Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-29 / 304. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 29., szombat . 3* Olcsó-e a munkaerő2 A SZOKÁSOS BÖRSAPKÁT Száz éve már A tapasztaltabb turisták már jól tudják, hogy nagyon kockázatos vállalkozás összehasonlítani a „kinti” és az itthoni árakat és béreket, s még kockázatosabb afféle magán-árfolyam szá- mítgatás alapján eldönteni, hogy nálunk mennyire drága — vagy éppen túlságosan olcsó-e — a munkaerő? E kérdésekhez sokkal bonyolultabb számításokkal lehet csak közelíteni, s még így is meg kell békülni a viszonylag nagy hibahatárokkal, a pontos eligazodást nehezítő tévedésekkel. Az egyes országokra jellemző fogyasztási szerkezet és árarányok ismeretében, valamiféle közös valutában kellene számolni, ami a jól képzett statisztikusok számára is annyira bonyolult feladat, hogy kénytelenek állandóan hangsúlyozni: számításaik eredményeit csakis becslésekként szabad kezelni. Mert igaz ugyan, hogy ..kint” magasabb a bér és olcsóbb mondjuk a színes tv. vagy a kvarcóra, nálunk alacsonyabb a bér és olcsóbb, mondjuk, a lakbér. .., no de ebből most miféle következtetés vonható le? Még a gyakorlott és edzett utazó is zavarba jön, ha a maga módján számolgat és hasonlítgat: többnyire elképedve tapasztalja, hogy „kint” bizonyos árukat elképesztően olcsón. más árukat viszont — a hazai gyakorlathoz képest — elképesztően drágán vásárolhat meg. A legtapasztaltabbak pedig már azt is tudják — vagy legalábbis sejtik —, hogy hibás az egész számítási alap. Zsákutcába vezet a bérek és az árak összehasonlítása akkor, ha megfeledkezünk annak vizsgálatáról. hogy a munkáltatók — az üzemek, a vállalatok — drágán vagy olcsón jutnak-e a munkavállalóhoz? Ha drágán, akkor elemi érdekük, hogy óvatosan gazdálkodva bánjanak az emberi munkával. Ha meg olcsón, akkor nyilván ennek megfelelően értékelik és becsülik meg (anyagilag is) a munkaerőt. Akkor most olcsó, vagy kellőképpen drága a munkaerő Magyarországon? Nem olyan egyszerű a válasz, mert attól függ, hogy hiről, vagy miről van szó: a vállalatról, vagy általában a népgazdaságról. Mondhatjuk azt is. nálunk az élőmunka viszonylag olcsó, mert az egy órára jutó munkaerő- költség mindössze 30—35 százaléka a nyugat-európai országok átlagának. (Ez sem biztos, mert nálunk egyelőre csak elvi döntés született a munkaerőköltség-számítás bevezetésére.) Annyit azért tudunk. hogy például tavaly 316 milliárd forint volt az anyagi ágakban működő vállalatok összes munkaerőköltsége. Ennek háromnegyede a bruttó munkajövedelem; alig egynegyede a béreket terhelő adó, a további néhány százalék pedig szociális jellegű költség. Ez így nem látszik túlságosan magas munkaerőköltségnek. Csakhogy: miközben 1980 és 1983 között a munkajövedelem és a nyereségrészesedés öszTöbb mint huszonkilenc- millió csapágyat gyártottak az idén a Magyar Gördülőcsapágy Művekben; a hatezres munkáskollektíva ezzel túlteljesítette idei termelési terhét. A debreceni központú nagyüzemben átalakították a termékszerkezetet, így gyártmányai^ nagy része ma már alacsony zajszinten működő, korszerű gördülő- csapágy. 1984-ben húsz új csapágytípust és hatféle görgőspapucsot fejlesztettek ki. Az utóbbi gyártmányt eddig tőkés országokból szereztük szesen 16 százalékkal emelkedett. a bérek után fizetendő munkáltatói adók csaknem másfélszeresükre nőttek. Ez már nem lényegtelen drágulás. Vegyük ehhez még hozzá a munkaerőköltség további — és jórészt az állami költségvetést terhelő — összetevőit, és a végeredmény: a munkaerőköltségen belül több mint 28 százalék a szociális terhek aránya, s ez nagyjából egyezik a legfejlettebb ipari államok gyakorlatával. Magyarán és egyszerűen: a vállalatok számára, az adóterhek növelésével sem túl drága, a nemzet- gazdaság számára pedig korántsem olcsó a munkaerő „ára”. A vállalati szférában megjelenő olcsó munkaerőnek — sok hátrány mellett — jól jövedelmező haszna is lehetne. De nincs, mert a munkaerő olcsósága nálunk nem versenytényező; az ebből adódó — mellesleg: nem könnyen kiaknázható — piaci előnyök számunkra elvesznek a rendkívül alacsony munkatermelékenység miatt. Ebből pedig az is következik, hogy a munkaerő-drágítás csakis olyan módszerekkel képzelhető el, amelyek révén a termelékenység is növelhető, vagy legalábbis a termelékenységnövelés serkenthető. Ellenkező esetben a munkaerő árának növelése a jelenleg sem túlságosan kedvező piaci pozícióink további romlásához vezet, hisz a mainál drágább munkaerőt változatlanul alacsonyabb hatékonysággal foglalkoztatni — a lehető legrosszabb üzlet. Okkal feltételezhető, hogy a januártól érvényes új keresetszabályozási rendszer jócskán enyhíti majd a munkaerő ára és haszna körüli anomáliákat. Ha a vállalatok is úgy akarják. Mert e szabályozás összes — s máris nyilvánvaló — előnyei aligha érvényesíthetők a mozdíthatatlanul merev belső ösztönzési rendszerben. Ha a vállalatok nem szánják el magukat saját érdekeltségi rendszerük gyökeres átformálására, akkor számukra a munkaerő drágul ugyan — az általánosan érvényes szabályok értelmében — ám ebből senki semmit nem profitál, még az állami költségvetés sem. Ha viszont változik a vállalatok ösztönzési gyakorlata, akkor a drágábban kapott munkaerőt saját érdekeik miatt is okosabban, hasznosabban foglalkoztatják. s ez végül is nem mellőzihető nyereségnövelő tényező. A magasabb nyereségből pedig — s ez a keresetszabályozás lényegéből és logikájából következik — magasabb bérek és keresetek fizethetők. A turista-mentalitáson alapuló számítgatásokkal persze még így sem lehet megbízható értékítélethez jutni. ám ha valaki mégis makacsul így számolgat, akkor soha ne felejtse el megnézni. hogy a magyarországi munkatermelékenység hányadrésze a gazdaságilag fejlett országokénak. Jelenleg alig a fele, esetenként még annyi se. Vértes Csaba be: a hazai gyártás megindulásával az MGM a magyar szerszámgépipart teljes egészében ellátja görgőspa- puccsah A csapágygyár a tőkés piacokon is megállta a helyét: az idei tíz és fél millió dolláros exportszállítással másfél millióval teljesítette túl tőkésexport-tervét. Az eredményekhez jelentősen hozzájárult, hogy a felszabadulási és a kongresszusi munkaversenyben vállaltakat maradéktalanul teljesítették. Sokan emlegetik, sokan egész életükben el sem felejtik azt a napot Gyöngyös- tarjánban, amikor az önkéntes tűzoltó testület csapat- zászlót kapott a Mátrai Egyesült Tsz-től. Akkor az ünnepségről beszámoltunk az olvasóinknak. Most azt a majdnem száz évet szeretnénk felidézni, amely azóta telt el, hogy a községben 1889. augusztus 17-én kimondták: — Az önkentés tűzoltó egylet célja a rendszeres tűzoltások Tarján községben és esetleg a környékén. A segítőkészség, a jó szándék tehát „kinyilváníttatott”. Akkor még Megmosolyogni valóan furcsa dolgok is előkerülnek az egykori iratokból. Például arról is intézkedett az alapszabály, hogy a testület működő tagjait milyen feladatokra osztották be. így: voltak mászók, akik egyszersmind létrások is. adja tudtul a régi írás. Aztán jöttek a szivattyúsok, a vízszerzők, a villások és a csáklyások. Tessék ezek alapján elképzelni, milyen felszereléssel rendelkeztek a „vörös kakas” ellen támadók. De el ne felejtsem, az alapszabály azt is megkövetelte, hogy aki elkötelezte magát a lakosság érdekének szolgálatára, annak leg1983. január 1-én megszűnt két — az egész országot behálózó — nagyvállalat: az AFIT és a GELKA. Egységeik teljes önállóságot kaptak a helyi tanácsok felügyelete mellett. Vajon ez a változás hozott-e valami újat a szervizek életében, javult-e a szolgáltatás színvonala, hogyan alakult a dolgozók jövedelme, s a jövőben képesek lesznek-e a felszínen maradni az egyre erősödő konkurren- cia ellenére is? Első állomásunk az egri Autójavító Ipari Szolgáltató Vállalat volt, ahol Papp István igazgató elégítette ki kíváncsiságunkat. Elmondta, hogy a vagyonmegosztás után 24 ezer forinttal vágtak neki az évnek. Az első esztendőben 2,8 millió forint nyereséget mutattak fel, és az idén is hasonló eredményre számítanak. A jövedelemérdekeltségre fektetik a hangsúlyt, s ennek következtében jobban érvényesül a teljesítmény szerinti, differenciált bérezés. Aki tényleges termelésnövekedést produkál, kifogástalan munkát végez, a fizetésén felül 1500— 2000 forint prémiumot is hazavihet havonta. Elvük: dolgozz panaszmentesen! A vásárlók könyvében négy bejegyzést is találtunk. A sorok azonban nem elmarasztalásról, hanem dicséretről szóltak. Ma már minden egyes ügyfélért meg kell küzdeni. Régebben a tulajdonosok csak a munkafelvevővel érintkeztek, jószerivel azt sem tudták, hogy mi történik a szerelőcsarnokban, ki bütyköli a masinájukat. alább három évig állnia kellett a szavát. Nem lehetett csak úgy. fogom magam és odábbállók módon viselkedni. Hadd idézzek még egy részletet az alapító közgyűlés póthatározatából. Ezt: — Hogy a tűzoltó működése közben mindenki által könnyen felismerhető legyen, a szokásos tűzoltói bőrsapkát a kormánytól ingyen kapja. Ezen kívül a szokásos tűzoltói egyenruha viselhetésére is jogosítva van, melyet a saját költségén szerezhet be. Teltek az évek Ma már az is furcsa, hogy az alapító tagok aláírása között szerepel egy báró, egy nemes is, de két név alatt csupán csak két X található. Jól ismert nevek még ma is a községben és a közeli városban is Schilhábel Ernőé, az akkori vezető községi jegyzőé, aki a testület elnöke lett. Vagy Hegedűs Béla tanítóé, aki az ellenőr tisztét viselte. De semmivel sem hangzik szokatlanabbal Pápay Gyula tanítóé, aki segédtiszt lett. Ezek az adatok egy kicsit a történelem felvillantok a változó élet és a változó világ „koronatanúi”. Ahogy az évtizedek rohantak egymás után. úgy alakult a testület élete is. A felszabadulást követő Most nem korlátozzák a mozgásukat, saját szemükkel meggyőződhetnek a rendről, tisztaságról, az udvariasságról, s ha kedvük tartja, a javítás végéig ott maradhatnak az autójuk mellett. Ügy tartják, ha az első benyomás jó, az ügyfél nem keres másutt szerelőt. Ha pedig valamelyik „mesterrel” túlontúl elégedett, garantálják, hogy legközelebb is az ő keze alá kerül a kocsi. Mindez azt eredményezi, hogy a partnerek között kialakul egyfajta személyes, közvetlen kapcsolat. Áraik nem emelkedtek, igaz, az átfutási időből sem tudtak lényegesen lefaragni. Ennek oka: az alkatrészhiány. Bár Kerecsenden mintegy tízmillió forintos készlettel, az Autótechnika megbízásából létrehoztak egy raktárüzletet, ez csak enyhíti, de nem oldja meg az észak-magyarországi szervizek gondját. Kevés a filléres, az úgynevezett javítóalkatrész, ami miatt hetekre is az udvarra szorulhatnak a személygépkocsik. Ez objektív körülmény, ám rontja a szolgáltatás szintjét. A nyereség 51 százalékát fordították és fordítják fejlesztésre. Kicserélték az elöregedett technikai berendezéseket, új gépi mosót vásároltak. bővítik a műszerparkot. Szeretnének áttérni a gépi adatfeldolgozásra, mert bizony manapság a számlára néha többet kell várni, mint a javításra. A maradék ösz- szeget pedig letétbe helyezik, gyűjtenek egy jelentősebb beruházásra. A verseny élesedik a mezőnnyel együtt futni és célba érkezni csak így lehet. évekből az első okirat 1967- ből való. Ez a tűzrendésze- ti bizottság munkaterve. Az önkéntes tűzoltó testület nevében Török József parancsnok írta alá. Az 1971-es irat már a kombájnok tűzvédelméről is intézkedik. Tessék csak végiggondolni : ez nem más, mint a szövetkezeti nagyüzem létezésének, fejlődésének a bizonyítéka. Egy évvel később már arról is döntenek, hogy az esetleges riasztáskor a községi tanács, vagy a tsz telefonját kell igénybe venni a járási tűzrendészet! parancsnok tájékoztatására. Csak olvasni kell tudni a szavak mögött meghúzódó háttér jelzéseiből. Verseny, verseny utón A különböző erőpróbákon sikeresen szerepeltek a gyöngyöstarjáni önkéntes tűzoltók. A felnőttek is, a lányok is, a fiúk is sok dicsőséget hoztak a gyöngyösAz egri Elektromos Karbantartó Vállalat — az ELKO — a frigy felbontásakor írd és mondd, 651 forint induló tőkével rendelkezett. Amellett, hogy komoly anyagi gondjuk volt, a lakosság bizalmának megtartására is ügyelniük kellett. Ahogyan azt Macz István termelési vezetőtől megtudtuk, új szolgáltatásokkal jelentkeztek a piacon. Ma már ugyanúgy profiljuknak tekintik a vezetékes gázszerelést, mint a televízió javítását. Komplex építési csoportot hoztak létre, s így a megrendelőnek nem kell külön kőműves, lakatos vagy asztalos után futkosnia. Közvetlen szerződést kötöttek az Orionnal, márkaszervizzé léptek elő, s az anyagbeszerzés is zök- kenőmentesebb. Az ünnepek alatt — a korábbitól eltérően — félnapos ügyeletet tartanak. A elektronikai berendezések szervizelésével mind többen foglalkoznak. Gombamód szaporodnak a maszek műhelyek, nem beszélve a kontárokról. Amíg néhány éve a képzeletbeli tortán három, négyen osztoztak, lassan már csak kis szelet marad egy-egy vállalkozónak, mivel a szolgáltatások köre és a hibás készülékek száma korlátozott. A hetvenes évek derekán csak néhány típusú tévé, rádió került forgalomba, napjainkban szinte hetente jelentkeznek újjal a gyártók, s főképp a nyugati cégek. Az ELKO-nak éppúgy meg kell javítania a Delta tévét is, mint a legmodernebb Sanyo sztereó rádiósmagnót. Képtelenség ekkora és ilyen sokrétű alkatrész-készlettel rendelkezni. Az ügyfelek viszont türelmetlenek. .. Évente több tízezer készüléket varázsolnak újjá. tarjáni névre. Például 1976- ban a férfiak elsők lettek, a fiúk és a lányok másodikok. A következő évben mindez megismétlődött. Majd ismét az élen végzett a felnőtt és az ifjúsági leánycsapat, a fiúk pedig a második helyen. Az 1979-es évben Ladányi József elnök számolt be a közgyűlésen az éves tevékenységről, összesen 72 tagja volt ekkor az egyesületnek. Közülük 16 a pártoló tag. Szakma! felkészültségüket abban az évben egy tűzeset is próbára tette. Nyolcán fékezték meg a lángokat — szakszerűen és gyorsan. Az utóbbi évek során átadott és átvett kitüntetések is azt bizonyítják, hogy a gyöngyöstarjáni önkéntes tűzoltó testület tagjai becsülettel látják el vállalt kötelezettségüket. Ahogy annak idején tették ezt dédapáik és nagyapáik. A kései utódok méltó követői az alapítóknak. Alkalmazottjaik teljesítménybérben dolgoznak, de ez nem jelenti azt, hogy csak a mennyiségre koncentrálnak. Ha a „varázslás” nem sikerül — néhány napon belül elromlik a berendezés — az ellenőrök kivizsgálják, hogy jogos-e a reklamáció. Amennyiben a szerelő a hibás, fizetésének két százaléka bánja, s ha sorozatban rosszul látja el a munkáját, a területről bekerül a központi szervizbe, ami köztudottan hálátlanabb feladat. A vállalat és a lakosság közötti legszorosabb kapocs az átalánydíjas javítás. Igaz, hogy tíz éve a tarifa nem változott — például a fekete-fehér tévére 30 forintot kell fizetni, — de megéri, nemcsak a készülékek használóinak, de a cégnek is. Persze, csak ebből nehéz lenne pozitív előjellel zárni az évet. Az Országos Anyag- és Árhi- vatai 1980-ban kiadott kötött díjtételei alapján dolgoznak. Horribilis összeget nem kérhetnek el egy-egy tranzisztorcseréért, zárúat okozta hiba megszüntetéséért A munkalapok javarészén 2—300 forintos tételek szerepelnek, s bár nem panaszkodnak, tennivaló bőven akad, bizony mire a kiadásokat levonják, szerény összeget tesznek zsebre. Bár az elmúlt esztendő árbevételét 25 százalékkal túlteljesítik, nyereségük — az üzemeltetési költségek emelkedése miatt — a tavalyinak csak a felét ért el. A konkurrenciaharc az ELKO vezetőit is tettekre sarkallja. A jövőben további márkaszerződésekel szeretnének kötni, a kapacitás kihasználásának érdekében pedig ipari jellegű bérmunkát vállalnak. Budai Ferenc Csapágyak Debrecenből G. Molnár Ferenc AZ AFIT ÉS A GELKA HELYETT... Egy „váiás” utózöngéi Ami közös: küzdenek az ügyfelekért A „százéves” alegységet köszönti az országos parancsnok (Fotó: Kőhidi Imre)