Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 5., szerda TAPASZTALATCSERE „Csiribiri”-bolt Ifjúság és pártépítés Az alig huszonéves srácot munkába állása után ha­mar megismerték nemcsak szőkébb. de tágabb környe­zetének tagjai is. Nem volt nehéz, hiszen kiváló kéz­ügyességét soha nem habo­zott mások számára hasz­nosítani. Ha november he­tedikére kiállítást kellett építeni vagy zászlókat ki­tenni, ha társadalmi mun­kára hívták a csapatot, ha a társcégek valamelyikéhez kellett egy ezermester, rá lehetett számítani. És hány helyütt még. Lelkes tagja volt az ifjúgárdának, a fo- cicsapatnak, a véradók brigádjának, az általános is-' kólát patronáló csoport­nak ... Szóval, nem csoda, hogy legutóbb, amikor a vállalat párttaggyűlésére magas rangú vendég is ér­kezett, azonnal fölfedezte az előtérben csellengő if­jút. — Maga még itt? — rá­zott vele kezet. — Hiszen mindjárt kezdünk! — Nem párttag — iga­zolta hősünket főnöke. s magyarázókig tette hozzá. — Ráér, olyan fiatal... Iskolapélda? Attól tartok, ma még sok helyütt igen. A leírt elvek­kel szemben az élet ki­kényszerítette helyes gya­korlat ? Aligha. (Tudósítónktól): Nagy meglepetés és egy­ben megtiszteltetés érte az egri Kaloda népzenei együt­test. Október elején várat­lanul ajánlatot kapott az eg­ri Ifjúsági Háztól és a KISZ Heves megyei Bizottságától egy nem mindennapi külföl­di szereplésre: néhány na­pon belül Azerbajdzsánba utazhat egy magyar kulturá­lis delegációval. A legna­gyobb gondot nem az okoz­ta, hogy néhány nap állt rendelkezésre a felkészülés­hez, hanem az, hogy a zene­kar egyik tagja éppen ka­tonai szolgálatot teljesít az ország túlsó végén. Néhány órás telefonálgatás után vé­gül zöld utat kapott társuk: velünk utazhatott a Kauká­zuson túlra. Az új Seremetyevói rep­téren landolt gépünk október 9-én kora délután. Itt kap­csolódott csoportunkhoz a tolmács, egy beregszászi szü­letésű magyar kislány. Tő­le tudtuk meg, hogy egy izgalmasnak ígérkező tíz nap elé nézünk: mi ugyan­is a jövő évi moszkvai VIT Nem véletlen, hogy ha el­kötelezett emberek körében felvetődik ez a téma, azon­nal izzásig hévül a hangu­lat, élesen csattannak a pro és a kontra érvek. „Bezzeg a régiek! Jól tud­juk, legnagyobbjaink élet­rajzából. hogy ők már ti­zenihat évesen is beléphet­tek.” „Azok már több éve csa­ládfönntartók. munkások lehettek, voltak. Saját bő­rükön tapasztalták. miért vagy mi ellen kell küzde­niük. Ismerték az életet.” „Azért, mert a nagy több­ség. ha akar. ma már 22, 24 évesen is az iskolapadban ülhet, nem jelenti azt. hogy a világnézete kialakulatlan, éretlen. Különben pedig, az új eszmék, a haladás zász­lóvivőinek derékhada min­dig is az ifjak közül került ki. „Hát. nincs is senkinek megtiltva, hogy a felvételét kérje.” Nincs. valóban nincs. Olyannyira, hogy a párt- szervezeteknek deklaráltan vagy minden kinyilatkozta­tás nélkül — egyik Legfon­tosabb programja az újabb és újabb erők bevonása, az élcsapat fiatalítása. A rá­termettek kiválasztásának legkézenfekvőbb módja .pe­dig mi is léhetne más. mint az. hogy a pártépítők az ifjúsági mozgalom neveltjei előkészítő táborozásának el­ső turnusában veszünk részt a Baku melletti Dzsanylik nevű ifjúsági táborban. Az összejövetel mottója: „Dala békéért és a barátságért”. Másfél napos moszkvai tartózkodás után belföldi repülőgéppel érkeztünk a festői szépségű Bakuba, s on­nan a Kaszpi-tengerre néző táborba. A program zászló- felvonással kezdődött 11-én. Ekkor ismerkedtünk meg a belorusz, lengyel, cseh, nyu­gat- és keletnémet fiatalok­kal. Az ismerkedési esten még ugyan érződtek nyelvi nehéz­ségek, de amikor a harma­dik dzsanyliki estén kon­certünkkel megkezdődtek a nemzeti estek, amelyeken néptánctanulás és hajnalig tartó spontán zenélés köve­tett, megszűntek a gondok. A muzsikálásból hagyomány lett: az utolsó éjszakáig öt nemzet fiataljaiból alakuló nyolc-tíz tagú zenekar sor­ra játszotta az elmúlt évti­zedek slágereit. A következő nap délután­ján a beloruszok, este pedig közt nézzenek elsősorban széjjel. Okkal, mert a leg- johbbak közt válogathatnak. Igazolásul álljon itt né­hány bizonyító adat, a leg­utóbbi időszakiból. Nos, a mintegy harmincezernyi He­ves megyei KISZ-tag közt, csaknem háromezer párt­tag van. Tevékenységük egyik meghatározója az, hogy tizenöt százalékuk fi­zikai foglalkozású, illetve közvetlen termelésirányító. Tavaly a párt soraiba csak­nem félezer KISZ-est vet­tek föl, többségüket öt-tíz éves tagsági viszony után. És itt illik megállni egy pillanatra. Régi gond ugyanis, hogy bármennyire fogadókész a párt, s bár­mennyire jól készítik föl a KISZ-szervezetek a hozzá­juk tartozókat, esetenként mégis körülményes az ifjú­sági mozgalomból gyors és egyenes átmenet a Magyar Szocialista Munkáspártba. Érdekes jelenségekre hív­ták föl a figyelmet az el­mélyült elemzések. Gond például az. hogy a középis­kolákban már bizonyító diákok közül csak elvétve kerülnek még tanulmányaik befejezése előtt javaslatra. Márpedig, akár munkába lépnek, akár továbbtanul­nak, a későbbiekben gya­korlatilag a nullpontról in­dulnak. S bizony nem le­het a befogadó közösség a lengyel fiatalok adtak el­sősorban politikai dalokból álló műsort, amelyben nap­jaink gondjairól, a fiatalok problémáiról és a békéről énekeltek. Az erfurti fiata­lokból álló népzenei együt­tes német és ír népzenét ját­szott igényes megfogalma­zásban. Szokatlan volt, de egyáltalán nem zavaró, hogy másképpen dolgozzák fel a népzenei anyagot, mint a magyar fiatalok. A csemegét sokak számá­ra a bochumi tízegynéhány fős kamarazenekar szolgál­tatta. Főként európai népek népdalait, tánczenéjét adták elő sajátos hangszerelésben. A műsorukat követő tánc­ház forró hangulatú volt, mivel táncaik hamar meg­tanulhatók és rendkívül han­gulatosak. De hozzájárult a sikerhez az is, hogy nem kisebb személyiség tanította a lépéseket, mint dr. Marian­ne Bröcker, európai hírű népzene- és néptánckutató. Már-már úgy tűnt, hogy nem lesz részünk egzotikus azerbajdzsán folklórban, amikor az utolsó előtti na­pon egy nagy létszámú né­pi együttes ellátogatott a táborba, őszintén sajnáltuk, hogy inkább csak egzotikum­ból kaptunk ízelítőt. Az es­ti hangversenyeket a cseh fiatalok country-zenekara zárta. Kristálytiszta vokál- juk gyönyörű volt, hiányzott a hegedű és a bendzsó, mint egy rossz futballcsapatból a csatárok. Napközben vendéglátóink több alkalommal vittek vá­rosnézésre, múzeumokba, ahol a köztársaság múltjá­val és munkásmozgalmi ne­vezetességeivel ismerkedtünk. Egyik délelőtt egy hűtőgép­gyárban is felléptünk. Em­lékezetes marad a bakui fő­iskolai koncert is, ahol majd­nem ezer fiatalnak muzsi­káltunk. Egy alkalommal óriási olajfinomítóba vittek el ben­nünket, amely a Kaszpi- tengerben, több kilométerre áll. Végül is mit mondhatnánk még szovjetunióbeli két he­tünkről: a találkozó minden tekintetben elérte a mottó­ban megfogalmazott célját. szemére sem vetni. hogy ők is alaposan meg akar­nak azzal ismerkedni, akit a kommunisták soraiba ajánlanak! Hasonló a hely­zet azokkal az ifjakkal, akik keresik egy darabig a helyüket, s négy-öt év alatt akár hat munkahelyen meg­fordulnak. De vessünk fel még né­hány általánosan jelentkező problémát. Az ingázók, a gyesen levők — szintén ál­talában fiatalok — nehe­zebben kapcsolódnak be a gyakorlati teendőkbe. Rá­juk is figyelni kellene. Mint ahogy azokra is. akik­nél póriasán szólva, lénye­gében minden együtt van, csak valami apró félreértés hátráltatja a döntő lépést. „Hát jelentkeztem volna én már rég... — magya­rázta nemrég egy kedves huszonéves ismerősöm, aki­nek frissen szerzett tagköny­véhez gratuláltam — csak nem akartam, hogy azt higgye bárki, tolakodni aka­rok, jogtalan előnyökre vá­gyom.” Kinek a dolga a téves nézetek eloszlatása? Kár lenne ehelyütt jó tanácso­kat osztogatni hiszen kicsit a problémákra figyelve, könnyen körvonalazható az egyes kis közösségekben is a soron következő feladat... n. zs. összeállította: Németi Zsuzsa (Tudósítónktól): Egy művelődési ház kíná­lata sokféle szórakozási le­hetőséget ígérhet, és tág te­ret nyithat a kultúrának. Ar­ra azonban még nem volt példa, hogy boltot is nyis­son. Nos, Gödöllőn ez tör­tént. Egyéves előkészület után, néhány hete a műve­lődési központban megnyílt a „Csiribiri” ipar- és nép- művészeti bolt. Varga Kálmán igazgatóhe­lyettes erről a következőket mondta: — Intézményünkben évek óta kiemelt feladat a gyer­mekekkel való törődés. To­vábbá ugyanígy szívügyünk­nek tekintjük itt, Pest me­gyében a népművészet meg­lévő értékeinek felkutatását, s a hagyományok ápolását. Ezért született meg ötle­tünk: mi lenne, ha megpró­bálnánk a kisgyermekes csa­ládok ízlésvilágát és kör­nyezetkultúráját tudatosan befolyásolni. Nem hagyomá­nyos kiselőadásokkal, ha­nem vásárlási lehetőséget nyújtó, saját működtetésű bolttal. A képző- és iparművésze, ti tárgyak mellett népművé­szeti alkotásokat is árusíta­nak itt. Ezek mindegyike gyermekekkel kapcsolatos. Kaphatók itt konstrukciós fajátékok, logikai és képes kirakok, valamint különféle textil állatfigurák. A bolt létrehozói gondoltak a szo­bák berendezési tárgyaira is. Kisbútorok, teljes szobagar­nitúrák és díszitő jellegű munkák várják az aprósá­gokkal betérő fiatal szülő­ket. A gyerekszoba polcaira nemcsak játékokat kínálnak, megvásárolhatók a „Múzsák’' kiadványai is: a bábozással kapcsolatos könyvek, szabás­minták, a gyermekszínját­szás kézikönyvei, a játékle­írások stb. Jól kiegészítik és színesítik a választékot a kézügyességet igénylő, krea­tivitást fejlesztő, kivágható, összeragasztható papírjáté­kok, no meg a poszterek, képeslapok és matricák. Új­donságuk az Operaház pa- pírmodellje, amelyben akár „házi előadást” is rögtönöz­hetnek a gyerekek. A felsoroltakon kívül gyermekruhákat és textíliá­kat is árulnak. S ha vala­ki a nézelődés közben meg­éhezne, mézes süteményeket, ehető mézesbábokat is vehet. A népművelők szeretnék, ha nem csupán a „betévedő” kicsinyek, hanem az óvodák és iskolák vezetői is felke­resnék őket. Szórólapjaikat szétküldték a megyében, s remélik, hogy megrendelőik, vásárlóik köre hamarosan országossá bővül. Ugyanis valamennyi termékük postai utánvéttel is megrendelhető. Nagyobb tétel estén pedig a szállítást is vállalják. Különleges ajánlataik kö­zé tartoznak az óvodai je­lek, a kerti bútorok, a sza­badtéri játékok, továbbá az a szolgáltatásuk, hogy meg­rendeléseket közvetítenek belsőépítészeti megoldásokra, kisbútorok, játszóterek ter­vezésére és kivitelezésére. Arról a garanciáról, ami szerint valóban esztétikus, értékes alkotások kerülnek az otthonokba és gyermek- intézményekbe, Varga Kál­mán így beszélt: — Boltunkban csak zsűri­zett anyagot árulunk. Csak­nem harminc ipar. és nép­művésszel kötöttünk szerző­dést. Felvettük a kapcsola­tot a monori Játék- és Ke­fegyárral is. Szeretnénk a jövőben elindulni az or­szágba, és „vásározni”. A téli szünidőben megrendez­zük a helybélieknek a hasz­nált játékok és gyerekszobái megúnt tárgyak cserebere­vásárát. llosvai Ferenc Az egykori „főépítész”, Car- lone mester valamikori lakó­házában kapott otthont a művészek „áruháza", a Rud- nay-terem A Belvárosi ABC csaknem 9(>0 négyzetméteren szolgál­ja ki az egriek mellett a tu­risták igényeit is A színhely VIT-ELÖKÉSZÍTÖ TÁBOROZÁSON , Dal a békéért és a barátságért (A szerző felvétele) Fajcsák Attila (Fotó: Kőhidi Imre) 40 ÉV TÜKRÉBEN 5. Kereskedelem Egerben Épületként is szép áruház az egri Centrum

Next

/
Thumbnails
Contents