte a letartóztatást, de miután 19-én visszajött, őt is elfogták. Az elfogottakat Kistarcsára vitték, s onnan nagyrészüket — köztük őt is — Németországba hurcolták. Itt a sachsenhausen i gyüjtőtáborba kerültek. Balázs Ignác élete 1945. március végén mártírhalállal végződött. A fasizmus áldozata lett. Eger kommunistái nem feledkeztek meg forradalmár elődjükről. 1949-ben az ő nevét vette fel az egyik akkor alakuló helyi termelőszövetkezet. 1957-ben névadója lett ak Egri Járási Munkásőrségnek. Utca is hirdeti emlékét. Siecskó Károly
