Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1985. január 26., szombat Kapunyitás kérdőjelekkel A rácsos kapu, amely immár nemcsak a gya logosok előtt tárul tel Hongkongot és Gibraltárt kilóméterek ezrei választjuk el egymástól, a londoni kor. mányhivatalok folyosóin a z etetnitt hónapok során mégis sűrűn emlegették együtt a két brit koronagyarmat nevét. Nem mintha azonos formula látszott volna kirajzolódni kérdőjelekkel egyformán terhes politikai jó. vőjük rendezésére - sőt, a legtöbb szakértő éppen a különbségekre helyezi a hang. súlyt. Hongkong esetében a kínai és a brit vezetők - emlékezhetünk a pekingi ünnepségre — nemrég látták el kézjegyükkel azt a méltán történelmi jelentőségűnek értékelhető okmányt, amely a távol-keleti városállamnak az anyaországhoz való, 1997-re tervezett visszacsatolásáról intézkedik. Gibraltárral kapcsolatban azonban — s itt az egyik fő eltérés — egyelőre nincs határozott jelle annak, hogy London és Madrid közelebb jutott volna a megegyezéshez a Földközi - tenger és az Atlanti - óceán kapujánál őrt álló „Szikla” sorsáról. Brüsszeli megjegyzés Látszólag ellentmond ennek az a megállapodás, amelyet a két érintett ország külügyminisztere a múlt esztendő végén kötött Brüsz- szelben. Ez ugyanis számos, eddig vitás kérdésben áttörést hozott. Politikai, gazdasági, de szimbolikus értelemben is mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a spanyol fél ígéretet tett a spanyol—gibraltári határvonal újbóli, ezúttal már teljes megnyitására. Franco tábornok 1969-es intézkedése után ugyanis több, mint egy évtizedig nem volt normális forgalom e szakaszon. A hajdani diktátor a postai, közlekedési és telefonkapcsolatok megszakításával igyekezett nyomatékot adni az 1970-es évek elején angol kézre került, alig hat négyzetkilométeres terület visszaszerzésére formált spanyol igényeknek. A szigorú lépés mégsem ért el eredményt, sőt, valószínűleg tovább közelítette Londonhoz a brit fennhatóság fenntartásához amúgy is ragaszkodó helyi népességet. Legalábbis ezt tükrözte az elmúlt másfél évtizedben két alkalommal is megrendezett népszavazás, amelyen elsöprő, 98 százalék körüli többség voksolt a Nagy-Britan- niához való tartozásra. Ez meglehetősen fékezi a madridi követeléseket, hiszen a londoni kabinet soha, a brüsszeli megállapodás kapcsán sem változtatta meg ismert alapállását: azt, hogy a terület jogállásának módosítása nem történhet a lakosság akarata ellenére. A spanyol vezetés elsődleges törekvése viszont mindig az volt, hogy a rendezetlenül, de azért újra-újra beinduló tárgyalási fordulók eredményeképpen legalább elvileg kerüljön sor a spanyol felségjogok elismerésére. Eltérő alapelvek A vélemények, az alapelvek tehát, bármennyire is Gibraltár térképe A Szikla egy része — madártávlatból (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) enyhült a hangnem például a falklandi háború jóval • feszültebb, zordabb légköréhez képest, változatlanul alapvetően eltérnek egymástól. Mivel magyarázható akkor, hogy Fernando Mórán külügyminiszter és kollégája, Howe a belga fővárosban mégis sikeres megbeszéléseket tudott folytatni? Mert hogy a brüsszeli megállapodás pozitív fejleményt jelent a régóta húzódó jogi csatározásban, azt egyetlen szakértő sem vonja kétségbe. Hiszen az eddigi szabályokkal ellentétben fébruár 5-től nemcsak a gyalogosok használhatják a határátkelőhelyet (eddig ez volt a szabály), hanem az megnyílt a gépjármű- és áruforgalom előtt, s igénybe vehetik külföldi állampolgárok is. A spanyolok ingatlanokat vehetnek a félszigeten. s bizonyos korlátozással visszaszerzik munka- vállalási jogaikat. A másik, mostanában leggyakrabban feltett kérdés az: mennyiben nyújt biztató távlatot, ha a tervek szerint valóban sor kerül a megannyi fényképen látott, hírhedt, komor vaskapuk teljes kitárására? Nos. valószínűleg az első kérdőjel feloldása a köny- nyebb feladat, a brüsszeli megegyezés ugyanis Spanyolország közelgő közös piaci belépésével értelemszerűen megmagyarázható. A csatlakozás régóta kitűzött dátuma, 1986. január 1. után az EGK alapokmánya nem engedélyezné, hogy a tagországok között zárt határok legyenek. Madrid tehát, ahol az EGK-tagság az egyik legfontosabb politikai célkitűzés, engedni kényszerült — igaz, London sem tarthatta volna fenn tovább a szabad beutazás és munkavállalás eddigi korlátozását. Ám jóval nehezebb arra válaszolni, hozhat-e február szélesebb értelemben vett fordulópontot, vagyis hogy milyen kilátásai vannak a Gibraltár helyzetéről folytatandó, már többször megszakadt tárgyalásoknak. A reálisabb helyzetelemzők szerint meglehetősen borúsak. A Szikla hovatartozása ugyanis olyan politikai-katonai szempontokat érint, amelyek áthidalása aligha várható gyorsan. Sokan ott látják a kiutat, hogy Spanyolország majdani szorosabb NATO-beli integrációjával párhuzamosan Washington és London kevésbé fogja ellenezni a még napjainkban sem megvetendő stratégiai jelentőségű légi és haditengerészeti támaszpont átadását. Csakhogy Madrid és a NATO viszonya korántsem tekinthető tisztázottnak. De még lezártnak sem : González kormányfő nemrég jelentette be, hogy a szövetség ügyeiben rendezendő, beígért népszavazást csak 1986 februárjára írják Helyi ellenzők Bárhogy is alakuljon a Közös Piaccal, vagy a brüsz- szeii NATO-központtal folytatott megbeszélések menete, Gibraltár még szemlátomást sokáig ütközőpont marad a két ország között. S hiába utalnak egyre többször egy esetleges „hongkongi típusú" rendezés lehetőségére, a párhuzam valójában kevéssé valószínű. S nemcsak a földrajzi adottságok, vagy a lé- lekszám miatt. Gibraltár lakossága 25 ezer körül jár. míg Hongkongé 5,5 millió. Különbséget jelent például a lakosok jogállása; a gib- raltáriak ugyanis brit állam- polgársággal rendelkeznek. Nem világos az sem, mitől változna meg a gibraltáriak véleménye. Szemléletes példa, hogy a tavalyi választásokon már nem is indult az a helyi csoport, amely a Spanyolországhoz való visszacsatolást hirdette, s a voksolás eredményeként Hassan főminiszter eddig is kormányzó pártja szerzett többséget — márpedig ő a brit kötelék rendíthetetlen híve. A légkör bármilyen kedvező javulását. a kereskedelmi, turisztikai és gazdasági kapcsolatok bővülését hozza is tehát a mostani „kapunyitás”, átfogó megoldást, a helyi ellenzők visszaszorulását aligha jelzi. A Gibraltár jövőjéről folyó diplomáciai kötélhúzás híreit így várhatóan még hosszú ideig olvashatjuk az újságok hasábjain. Félresikerült emberek légiói nőnek fel Munkanélküliek — vagy szakmanélküliek? A fejlődő országok fiatalságának közel egyharmada gyakorlatilag írástudatlan, így pedig aligha tanulhatnak szakmát — ez munkanélküliségük egyik lényeges oka — állapítja meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) most megjelent tanulmánya. „Félresikerült emberek légiói nőnek fel. pedig a piacon értékesíthető mesterségek elsajátítása az egyetlen érvényes útlevél a jövőbe” — így az aggódó hangú jelentés, amely nem kíméli a fejlett tőkésországökat sem. Ott is megfelelő képzési lehetőségeket kellene teremteni az állástalan fiatalok millióinak — „sok nyugati országban ők teszik ki a munkanélküliek legalább 40 százalékát”. A fejlődő -országokban élő 665 millió 12 és 17 éves kor közötti fiatal majdnem egyharmada vagy sohasem járt iskolába, vagy abbahagyta, mielőtt használhatóan megtanult volna írni olvasni Márpedig ez nyilvánvaló feltétele a szakmai képzésnek. Ezek a hátrányos helyzetű vé vált fiatalok 137 millióan vannak Ázsiában, 45 millióan Afrikában és 19 millióan Latin-Amerikában, a jelentés tanúsága szerint. Ráadásul a problémával éppen olyan időszakban kell szem benézni, amikor a fejlődő országok többsége súlyos gazdasági válságidőszakot él át. Az ILO jelentése példaként állít néhány fejlődő országot, ahol a nehézségek ellenére lényeges haladást értek el a szakmai képzés fejlesztésében, így például Egyiptomban, Indiában, Kolumbiában, vagy éppen a világ egyik legszegényebb országában, Tanzániában, ahol eddig 250 szakmai továbbképző és ; más oktatási intézményt létesítettek, hogy mihamarább hazai szakemberekkel töltsék be a külföldiek távozása nyomán maradt űrt. A fejlett tőkésországok nak is meg kell küzdeniük a képzés és az át- illetve továbbképzés problémájá val. A szakmai át- illetve továbbképzés mindinkább a munkáspályafutás szerves részévé válik, illetve azzá kell itenni — állapítja meg az ILO. Ezzel kapcsolatban Japánt tartja úttörőnek, ahol „a folyamatos képzés az ipari stratégia kulcselemét jelenti, bármi iá" közvetlen célja: a termelés minőségé nek javítása, vagy a munkaerő sokoldalú és mozgékony alkalmazhatóságának elősegítése”. Az ILO reménytkeltőnek tartja, hogy az utóbbi időben mind a fejlődő országokban, mind a fejlett tő- késországökban már lépése két tettek az oktatási programok olcsóbbítására, illetve magán- és közfinanszírozásuk ösztönzésére, bár a nehézségek közben nem lettek kisebbek. MAFFIA VÉGI Aprócska hír volt csak a/, amerikai napilapokban, hogy William French Smith igazságügyminiszter a napokban Rómában járt, olasz kollégájával a maffia elleni közös küzdelem újabb teendőiről tárgyaltak. Ha a nevezetes „pizza-kapcsolat" tavalyi lebukása óta, — amikor a két ország bűnüldöző szervei közös erőfeszítéseinek eredményeként egy heroincsempész maffia-bandának az amerikai közép-nyugaton lévő, pizzasütőnek álcázott ki- rendeltségeit sikerült felderíteni — a két ország szeretné kihasználni az új lehetőségeket. Egy neves, Szicíliában és az Egyesült Államokban egyaránt befolyásos maffia-vezér, Tommaso Buscetta ugyanis annyi adatot „köpött” a börtönben lévő társairól, amennyi elegendőnek látszik újabb akciókhoz. Az amerikai szakértők szerint a „francia kapcsolat” Marseille-ben működő heroingyárak leleplezése óta a „pizza-kapcsolat” le- buktatása volt a legnagyobb eredmény. Az amerikai maffia már korántsem olyan, mint amilyennek a közönség néhány éve a Keresztapa című filmből megismerhette. Ha a családok szervezete fenn is áll, tevékenységi körük kibővült, s az a háború, amely a Keresztapa sorsát megpecsételte, a kábítószercsempé- szés révén eldőlt: a maffia ma az amerikai kábítószer- piac legnagyobb szállítója, bár k-orántsiincs már egyedül, az üzletbe beszálltak a kínai és vietnami emigránsok bűn- bandái, a karibi és a középamerikai bandák is, amelyek főként Miamiból folytatják üzleteiket. A maffia részesedése azonban így is hatalmas. Amerikai adatok szerint jelenleg évente csupán ebből az egy üzletágból a 15 milliárd dollárt is meghaladja a nyereség. Ez azért csak töredéke az amerikai maffia jövedelmének. Egy nemrég közzétett becslés szerint a hallgatag szicíliaiak családjai évente 168 milliárd dolláros jövedelmet vágnak zsebre, ez több mint Ausztria és Görögország egy évi teljes nemzeti össztermékének értéke. A főbb üzletágak hagyományosak — a tiltott, de egyes helyeken legalizált szerencsejáték, zsarolás, az uzsora, a prostitúció, a szakszervezetékben végzett illegális tevékenység, s a természetesen már említett kábítószercsempészés és forgalmazás. Azóta azonban a maffia már sokkalta több „legális” üzletet is tart fenn, nem csupán Cqrleone keresztapa kis étolaj-vállalatát. Benne van a maffia pénze az amerikai vendéglátó- iparban, az éttermek, bárok, szállodák láncolatában, üzletelnek ingatlanokkal — ennek egyik mellékterméke volt az a politikai botrány, amelyet a Demokrata Párt tavalyi alelnök jelölt-nője, Geraldine Ferraro férje, az ingatlanügyekkel foglalkozó John Zaccaro körül robbantottak ki, — sőt, még olyan üzletágakat is kezükbe kerítettek, legalábbis egyes körzetekben, mint a szemét- gyűjtés, amelyet magánvállalatok bonyolítanak le... Pedig az amerikai maffia szorosan vett szervezete tulajdonképpen nagyon szűk csoport. Az ország te iiletén 24 „család” van, teljes jogú tagjainak számát 2000—4000 főre becsülik s még a különböző „bérmunkásokkal” és a szimpatizánsokkal együtt is csak körülbelül 20 ezer emberrel számolnak a hatóságok. Ráadásul az utóbbi időben a bűnüldöző szervek nem egy sikert értek el a maffia ellen vívott csatában a 24 családfő közül 16 ellen sikerült valamilyen indokkal bírósági ítéletet kivívniok De a maffia szervA^ete is átalakult : Buscetta szerint olyannyira „demokratizálódott”, hogy a családfőket választják, sőt le is válthatják őket tisztükből, — igaz, ezt gyakran a rivális bandák bérgyilkosai teszik meg. A? is tény, hogy a belháborűk, a családoknak az üzletért folytatott csatái is megtizedelték a teljes jogú tagok számát s a rendőrség egyes — nyilvánvaló derűlátó — képviselői New Yorkban úgy vélik, hogy az utánpótlás nem gyors. (A New York-i rendőrtiszt viselők nek lassan már nem szicíliai maffiózók, hanem a világ sok más tájáról érkezett és persze a helyi bűnözők, kábítószer’ csempészek okozzák a leú főbb fejtörést). De azért a maffia-családok erőivel még sokáig számolná kell. Egy neves jogász. Róbert Blakey professzor tavaly még legalább tíz évre becsülte azt az időszakot, amire a hatóságok elérhetik a frontáttörést. Egy kaliforniai maffia-kutató kollégája, Donald Cressey profesz- szor azonban másként vélekedik. „Ha sikerül is 300 maffia tagot rács mögé dugni — mondotta, — azonnal újabb 300 lép a helyükre.” A MÁTRA GÁZBETONGYÁR előfelvételi hirdet BETANÍTOTT, VÁLTÖMÜSZAKOS MUNKAKÖRÖK betöltésére, magas kereseti lehetőséggel. MÁJUS l-i felvétellel. Jelentkezni lehet: személyesen: minden hétfőn. GYÖNGYÖS, LENIN U. 2. SZ„ FSZT. 11. SZOBA (Városi munkásőr-parancsnokság) Levélben: KÖSZIG Mátra Gázbetongyár. GYÖNGYÖS, pf. 115. 3200
