Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-06 / 286. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 6., csütörtök 5. SZOVJETUNIÓ Város és erőmű a Volgán Testvérvárosunk, a Csu- vas Autonóm Köztársaság fővárosa, Csebokszári, a több mint ötszáz éves múltra visszatekintő régi város az idők nagy keresztútján áll ma. Sokszor szóltunk már a történelmet őrző városról, amely összefonódik a jelen­nel és a jövővel. E város bölcsőjénél ott állt a Vol­ga, az orosz föld „kék út­ja” — és ez a hatalmas folyó dajkálta, nevelte Cse- bokszárit. Különböző idők jártak a város felett fenn­állása óta. Volt, amikor messzire hangzott a neve és a leghíresebb volgai városnak, nevezték kortársai, de ké­sőbb fokozatosan harmad- negyedrangú vidéki várossá változott, ahová a madár is ritkán jár, ahol például né­hány kézműipari kisüzem jelentette a városka iparát. Egészen a forradalomig alig hétezer ember élt itt, ma a város lakóinak a száma meg­haladja a négyszázezret. Mintha az életet adó forrás­vízben fürdött volna meg a „vén” Volga menti város az Októberi Forradalom után: a többször kitüntetett köztársaság fővárosa új lapra kezdte írni életrajzát. Mindent képes alkotni ma a város. Munkásainak keze elektromos berendezéseket és traktoróriásokat, műszereket és szövőgépeket, mosógépet és kábelt, mezőgazdasági gé­pekhez alkatrészeket, szöve­tet és kötöttárut, több mint ezerféle terméket, cikket gyárt, a Szovjetunió és sok­sok külföldi ország megelé­gedésére. A köztársaság ipa­ri központja Csebokszári, amely az ipari termelésük felét állítja elő. A csebok­szári védjeggyel ellátott ter­mékeknek jó hírük van, egyenlő a kitűnő minőség­gel, a megbízhatósággal. A csebokszári vidék büszkesé­ge az ipari traktorgyár. En­nek a gyáróriásnak szerelő- szalagjáról 330 lóerős gépek kerülnek le, amelyek nélkü­lözhetetlenek északon, Szibé­riában, a Távol-Keleten, mindenütt, ahol nehéz ég­hajlati viszonyok, kemény telek, úttalan utak vannak. A gyár egyre bővül, növek­szik termelése, falai között 25 nemzetiség képviselői dol­goznak, alkotnak. (Nem szólunk most részle­tesebben a százezer dal, százezer szó, százezer hím­zés vidékének nevezett Csu- vasiáról, az írók, művészek tevékenységéről, Csebok- száriról, mint kulturális köz­pontról csak annyit, hogy ez a tevékenységük egyike a Volga menti legjelentő­sebbnek. Ót színháza, fil­harmóniája, ének- és tánc- együttese országszerte híres, milliós példányszámban megjelentetett nemzetiségi íróik műveit Szovjetunió- szerte olvassák és minden ötödik csebokszári lakos tag­ja valamilyen amatőr együt­tesnek. Diákváros is Cse­bokszári. Egyeteme, főiskolái, számos technikuma, általá­nos és középiskolái, könyv­tárai, múzeumai, kultúrhá- zai nemcsak a mát. a jö­vőt is szolgálják. A másik nagy, mondhat­nánk gigantikus építkezés, amelyre méltán büszke Csu- vasia népe, a Csebokszári Vízerőmű, amely a volgai erőműrendszer utolsó lép­csője. Ez az építkezés új la­pot nyitott a főváros élet­rajzában: a Csebokszári-ten- ger festői szépségű öblöt ké­pezve elérte a város hatá­rát. Érdemes az építkezéssel közelebbről is megismerked­ni: A vízerőmű-rendszer építése A csebokszári vízi erőmű a Volgán épített erőműsoro­zat ötödik tagja. A csebokszári vízi erőmű teljes kapacitással való be­indításával egyidőben (az el­ső egységét 1980. decemberé­ben állították üzembe) a Volga folyó szabályozása is befejeződik. Az erőmű éves átlagos hosszú távú energiakibocsá­tása eléri a 3,31 ' milliárd kW-ot, a vízesés kaszkád- hatással együtt pedig a 3,5 milliárd kW-ot. Kapacitását tekintve ez az erőmű a harmadik a Vol­ga—Káma rendszerbe tarto­zó vízi erőművek között. Az erőműnek összetett a jelentősége. Megépítése nem­csak az energiagazdálkodási problémákat oldja meg, ha­nem a folyó fejlesztésével kapcsolatos más ágak, a ví­zi, köz- és vasúti szállítás problémáit is. Az erőmű­höz kapcsolódó 5,6 köbkilo­méter befogadóképességű víz­tározó lehetővé teszi a Vol­ga mellett 250 ezer hektár­nyi öntözőterület vízellátá­sának növelését. Természeti körülmények A Csebokszári vízi erőmű a Szovjetunió európai ré­szének központi éghajlati zónájában helyezkedik el. Az átlagos évi középhőmérsék­let kb. 3 °C, —41 °C-os mi­nimummal és +36 °C-os maximummal. Az éves csa­padék 472 mm. A Volga hosszú távú át­lagos vízhozama a csebok­szári vízi erőműnél eléri a 110,6 millió köbkilométert, az átlagos hosszú távú víz­lefolyás 3580 köbméter má­sodpercenként. A maximális vízlefolyás kb. 48 ezer köbméter másodper­cenként ±1 százalékkal. A talaj agyag, homok, márga, mészkő és folyami hordalék összetételű. Az erőmű fő szerkezeti elemei közé tartoznak: erő­műépületek a völgygáttal, hajózsilip alsó, bevezető csa­tornával és gáttal, előkikö­tő védőgát és földgát. A betonépítmények a folyó jobb partjánál helyezkednek el. Az erőműépület és a völgy­gát 99 fokos szögben áll a zsilip középvonalához ké­pest. így a gáton keresztül­zúduló vizet a hajózó út­tól a bal part felé térítik el, kedvezőbb körülményeket te. remtve a zsilip alsó végéhez közelítő hajók számára. A gátak összhosszúságia 3,9 km. Az erőműépületben 18, egyenként 78 ezer kW-os egység helyezkedik el, ezek­ben álló kaplan-turbinák vannak. A forgórész átmé­rője 10 méter. Az erőműépületben 9 csar­nok van, mindegyikben 2—2 egység. Az erőműépület 72 m széles és 548,5 m hosszú, minden részlegében 2 víz­levezető csatorna van. Az erőműegységek kar­bantartására két 280/50/5 tonnás felfüggesztett mozgó­daru áll rendelkezésre. A turbinaterem egy 15+15 ton­nás felfüggesztett mozgóda­ruval rendelkezik. A tófenék 11 m hosszú fo­lyásirányban, és különleges víz alatti betonfalai áram­lási célokat szolgálnak; meg­akadályozzák a medererózi­ót és előnyös hordaléklera­kódást segítenek elő. A völgyzáró gát 144,5 m hosszú, ezen helyezkedik el a 20 m széles túlfolyó rész is. Ha a víz 2,2 méterrel magasabb a normálisnál, má­sodpercenként 14 ezer m3 vüz folyik itt le. A földgát 3355 méter hosz- szú, ebből 2375 méter már a parton helyezkedik el. A vízi szakaszon magassá­ga 40 méter, a szárazföldi szakaszon 20 méter. Az építési munkálatok Hogy az építkezés aránya­it érzékelhessük a csebokszá­ri vízi erőmű építésnél eze­ket a főbb munkatípusokat végezték el: földkitermelés — 29 mil­lió m3 földtöltési munkák — 35 millió m3 betonozás — 2,31 millió m:l ehhez lehasználva beton: 165 ezer m:i zúzott kő: 955 ezer m3 vízelvezetők, szűrők — 438 ezer m3 vaslemezbeépítés — 0,96 tonna A fő építési munkálatok egy zárógáttal határolt mun­kagödörben zajlottak. A be­tonellátást egy kétrészes, két-két 2400 literes beton­keverővel felszerelt üzem végezte. Az üzem éves ter­melése 1 miiló m3 beton. A betonozást KBGSZ—450 és BK—100 toronyelemek se­gítették 3,2 m3-es markoló­kanalakkal, A Volga lezárása az épí­tési területnél az „Úttörő technika” alkalmazásával történt: kőgátat emeltek a Volgán, és mindkét partról elindulva billenős teherau­tókról döntötték a követ a mederbe. Ennyi „csak” az egész, a vízi erőmű-rendszer építésé­ről, amelynek eredménye­ként és következményeként — mint szó esett róla — mind a 18 hidroaggregát üzembe helyezésével az erő­mű teljesítménye 1,4 millió kilowatt lesz és 340 kilomé­teres körzetben ömlik szét majd az emberkéz teremtette Csebokszári-tenger. És a csuvas legendák hőséhez ha­sonlóan nagy lendülettel lép­ked a város a tenger felé nyújtva kőkezét. Csebokszári legszebb része, dísze lett a jó néhány kilométeren hú­zódó, újjáépült Volga-part. Az új víztározó lehetővé te­szi, hogy a Volga minden szakasza hajózható legyen, és utat nyit a nagy hajó ka­ravánoknak a Fekete-, a Kaszpi-, az Azovi-, a Balti­cs a Fehér-tengerhez. A duz­zasztógáton keresztül autóút és vasútvonal vezet, ame­lyek összekötik a folyó part­jait. És Csebokszári egyre szé­pül, egyre nagyobb lesz. öt­száz évre volt szüksége a vá­rosnak, hogy egymillió négy­zetméternyi lakásterületet gyűjtsön össze. Most minden ötéves terv újabb millió négyzetmétert tesz a város lakásperselyébe. Ma az egész város egy hatalmas építkezés, tervszerűen nő, fejlődik és lassan már szűkek a hatá­rai. A demográfusok véle­ménye szerint Nagy-Csebok- szári lakóinak száma a szá­zadfordulón eléri a 750 ez­ret. Az ötszázéves Volga-parti város jövőjére nem tehetünk pontot. Az idők keresztútján, a tengerekre is kilépve áll és él ez a város, és a való­ság túlszárnyalja, felülmúl­ja a legmerészebb terveket és álmokat is. Papp Péter fordítása CSEHSZLOVÁKIA Falumúzeum a Mátyus­folrton A mátyusföldi Galántán hagyománya van a tájhá­zak létesítésének. A Járási Honismereti Múzeum mun­katársai régóta kutatják a környező falvak történetét, szokásait, forradalmi moz­galmait. A muzeológusok első munkája egy vágsellyei pa­rasztház helyreállítása volt. Különösen a néprajzosok tekintették szívügyüknek a porta rekonstrukcióját, mert ezzel a népi építészetnek ál­lítottak maradandó emléket. Hasonló meggondolásból restauráltak egy vízimalmot amely egy régebben virág­zó mesterségre, a vízimol­nárok szakmájára hívja fel a figyelmet. A földmunká­sok forradalmi megmozdu­lásainak emlékét őrzi a Kosúton létesített emlék­szoba. A népi építészeti emlékek sora most egy újabbal bő­vült. A ma már Galánta városához tartozó Taksony egykor önálló faluként jel­legzetes népi architektúrát őrzött meg. A község egyik érdekes épülete az a ház, amelyet a homlokzaton ol­vasható felirat szerint Pa- nyik Ferencné építtetett „anno 1847. 27. márc.-ban”. A járási műemlékvédelmi hivatal felújította, majd a járási nemzeti bizottság megvásárolta az épületet, így került a Honismereti Múzeum gondozásába, amelynek munkatársai vé­gül berendezték a paraszt- portát. Az általánosan ismert és megszokott tájházakkal el­lentétben arra törekedtek a muzeológusok, hogy a szép. tiszta stílust képviselő ház archaikus külsejéhez és né­pi építészeti megoldásaihoz méltó berendezés kerüljön a szobákba. Mivel Mátyus- földön magyarok”és az Al­földről, Tótkomlósról idete­lepült szlovákok élnek együtt, ezért mindkét etni­kum népéletét bemutatják. Az Alföldről jött emberek természetszerűleg 'maguk­kal hozták évszázados ha­gyományaikat faragott­festett bútoraikat. így a ház egyik szobájába a dí­szes tótkomlósi faragott asztalok, ágyak, székek ke­rültek. A másik szobában egy jellegében más életmó­dot és gondolkodást tükrö­ző. sok tekintetben polgáro­sodó paraszti életforma környezetét sikerült re­konstruálni. Bolgár szőlősgazdák „Bresztovica falva, borral jár a malma ...” Mint min­den csúfolódó dalocska, nyil­ván ez is túloz, de az igaz, hogy amikor a 30-as évek­ben nagy tűzvész ütött ki a faluban, borral oltották a lángokat, mert kevés volt a víz. Az esetből a szájhagyo­mány mondókát kerekített. Bresztovica egyébként is valóban sokat köszönhet az isteni nedűnek. A borterme­lés itt mindig jövedelmező foglalkozás volt. A háború előtt kis-Amerikának ne­vezték ezt a Plovdiv kör­nyéki falut. Vajon kinek volt kis-Amerika, a terme­lőnek, vagy a kereskedő­nek? Az öregek emlékeznek még arra, amikor télen-nyá- ron sárban gázoltak, távol­ból hordták a vizet, s egy­két módos gazda kivételével rozoga házakban laktak, a csecsemők fele még az egy­éves kort sem érte meg ... Jó ötven év telt el azóta. Akik ma metszőollókkal és kombájnokkal dolgoznak, gyerekek voltak, vagy még meg sem születtek, amikor 1948-ban megalakult a ter­melőszövetkezet, a faluban megjelent az első traktor, s egyökrös szekérrel szállít­va az anyagot, társadalmi munkában építeni kezdték az olvasókör épületét... A Bresztovicai Szakosított Szőlőgazdaság 2500 hektá­ron művei földet. Ennek 43 százalékán szőlőt termeszt, és ebből származik jövedel­mének 60 százaléka. A bor­szőlők hektáronként 135 mázsát hoznak, a csemege­fajták valamivel kevesebbet, 130 mázsát. A gazdaság a termés jelentős részét ex­portálja.1 A szőlőn kívül ep­ret, cseresznyét., őszibarac­kot, mandulát, zöldségfélé­ket, búzát, árpát termel. Bár fő területe, ahogy a neve mutatja, a szőlőter­mesztés, jószágot is tart: 220 tehenet, 600 borjút, 750 bikát és 120 anyakocát. A községben 1200 lakóház van, állandó lakosainak száma körülbelül 5000, Sorra járjuk az utcákat. A falut kis hegyi patak mély medre osztja két rész­re. Hamar meggyőződünk róla, hogy lámpával sem találni elhanyagolt házat, mindegyikben van villany és vízvezeték, némelyikben központi fűtés is. — Legfontosabb „kenye­rünk” a szőlőtermesztés — Folyik a szüret (Fotó: Mai Bulgária — KS) jelenti ki határozottan a gazdaság elnöke, Rangel Portev. Szőlősgazdák le­származottja 6 is, végzett­ségét tekintve közgazdász, erős szálak kötik szülőhe­lyéhez és annak lakóihoz. A gazdaság szorosan együttműködik a plovdivi Georgi Dimitrov Tudomá­nyos és Kísérleti Gazdaság­gal, amelynek magas kép­zettségű szakembereit, mo­dern laboratóriumait és fej­lett technológiáját veheti igénybe. A község régen megértette, hogy a tudo­mány és a gyakorlat szövet­sége magas terméshozamot és magas jövedelmet ered­ményez. Intézkedések szü­letnek a mezőgazdasági munka megkönnyítésére, nagy kapacitású és haté­kony gépekkel cserélik fel a régi állományt. Ebből követ­kezik, hogy a gazdaság dol­gozóinak száma egyre csök­ken : húsz éve 2000 tagja volt, ma 790. A felszabadult munkaerőt a szopoti Me- talchim gépgyár fiók műhe­lye foglalkoztatja, ahol ap­róbb cikkeket készítenek. De akár kombájnra ül­nek, akár az esztergapad mellé állnak, Bresztovica lakói elsősorban szőlősgaz­dák. Ezért aztán nincs ház, amelynek kertjében ne vi­rítana .szőlőlugas, ahol a pin­cében ne érne legalább egy­két hordó bor . .. Nincs gazda, aki az első pár szó után a vendég tiszteletére ne verné csapra azt a jó­fajtát, amilyet egyedül ő csinál. NDK Az ikrek titkos nyelve Az NDK-ban jelenleg 200 ezer ikerpár él. Ez adta az ötletet a lipcsei Ifjúságku- tstó Intézet pszichológu­sainak egy nagyszabású ikervizsgálat-sorozat meg­indítására. Az 1980-ban megkezdett vizsgálatok ki­terjedtek az egy- és két- petéjű ikrek magatartásá­ra. hajlamaira, fejlődésére, a genetikai tényezők és a környezet hatására. Az ikervizsgálatok szá­mos érdekességre hívták fel a figyelmet. Például az egypetéjű ikreknek egé­szen kétéves korukig prob­lémát okoz tükörképük lát­ványa. mivel úgy hiszik: a tükörben önmaguk helyett ikertestvérüket látják. Az énkép meghatározása ne­hézséget jelent számukra, mert a korai gyermekkor második szakaszában a vi­lágos egyetlen énkép he­lyén homályos kettős-kép él tudatukban. Ez az oka annak, hogy az ikrek az „én” szót meglehetősen ké­sőn kezdik használni. Óvónők tapasztalata, hogy jó néhány ikerpár az óvo­dában legalább egy évig nem beszél a többi gyerek­kel. csak egymással sugdo- lózik. Sőt, e kicsinyek tíz százaléka titkos nyelven érintkezik, amelyet más nem ért meg. Ezek a gye­rekek önmaguk számára al­kotnak nyelvet, amelyhez nem egy esetben hosszú évekig ragaszkodnak. még akkor is. ha másokkal már hajlandók szóba elegyedni anyanyelvükön. Az ikrek kapcsolata fel­nőttkorban is jóval benső­ségesebb. mint más testvé­reké. Ez rendszerint a há­zastársaktól kíván nagyfo­kú türelmet és megértő ta­pintatot. Az ikerpárok éle­tük végéig igénylik egymás közelségét; gyakran látogat­ják egymást, együtt men­nek nyaralni. programjai­kat közösen szervezik, éle­tük minden eseményét igyekszenek megosztan i. hogy az ikerpárok — vala­mennyi korosztályban — többnyire együtt betegsze­nek meg. Ennek éppúgy pszichés oka van, mint pár- választási problémáiknak. Az ikrek ugyanis igen ne­hezen tudnak megválni egymástól. Az ikerkutatások számos fontos ismeretet nyújtanak a szülőknek és a pedagó­gusoknak, s egyben nehéz feladatot is. mert a fellel­hető különleges magatartás­formák különböző fokon je­lentkeznek az egyes párok­nál. amit a nevelés során mindenképpen figyelembe kell venni.

Next

/
Thumbnails
Contents