Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-24 / 19. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 24., csütörtök 3. Információ és verseny 1 ’étervá sári gondok i Szakszervezet a tsz-be r nil esoroi n HlÖk Folyamatosan a szőlőkben Egyre nehezebb eredményesen tárgyalni. A versenytárs, a nyugati cég üzletembere ott, a helyszínen dönt az árakról, a szállítási feltételekről. Alig tesz mást, mint a táskájában levő kis számítógépen „kizongorázza" a megoldást. Mi addig teiexe- zünk, telefonálunk haza, s várjuk a válaszokat. A verseny az információknak, a gyors döntéseknek is a versenye. A külkereskedő panasza megalapozott. Rossz dolog úgy veszíteni, hogy a versenyző a célegyenesben bot- ük meg. S nemcsak azért, mert nincs a táskájában számítógép. Sokkal inkább az a baj, hogy kevést illetve körülményesen beszerezhető információval rendelkezik, ö és sok más kollégája is. Vajon miért van ez így? Nincs elég információnk? Vagy ha van, nem ott, ahol szükség van rá? A kérdésekben a válasz is megtalálható. Főleg az utóbbiban. Jellemző példa, hogy az egyik külkereskedelmi vállalat szakembere, készülve cége egyik közel-keleti versenytárgyalására, végigjárta a hazai szakintézeteket, könyvtárakat, vállalatokat, és lényegesen több információra tett szert, mint ameny- nyivel a versenyt meghirdető ország cégei rendelkeztek saját hazájuk vízgazdálkodási helyzetéről. Bőséges adat- gyűjteményén azonban a magyar vízügyi szakemberek csodálkoztak a legjobban. Ma már egyébként egyre több intézmény vállalkozik arra, hogy a piac, a gazdálkodás, a műszaki fejlődés friss és rendszerezett híreit a vállalatok rendelkezésére bocsássa. A Magyar Kereskedelmi Kamara Külgazdasági Bulletinja folyamatosan közli, hogy melyek a kamarához megérkezett legfrissebb külföldi gazdasági tájékoztatók. Részletes árupiaci ismertetőket találunk a lapban, s legújabb számában is, megannyi információ szerepel a Világbank-tagságból adódó piaci lehetőségekről. Mexikóról olvasható például benne, hogy a műszaki szakoktatás és felnőttoktatás támogatására, a mezőgazdaság bővítésére, kutatásra, a kisvárosi ivóvízellátás és csatornarendszerek helyreállítására, bővítésére keresnek vállalkozókat. Az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, a Konjunktúra és Piackutató Intézet, a Magyar Szabványügyi Hivatal Kiadói és Tájékoztatási Igazgatósága ugyancsak végez témafigyeléseket, s értékesít megannyi csoportosításban információkat. A Magyar Nemzeti Bank bankári szolgáltatásra vállalkozik, hiszen a vállalatoknak szükségük lehet külföldi üzleti tevékenységükhöz a biztonságra, a megalapozott tárgyalási feltételekre. Ügy tűnik, a hiány voltaképpen látszathiány, amelynek legfőbb előidézője mi magunk vagyunk. Azzal például. hogy sajátos, egyszemélyes információ-monopóliumokat építünk ki. Vajon, melyik vállalatnak jó az, ha dolgozója azért válik nélkülözhetetlenné, mert magának tartja meg az információkat? Ha ő nincs, akkor nem tudnak társai tájékozódni valamelyik piacról a speciális műszaki terület fejlődéséről. a versenytársakról. Vajon nem káros-e, ha a számítógépes programot csak fejlesztője ismeri, a rendszerrel nélküle nem tudnak mit kezdeni a kollégák? Azok mennek-e el újítási börzére, szakkiállításra, vagy mint legutóbb, az Orgtech- nik ’84 szervezéstechnikai eszközök bemutatójára, akik az ott szerezhető információkat hasznosítani is tudják? Ugye, nem ismeretlen előttünk az olyan főnök, aki szelektálva ad tovább információkat munkahelyi, gazdasági, vagy üzleti kérdésekről, csak azért, hogy őrizze saját maga rangját, tekintélyét? Nem szűnt még meg a külföldi utaztatás jutalomjellege sem. A beosztáshoz, a sok évi munkához rendelik hozzá a repülőjegyet, a látni, hallani, érteni képes, ám sarzsi nélküli mérnök nem láthat, hallhat, nem informálódhat. A látszathiányt okozhatja persze a szervezetlenség is. Az, hogy nincs helye, bázisa, szakembere az információnak. Jóformán sehol nem létezik mérnöki státusz olyan szakembernek, aki több idegen nyelvet ért, aki rendszerezi, feldolgozza az évtizedek alatt készült saját és megismert külföldi tendereket, aki a szaklapokból, külföldi kiadványokból gyűjti az adatokat, s információ- csomagokat készít az utazó kollégáknak, a versenytárgyalásra készülő kereskedőknek. Aligha felesleges időről időre elővenni a legolcsóbb információs eszközt. A tükröt. Azt a hétköznapi alkalmatosságot, mely saját magunkról tájékoztat — bennünket. Mert különben egyre többször kerülhetünk vert helyzetbe a piacon a tájékozatlanság, a lassúság miatt. És akkor már késő a tükörbe nézni: a látványban nem lesz köszönet. G. L. Téglagyárak rekonstrukciója műm A szakszervezeti munka döntő színterei hazánkban a nagyüzemek és a különféle intézmények. Sokkal ritkábban hallunk viszont a termelőszövetkezetek szakszervezeti életéről, munkájáról. Szűkebb hazánk közös gazdaságai közül a pétervásári Gárdonyi Géza Tsz ilyen jellegű tevékenységét igyekszünk most felvázolni, hogy a pillanatnyi helyzet bemutatásával képet alkothassunk erről a kevésbé ismert területről is. Mivel gyakran bosszankodtak a magánépítkezők a tégla- iány miatt, az Alföldön több téglagyárat felújítottak az többi hónapokban, s egyben megszüntették az idénymun- ít is, a gyárak folyamatosan termelnek. Képünkön: az évi 7 millió téglát előállító abonyi gyár egyik gépterme (MTI fotó: Csikós Ferenc — KS) 1980-ban választás zajlott le az ottani alapszervezetnél is. Ekkor tkerült sor az új. öt tagból álló szb és a három tagból álló szvb megválasztására. A taggyűlést megelőzően megalakultak a bizalmi csoportok a műszaki, a fagazdálkodási. az állattenyésztési főágazatokban, illetve a központi irányításnál. A szakszervezeti taglétszám ekkor 82 volt, ez 65 százalékos szervezettségnek felelt meg. A létszám az azóta eltelt időszakban lényegesen megváltozott, méghozzá kedvezőtlen irányba. mert jelenleg mindössze 40 dolgozóval számolhatnak. Az okok feltárása, sokoldalú elemzése egyelőre még várat magára, de az eredményesség. hatékonyság megkívánja ennek mielőbbi elvégzését. Nehézséget okozott az is, hogy az újraválasztott szb csaknem teljes egészében olyan személyekből állt, akiknek alig-alig volt e feladatkörben gyakorlatuk. Napjainkra ezt már jórészt megszerezték, de még mindig sok a tennivaló. Mint más helyeken, úgy itt is elsőrendű feladatként fogalmazódott meg. hogy a termelést és a gazdálkodást a lehetőségekhez mérten minél jobban segítsék. Ez természetes is, hiszen ez adja az alapját minden további élet- és munkakörülményekhez kapcsolódó kérdésnek A termelésnek lókés í adó tcA z ipari szövetkezetek innovációs pénzintézete Egy éve működik sikeresen az Ipari Szövetkezeti Fejlesztési Társulás, amelyet az OK1SZ és az Állami Fejlesztési Bank hozott létre az ipari szövetkezetek innovációjának finanszírozására. A társulás üzleti alapon bekapcsolódott a jövedelmező fejlesztések, vállalkozások finanszírozásába, elősegítve új termékek, technológiák, új szervezési eljárások bevezetését. A társulás elsősorban az OKISZ érdekképviseleti körébe tartozó gazdálkodók — ipari szövetkezetek, kisszövetkezetek, ipari szövetkezeti közös vállalatok, társulások, egyesülések — innovációs tevékenységét támogatja. A társulás több mint száz ipari szövetkezettél, kisszövetkezettel kezdett együttműködést, vizsgálta meg műszaki fejlesztési elképzeléseiket, javaslataikat. Több mint 80 esetben kötött szerződést. A tapasztalatok kedvezőek, az előzetes számítások szerint a társulás az első esztendejét szerény nyereséggel fogja zárni. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a hagyományos pénzintézeti tevékenység mellett számos más szolgáltatást is nyújt. Részt vesz vállalkozások szervezésében, bekapcsolódik a szövetkezetek forrásainak átcsoportosításába kedvező feltételeket teremtve ahhoz, hogy az eszközöket ott használják fel, ahol az a leghatékonyabb. Ennék érdekében elemző, üzleti döntéselőkészítő, lebonyolító feladatokat is elvégeznek a szakemberek, emellett műszaki, jogi és közgazdasági tanácsokkal is ellátják partnereiket. nyezők közül nagy fontosságú a szocialista munkaverseny támogatás':. A szövetkezetben ma hét brigád van: mintegy 115 taggal, s a közösségek közül több már megszerezte az arany fokozatot. Sajnos, a mozgalom tapasztalatai azt mutatják, hogy az időszak elejéhez képest, romlott a színvonal. csökkent az aktivitás, s a formálisság jegyei is kiütköztek. Talán az jelenthetne hathatós és végső megoldást, ha a munkások szakmai és politikai képzésére a továbbiakban jobban odafigyelnének. A gazdálkodás mellett a szociálpolitikai kérdések is fontos szerepet kaptak. Feltétlenül elismerésre méltó eredmény, hogy most már minden munkahelyen hideg- meleg vizes helyiség áll a férfiak és az asszonyok rendelkezésére, így a tisztálkodás és az öltözködés sokkal kulturáltabb, higiénikusaob körülmények között történhet. Ugyancsak számottevően javította a feltételeket a tehenészeti telep etetési és tartási technológiájának rekonstrukciója is. Ennek vé' leges befejezése egyébként 1985-ben várható. A leglényegesebb cél, hogy a nehéz fizikai munkát — amennyire erre mód van — gépekkel végeztessék el. A fiatalok letelepedésének támogatását szolgálja a kamatmentosítása. Az adott szakaszban 41 személy részére adtak ilyen támogatást, csaknem másfél millió forint értékben. Hangsúlyozni kell azt is. hogy ebből a gárdából 27-en 31 éven aluliak. A pétervásáriak — a máshol mostohagyerek számiba menő — sport- és kulturális élet fejlesztésében is előreléptek. Rendszeresen látogatták a mezőgazdasági kiállításokat, több ízben színházi utakat szerveztek, s a helyi mozi által szervezett filmklubra is elkeltek a bérletek. Az ezekhez szükséges költségek túlnyomó hányadát a tsz vezetősége fedezte. Elgondolkodtató viszont az, hogy amíg 1981- ben 18 tag üdültetését oldották meg, 1984-ben senki sem vehetett részt ilyen pihenésen. Bár az előbb felsorolt sikerek kétségkívül biztatóak, a jövőre irányuló elképzelések azt is jelzik, hogy a megelégedésre mégsincs ok. A tsz gazdaságpolitikai céljainak maradéktalan megvalósítását csak a dolgozók mozgósításával lehet elérni. A szocialista munkaver- seny-mozgalomban is keresni kell azokat a formákat és módozatokat, amelyek a színvonal emelkedéséhez vezethetnek. Úgyszintén az elkövetkező szakaszban kell kiteljesíteni a szocialista bérezés elvének következetes végrehajtását. A szakszervezeti érdekképviselet és érdekvédelem pedig elengedhetetlen szükségszerűség. Kétségtelen, hogy ezeket csak lépésről lépésre, fokról fokra lehet teljesíteni. de az eddigi sikerek, a lelkes hozzáállás megadhatja a kellő alapot és az önbizalmat. Sárhegyi István .Ma megcsordul Vince, tele lesz a pince” — vallja a népi szólás, vagyis, ha január 22-én csapadékos az időjárás. jó termésre lehet számítani a szőlőtáblákon. Heves megyében, a termelőszövetkezeti gazdák azonban aizt vallják : szólásmondás ide, vagy oda, a terméshez az a legfontosabb, hogy idejekorán megkezdjék a szőlőtőkék művelését. Éppen ezért a Mátra alján és az egri határban — az alkalmas időjárást kihasználva — a legtöbb szőlőtermelő gazdaságban mér metszették a tőkéket. Az idő ugyanis most kedvezőbbre I fordult. Míg korábban a száraz, kemény hideg miatt egy I ideig szünetelt a szőlő met- i szése. most hogy ímegenyhült. t a legtöbb gazdaságban ismét folytatták ezt a munkát. A tapasztalatok szerint ugyan- ! is a téli metszés kisebb kockázattal jár, mint a későbbi — kivéve, iha túl hideg van —. s az sem közömbös, hogy a korai metszéssel elkerülhető a tavaszi munkák ! torlódása. Az enyhüléssel együtt itt- ott még szállingózott a hó a vidéken, de korántsem any- nyira, hogy ez zavarta volna a szőlőmunkásokat, akik jól haladtak a munkával a fagyos talajon. Metszést annál is inkább sürgetik a megyében, mert az elmúlt hetek zord időjárása miatt késésben van ez a munka, mostanáig körülbelül egynegyedét végezték el. UJ TÉRÍTÉSI DÍJ, AHOL KŐTELEZŐ ■ ■ r m r • r rr | 1 « A samt oemarmn mszná at Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének rendelkezése szerint 1985. április 1-től a munkáltatók egyes munkakörökben az alkalmazás feltételeként kiköthetik a saját motorkerékpár, személygépkocsi vagy teherautó hivatalos használatát. Ilyen munkakör lehet például a termelés, a szolgáltatások vagy az államigazgatási munka szervezésében és ellenőrzésében közvetlenül részt vevő dolgozóké, vagy azoké a termelés- és forgalomirányítóké, akik a vállalatuk telephelyén kívül végzett szolgáltatásokat, illetőleg a szétszórt telephelyeken dolgozók munkáját irányítják. ellenőrzik. Az érintett munkaköröket az ágazati miniszterek határozzák meg. Azokban a munkakörökben, amelyekben a feladatok ellátásához szükség van gépjárműre, a dolgozók eddig is használhatták térítés ellenében saját gépkocsijukat, vagy motorkerékpárjukat, de minden különösebb kötelezettség nélkül. Az új rendelkezés értelmében viszont a munkáltatók a helyi sajátosságoknak megfelelően kiköthetik, hogy mely munkakörökben kötelező a saját gépjármű használata. Ezeket a munkaköröket a vállalati kollektív szerződésben és a munkaügyi szabályzatokban is rögzíteni kell. E kikötést a munkaszerződésnek is tartalmaznia kell, illetőleg a korábbi munkaszerződést e- szerint szükséges módosítani. Az a dolgozó, akinek előírták saját tulajdonú gépjárművének rendszeresen hivatalos célokra történő használatát, köteles e feltételeknek mindenkor, minden időjárási körülmények között eleget tenni, esetlegesen meghibásodott gépjárműve helyett másikról gosdoskodni. E módszer bevezetése — a rendelkezés szerint — azoknál a vállalatoknál célszerű, ahol nem kifizetődő a vállalati gépkocsik fenntartása. vagy nem rendelkeznek a feladatok ellátásához elegendő gépjárműparkkal. A személyi tulajdonú gépjárművek hivatalos használatát — a rendelkezésben rögzített feltételek mellett — a vállalatok az átlagosnál nagyobb térítési díjjal honorálhatják. Ez azért indokolt, mert a többet használt gépjármű előbb meghibásodhat, alkatrészei előbb elkophatnak, így karbantartása, javítása többe kerül tulajdonosának, mintha csak saját céljaira használná. A saját gépjármű használatához kötött munkakörökben a dolgozók kilométerenként motorkerékpárnál 1,50 forint, személygépkocsinál 4,50 forint, tehergépkocsinál pedig 5,40 forint térítési díjat kaphatnak. A kilométerenkénti elszámolás helyett e díjtételek alapján számított átalánydíjban is megállapodhatnak a munkáltatóval. KOMBINÁCIÓS MINTÁK Pahárcsiszoló gép Gyöngyösről A Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárában évek óta készítenek pohár- csiszoló gépeket. A berendezésék elsősorban a szocialista piacokon, illetve belföldön találnak vevőre. Az ügyes masinák egyik leglényegesebb tulajdonsága, hogy hazai alapanyagokból állnak: a pneumatikus elemeket a bervaiak szállítják, az öntvényeket szintén magyar partnerektől szerzik be, a gyöngyösiek a különböző szerelvények megmunkálásával, géppé konstruálásával foglalkoznak. A szerelés erős raklapon történik, ami egyúttal a csomagolódoboz alját .képezi. Amikor elkészül a berendezés, mind a nyolc tüskére egy-egy poharat erősítenék, amelyeken elvégzik a mintacsiszolást. A mintegy ötvenféle geometrikus minta matematikai kombinációk sorából alakiul ki attól függően, milyen tárcsát illesztenek a gépre. A programozott irányú mozgás nyomán a legváltozatosabb rajzolatok kerülnek a poharakra, fgy érhető el, hogy nagy tömegben készülő, olcsó, ánt ízléses üvegáruk kerüljenek az üzletek polcaira. A csiszolótárcsák élezésére szolgáló speciális élezőgép — a berendezés tartozékaként — szintén itt készül.
