Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-29 / 23. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. január 29., kedd 3. KÉRDÉSEK A BELKERESKEDELEMHEZ Lesz-e elég tüzelő? valószínűleg sokan — arra Úrrá lettek a gondokon Feldebrőn örömök és csalódások Keményebb, szigorúbb te­let élünk át, miint amilyen­hez az elmúlt években hoz­zászoktunk. A hőmérő hi­ganyszála gyakran —20 fok I alá zuihant, s a tavasz még i messze van. Ezért ismét j megnéztük, változott-e a tü- j zélőanyag-ellátás, és egyál- 1 talán, mire számíthatnak az emberek az elkövetkező he­tekben ? Amint megtudtuk: a meg­ígért szállítmányok folya­matosan érkeznek a TÜZÉP- telepekre, de nem annyi, amennyire szükség volna. És mivel a készletek is ki­fogytak, a beérkező szén- mennyiségre azonnal van vevő. Ügy hallottuk a TÜZÉP Egyesülés Központ­jában, hogy Budapesten a tízmázsás tételeket rövid időn belül kiszállítják a ve­vők címére, ha azonban mondjuk 50 mázsát kíván­nak hazavijtetni, akkor vár­niuk kell, általában két he­tet. Korlátozások A legjobb helyzetben lé- ' vő településnek a fővárost tartják, itt legalább van szén, bár kielégítő válasz­tékról itt sem beszélhetünk. Az ország többi részén min­denütt sorba kell állni tü­zelőért. Korlátozások van­nak érvényben. Megszabták a megvásárolható mennyisé­get, ez öt és tizenöt mázsa között ingadozik szemé­lyenként, attól függően, hogy a szóban forgó telepen meny­nyi szén van. Borsodhan több iskolát szén hiány mi­att bezártak. Sok közintéz­ményben mindössze egy-két napra elegendő a tüzelő, de ezt a minimumot tartani szeretnék. Ahogy az lenni szokott, a hiány riadalmat keltett, emiatt valószínűleg már rá­tartással vsúrolnak az em­berek. A legnagyobb hiány Észaik- és Kel et-M agyaror­szágon, valamint az Alföl­dön volt az elmúlt év vé­gén. A szén helyettesítésére tűzifát vásároltak nagyobb tételben az emberek, így aztán abból sem volt ele­gendő. Juhár Zoltán belke­reskedelmi miniszter decem­beri parlamenti sajtótájé­koztatóján elmondotta: a kereskedők mindent meg­tesznek, hogy legyen vala­miilyen tüzelőanyag, ha még gyengébb minőségű is a vá­sárolható szén, de legyen. Sikerült rendkívüli szerző­déseket kötni, egyebek mel­lett déli szomszédunk, Ju­goszlávia szállít. Mint a Bel­kereskedelmi Minisztéri­umban elmondták, lassan, de megindultak külföldről a szállítmányok. A Német Demokratikus Köztársaság­ból ütemesen érkezik a bri­kett. Személyes felelősség Össze! jelentek meg az el­ső híradások a szénválasz­ték csökkenéséről. Akkor — gondoltak, helyi gondokról van szó, jóllehet bányász- berkekben ismertek voltak a lemaradások, és az sem kizárt, hogy nemcsak ott. Amikor aztán egyértelművé vált a szénhliány, a tartalé­kokhoz nyúltak és külföld­ről is vásároltak lehetőség szerint. Ma már tudjuk, a bányavállalatok 200 000 ton­nával szállítottak keveseb­bet a tervben előírt mennyi­ségnél tavaly. Annak elle­nére, hogy jó ideje számos üzemben hét végeken, sza­badnapokon is leszálltak a bányászok, hogy némiképpen csökkentsék a hiányt. Hírek szerint a bányavállalatok továbbra sem képesek ele­get tenni az elvárásoknak. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban hallottuk : már tudott, hogy az 1985. évre előírt mennyiséget a hazai szénbányászat nem tudja kitermelni, de azt megígér­ték, hogy az év első hónap­jára előírt mennyiséget a felszínre hozzák. Más a helyzet a tűzifá­val. Fa ugyanis van az or­szágban, az elosztás hagyott kívánnivalót maga után. Ép­pen emliatt a belkereskedel­mi miniszter személyes fe­lelősségre vonást helyezett kilátásba, amennyiben ismé­telten előfordul hiány. Amint megtudtuk. Észak-, Kelet- Magyarországra és az Al­földre a dunántúli erdőkből visznek tűzrevalót. A mi­niszter hangsúlyozta: ha az ország bármelyik részéből is 'kell fát szállítani, megte­szik, a felmerülő többlet- költségről később döntenek. Több import Mindent összevetve: az el­következő hetekben nem lesz zökkenőmentes az ellá­tás. Amennyiben szükséges, továbbra is fenntartják a szén mennyiségi korlátozá­sát, de az semmiképpen sem fordulhat elő, hogy bárki fagyoskodjon ebben az or­szágban. Amint a Belkeres­kedelmi Minisztériumban elmondták, február végén, március elején enyhülnek a széngondok, addigra ugyan­is a bányavállalatok leszál­lítják az első negyedévre igényelt mennyiséget, és a külföldi szállítások is érez­tetik hatásukat. Ide kívánkozik még: az emberek arra számítottak, hogy korlátlanul lesz tüze­lő. Megszorítások, sorbaállá­sok nélkül és nem utolsó­sorban a korlátozásók, a gyakori vásárlások miatti többletköltségek elkerülésé­vel juthatnak szénhez, tű­zifához. Remélhetőleg ta­nulságul szolgáltak a tör­téntek, hogy tudniillik idő­ben fel kell készülni a tél­re. Erre enged következtet­ni a Belkereskedelmi Mi­nisztériumban kapott infor­máció, miszerint 1985-ben több szenet importál az or­szág, mint tavaly. A magyar mezőgazdaság már hosszú-hosszú ideje a világ élvonalába tartozik. A siker kovácsai elsősorban országunk kisebb és nagyobb termelőszövetkezetei. Ezek közül nagyon sok kedvező helyzetben van, kiváló ter­melési feltételekkel rendel­kezik, míg mások lényegesen rosszabb adottságok közepet­te kénytelenek az elvárások­nak eleget tenni. Ez utób­biak közé tartozik a feldeb- röi Rákóczi Termelőszövet­kezet is. Hogyan, milyen módszerekkel próbálnak tal­pon maradni? Milyen felada­tokat tűztek maguk elé 1984 elején, s ezekből mi való­sult meg? Mit terveznek a jövőt illetően, miken pró­bálnak változtatni? Ezekre kerestük a választ Szűcs Zoltánnal, a szövetkezet köz­gazdászával. — Kétségtelen, hogy tsz- ünk sok társához viszonyít, va nincs irigylendő helyzet­ben. 5300 hektáron gazdál­kodunk, de földjeink arany­korona-értéke nem éppen a legmagasabb. Nyilvánvaló, hogy amikor meghatározzuk tennivalóinkat, ezzel a rea­litással feltétlenül számol­nunk kell. Mindezek ellené­re, ha visszatekintünk az 1984-es esztendőre, nincs mit szégyenkeznünk, mert most is megtartottuk a he­lyünket a legjobbak között. — Kezdjük talán azzal, hogy mi volt a vezetés el­képzelése erre az időszak­ra? — Mindenekelőtt az, hogy a lehető legrugalmasabban alkalmazkodjunk a megvál­tozott szabályozó rendszer­hez. A minket is érzékenyen érintő többletköltségeket, amilyen úton» csak tudjuk, valamiképpen ellensúlyozni kell. Nem akarhattunk lát­Megyénk több mint 25 ezer kommunistája ezekben a napokban választ — vá­lasztott — alapszervezeti ve­zetőséget és párttitkárt, több minit hétszáz alapszervezet­ben. Nagy bizalom, elismerés és elvárás nyilvánul meg a párttagság részéről azok iránt, akiket a vezetőségbe választanak. Akiktől azt vár­ják, hogy az elkövetkezendő időszakban, években jól kép­viseljék és vezessék az alap­szervezetet, szervezzék, irá­nyítsák a kisebb-nagyobb létszámú kommunista közös­séget amely az „első vonal­ban”, közvetlen kapcsolat­ban a munka- vagy lakó­hellyel, a pártonkívüliek mellett és között él, tevé­kenykedik. Máskor is szóltunk már ar­ról a felelősségről, amellyel a vezetőség tagjait a párt­tagság felruházta, amikor bizalmat szavazott nekik. Ez a felelősség abban nyilvánul meg, hogy a vezetőség tag­jainak felkészültségétől és irányítókészségétől függ el­sősorban az alapszervezet munkájának hatékonysága;^ tagság aktivitásának, munká­jának tartalma; a szerveze­ti élet és az alapszervezet kisugárzásának színvonala; a felsőbb pártszervek állásfog­lalásainak, határozatainak adaptálása és az ebből adó­dó feladatok, valamint a működési területen jelent­kező fontosabb tennivalók megjelölése és megoldása. A vezetőség tagjai a nem ke­vés tennivalót — amelynek csak egy kis részét soroltam ványos növekedést, pusztán az elért szint megismétlését. A növénytermesztésben a már jól bevált termelési szerkezetre alapoztunk, ami a gabonatermelés, szőlészet, kertészet döntő súlyát jelen­ti. Az állattenyésztésben a tej- és hústermelést, valamint a vágósertés-kibocsátást kí­vántuk megemelni. Szüksé­ges volt továbbá, hogy a ház­táji és kisegítő gazdálkodást fejlesszük, illetve munkáju­kat megfelelően összehangol­juk. Nos, az időjárás a feldeb- rőiekhez sem volt kegyes. Nem hogy támogatta volna őket, hanem hátrányosan be­folyásolta az elképzeléseket. — Valóban, ez az egy elem, amit nem alakíthat­tunk tetszésünk szerint. Fö­lösleges búslakodni emiatt, azzal kell számolnunk, ami van. A gabonatermesztésben az előző éveknél lényegesen jobb termelést takaríthat, tunk be. A megnövekedett búzaterületen hattonnás át­lagok születtek, míg az őszi és tavaszi árpa hektáranként 4,5, illetve 4,4 tonnát hozott. A kukorica azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, itt valamivel gyengébbek az eredménye­ink. A napraforgó mennyisé­ge sem érte el az optimális hozamot, az viszont vigasz­tal bennünket, hogy még így is jól jövedelmez. — A kertészeti ágazat nyújtott-e valamiféle kár­pótlást? — Nehéz erre pontos vá­laszt adni. A dinnye min- denhogy csalódást okozott. Csak két számadat ennek igazolására: 1983-ban 30 tonnát is leszedhettünk egy- egy hektárról, a múlt év­ben 10.5-et. A szőlő, amely­re méltán voltunk büszkék fel fentebb — elosztják egy­más között, ezeket a reszor­tokat általában az alapszer­vezet jellege, a vezetőség tagjainak száma és ismere­te határozza meg. A vezetőség munkájának eredményessége attól függ, hogy tevékenységében ké­pes-e egyaránt érvényesíteni a kollektív éj személyi fe­lelősséget. Ma .s vannak, akik azt vallják, azt hangoz­tatják, hogy az alapszerve­zet irányításában, a felada­tok megoldásában, minden­ben, ami az alapszervezetben történik, egyedül a titkáré a főszerep, minden rajta mú­lik, egyedül csak ő a meg­határozó. Ha jó a titkár, jól működik az alapszervezet, prosperál a vezetőség, dol­goznak a tömegszervezetek, jó a politikai tömegmunka — mondják —, eredményes a pártépítés, megoldódnak a helyi feladatok, a felsőbb szervek elégedettek a „lent” folyó munkával és a fegye­lemmel, a párttagság és a pártonkívüliek hangulatával, közérzetével. Mindez természetesen csak egy szép illúzió. Az a való­ság, hogy ilyen titkárok, akik egyedül képesek mindezekre, még meg sem születtek — legalábbis az eltelt négy év­tized alatt ilyennel nem ta­lálkoztam. Kétségtelen, hogy vannak felkészültebbek, jobb adottságokkal, több éves gya­korlattal rendelkező, a párt politikáját hozzáértőbben ér­vényesítő, az emberekkel könnyebben szót értő titká­rok. És vannak „kisebb ka- liberűek”, és ott vannak az már a múltban is, tulaj, donképpen megfelelt a ter­vezésünknek. Itt csupán az jelentett gondot, hogy a mi­nőség sok kívánnivalót ha­gyott maga után és a felvá­sárlási árak is alacsonyab­bak voltak az eddig meg­szokottnál. A növénytermesz­tés termelési értéke összes­ségében megközelíti a 90 millió forintot. — Hazánkban elég kriti­kus manapság az állatte­nyésztés jövedelmezősége. — Nézze, mi is keressük azokat a módozatokat, ame­lyekkel jobban elősegíthet­jük a szekér gurulását. Szarvasmarha-állományunk létszáma az utóbbi két-há- rom évben nem változott számottevően. 1100 körül mozog. Amíg 1979-ben a tejhozam 2300 liter volt, je­lenleg 4300-nál tartunk, de ezt sem tekinthetjük az utolsó állomásnak. Nagy ne­hézség, Rogy a helyi körül­mények között, a hagyomá­nyos tartástechnológia mi­att, nem produkálhatjuk azo­kat az eredményeket, ame­lyek megfelelő jövedelmező­séget adnának. Ráadásul az ágazat felhalmozóképessége olyan csekély, hogy a kor­szerű technológiákra való át­térés nemcsak hogy lehetet­len, de célszerűtlen is. Sertés­telepünk modernnek mond­ható, sőt a férőhelyek ki­használásában is előre lép­tünk. Mindent egybevetve: az állattenyésztésből szár­mazó jövedelem 52 millió forint körül van. Egy mon­dat a háztájiról: a termék- forgalmazás nagyságrendje megközelíti a 11 millió fo­rintot. Feltétlenül meg kell em­líteni azt is, hogy az előb­„újoncok”, akiknek még most kell megtanulniuk, megismerniük és tökéletesí­teniük ezt a tiszteletre mél­tó megbízatást és az ezzel járó munka minden csínját- bínját. Éppen úgy. mint minden mást, ezt Is meg lehet ta­nulni : tehetséggel, akarattal és nem utolsósorban segít­séggel. Űj ciklus, új felada­tok, de nem új út- ravaló, tanács a titkár elv­társaknak, régieknek és újak­nak egyaránt: egyedül nem megy! A munkát csak a ve­zetőséggel és a párttagság­gal, csak együtt lehet elvé­gezni. A munkáért a vezető­ség együttesen felelős, és eh­hez természetesen a döntés­nek és a megvalósításnak is közösnek kell lennie. Nem arról van szó, hogy a titkár vagy akár a vezetőség bár­mely tagja az apróbb, ke­vésbé fontos kérdésekben nem dönthet önállóan. Sőt! A párttagság, a taggyűlés és a felsőbb pártszerv is elvár­ja tőle, hogy a maga terü­letén legyen mindenki önál­ló, tevékeny, kezdeményező, felelősséget vállaló. A lé­nyeg: az önálló tevékeny­ség nem állhat szembe a kö­zösen meghatározott célok­kal és az elfogadott módsze­rekkel! Ez vonatkozik a pártalap- szervezet titkárára is, aki egyszemélyi felelősséggel irá­nyítja a pártmunkát, de nem áll, nem állhat sem az alapszervezet, sem a vezető­ség fölött. így van ez, még akkor is, ha a párttitkárnak biekben felsorolt eredménye­ket csökkenő munkaerővel érték el. A tagság létszáma 1980 óta 1200-ról 1045-re apadt, s ezen belül az ak­tiv korban lévő emberek négyszázas csoportja 335-re fogyatkozott. —• Ez valóban súlyosan érintett minket, de egyben sok ésszerű változtatásra is kényszerített. Át kellett ala­kítani a hagyományos ter­melési szerkezet egyes ele­meit, másrészt a fokozottabb gépesítés is előtérbe került. Ide kapcsolhatom azt is, hogy a jövőben maximálisan ki kell használnunk nagy értékű állóeszközeinket. Sze­retnénk olyan önelszámoló egységet kialakítani, ame­lyek némiképpen fellazítanák a teljesen központosított ve­zetés ez eddig megszokott gyakorlatát, A dolgozók kez­deményezőkészségének ezek­ben lényegesen nagyobb sze­repe lenne, s megnőne a közvetlen érdekeltségük is ami — ha várakozásaink igazolódnak — a gazdálko­dás gördülékenységét von. ná maga után. Az új bér- szabályozást is felhasznál­hatjuk a saját érdekünkben Mint tudjuk, a mezőgazda­ságban három forma közül választhatunk 1985-től, s mi azt akarjuk bevezetni, amely munkásainknak a legjob­ban megfelel. Való igaz, ezek az elgon­dolások körvonalazzák a legsürgetőbb intézkedéseket Bizonyára nem lesz könnyű megbirkózni velük, de hát a régi mondást nekik is szem előtt kell tartaniuk: a név kötelez. döntő szava van a közvéle­mény előtt, mert a pártpo­litikáját képviseli. Ez sem feledtetheti azt, amit az irányelvek megfogalmaz: „A taggyűléseken, a választott testületek ülésein, egyenlő jogú és kötelezettségű kom­munisták vesznek részt. Sen­ki se érezze magát alá- és fölérendeltségi viszonyban." Nem könnyű hát a párt- titkár dolga napjainkban sem, legyen bár több éves tapasztalattal rendelkező vagy most kezdő, az új tiszt­séggel most ismerkedő. De ha megfelelően támaszko­dik a vezetőségre, a párttag­ságra; ha nemcsak a hatá­rozatok megszületésénél bá­báskodik, hanem azok vég­rehajtásának ellenőrzésén is ott van ; ha még tovább tud - ja növelni a pártmunka mozgalmi jellegét és vissza­szorítja a még olykor fel­bukkanó hivatali felfogást és stílust, a formalizmust, és fokozni képes a többi kom­munistával együtt az egyet­értést és a cselekvést; az irá­nyító pártszervekkel őszinte és nyílt kapcsolatot teremt, akkor a vezetőség, a párt­tagság és a pártonkívüliek is méltányolják ezt és aktí­vabb, jobb munkával támo­gatják. Sok sikert, eredményes munkát, titkár elvtársak — nem könnyű, de nagyon megtisztelő és felelősségtel­jes megbízatásuk ellátásá­hoz! Papp János H. r. Mikroszkóp alatt az elektronikus agy A Magyar Optikai Müvekben francia licenc alapján készí­tenek mágnestárcsás tárolókat. A kétszázötvenhat csator­nás berendezés eredetileg nyolcmillió betű vagy szám tá­rolására volt alkalmas. A vállalatnál továbbfejlesztett vál­tozata huszonötmillió betű vagy szám adattárolására alkal­mas. Ügy építették meg, hogy nincs benne import alkat­rész. Képünkön: a kerámiába ágyazott információs fejeket mik­roszkóp segítségével szerelik (MTI fotó: Balaton József felvétele — KS) Sárhegyi András V*carVftitlccárnak lenni

Next

/
Thumbnails
Contents