Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-12 / 291. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 12., szerda S Jövedelem, lakás, alkotás, gondolkodás A munkás, ha fiatal A gépek monoton zúgá­sában, vagy a köznapi ha­landó számára már-már el­viselhetetlen hőségben vagy föld mélyén, illetve felszí­nén faggyal és kánikulával megbirkózva, vagy műhelyek zajos világában> vagy ma­gasra nyúló készülő épüle­tek tetején, vagy gépjármű­veken és rakodás közben, vagy futószalagok mellett, vagy laboratóriumok csend­jében. Megannyi munka­hely, amelyből az újabb és újabb nemzedékek tagjai válogathatnak, ahol igazol­hatják: nem felesleges szó­lam, hogy egyre inkább szá­mítanak, számíthatnak rá­juk. Persze — részben a vele­született, mondhatni ösztö­nös, részben az otthon és iskolában éveken keresztül betanult ismétlődések alap­ján —, a munkába álló fia­tal előtt ez se nem több. mint puszta életkezdés, se nem kevesebb, egyszerűsít­hetjük le végtelenül a dol­got. Bizonytalan, várakozás­sal teli ez az időszak, oly­kor a cselekvés, az alkotás szabadságának az örömével, olykor csalódásokkal, a mel­lőzöttség lélekölő érzésével terhesen. Egy szó,' mint száz, az életbe lépő ifjú gondolatai — ha nem is kiismerhetet- lenül, de valójában megle­hetősen szélsőségesen — igencsak sokfelé kalandoz­nak. Emlékezetébe idéződ­nek a burokban töltött diák­évek, a túl szigorúnak tar­tott szülői intelmek. Azután mindenképpen a kenyérke­reset, a megélhetés, no és a családalapítás várható gond­jai, de némelyekben talán a vágy is: még többre vihette volna, ha egy picit is komo­lyabban veszi az idősebbek megfontolt tanácsait, s nem utolsósorban saját maga ké­pességeit. Örök igazság: az szolgálja leginkább az egyén boldo­gulását, ha azt végezheti, azzal foglalkozhat, amit sze­ret. amit szívesen csinál. Ennek megteremtéséhez el­kerülhetetlen az olyan körül­mények kialakítása, amelyek között mind a magánéleté­ben. mind a munkahelyen jól érezheti magát az em­ber. Különösképp figyelmet érdemel ez a fiatalok ese­tében! Ezt ismerték fel, ami­kor hosszú előkészítés után az ifjúsági szövetség legma­gasabb szerve 1982 decem­berében kiadta a munkásfia­talokról szóló határozatát. Azóta jó néhány hónap el­telt már, s megoszlóak a vé­lemények a dokumentumról. Legtöbben hasznosnak te­kintik keretjellegét. azt, hogy szabad utat enged a helyi kezdeményezéseknek, mások viszont hiányolják belőle a megfelelő fogódzó­kat, konkrétumokat. Nem fest másképp a kép megyénkben sem. A pályakezdés, a beillesz­kedés nehézségeit mihama­rabb legyűrni segíti számos vállalatunknál, üzemünk­ben, ahogyan a szakmun­kásképző intézetek diákjai­val tartják a kapcsolatokat, illetve „gyámkodnak” a •hozzájuk kerülő, gyakorla­tukat töltő tanulók fölött. A hagyományos ifjúmun­kás és szakmunkástanuló napok rendezvényeinek át­formálásával a szakmai is­meretek gazdagításán túl le­hetőséget adnak a leendő munkahelyek alaposabb megismerésére is. A helyzet azonban korántsem rózsás: sajnos sok helyen — az ér­kező ifjak ünnepélyes fo­gadásán túl — később már nem terjed ki rájuk a fi­összeállította: Németi Zsuzsa gyelem, holott egy-két évig bizony még nagyon is szük­ségük lenne a törődésre, a gondoskodásra. Kétségtelen tény, amellett, hogy jól vagy' rosszul érzi magát a dolgozó az első he­tekben, hónapokban, mégis­csak a legfontosabb kérdés: hogyan alakul a jövedelem? Egy nemrég készült felmé­rés szerint szűkebb hazánk­ban — főképp a szakkép­zettség és a teljesítmény nö­vekedésével összhangban —* a fizikai munkás fiataloké az országos átlagot megha­ladóan emelkedett. Ettől függetlenül többségük kény­telen rendszeresen túlmun­kát vállalni, végezni — fő­leg, ha lakást, családjának még jobb körülményeket teremteni szeretne. A leg­gyakoribb formák: a háztá­ji gazdálkodás, valamilyen mellékfoglalkozás vagy újab­ban a kisvállalkozás. Nem egy helyen a gazda­ságépítő munkaformák fej­lesztésével, az Alkotó ifjú­ság pályázatok mind jobb szervezésével igyekeznek fokozni a fiatalok munka­kedvét, lehetőséget nyújtani a többletjövedelem meg­szerzésére. Példaként említ­hető a Gagarin Hőerőmű Vállalat, a Thorez Bánya­üzem. az egri Finomszerel- vénygyár, a Mátravidéki Fémművek, a Csepel Autó egri gyára. Figyelemre mél­tó és hasznos elgondolások­nak bizonyultak olyan kez­deményezések is. mint a dol­gozók számára is közvetlen információrendszert terem­tett minőségi kör az Egri Dohánygyárban, a GHV-ban és a Fémműveknél, vagy a kisebb jelentőségű ötletek, javaslatok nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerésére is módot adó ötletcsekk a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Napjaink legtöbbet emle­getett szava: lakás! Igazából nem lehet panasz, a válla­latok túlnyomórészt igye­keznek mielőbb kielégíteni az igényeket — kedvezmé­nyek nyújtásával, a lakás­hoz jutás támogatásának kü­lönféle formáival. Követés­re érdemes, ahogy e kérdés­sel foglalkoznak a Mátraal- ji Szénbányák Vállalatnál, vagy a GHV-ban. „A munkásfiatalok igen érzékenyek a közérthetőség­re, az őszinteségre, a sza­vak és a tettek összhangjá­ra.” Ez a mondat olvasható a megyei KISZ-bizottság kö­zelmúltban összeállított do­kumentumában. S ennek folytatása lehet, igazán csak az igényeiknek megfelelő po­litizálással ébreszthető fel érdeklődésük a közéleti te­vékenység iránt. Ebben ter­mészetesen igen nagy szere­pük van az ifjúsági szövet­ség szervezeteinek, a KISZ- vezetőknek — elsősorban a személyes meggyőzés révén —, de az üzemi demokrácia különböző fórumainak is. A tapasztalatok azt mutatják, a szűkebb közösségekben — brigád-, vagy műhelyérte­kezleteken — még bátran mondják el észrevételeiket a fiatalok, termelési tanácsko­zásokon. ifjúsági parlamen­teken viszont gyakran ben­nük marad a szó. Elég sok­szor sajnos, épp gazdasági vezetőik nem megfelelő adaptálása miatt... Nyilvánvaló pedig. nem elegendő csak a munkásfia­talok kezdeti munkahelyi eligazodására, életindításá­ra odafigyelnünk. Gondola­taik. véleményük alaposabb megismerésére és elismeré­sére is szükség van. Annál is inkább, mivel — végtére is — jövőnk megalapozói, s az elkövetkező évtizedek­ben legfőbb építői ők ... Szalay Zoltán OGYESSZÁBAN TANULNAK ... Négy országból — egy egyetemen (Szulejmán Castro magas, erős és sötétbőrű. Kedvesen rámosolygott mindenkire, amikor meghívta az Ogyesz- szában hat hétig tanuló eg­ri és szegedi tanárképzős főiskolásokat diszkóba. Az egyetem KISZ-bizottságán mindenki régi ismerősként üdvözölte, és Szulejmán szétosztotta az utolsó doboz cigarettáját...) — Afrikában lakom, Ma­li Köztársaságban — mond- ía — de elég kevés időt töl­tök a családommal. Az álta­lános iskolát Párizsban kezdtem, majd visszautaz­tam hazámba, ahol techni­kumba jártam. Ezután itá­liai és angliai tanulmányok következtek. Szervezetünk, melynek központja Francia- országban van, olyan mér­nököket képeztet, akik maj­dan nagy szállodák, épüle­tek hűtőberendezéseit állít­ják össze és javítják. Az eh­hez szükséges ismereteket itt, a fekete-tengeri kikötő­városban szerzem meg, ahol már két éve tanulok. (Egyetemista Manuel Men- dosa Pontes Válagao, és Santiago Amaya is, ők hid­robiológusok lesznek. Velük rögtön a megérkezésük nap­ján találkoztunk a Sepkin utcai kollégiumban.). — Bátyám és szüleim Por­tugáliában, Tavira városá­ban élnek — kezdi a sza­kállas, dús hajú, kicsit fél­szeg Manuel. Miközben be­szél, széles gesztusokkal kí­séri minden szavát. — Én a portugál kommu­nista párt segítségével jö­hettem ide. tőlük kapom az ösztöndíjamat is. Szeretem a tengert, a városunk közel fekszik az Atlanti óceánhoz, gyermekkoromban sokszor kijártunk búvárkodni, vagy halat fogni. Az eljövendő szakmámban a vizek állat­világát, növényeit, változá­sait. szennyeződését fogom vizsgálni... (Santiago egyszer pancho- ban nyitott be a szobánkba, soha nem láttunk még kö­zelről ilyen öltözéket, min­denki felpróbálta a puha ta­pintású, barna-fehér csíkos leplet. ö Ecuadorban, Cuenca-ban él, egy 150 ezer lakót számláló helységben.). — Mindig arra gondoltam, hogy rengeteget fogok majd utazni, és sokféle nyelvet beszélni. Ecuadorban agrár­egyetemre jártam, három évig, de nagyon szerettem volna más országban ta­nulni, ezért jelentkeztem a Szovjetunióba. Miután arra nem volt lehetőségem, hogy az addigi tanulmányokat negyedéven, ebben az or­szágban folytassam, újra elölről kezdtem a főiskolát, hidrobiológus szakon. Két év múlva megkapom a dip­lomámat, aztán, ha sikerül amit elterveztem a Galapa- gos-szigeteken fogok élni és dolgozni. Nem szeretem, ha sok ember van egyszer­re körülöttem, élvezem a csendet, a nyugalmat... (Igor Szilkin kollégista. Egyik este bejelentette, hogy nálunk most ünnepük az egyetemisták nemzetközi napját, ezért mindnyájun­kat meghív egy portugál va­csorára, orosz tortára, és egy Balzam-nak nevezett egyiptomi italra. Manuel ké­szítette a halászlére emlé­keztető ételt, ami szinte már hazainak tűnt a borscs, a sesi, s a különféle ízű és il­latú, utcán kapható pirogok után.). — Tudjátok ti, hogy a leg­jobb a tengeren aludni? — fordul hozzánk hirtelen Igor, miután elmeséltük, hogy telt két éjszakánk a vonaton, mikor ideutaztunk. — Csak azt érzed, hogy rin­gat a hajó, halkan búg a motor, és kint fúj a szél és mégis valahol végtelen csend van. (A szobája falán két ha*■ talmas vitorlás képe.) — Látjátok — mutat rá­juk. — Ha megkapom a fi­zikusi diplomámat, ilyenen szeretnék dolgozni. — De hisz ez régi! — hangzik ellenvetésünk. Megrovó pillantásokat küld felénk. — Modern és gyönyörű — szögezi le. — Még ma is építenek ilyeneket. Apám. akit a legjobban szeretek, hajóskapitány, most éppen Peruban van. Folytatni fo­gom, amit ő csinál, utazom mindenfelé, miközben vi­gyázok arra hogy a fedél­zeten, a gépek között min­den rendben legyen. Doros Judit Gárdisták Pétervásárán — ma November 7-én kaptak zászlót a pétervásári Mező- gazdasági Szakmunkáskép­ző Intézét ifjúgárdistái a helyi Rákóczi Termelőszö­vetkezettől. Szilágyi István törzsparancsnokot arra kér­jük, mutassa be alegységü­ket. munkájukat. — 1968-ban alakultunk meg. Ma intézetünk minden tanulója — ez 175 fiút je­lent — tagja a zászlóaljnak. Ebben különböző szakaszok tevékenykednek. Van kato­nai. tűzvédelmi, rendőr, pol­gári védelmi és munkásőr alakulat. Mindegyiket egy felnőtt patronáló segíti. Legutóbb, idén nyáron a polgári védelmisek, miután megnyerték a megyei dön­tőt. harmadik helyezést ér­tek el az országos verse­nyen. Ritkaság, hogy a diákok mindegyike gárdista. Tudva­lévő, hogy a fiatalok évi 20 órában kötelező honvédelmi oktatásban vesznek részt, amelyhez az MHSZ nyújt nagyfokú támogatást. Az el­mélet mellett gyakorlati képzés is folyik. Vannak akadályversenyek, alaki foglalkozások, lövészetek. Ezt a két formát kötöttük mi össze, mert úgy gondol­tuk, így mindenképpen na­gyobb eredményeket tudunk elérni. A srácok az MHSZ- en belül is megkapják a szükséges ismereteket, de természetesen a nagyobb seregszemlék előtt külön is felkészítjük a résztvevőket. — Milyen pluszt nyújt a fiataloknak ön szerint ez a szervezet? — Igen sokat jelent, fő­leg miután bevonulnak az ifjak katonai szolgálatra. Nincs akkora törés, köny- nyebben viselik el a meg­változott környezetet és élet­vitelt. Ezen kívül sokan men­nek közülük tiszthelyetteskép­zőre, vagy tiszti főiskolára. Remek lehetőség nyílik az oly sokszor hangoztatott hazafias nevelés kibonta­koztatására (nemcsak sza­vakban). —Az Ifjú Gárda megala­kulása óta 16 év telt el. Lát-e ön valamiféle szerep- váltást a kezdetekhez képest, most. amikor a fiatalok egy része passzívvá és közöm­bössé válik? — Természetesen új hely­zetekben újabb követelmé­nyek fogalmazódnak meg. A régi módszerek ma már nem alkalmazhatók minden területen,. Régebben — és sok helyen ma is — fel­adatunk csupán külsődleges dolgokban nyilvánult meg. fgy például a koszorúzáso­kon és az ünnepségeken való részvétel. Ez mindenképpen árt a mundér tekintélyének. Nálunk mielőtt valaki hoz­zánk jön. mindenkivel kür lön-küíön elbeszélgetünk, elmondjuk mit várhat. s meggyőzzük arról, hogy so­kat nyernek azzal, ha itt töltenek néhány évet. A fel­vétel tehát korántsem admi­nisztratív úton történik és ez alapvető kérdés. Konkrét napi tennivalók során ed­ződnek, alakulnak a srácok. Pétervásárán például a rendőrökkel együtt vesznek részt ellenőrzéseken az ut­cán és a szórakozóhelyeken. A moziban is .eligazítják az önfeledt bekiabálókat, akik zavarják a többi néző szó­rakozását. De ott vannak akkor is. amikor a megszep­pent kis elsősöktől pénzt „lejmolnak” a nagy vagá­nyok. Persze olyanok is akadnak köztük, akik mo­rognak néha, ha itt kell maradniuk hét végén, mert szolgálatba vannak beoszt­va. De ez érthető is, hiszen életkoruknál fogva egyéb dolgok iránt is érdeklődnek. És még valami: a közösség, az egymásra utaltság. a társak iránti felelősség tuda­tát talán sehol máshol nem érzékelhetik jobban, mint éppen az ilyen helyeken. A táborozások, a közösen el­töltött idő pedig felejthetet­len élményként marad meg. amelyre sokáig emlékezhet­nek majd. — Tervek? — Rövidesen beindul egy rádiós klubunk is. ahol az érdeklődők szakszerű kép­zést kapnak, megismerked­hetnek a különböző tipusú készülékekkel és elsajátíthat­ják a morse abc-t is. To­vábbra is készülünk a ver­senyekre. A legközelebbi ta­vasszal lesz hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulója alkalmából. íme hát egy jó csapat; lelkesen, vidáman, — de va­lahol mégis komolyabban ... H. A. mmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmam 40 év tükrében 6. Eger — iskolaváros A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola egész kis város­résszel — kollégiumokkal, tornacsarnokkal, számítóköz­ponttal — gazdagodott az el­múlt évtizedekben A déli városrész kis- és középiskolásainak ad kényelmes otthont a ..piros” iskola, valamint a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola Az MSZMP Oktatási Igazgatóságának épülete a pártoktatás céljai mellett nemzetközi konferenciák követelményeinek is megfelel. (Kőhidi Imre felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents