Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-20 / 298. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. december 20., csütörtök Újra láthatók a képek Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban újra megnyílt a régi képtár. A képen: az első látogatók az elrabolt és immár restaurált világhírű festményeket nézik (Népújság telefotó — MTI — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) A dal színésznője Császár Angéla előadóestjéről Termes se Williams írja az Ifjúság édes madarában, hogy a színésznő nem ott kezdődik, hogy felmegy a színpadra és játszani kezd, hanem”...lángra lobbantja a szíveket, s olyan tüzet gyújt, ami nem fér el egy filiszter sparheltjében”. Nos, hétfőni este Egerben, a Dobos cukrászdában éppen erről győződhetett meg a közönség. Császár Angéla valóban olyan színésznő, aki tüzet csihol, és a lángot mindvégig égve is tudja tartani. Csaknem másfél órás műsorában Medgyasszay Vilmára emlékezett, a színház- történet egy kiemelkedő alakját idézte. Már maga az ötlet is megkapó: egy művész főhajtása egy másik előtt. S bár Nosztalgiasorozat cím alatt láthattuk e műsort, mégis sokkalta több volt ez egy édes-bús merengésnél, emlékezésnél. Mert Császár Angéla igazi művészi élményt nyújtott, s a nagy előd megjelenítésében mégis önmagát adta. Arról, hogy jó színész, évek óta meggyőződhettünk a Nemzeti Színházban, a televízió képernyőjén is. Mégis népszerűségét igazán a Budapesti Orfeum-sorozattal nyerte el, amelyet két színésztársával, Szacsvay Lászlóval és Benedek Miklóssal adott elő sok-sok estén át. Mostani önálló műsorát csaknem kétszázszor játszotta, mielőtt az egri közönség is láthatta. A pódiumesteken, az utóbbi időben, azt tapasztalhattuk: mintha a kötetlenebb. „Lazább” forma érvényesülne. Ezúttal olyan produkcióban volt részünk, amelyben a legkisebb mozdulat is fegyelmezetten kidolgozott volt, méghozzá úgy, hogy a közönség csak a bravúrt észlelhette. Császár Angéla gyönyörű énekhangja — tizennyolc sanzon hangzott el —, biztos színészi tudása mindvégig lenyűgözte az asztaloknál ülőket. Kitűnő partnere volt ebben zongorakísérője, Fiumei Dóra. A szí. nésznö igen jól tud váltani: egyszer tragika. két perc múlva már komika. Talán csak a befejezést illethetné az a vád: mintha hatásvadász lett volna. Mindenesetre, a Megyei Művelődési Központ által szervezett új sorozat ígéretesnek, élménydúsnak bizonyul. (mikes) BOLYA PÉTER: Variációk egyetlen témára IV/3—4. A iához állt. újra elolvasta. „Nosza” — gondolta. — „Tiszta ,parasztszobában fogok aludni, budira járok, hajnalban rigófüttyre ébredek.” A cím: földszintes ház, utcára néz 5 ablakokkal Magas deszkakapu. Csengő, mellette a névtábla: ÖZV. KARASZ JÓZSEFNÉ középük. tanár. Szőke, szemüveges fiatal- asszony nyitja a kaput. — Tessék... — A kiadó szobát keresem. Somos Péter a nevem. A nő fekete ruhát visel. Az arca párnás, komoly; a haja kontyba tűzve. — Kárászné vagyok, tessék. Előre indul. Kordonra nevelt szilők között vezeti Somost a házba, a kiadó szobához. .. .Magas tárni ás ágy. öreg szekrény, toalettasztal. A falon fekete keretes fényképek. Sovány, bajszos férfi- arc. — A férje? — kérdezte Somos. — Igen. — Meghalt? — Március hatodikén. Somos az ágyra tette a táskáját. — Itt lakott, ebben a szobában ? — Csak az utolsó két hónapban. „Nagyszerű” — gondolta Somos dühösen. — És mi... szóval miben. .. Milyen betegsége volt? — Fehérvérűség. Somos felvette a táskáját. — Most elmegyek — mondta. — Estére iövök. — Tisztát húzok — mondta az asszony. — Az jó is lesz. — Nem piszkos. senki nem aludt benne, csakhát... — Minden este megágyazok. így aztán... — Megágyaz? — A férjemnek. Somos kifelé indult, utálta a gyávaságát. Miért nem meri azt mondani, hogy nem kell a szoba, ez a siralomház, a naponta megvetett ágy, a titokzatos szekrény. a leeresztett redőny... — A kulcsok — lehelte utána az asszony. ESTE Somos birtokba vette a várost. Bejárta a várat, megcsodálta a székesegyiházat, aztán egri fej levest vacsorázott. elborozgatott a Szép. asszony-völgyben... Éjfél után ért a szállására. „Még soha nem volt eny- nyi kulcsom” — gondolta, amikor a házajtó és lakásajtó után a szobaajtót is kinyitotta. Felkapcsolta a villanyt. Frissen húzott ágynemű, duzzadó párnák. Az éjjeli- szekrényen pohár víz. És... gyógyszer. Somos felvette, megnézte. LEUPURIN. Fehérvérűség elleni szer. Az ágy melletti széken: vizeletkacsa, porcelán ágytál. A párna alatt zsebkendők. Somos felhajtja a paplant. Az ágy derekán gumilepedő piroslik. „Ha esetleg magam alá vizelnék” — gondolta Péter kábultan... Lassú, beteg mozdulatokkal levetkőzött, lefeküdt. „Szép álmokat” — gondolta. — „Még két hónapig élek.” Finom kopogás az ajtón. — Józsi! — hallatszott Kárászné halk hangja. Somos hallgat. — Józsi, nincs semmi kívánságod? — Nincs, szívem, köszönöm — mondta. — Bevetted a gyógyszert? — Igen. — Kettőt? — Kettőt. — Nem vagy éhes? — Nem. szerelmem. Megmozdult a kilincs. — Józsi, miért zárkóztál be? — Egyedül szeretnék maradni. — Engedj be. — Nem. — Józsi, nyisd ki! — Soha többet. — Józsi! Az asszony a kilincset rázza, „Józsi, nyisd ki!” hallani. ahogy a földre csúszik az ajtó mellett, viny- nyogva sír... Aztán zihálni kezd. sóhajtozik, mély női torokhangon. „Még két hónap” — gondolta Somos. — , .Hiszen csak a szél zörgeti a redőnyöket.” MÁSNAP Kora hajnalban ébredt, gyorsan felöltözött, megtapintotta a slusszkulcsát, kiosont a konyhába. A szobaajtó félig nyitva. Kárászné szétvetett karokkal alszik,, hosszú haja az arcába simul. Somos kilépett az udvarra. Hűvös, harmatos levelek között ment a kapu felé. „Az éjszakák” — mormolta magában. — „Mindig azok az átkozott éjszakák.” VÉGE Iskola születik zőekhez képest sokat kell gyalogolniuk, de megértik ők is. hogy a zsúfoltság miatt ki kellett ide telepedniük. — Szokatlan, hogy kisebbek között vagyunk — mondja Zakar Sándor elsőéves bútorasztalos. — De már összebarátkoztunk velük... ★ A reprezentatív épület egyik oszt&lyteremnyi he- Ivisége az igazgatói iroda. Itt fogad bennünket Csabai Attila. — Augusztusban tudtam meg, hogy engem neveznek ld vezetőnek — emlékezik vissza. — Azelőtt a nos zva- ji iskolát irányítottam. A tárgyi feltételek itt sokkal jobbak, mint a régi helyemen, ezért örömmel vállaltam a megbízatást Persze akkor, még nem nagyon hittem el, hogy elkezdődhet itt az oktatás, de az átadás után a szülők, a HAÉV irodistái, a honvédség és még jó néhány üzem társadalmi munkában segített ablakot tisztítani, takarítani. Jelenleg teljes lendülettel folyik a szakmai munka, oly any- nyira, mintha nem is az első évet kezdtük volna el. Egy-egy osztályba húszharminc tanuló jár, s ez ideális létszámnak mondható. Csupán ötödik osztályig vettük át a 8-as iskola tanulóinak egy részét. A tizenhat tanterem felét a szakmunkásképző intézet kapta meg ideiglenesen. Ügy hallottam két-három év múlva, a szakmunkásképző bővítése után elköltöznek innen a nagydiákok, s akkortól már elsőtől nyolcadikig lesznek párhuzamos osztályaink. Attól számítjuk majd második újjászületésünket. Persze, addig még fontos állomásnak ígérkezik december vége, amikor majd átvehetjük a tornatermet, a konyhát és az éttermet. Homa János Tegnap én kaptam az oroszlánt Testnevelésóra az aulában (Fotó: Szántó György) Üjsághír: Egy évvel a határidő előtt adták át Egerben a 13-as számú Általános Iskola oktatási szárnyát. Szeptemberben már itt kezdhette a tanévet mintegy százhatvan gyermek. + Ez év március 30-án nem mindennapi kéréssel fordultak a városi tanács képviselői a Heves megyei Állami Építőipari Vállalathoz: még az idén készítsék el a lajosvárosi új iskolát. — Nem nagyon örültünk ennek — mondja Szamos Gábor, a HÁÉV igazgatója. — De megértettük a nyomós indokot, hogy tehermentesíteni kell a közelben lévő 8-as iskolát. Mozgósítottuk üzemegységeinket, építésvezetőségeinket, brigádjainkat, hogy még intenzívebb munkával — ha szükséges a hétvégék feláldozásával — biztosítsák a feladat végrehajtását. — Nem ment zökkenők nélkül az oktatási szárny kialakítása — világosit fel Barna Károly művezető. — Tavaly augusztusban fogtunk munkához. Először a terepet kellett rendbe tenni, hiszen hajdanán ezt a telket szemétlerakóhelynek használták. Januárra már álltak a falak, de ekkor szünetet rendeltek el, mert elfogyott a beruházó — a városi tanács — pénze. Váratlanul ért bennünket, hogy két hónap kényszerpihenő után azt várták tőlünk, hogy rekordidő alatt fejezzük be az épületet. — Ezek szerint csodának számit, hogy mégis elkészítették? — Dehogy. Ezekből a házgyári elemekből megfelelő szervezéssel gyorsan lehet dolgozni. Ha nem jön közibe a kényszerű kihagyás, negyven-ötven ember is elég lett volna ehhez a munkához, s nem kellett volna százhúsz szakembert foglalkoztatnunk. Egyébként már nagy gyakorlatunk van az iskolaépítésben, hiszen nemrégiben végeztünk a 8-as számú Általános Iskolával. Azt is az ÉSZAKTERV mérnökei tervezték, s 6zinte hasonmása ennek. A csaknem hatvanmillió forintba kerülő létesítmény tizenhat tantermében jelenleg tanítás folyik. Az udvaron viszont nagy a kopá- csolás. Hajrájához ért a-tor- naterem, a konyha és az étterem építése. Az építőipari, vállalat igazgatója ígéri, hogy ezeket is a határidőnél fél évvel hamarabb, december végén átadják. ¥ Erdélyi Tibor asztalos és kollégái úgynevezett „hiánypótlásokat” végeznek. De akad másféle megbízatásuk is, például nemrég helyeztek védőkorlátokat a falakra, hogy a padok ne karcolják össze azokat. — Mindenki elégedett a minőséggel — dicsekszik. — Az elismerés nagyon jólesik nekünk. Külön öröm számomra, hogy a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést is megkaptam ... Nagyon sokat túlóráztunk, de megérte, hiszen megfizették. — Sokak szerint a váltatoknak érdemesebb iskolákat építeniük, mint lakásokat, mert az átvételkor nincs annyi kifogás a rossz tapétázás, (netán a szőnyegpadló nem megfelelő felragasztása miatt... — Ez nem igaz. Az iskolákra sokkal jobban oda kell figyelnünk, mert a KÖJÁL-tói a beruházókig, a tanároktól a szülőkig mindenki szemügyre veszi a produkciónkat. ★ Szünetre csengetnek. Dr. Zám Istvánná, az ötödikesek osztályfőnöke a zsibongó, játszadozó gyermekekre ügyel. — A 8-as iskolából jött át a pedagógusok nagy része. Én is ott voltam napközis nevelő. Ide az vonzott, hogy szaktárgyaimat, a magyart és az oroszt is taníthatom. — Ügy hallottuk, hogy a szülők nem szívesen íratták be ide a kicsinyeket, mert gyalogátkelőhelyen kell közlekedniük. — Minden reggel tanári felügyeletet szervezünk a „zebránál”, hogy megelőzzük a baleseteket. A tanár nénitől az ötödikes Rozsnaki Péter érdeklődik, hogy lesz-e feleltetés az órán. A fiú tavaly még a 9-es iskolába járt. — Jobb itt? — érdeklődünk. — A szüleim ebbe a városrészbe költöztek, s nekem is meg kellett válnom a régi barátaimtól — magyarázza. — Most már jól érzem itt magam. Világosabbak a tantermek, s minden szebb. Jobb itt tanulni, még a matekot is megszerettem. A szünet véget ért. Az első osztályosok besétálnak a. helyükre. — Tegnap én kaptam a kis oroszlánt — újságolja Domoszlai Zolika. Amint Szedmák Lászlóné osztályfőnöktől megtudjuk: a műanyag figurát az viheti haza, aki a kisdiákok közül legjobban viselkedik, legszorgalmasabban tanul. ¥ Az intézményben szakmunkásképzősök is helyet kaptak. — A miénk lett a második emelet — mondja Bukov szki Géza, a 212-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet itteni kihelyezett készének vezetője — Tizenkét tanulócsoportot hoztunk át ide. Csupán a kollégisták panaszkodnak, hogy az előCsabai Attila igazgató
