Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. január 28., hétfő Egy hét... '— A KÉPERNYŐ ELŐTTIsmeretterjesztés, magas fokon Nálunk divat lebecsülni, amolyan másodrendű, elsősorban szolgáltató tevékenységnek minősíteni az ismeretterjesztés valamennyi ágazatát. Ez az alapvetően téves, nemegyszer tudományoskodó, illetve irodalmi sznobériából, fontoskodásból fakadó szemlélet károsan befolyásolja az e területen munkálkodók gondolkodás- módját. Ez a magyarázata annak, hogy az ilyen jellegű kiadványok és műsorok kissé elnagyoltan állnak össze. Még az a szerencse, hogy olyanok is akadnak, akik szilárd meggyőződéstől vezérelve, a nagy elődök nyomdokába lépve, hivatástudattól sarkallva szorgoskodnak, és figyelemkeltően, érdekesen, olvasmányosan, az írásos, a szóbeli kifejezésmód teljes kelléktárát hadba vetve, tájékoztatják a látókörét szélesíteni kívánó nagy- közönséget a szakemberek helytálló régebbi, valamint legújabb kutatási eredményeiről, bizonyítva azt, hogy a részkutatások megállapításának összegzése és közérthető formába öntése is magvas feladat, méghozzá a javából. Ezt igazolta a Franciaország kastélyai című sorozat jelentkezése, s legutóbb vetített darabja, amely a festői környezetben levő Mal- moisont, Napóleon és első feleségének „családi” fészkét mutatta be. Mindössze húsz perc állt Jean-Paul Thomas rendező rendelkezésére, s ebbe a szerény időtartamba kellett sűrítenie a históriai, a képzőművészeti, az építészeti, a kerttörténeti tudnivalókat. Majdhogy a lehetetlennel birkózott meg, méghozzá bravúrosan. Mindenekelőtt tömörítésből, arány- és kom- pozíciós érzékből vizsgázott jelesre, nem is beszélve példamutató stiláris adottságairól. Az egyes motívumokból annyit érzékeltetett, ameny- nyire éppen szükség volt. Emellett még arra is futatta erejéből, leleményességéből, hogy új összefüggéseket villantson fel, további töprengésre késztetve bennünket, arra ösztönözve mindannyiunkat, hogy sajátos megvilágításba helyezzük meglevő és frissen szerzett információinkat. Komoly penzumot vállalt, hiszen a világhódító, a zseniális korzikairól és fordulatokban bővelkedő magánéletéről tengernyi könyv látott napvilágot, utal is erre, amikor jelzi, hogy ezt a témakört szerte a világon naponta három megjelenő mű méltatja. Mindez nem zavarta őt, mert egyéni adottságai, alapos felkészültsége révén, sajátos minőséggel, jellegzetes, nehezen feledhető hangulattal lepett meg minket. Próbálkozásából okulhatnának a műfaj hazai képviselői is ... Pécsi István Dr. Tévé Hogyan lehet egy olyan műsorból siker, mint a jogi esetek? A téma önmagában nem minden: tűzifa szá- razságú program is születhetne, ha a szerkesztők és a szereplők elvesznének a paragrafusok között. Minden szakmai zsargon fenyeget efféle veszéllyel: a jog is rejteget ilyen csapdákat, hiszen évezredes fennállása, története alatt jó néhány sajátos kifejezést alakított ki, amelyek egy átlagos műveltségű ember számára elég rejtélyesen hangzanak. Sokan mondják persze, hogy ez egyáltalán nincs így jól: abban a bizonyos „átlagműveltségben” jobban helyet kellene kapnia a törvénykezés ismeretének. Mindennapi életünk tele van olyan helyzetekkel, amikor bizony, nem árt tudni : hányadán állunk is ezzel vagy azzal a dologgal, ha netán bíróság előtt kell bizonyítani igazunkat. Mi lenne a kívánatos, hogy lenne a jó? Végül is egyre megy. Azzal a tájékozottsággal vagy tájékozatlansággal kell szembenézni, amely napjainkra jellemző. Ilyen egészséges szemlélettel alakították ki a Jogi esetek szerkezetét, s tették közkedvelt esti programmá. Minden apróbb-nagyobb mozzanat jól bejáratott már, kezdve az olvasói levelek egymásnak ellentmondó idézésétől, a szakértők esetmagyarázásain át, dr. Erőss Pál (akit a kabaré találóan dr. Jogerősre keresztelt) józan és derűs fejtegetéseiig. Egyszerűen ki van találva a műsor karaktere, amelyben így minden részlet a helyére kerül, felesleges fecsegés és tétovázás nélkül. Általában megfelelőek, hitelesek azok az amatőr szereplők is, akiket a példaként felhozott történetekben láthatunk. Amikor pedig dr. Erőss Pál hozzákezd megvilágítani a jog álláspontját, már nem is értjük, hogy mi itt a gond, hogy lehet ezt a helyzetet másként értékelni, hiszen kristálytiszta a képlet. Némileg ő „viszi a hátán” ezt a műsort, biztonságot és tévedhetetlenséget sugallva. Hasonlatai, példázatai kedvesen mulatságosak, ám végül is igen pontosan megvilágítják az értelmezett jelenséget vagy konfliktust. Reméljük, a siker nyomán sem laposodik el a műsor, s nem válik valami komolykodó és szakmai jellegű törvényismertetővé, aminek azért kísért a veszélye. Ha pedig lanyhul a néző figyelme, akkor a ilegtényszerűbb, leghasznosabbnak tetsző ismeretterjesztés is célját téveszti. A legutóbbi héten látott Jogi esetek is némileg ebbe az irányba csúszott el, a bemutatott „fülemüleperek” sem ragadták magukkal a szemlélő fantáziáját, a szakértő pedig nem túl érdekesen adta elő az ide vonatkozó jogszabályokat. Ez a mostani, halványabbra sikerült produkció sem vette el a kedvünket e sorozattól, s ugyanúgy, mint eddig, dr. Tévé okfejtései beszédtémává válnak. Csak érdemes volna néhányszor olyan bűnesetek jogi vonatkozásaival is számot vetni, amelyek nagy visszhangot váltanak ki szélesebb körben is. Gábor László Fiatalok szabadegyeteme Nemzetközi politikai kérdéseikre kaphatnak választ a középiskolások a TIT szervezésében induló szabad- egyetemen. Az előadók — akik zömmel a Magyar Külügyi Intézet munkatársai — nemcsak Magyarországról, hanem többek között az USA-ról, Latin-Amerikáról, a fegyverkezésről és leszerelésről, az 56-os ellenforradalmi eseményekről, valamint időszerű gazdasági és politikai feladatokról is tájékoztatják majd a hallgatóságot. Az első előadás február 6-án, szerdán, délután 5 órakor kezdődik a ZÖLDÉRT nagytermében (Klapka u. 9.), s előreláthatóan a program- sorozat többi részére is szerdánként, ugyanitt várják majd az érdeklődőket. TÖRETLEN ÉLETPÁLYA Major Tamás hetvenöt éves Major Tamás hetvenöt éves. Háromnegyed évszázadából ötvenöt esztendőt töltött a színi pályán, nem számítván az akadémista- ságot. Hatalmas idő, és micsoda idők! Az alkalomhoz illő rövid köszöntőben lehetetlen méltatni mindazt, amit Major Tamás — a színész, a rendező, a színigazgató, a közéleti férfi — tevékenysége jelent. Mostanában talán gyakran gondol vissza a háború előtti korszakra, amiikpr pályakezdőként az ország első színházának deszkáin mutogatta oroszlánkörmeit, s közben — mint fiatal kommunista — a Független Színpad előadásainak és a híres Vasas-matinéknak volt egyik főszereplője, szervezője. Ilyen indulás után természetes volt, hogy a háború után pályája meredeken ívelt fölfelé. Már 1945-ben kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójává, s egészen 1961-ig volt nagyhatalmú direktor. Nehéz és bonyolult esztendőkben ült a bársonyszékben, s osztott — bizony — sebeket is. Van ő olyan bölcs, hogy tudja ezt, s még e szép ünnep alkalmából sem intené le az őt köszöntőt kedvenc Madách Imréjének szavával : „Csak hódolat illet meg, nem bírálat”. Volt honatya, kommunista képviselő, és csaknem egy évtizeden át tagja a párt vezető testületének, de a közéleti férfi sohasem szorította háttérbe a színházi embert: a rendezőt, a színészt, a pedagógust. Játszott, rendezett, tanított. Játszik, rendez, tanít ma is. A Katona József Színházban az ő\ színpadra állításában adják a Tudós nőket, játsza Az imposztor- bam Boguslawskit (alakjában egy kissé önmagát), s hamarosan ismét premierje lesz: Menenius Agrippât formálja meg Shakespeare Corio- lanusában. S közben napokat ül a Színház- és Film- művészeti Főiskolán a felvételi bizottságban... Major Tamás tehát igencsak jelen van a mai magyar színházi művészetben, ám a születésnap alkalmából lehetetlen nem emlékezni a múltra, az imponáló pálya egy-egy kiemelkedő állomására. Az emlékezés persze szubjektív. Más bizonyára nem ugyanezeket az alakításait sorolná. Számomra az első nagy Majorhoz fűződő emlék a Tartuffe. Sohasem felejtem el azt a félfordulatot, azt a hangot, ahogy jó harminc évvel ezelőtt a Moliére-remek harmadik felvonásának második jelenetében belépett a „régi” Katona József Színház színpadára, s visszaszólt szolgájának a színfalak mögé: „Most már ekakhatod az ostort, s a szőrcsuhámat...” Vagy amint az Othello Já- gójaként magasba lendítette a fáklyát, és harsogta: „Mit tehetek, a döntő óra jön, égig növök, vagy nyakamat töröm...” Milyen belépő, és milyen távozás! A színházi csoda nagy pillanatai voltak, amelyekhez hasonlókat Major Tamás Bulgakov Menekülés című drámájában a Katona József Színház 1984-es bemutatóján Major Tamás 1945 júniusában a Viharos alkonyat bemutatóján Kimirjazev professzor szerepében (MTI fotó — KS reprodukció) öregkor nagy szerelmeként újból és újból Molière. Miskolcon néhány éve a Tartuffe, Pesten legfrissebben a Tudós nők. És most is Mo- liére-re készül, újabb rendezésekre, könyv írására. Születésnapján nem kívánhatunk neki jobbat: legyen hozzá ereje, egészsége! M. í. Major Tamás Németh László II. József című drámájában a Nemzeti Színház 1964-es bemutatóján idézhetnék Az ember tragédiájából, a Bánk bánból is. És aztán egyszer csak megjelenik előttem A tizedes meg a többiek faarcú, csíkosmel- lényű komornyikja. Majornak nincs szerepköre. Szerepformálásai vannak és rendezései. Űjszerű, vitára is ingerlő Shakespeare- értelmezései — a Rómeó és Júlia, a II. Richard — és az Hatvani Galéria-naptár Bér-festmények — Gink Kóroly-fotók — Kohón- és Kosztolónyi- emlékest — Premier Nagy Attilával, Császár Angélával A Hatvani Galériában február 17-ig tekinthetik meg az érdeklődők az idei esztendő első új, önálló tárlatát, amely Bér Rudolf Mun- kácsy-díjas festőművész életművének látványos, izgalmas keresztmetszete. A festő műveiből egy kisebb válogatást a környező községekben is bemutat az intézmény. Február 5-től 10- ig a boldogi művelődési ház, féhruár 12-től 17-ig pedig az apci Qualitál Vállalat fogadja a kamaratárlatot. Ezt követően új műfajjal — fotózás — találkozhatnak a galéria, hívéi. Gink Károly érdemes művész, „Kép és zene” címmel olyan európai rangú fotóösszeállítással mutatkozik be Hatvanban, amely voltaképpen a bartóki muzsika képi értelmezését tárja a közönség elé. A fotókiállítást február 22-én, pénteken este 6 órakor Lóvéi Gyula, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője nyitja meg, majd a helyi állami zeneiskola művésztanárai adnak koncertet. Ez évben lesz száz esztendeje, hogy a „Nyugat” nagy nemzedékének egyik kiemelkedő alakja, Kosztolányi Dezső született. Február 4-i, hétfői, 6 órakor kezdődő pódiumestjén emlékezik meg a nagy költőről a galéria: Kürti Papp László előadóművész mutatja be ekkor „Szeptemberi áhitat” című versösszeállítását, s azt est műsorát To~ palidisz Kosztát görög gitárművész játéka gazdagítja. Még egy évfordulóról emlékezik meg a galéria februáriban : 25-én, ugyancsak1 6 órakor, a 75 éve született, hányatott sorsú nagy festő, a Kossuth-díjas Kohón György művészetét eleveníti fel diaiképes előadásában dr. Losonci Miklós műtörténész. A galériabusz útja február 16-án, szombaton délután 14 órakor ismét Budapestre visz, hogy utasai megtekintsék a Szépművészeti Múzeumban a spanyol anyaggal együtt az elrabolt, majd visszaszerzett és azóta restaurált műkincseket, este pedig részt vegyenek a Fővárosi Operettszínház előadásán. Itt Horváth Jenő és Kellér Dezső „Szabin nők elrablása” című zenés bohózatát játsszák. Kaput nyit február 12-én, kedden este 7 órakor, mégpedig a cukorgyári művelődési házban, a Galéria Játékszín is, amely gondos előkészületek után elsőként Strozi „Játék és valóság” című kétfelvonásos színpadi remekét mutatja be Zsurzs Éva Kossuth-díjas rendezésében. A premier szereplői: Császár Angéla és Nagy Attila érdemes művész, akik ezt követően — február, március folyamán — még tizenhétszer játsszák StroZi művét, jobbára hatvani közönségnek, illetve a környező települések művelődési házaiban. A Hatvani Galéria és Játékszín létrejöttéről, éves terveiről, a helyi és tájelőadások rendjéről, valamint a „Második Hatvani Zenés Színházi Nyár” programjáról egyébként abban a hét végi összeállításban nyújt lapunk részletes tájékoztatást, amelyben bemutatkoznak a Játékszín szervezői, rendezői, a különböző színdarabok eljátszására Hatvanba szerződött művészek is. . A kalapcsere Történt egyszer, hogy egy elegáns férfi betért a Becs belvárosában levő „Divatos női kalapok” nevű üzletébe. — Kényes ügyben fordulok önhöz, asszonyom — szólt a tulajdonosnőhöz. — Megbízhatom önben? — Hát persze! Szolgálatára állunk. — Akkor mindjárt a tárgyra térek. Ma délután eljövök egy hölgyismerősömmel, és felajánlom neki, hogy válassza ki a legdrágább kalapot. De nem volna lehetséges... hogy az eladónők egy száz schillinges kalapért ezret kérjenek? ... Én gavallér leszek, megveszem a kalapot, és ezer schillinget fizetek érte. Holnap pedig újra eljövök, és visszakapom a különbözeiét. — Értem, uram, minden rendben lesz — mosolygott a tulajdonosnő. — ... Délután minden úgy történt, ahogyan a vevő kitervelte. Az eladónők kifogástalanul játszották a szerepüket. Másnap délelőtt a férfi eljött a kilencszáz schil- lingért. — Attól tartok, elszomorító hírt kell közölnöm — mondta sóhajtva a tulajdonosnő. — Az imént járt itt a hölgyismerőse, és arra kért cseréljem ki azt a kalapot, ^melyért ön tegnap ezret fizetett, négy darab kétszázötven schillingesre ... Azok ugyanis jobban tetszenek neki.. . Én pedig nem tudtam nemet mondani. Hiába, arany szívem van! (Fordította: Gellért György)
