Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1985. január 19., szombat Az anyagi javak termelésének egyik alapterülete a mezőgazdaság, amelynek termelését a természeti, a közgazdasági és az üzemi viszonyok befolyásol­ják. Emellett eredményeit a tudományos módszerek, eljárások alkalmazása manapság döntően befolyá­solja. Az új növény- és állatfajták bevezetése és elterjesztése, a korszerű technika és technológia használata, a modern szervezési, vezetési tapaszta­latok üzemi közreadása hozzájárultak élelmiszer- gazdaságunk sikereihez. A jövőt illetően is nagy szerepe lesz ezeknek az ágazat előtt álló nagy fel­adatok megoldásához. Mai összeállításunk a mező- gazdasági tudomány és kutatás eredményeiből vil­lant fel néhányat. Egy agrártudós emlékére Sokakat megdöbben­tett halálhíre, hiszen szer­te az országban, így He­ves megyében is számos tanítványa volt. Szinte hihetetlen, hogy eltávo­zott körünkből Csizmadia Ernő akadémikus, a tu­dós, a kiváló szakember, a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem rektora. Sok tanítványa volt és nem kevés me­gyénkben sem, akik sze­rették, tisztelték. E sorok írójának is abban a szerencsés helyzetben volt része, hogy hallgathatta elő­adásait, sőt interjút is ké­szített vele. Szívesen nyilat­kozott munkásságáról, az élelmiszergazdaság egyen­súlyjavító szerepéről, fel­adatairól. Csizmadia Ernő, ez a puritán módon szerény, de mindig tele derűvel és alkotóerővel rendelkező em­ber, azt hiszem, sokaknak, sokunknak példaképévé vált. Dolgozott politikusként, hi­szen néhány éven át a Mi­nisztertanács titkárságának főosztályvezetőjeként az élelmiszergazdaság egyik ál­lami irányítója volt. Az­után pedig az MSZMP Köz­ponti Bizottsága gazdaság­politikai osztályának helyet­tes vezetőjeként szintén a politikai munka eszközeivel irányította felelősséggel a mezőgazdasági és az élelmi­szeripar fejlesztését. Azok közé tartozott, akik már 1957-ben részt vettek a mezőgazdaság irányítási reformjának kidolgozásá­ban, majd később, 1966-ban közreműködött a Központi Bizottság határozatának elő­készítésében, amely jóvá­hagyta a gazdaságirányítási rendszer bevezetését hazánk­ban. Nagy akaraterővel dol­gozott és mindig kellő áhí­tattal beszélt a szakmai mű­helymunka fontosságáról. Er­re tanította, nevelte hallga­tóit is. Elképzeléseit, elgon­dolásait, gazdag tapasztala­tait mindig nyíltan hirdet­te és azokat számtalan pub­likációban, szakkönyvben is közzétette. Állandó és szo­ros kapcsolatot tartott a gyakorlattal, jól ismerte me­zőgazdaságunk gondjait, eredményeit. Utolsó művének —, amely Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezőgazdaság címmel jelent meg 1984-ben, a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában — előkészítésé­be e cikk íróját is beavat­ta. Többször is beszéltünk erről a munkáról. Szívesen szólt arról, hogy hazánk nemzetközi tekintélyének egyik tényezője a párt gyü­mölcsöző agrárpolitikája, il­letve e politika alkalmazá­sának kedvező hatása a ma­gyar gazdaságra, az egész társadalom életére. Hogyan sikerült kialakítani Magyar- országon a nagyüzemi me­zőgazdaságot és egyúttal nö­velni a termelést? Minek köszönhetőek a nemzetközi­leg is elismert eredmények? Olyan kérdések ezek, ame­lyek a széles közvéleményt foglakoztatják. A válasz, amelyet Csizma­dia Ernő hirdetett és köny­vében is közreadott, abban az agrárpolitikában keres­hető, amelyet az utóbbi év­tizedekben egyre jobban át­hatott az a felismerés, hogy korszakunkban az élelmiszer — amelynek termeléséhez a magyar mezőgazdasági adott­ságok, jeltételek kedvezőek — az olajhoz és más ener­giahordozókhoz hasonlóan egyre inkább stratégiai cikké vált. Ebből következett, hogy a magyar gazdaságpolitika a mezőgazdaság fejlesztését a gazdasági élet egészébe ágyazva, jelentőségének meg­felelően kezelte. A termelést befolyásoló feltételek között első helyre tette az embert, kellő figyelmet fordítva a dolgozó parasztság anyagi és erkölcsi megbecsülésére. Ezzel együtt nem feledke­zett meg a szükséges tech­nikai-technológia korszerű­sítésről sem. Arról, hogy a tartós agrárfejlődés alapjai a szocialista nagyüzemek, amelyekkel szoros kapcsolat­ban vannak a háztáji és ki­segítő gazdaságok. Mindezt az irányítás, a vállalati önállóságot, kezde­ményezést szolgáló szabá­lyozással megpróbálta alá­támasztani. Az anyagi ösz­tönzést az ár- és pénzügyi rendszer, a támogatások, az adórendszer és más szabá­lyozások felhasználásával igyekezett összehangolni és egybekapcsolni a gazdaságos termelésnövekedéssel. Ami­kor Csizmadia Ernőre, az emberre, a közgazdászra, a tudósra, a politikusra emlé­kezünk, említett könyvének előszavából idézünk: „A mo­dern társadalomban és gaz­daságban az iparnak van meghatározó és vezető sze­repe, de nem hanyagolható el az élelmiszertermelés és -ellátás sem. Történelmi tény, hogy a legfejlettebb ipari országokban egyúttal igen korszerű és magas szín­vonalú a mezőgazdaság, va­lamint az élelmiszeripar is. Ebből kézenfekvő az a ta­nulság, hogy a fejlett tár­sadalom csakis fejlett mező- gazdaságra támaszkodhat.. Ennek volt aktív hirdető­je és cselekvő részese is. A vitáiban tisztelte ellenfeleit, de elveiből, meggyőződéséből sohasem engedett. Személyi­ségét, példamutató embersé­gét megőrizzük. Mentusz Károly Mezőgazdaságtudományi kutatásaink a MAB keretei között A Miskolci Akadémiai Bi­zottság (MAB) létrehozása után egy fél évvel, 1980. áp­rilis 11-én — körültekintő előkészítést követően — meg­alakult annak 17 tagból álló mezőgazdasági szakbizottsá­ga. Összetétel szerint a szak- bizottsági tagok egyharmada termelőüzemben dolgozó szakember, egyharmada kö­zépirányító szervezeteknél tevékenykedik, a többi pe­dig hivatásos szakoktatóként, illetve kutatóként dolgozik. Ez az összetétel biztosítja a sokoldalú informáltságot és kollektív állásfoglalásnál az objektivitást. őszi búza az északi tájra A munkában ténylegesen részt vevők száma ennek többszöröse. Az egyes kér­dések kidolgozására ugyan­is munkabizottságot kérünk fel, amelyben az adott té­mát jól ismerő nagyszámú specialista tevékenykedik. Tapasztalatunk az, hogy a szakemberek szívesen vál­lalkoznak a feladatokra és megtiszteltetésnek tartják a közös munkában való részvételt. Ennek alapján a tárgyalt kérdések mélyen elemző, színvonalas anyag­ként kerültek összeállításra és megvitatásra. A szakbizottság működé­sének jelentősége több irá­nyú. Mindenekelőtt infor­málja annak tagjait, vala­mint a meghívott specialis­tákat a kapcsolódó szakte­rületek legújabb eredmé­nyeiről. Példának említhe­tem az Erdészeti Tudomá­nyos Intézet Mátrafüredi Kutató Állomásán kibonta­kozott luofenyőnemesítés módszeréről szőlő előterjesz­tést. Itt tájékozódtak az anyag vitájában és a be­mutatón a résztvevők olyan új szaporítási és szelekciós eljárásról, amely nemzetkö­zileg is figyelmet érdemel, hiszen a legjobb egyedek tömeges gyakorlatba voná­sát kisebb, mint fele időre csökkenti. Ezek a szakmai eszmecserék más ágazatban dolgozóknál is gondolatokat ébresztenek, ugyanakkor ja­vaslatokat tesznek, a tárgyalt téma továbbfejlesztésére. A ráhatás tehát kölcsönös, és az eredmény több oldalú. A napirendre tűzött téma­körök kidolgozása elmélyült elemzésre készteti mind a munkában, mind a vitában részt vevőket. Az 1982 már­cius elején megrendezett Észak-magyarországi gabo­natermelési tanácskozás elő­készítése során a vitaindító előkészítői részletesen bonc­kés alá vették a kukorica és a kalászos gabonák ter­melésének összehasonlítá­sát. Megállapították, és ezt adatszerűén bizonyították, hogy tájunkon a kukorica kisebb gazdaságossága nem­csak az országosnál kedve­zőtlenebb ökológiai adottsá­gokkal függ össze, hanem részben a gyengébb techni­kai ellátottság következmé­nye. Megfelelő felszereltség esetén tehát körzetünkben is nagyobb kukoricatermé­sek érhetők el. Ennek hiá­nyában viszont célszerűtlen termőterületének szélesíté­se. Ugyanezen tanácskozá­son meglepően a felszínre jött az, hogy a legújabb — az Alföldön kiugró termést adó — őszi búza fajták tá­junkon nem tudnak kellően érvényesülni. Oka elsősorban a zordabb időjárási adott­ság. A márciusban vissza­térő éjszakai erősebb fa­gyok ugyanis károsítják azo­kat, és nem képesek termő­képességük teljes körű ki­fejtésére. Ez egyértelműen felveti az északi tájra kine- mesített intenzív őszi búza igényét. A húsmarha­tartástól a meliorációig A Nógrád megyei Szé- csény községben széles kö­rű vitafórumot szerveztünk a Magyar Agrártudományi Egyesület állattenyésztési szakosztályával és a megyei tanács mezőgiazdasági és élelmezésügyi osztályával kö­zösen az egyirányú húsmar­hatartás témájúiban, amely új tartási technológia kör­zetünkben. A rendezvény bi­zonyította az ismertetett te­nyésztési forrna létjogosult­ságát tájunkon, s egyúttal rávilágított a feltételek meg­teremtésének fontosságára ,is. Hasonló jellegű volt a Borsodi Sörgyárral és Sör­ipari Termelési Társulással együtt megszervezett két rendezvényünk 1984-ben sör- árpa termelési témakörben. Az ágazatot érintő, hosszú távra szóló témák tárgyalá­sa is szerepelt programunk­ban. A Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében lévő Bodrog­köz meliorációs tervének jóváhagyásánál két irány­zat alakult ki az illetékes szakemberek körében. Fel­merült az a kérdés, hogy szelekoió nélkül az egész te­rület meliorációjának a jó­váhagyása a célszerű, vagy pedig a mélyebb fekvésű le­gelők költségesebb munkái­nak elhagyása az indokolt. Alapos elemzés és helyzet­tanulmányozás alapján az Akadémia szakbizottsága egyértelműen arra az állás­pontra jutott, hogy a részle­ges melioráció megvalósítá­sa jelen esetben a célrave­zető. A szellemi erők mozgósítására A szakbizottság mind a bodrogközi, mind a fentebb felsorolt kérdésekben javas­latait megküldte — a Mis­kolci Akadémiai Bizottság útján — az illetékes me­gyei és országos szerveknek. Ezeket a szakemberek mér­legelik és tapasztalataink szerint figyelembe veszik. Jó példa erre a kedvezőtlen termőhelyi adottságú me­zőgazdasági üzemek közgaz­dasági szabályozása, ame­lyet dr. Szemes Lajos c. egyetemi tanárnak, szakbi­zottságaink tagjának előter­jesztése alapján vitatott meg a Miskolci Akadémiai Bi­zottság. Szoros kapcsolatot tartunk a tájon működő társadalmi szervekkel. így mindenek­előtt az Agrártudományi Egyesülettel, a termelőszö­vetkezetek területi szövetsé­geivel. Több fontosabb em­lített téma megtárgyalását közösen szerveztük meg, amely feltétele volt a szé­les körű eszmecserének. Ezen keresztül is törekszünk a képzett szakemberek ösz­tönzésére, az elmélyültebb, elméletileg felvértezett mun­kastílusra. tudományos fo­kozatok megszerzésére. A MAB mezőgazdasági szakbizottsága — mint lát­ható — aktivizál, tájékoztat, állást foglal, javasol és se­gít. összességében széles kör­ben törekszik az ágazat szel­lemi erőinek mozgósítására, a gazdasági előrehaladás se­gítésére a tudomány eszkö­zeivel. Ügy érzem, e néhány kiragadott példa is jól szem­lélteti, hogy a Miskolci Aka­démiai Bizottságon belül ho­gyan is indult el Borsod. Heves és Nógrád megyék ag­rárszakembereinek közös tu­dományos tevékenysége. Dr. Szalai György, a MAB mezőgazdasági szakbizottságának elnöke Borjúhús és állatvédelem A közvélemény és az ál­latvédelmi szervek erélyes tiltakozását váltotta ki az a .módszer, amellyel több nyu­gati ország gazdálkodói a borjúhízlalást folytatják. A közönség egyre több borjú­húst fogyását, s többnyire a fehéres színű húst keresi, amelynek nagyobb táplálko­zási és egészségügyi értéket .tulajdonít. A borjúhús fe­hérsége viszont attól függ, hogy mekkora mozgássza­badságot engednek meg az állatnak, és hogy szálas ta­karmány nélkül nevelik-e fel. Ebből a két feltételből azután szívet tépő jelenetek játszódnak le az istállókban. Az állatokat olyan rövid kö­téllel kötik a jászolhoz, hogy se megfordulni, se le­feküdni ne tudjanak. Ügyel­nek rá, hogy a mozgásra ne legyen alkalmuk, az ugyan­is az izmok fejlődéséhez ve­zet, ami pedig nem fehér hús... A borjakat csak zsír- és fehérjetermékeken tart­ják, s mivel hiányzik ne­kik a szálas takarmány, egy­másról rágják le a szőrt, vagy a boxok fáját rágcsál­ják. Mindamellett a világos­ság teljes kizárása mellett nevelik az állatokat, állító­lag ez is fehér húst ered­ményez. Nos, ilyen körülmények láttán léptek közhe neves szakemberek, követelvén a kormányoktól, hogy törvény­nyel vessenek véget a felhá­borító állapotoknak. Ugyan­akkor azt is leszögezték, hogy a fehér borjúhúsnak semmiféle különleges táplál­kozási értéke nincs, csupán egyszerű divathódolatról van szó. A gazdálkodók viszont nem nagyon hagyják magu­kat meggyőzni, úgy véleked­nek, hogy az állatok rövid életük után úgyis pusztulás­ra vannak ítélve, tehát mindegy nekik, hogy milyen körülmények között élnek. Arra viszont nem gondol­nak, hogy nem is kis meny- nyiségű állatról van szó (például csupán Svájcban évente mintegy 900 ezer bor­jú születik!) Hazánkban is­meretlen a borjak ilyen ke­gyetlen módon való neve­lése. Képünk tanúsága szerint szálas takarmány mellett a gondozói figyelemből is ki­jut -nekik. MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐESZKÖZ KERESKEDELMI VÁLLALAT (AGROKER) Eger, Kistályai út 18. pályázatot hirdet műtrágya—növényvédőszer osztályvezetői munkakör betöltésére. Pályázati feltétel: agrártudományi egyetemi végzettség, középfokú politikai végzettség, erkölcsi feddhetetlenség. Besorolás: az 5/1983. (XI. 12.) ME. sz. rendelet 4. sz. melléklete alapján történik. A pályázatban szerepeljen: — a pályázó részletes önéletrajza, amely tartalmazza: — iskolai végzettségét, szakképzettségét, illetve az alkalmazási feltétel meglétét tanúsító okiratok hiteles másolatát, — eddigi munkaköreinek és tevékenységének felsorolását. — Munkahelyének nevét, jelenlegi jövedelmét. A pályázatot a megjelenéstől számított 30 napon belül a vállalat személyzeti munkaügyi vezetőjéhez lehet beküldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents