Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. január 9., szerda A Gromiko—Shultz találkozó második napján Űjabb kél tárgyalási Miié Géniben BUDAPEST Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a magyar—iraki gazdasági együttműködési állandó ve­gyesbizottság magyar tagoza­tának elnöke a bizottság 10. ülésszakára kedden Bagdad­ba utazott. Marjai József el­utazásakor a Ferihegyi re­pülőtéren jelen volt NabilA. Al-Janabi, az Iraki Köztár­saság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. BUDAPEST Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter meghívásá­ra kedden delegáció élén Budapestre érkezett Georgi Karamanev, a Bolgár Nép­köztársaság miniszterelnök­helyettese, a közszükségle­ti cikkek termelésével és kereskedelmével foglalkozó minisztere. A tárgyalások során eszmecserét folytatnak a két ország időszerű ke­reskedelempolitikai kérdé­seiről és áttekintik a belke­reskedelmi kapcsolatok hely­zetét. AFGANISZTÁN Az afgán külügyminiszté­rium hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy pakisztáni fegyveres egységek ismét részt vettek ,az ország elle­ni fegyveres támadásban — közölte kedden a Bahtar af­gán hírügynökség. Noha a pakisztáni külügyminisztéri­um az ilyen akciók tényét tagadja, ismét ötven pakisz­táni határőr volt abban a 250 fős fegyveres csoportban, amely az óév végén hatolt be rajtaütésszerűen afganisz­táni területre. MANAGUA Dániel Ortega, megválasz­tott nicaraguai államfő ki­hirdette a január 10-én, el­nöki beiktatásának napján hivatalba lépő új kormány összetételét. A kulcstárcák irányítói : Miguel D’Escoto külügy-, Tornas Borge bel- ügy- és Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszter he­lyükön maradnak. Az elnök tanácsadó testületéként meg­alakul az Országos Tervezé­si Tanács, amelynek felada­ta a leglényegesebb népgaz­dasági tervek elvi kidolgo­zása lesz. WASHINGTON Az amerikai törvényhozás továbbra is engedélyezi a CIA-nek, hogy folytassa a törvényes nicaraguai kor­mány elleni titkos háború­ját és az állami terrorizmus eszközeivel harcoljon a füg­getlen közép-amerikai or­szág ellen. Ez derül ki a hírszerzés ügyeivel foglalko­zó szenátusi bizottság két­éves munkáját elemző je­lentéséből. A jelentés szer­zői egyáltalán nem ellenzik a titkos háborút. Mindössze azért marasztalják el a CIA vezetőit, mert „nem ellen­őrizték és nem vezették kel­lőképpen" a nicaraguai el­lenforradalmárok akcióit. (Folytatás az 1. oldalról) kezési verseny. A kérdésre a választ csak a (várható, vagy remélhető) további szovjet—amerikai tárgyalá­sok adhatják meg. A beható genfi eszmecsere ténye mindenesetre jelentős fejlemény. Nem kevésbé az a közismert tény, hogy a Szovjetunió, félretéve a Reagan-kormány első négy évének nehéz örökségét, a jelek szerint hajlandó új la­pot nyitni a szovjet—ameri­kai kapcsolatok történeté­ben, és a kialakult realitá­sok alapján keresni a meg­egyezést — természetesen csak az egyenlőség, az egyen­lő biztonság és a kölcsönös engedmények alapján. Várhatóan csak Reagan elnök szerda esti — hazai időszámítás szerint késő éj­szakai — sajtókonferenciá­ján válik ismeretessé az amerikai álláspont a genfi külügyminiszteri találkozó kimenetelével kapcsolatban. Genfhez hasonlóan Wa­shingtonban sem tettek köz­zé értesüléseket Gromiko és Shultz megbeszéléseiről, s arról is ellentmondó hírek téri um szóvivője a Bahtar hírügynökségnek tett nyi­latkozatában most foglalko­zott azzal az afgánellenes határozattal, amelyet az iszlám konferencia külügy­miniszteri értekezletén fo­gadtak el tavaly december­ben. Az értekezlet résztvevői amerikai nyomásra újra elővették a szovjet csapa­tok afganisztáni jelenlé­tének kérdését — utalt rá — Tovább tombol a tél az északi féltekén. Hatalmas károkat okoz a mediterrán területeken, ahol olaj. és gyümölcsfák milliói pusztul­tak el. A dél-franciaországi olajültetvények fele kifa­gyott, veszélyben vannak a spanyolországi narancsfák is. Az emberek is nehezen bírják a hideget, főleg a haj­léktalanok közül szedi ál­dozatait a fagy Európa-szer- te. Franciaországból huszon­négy. Spanyolországból ti­zennégy, az NSZK-ból hét, Ausztriából, Nagy-Brittani- ából és Olaszországból há­rom-három halálesetet je­lentettek, a svájci rendőrség pedig három eltűnt síelőt keres. A francia, a belga, és a spanyol rendőrség akció­kat szervez a hajléktalanok voltak, adott-e Reagan el­nök újabb utasításokat hét­főn este külügyminiszteré­nek. A Fehér Házból csu­pán annyit közöltek, hogy Shultz tájékoztatta az elnö­köt az első napi megbeszélé­sekről, a CBS televízió vi­szont úgy értesült, hogy a külügyminiszter az amerikai tárgyalási pozició bizonyos módosítására, a tervezettnél részletesebb kifejtésére kért és kapott engedélyt az el­nöktől. Még sok, a kölcsönös meg­értés útjában álló akadályt kell legyőzni — állapította meg kedden este genfi tudó­sításában Valentyin Zorin, a szovjet televízió kom­mentátora, megvonva And­rej Gromiko és George Shultz kétnapos találkozójá­nak előzetes mérlegét. Zorin, aki még a megbe­szélések befejezése előtt ké­szítette el tudósítását, hang­súlyozta, hogy a szovjet és az amerikai külügyminiszter találkozójának mélyreható elemzéséhez, végleges érté­keléséhez hosszabb időre van szükség. Az azonban máris megállapítható — mu­tatott rá —, hogy az ameri­az afgán külügyi szóvivő, majd ismételten rámutatott arra, hogy a kérdésben csak Afganisztán és a Szovjet­unió illetékes. Semmilyen más államnak — különösen azoknak, akik területüket ellenforradalmárok kikép­zésére rendelkezésre bocsá­tották — nincs joga a füg­getlen Afganisztánt érin­tő határozatokat hozni — hangsúlyozta a külügyi szó­vivő. megmentésére. Mivel csak Párizsban körülbelül ötezer csavargóval számolnak, fe­dél alá juttatásuk nem kis gondot jelent a helyi ható­ságoknak. Belgiumban mozgalmat in­dítottak a hidegtől szenve­dők megsegítésére, ország­szerte fűtött helyiségeket biztosítanak a rászorulóknak. Komoly fennakadások vannak a közlekedésben. Rómában a metróvonalaknak csak egy részén van közle­kedés, ezért a dolgozók fele hétfőn otthon maradt. A pontosságukról közismert né­metek Münchenben a 32 fo­kos éjszakai hideg után egy­két órát késtek a munkából. A rekordhideget mégsem itt, hanem Bonnban mérték, 39,1 fokot. Finnországban még ezen is túltesz a zord tél: kai küldöttség által Géni­ben képviselt álláspontban tükröződtek a washingtoni kormányzatnak azok a ko­rábbi koncepciói, amelyek megnehezítették a mindkét fél számára elfogadható megoldások felkutatását. Ezek a koncepciók azoknak a hatalmas befolyással bíró amerikai köröknek a kéz­jegyét viselték magukon, amelyek elleneznek minden­féle szovjet—amerikai meg­állapodást. Az amerikai tömegtájé­koztatás hétfőn megkülön­böztetett érdeklődéssel kísér­te Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter genfi találkozóját. A három nagy televíziós hálózat es­ti híradóműsorát csaknem kizárólag az ezzel kapcsola­tos tudósításoknak, kom­mentároknak, találgatások­nak szentelte — a híradó­műsorokat is Géniből vezet­ték. Bár valamennyi kom­mentár úgy vélekedett, hogy Genfben jelenleg nem lehet érdemi előrehaladásra, ko­moly frontáttörésre számíta­ni, a megszólaltatott szakér­tők, politikusok mindegyike aláhúzta a párbeszéd felújí­tásának fontosságát. Kulikov Varsóban Wojciech Jaruzelski, a LiEMP KB első titkára. a Lengyel Minisztertanács elnöke kedden fogadta Vik­tor Kulikovot, a Szovjet­unió marsallját, a Varsói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erőinek főparancsnokát és Ana­toli] Gribkov hadsereg­tábornokot, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erői tör­zsének főnökét. mínusz 45 (okot mutat a hő­mérő. A koppenhágai kikötő vi­zét tizenöt centiméteres jég­páncél borítja, befagyott a velencei lagúna és a csator­nák nagy része is. A velen­ceiek 1944 óta nem értek meg hasonlót. Bécsből jelentették, hogy Ausztriában a 33 fokos hideg miatt akadozik a víz- és áramellátás, a távfűtés sem működik rendben. A vona­tok órákat késnek. A hideg azonban nem­csak Európában tombol. Nem kiméli Japánt sem, nem egy helyen 3,5 méteres hó borítja a szigetországot. Algériában a felhőszakadá­sok és hóviharok, áradások áldozatainak száma eléri a negyvenet. Afgán nyilatkozat Az afgán külügyminisz­ítéletidő az északi féltekén —( Külpolitikai kommentárunk )— Nakurai zsákutca AMIKOR SZŰK KÉT HONAPJA MEGKEZDŐD­TEK Libanon és Izrael között a tárgyalások, sókan nyomban kétkedni kezdtek. Hitték is, nem is, hogy Tel Aviv hajlandó lesz kivonni csapatait Libanon megszállt déli részéből. Aztán teltek-múltak a hetek, karácsonyig tizenegy alkalommal találkoztak a küldöttségek, míg végül hétfőn az izraeliek bejelen­tették: felfüggesztik a megbeszéléseket. Nakurában tehát egyelőre meghatározatlan ideig szünetel az eszmecsere, ami egyszersmind azt is je­lenti, hogy az izraeli megszállók továbbra is meg­tartják állásaikat Dél-Liibanonban, tulajdonképpen a fejlemény nem váratlan. Peresz izraeli kormány­fő ugyan állítólag változatlanul a távozás híve, de a koalíciót alkotó Likud-tömb erről hallani sem akar.. Tel Aviv tehát maga sem alakított ki egysé­ges álláspontot a nakurai tárgyalásokra. Ami pe­dig az eszmecserék bizonytalan időfe történő fel­függesztését illeti, érvei világosan igazolják azt a szándékát, hogy továbbra is ragaszkodik katonai jelenlétéhez a megszállt területen. BEJRÜT ÉS TEL AVIV NÉZETEI egyébként jot­tányit sem közeledtek a tizenegy találkozón. Az iz­raeliek nyíltan azt szorgalmazták, hogy esetleges kivonulásukat követően az ő zsoldjukban álló, La- had-féle keresztény milicisták és az ENSZ-erők, az UNIFIL egységei közösen tartsák fenn a rendet a kérdéses övezetben. Bejrut viszont — érthető okok­ból — szeretné helyreállítani befolyását az ország egész területe fölött. Ha belemenne az izraeli köve­telés teljesítésébe, ezzel önként lemondana szuvere­nitásáról, s területi épségéről. Az izraeli, küldöttség egyébként az eddigi találko­zókon a kivonulás menetrendjét sem volt hajlandó előterjeszteni, még arra az esetre sem, ha Bejrút mégis fontolóra venné javaslatát. Tel Aviv szándékai nem hagynak kétséget afelől, hogy számára stratégiailag, rendkívül fontos pozí­cióinak megőrzése Dél-Libanonban. Ha a jobbolda­li milicisták egy bizonyos területet ellenőrzésük alá vonnának is, ez még nem jelentené az izraeli erők teljes visszavonását. A Likud-töímb elképzelése sze­rint Izrael biztonsága megköveteli, hogy a Bekaa- völgyben állomásozó szíriai erők mozgását szüntele­nül ellenőrzésük alatt tartsák. Ezért legföljebb bi­zonyos átcsoportosításokat hajtanának végre, ami nem azonos a kivonulással. Amúgy is, Tel Avivban so­kan úgy vélik: az izraeli hadsereg távozása Dél-Li- banonból fölbátorítaná azokat az arab erőket, ame­lyek a többi megszállt terület kiürítését szorgal­mazzák. A NAKURAI ZSÁKUTCA kapcsán megfigyelők utalnak arra, hogy a Biztonsági Tanács 1982-es két határozata, az 508-as és az 509-es számú ismételten falra hányt borsónak bizonyul. Emlékezetes, hogy mindkét határozat az izraeliek feltétel nélküli tá­vozását követelte. Tel Aviv azonban — mint már oly gyakran az elmúlt évtizedekben — ezúttal sem hajlandó a világszervezet döntését elfogadni. A Bej- rúttal folytatott tárgyalások egyoldalú felfüggeszté­se pedig azt is kérdésessé teszi, vajon Peresz csak­ugyan a csapatkivonás híve-e, vagy meghajlik a Likud-tömb és az izraeli jobboldal agresszív szándé­kai előtt. Gyapay Dénes Tőkés országok —1985 Kiegyenlítettebb lesz az idén a tőkés világ legfejlet­tebb országaiban a gazdasá­gi fejlődés. Visszafogottabb lesz az amerikai növekedés, Nyugat-Európa viszont, amely időbeli késéssel, na­gyobb bizonytalansággal al­kalmazkodik a megváltozott világgazdasági környezethez, várhatóan 1985-ben mutat a megelőző évekhez képest va­lamivel jobb teljesítményt. A legfejlettebb 24 országot tömörítő Gazdasági Együtt­működési és Fejlesztési Szer­vezet (OECD) előrejelzései azzal számolnak, hogy a múlt év első felében tapasz­talt látványos 8,5 százalékos felélénkülés kifullad az Egye­sült Államokban — a lassu­lás máris bekövetkezett — és az idei évben 3—4 százalék körül stabilizálódik. Így kap­nak esélyt a nyugat-európai országok, hogy lemaradá­sukból valamit az idén le­dolgozzanak. Kontinensünk vezető tőkés gazdaságai közül Franciaor­szágban minimális — 1,75 százalékos — volt a nemze­ti termék bővülése, az NSZK-ban 2,5 százalékos volt a növekedés, a többiek e két ország szabta sávon belül mozogtak — 1985-re számszerűen alig kifejezhető mértékű javulást várnak a prognóziskészítők. Kettős kö­vetkeztetést vonnak le a szakértők abból, hogy az or­szágok teljesítményei vár­hatóan erőteljesebb kilengé­sektől mentesen, viszont mérsékeltebb felélénkülés mellett egyenlítődnek ki: az aggasztóan magas munka- nélküliségből fakadó gondok súlyosbodását és az infláci­ós helyzet további javulását jósolták. Várhatóan 1 millióval bő­vül a munkanélküliek sere­ge 1986 közepéig, számuk a jelenlegi 31 millióról 32 mil­lióra gyarapodik az OECD- térségben. A munkaalkal­mak hiánya kontinensünk tőkés országait sújtja legin­kább, az előrejelzések sze­rint a 25 éven aluli korosz­tályból minden negyedik fia­tal sikertelenül próbálkozik majd az álláskereséssel. Az aktív népesség egészének 11,8 százaléka lesz 1985-re munkanélküli Nyugat-Euró- pában, az Egyesült Államok­ban 7, Japánban a foglal­koztatottak 2,5 százaléka fo­lyamodik egy éven belül munkanélküli segélyért. Ma a tőkés országok a gazdaság- politikai prioritások sorában szinte kivétel nélkül háttér­be szorítják a foglalkoztatás­politikai megfontolásokat — ez az alapvető magyaráza­ta a növekvő munkanélkü­liségnek. Közvetlen politikai veszélyt nem jelent a „ki­sebbséget” érintő állá9talan- ság — vélik — és abban bíznak, hogy a széles közép­rétegekkel végül is elfogad­tathatók a kényszerű gaz­dasági megszorítások. Ma már az a francia kormány­zat is ezen az úton halad, amely két évvel ezelőtt még a szociális gondoskodás ki- terjesztésével, a dinamikus munkahelyteremtéssel kísér­letezett. Drága hitelkamatokkal, szűkmarkú szociális kiadá­sokkal, visszafogott béreme­lésekkel igyekeznek gátat vetni a kormányzatok a konjunktúra felhevülésének, vállalva persze ezzel azt is, hogy a pénzügyi szigor ál­dozatául esnek a verseny­ben lemaradók. A korábbi­akhoz képest jobb összmuta- tójú tavalyi esztendőben megdőltek a csődrekordok az NSZK-ban és Angliában, és az államok egyse kevés­bé vállalták a bajba jutott konszernek kisegítését. Csak a dinamikus termék-, vagy termelési szerkezet megújí­tásra képes vállalatok élik túl ezeket az éveket, no meg a mikroelektronika, a bio­technika terén újítók, akik rohamosan fejlődnek „a mérsékelt felélénkülés" hát­tere előtt. A tőkés fejlődés hetvenes évek végi rendkívüli válság- érzékenységét sikerült eny­híteni azzal, hogy legyűrték az inflációt — ez volt az elmúlt években követett sta­bilizációs politika legfonto­sabb célja. Az NSZK-ban, Svájcban, Hollandiában, Ja­pánban gyakorlatilag stabil a pénz értéke, az Egyesült Államokban, Nagy-Britan- niában 3,5 százalékkal emel­kednek az árak, csak a dél­európai országok nem zár­kóztak fel. Az előrejelzések szerint az OECD legerősebb gazdaságaiban jövőre is mér­sékelt ütemű marad az inf­láció, az 1984-es év máso­dik felében mért 5,2 száza­lékos drágulással szemben 86 első feléig 4,7 százalék­kal kúsznak feljebb az árak. Távolról sem önszántuk­ból vállalták — és vállalják a továbbiakban is — a ve­zető tőkés országok a szűk pénzellátás, a szigor követ­kezményeit: az amerikai pénzpolitika hozza őket kényszerhelyzetbe. A dollár 10—25 százalékkal kúszott feljebb tavaly valutatársai­hoz képest — ellentmondva számos közgazdasági meg­fontolásnak. Kétszáz milli­árd dollárt finanszíroz hi­telből az idén az amerikai költségvetés, 100 milliárd dollár körül lehet a keres­kedelmi mérleg hiánya. Ki­számíthatatlan pénzügyi fo­lyamatok indulhatnak el. ezért is óvatosak, feltételek­kel teletűzdeltek a prognó­zisok. A tőkés országok ki- egyenlitett növekedésével helyrebillenhet a dollár fe­lé túlzottan kilengett inga. vallják egyesek, mások vi­szont nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az ameri­kai egyensúlyhiány hirtelen dollárzuhanást idéz elő. Ez esetben illúziónak bizonyul­hatnak a stabil és kiegyen­lített fejlődésről szóló elő­rejelzések is. Marton Jána*

Next

/
Thumbnails
Contents