Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-19 / 297. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 19., szerda 3 VÁLTOZÓ HATÁSKÖRÖK ■minisztériumok és vállalatok A gazdaságirányítási rendszer korszerűsítéséről egymás után láttak napvilágot az új jogszabályok. A legnagyobb változást minden bizonnyal a vállalatok irányítására vonatkozó határozatok hozzák majd a következő esztendőben. Alapvetően módosul a gazdálkodók és az államigazgatási szervek, vagyis a vállalatok és eddigi felügyeleti szerveik — a minisztériumok, tanácsok, országos hatáskörű hivatalok — közötti viszony. A döntési jogok egy része egy szinttel lejjebb kerül, ily módon is növelve a vállalati önállóságot. Mint az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állásfoglalása megfogalmazta, a vállalatoknak a jövőben aktív piaci magatartást kell tanúsítaniuk, vállalkozó szellemben kell gazdálkodniuk. Ám a mostani rendszer, miután a tulajdonjogok többségét az államigazgatási szervek, vagyis a minisztériumok meg mások gyakorolják, meggátolja a kedvező tendenciák kibontakozását. A verseny- szférában Ezért vált szükségessé, hogy új alapokra helyezzék a vállalatok és az irányító szervek kapcsolatát, s élesen elkülönüljenek egymástól a gazdaságirányítás feladatai és az állami tulajdon működtetéséhez kapcsolódó jogok. Ez utóbbiakból 1985- től kezdve jó néhány a vállalatok hatáskörébe kerül. Az áttérés a következő év január elsejétől kezdve 1986 végéig tart majd. Ám a nagy horderejű lépések nem érintik a kommunális, a köz- szolgáltató és a kormányzat által fontos népgazdasági érdekből kijelölt vállalatokat. Ezeknél megmarad az irányítás eddigi formája, tehát a korábbi szerv látja el, és a munkáltatói jogok — az igazgató kinevezése például — ugyanúgy a felettes szervekhez tartoznak majd. Az előzetes számítások szerint a gazdálkodók 10—20 százaléka lesz továbbra is államigazgatási felügyelet alatt. Az áttérés értelemszerűen abban a szférában hozhatja meg a kívánt hatást, ahol adottak már a piaci verseny feltételei. Két új típusú vezetési formára ad lehetőséget az új szabályozás: a vállalati tanács; illetve a dolgozók közgyűlése vagy küldöttgyűlése által irányítva működbet a vállalat. Az előbbi elsősorban a közép- és nagyvállalatok számára lesz megfelelő működési forma. Megszűnik a vállalatfelügyelet Akármelyik típusról is legyen szó, a korábbihoz képest sokkal szélesebb skálán mozognak a vállalat jogai : a vezető testület dönt az igazgató kinevezéséről, megválasztásáról és főimen- tésérő.1. Megszűnik az állam- igazgatási szervek vállalatfelügyeleti joga, helyébe a törvényességi felügyelet lép. Ennek lényege: az adott államigazgatási szerv ellenőrzi, hogy a cég belső szabályai megfelelnek-e az érvényes jogi, gazdasági szabályoknak, s a vállalat be- tartja-e ezeket. Ám gazdasági szempontok szerint már nem értékelhetik e szervek a vállalatok munkáját; például, hogy hatékonyan használják-e ki erőforrásaikat stb. A törvényességi felügyeletet az alapító szerv, tanácsi cégnél értelemszerűen a fővárosi, vagy megyei tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve látja el. A tulajdonnal, az eszközökkel való folyamatos rendelkezés joga tehát a vállalatoké. De az alapítás változatlanul az erre jogosult szervek hatáskörében marad, sőt, bővül is: a létesítés során meg kell határozniuk az új cég induló vagyonát, valamint a vállalat- vezetés formáját, amely a két említett típus .egyike lehet. A már meglévő cégek szétválásáról, egyesüléséről, esetleg egy belső egység önállósodásáról érdemben a vállalatok döntenek, de magát a határozatot az illetékesek, az államigazgatási szerv adja ki, ahogy az új igazgató megbízásánál is egyetértési joga lesz. A kormányprogram végrehajtásáért Eddig lényegében olyasfajta változásokat ismertettünk, természetesen nem részletekbe menően, amelyek az állami szervek hatáskörének szűkítését jelentik. De ezek után mi lesz az államigazgatás, vagyis a minisztériumok, tanácsok, országos hatáskörű hivatalok feladata? A jogok között meg kell különböztetni a szervezetek irányítására kapott felhatalmazásokat, ezeket már az előhb felsoroltuk, és a tevékenységirányítás feladatait. Ilyen például az is, hogy az ágazati irányító szervek különböző koncepciók kidolgozásával, például rövid- és középtávú iparpolitika, közlekedésfejlesztési tervezetek összeállításával segítik a gazdaság- politika célkitűzéseit. Ezenkívül továbbra is kidolgozzák a hatósági előírásokat tartalmazó jogszabályokat. A kormányprogramok végrehajtásából is kiveszik a részüket, a különböző tevékenységeket, változásokat segítő preferenciák alkalmazásában a kormány határozza meg esetenként az érdekelt államigazgatási szervek jogait és lehetőségeit. A pi- acfelügy elétet viszont nem lelhet ágazatokra lebontva gyakorolni, hiszen az egyes piacok kölcsönösen függnek egymástól, mintegy lépcsőzetesen egymásra épültek. Éppen ezért e tevékenység a kormányzat feladata1 lesz. Érdekes módon alakult a korábban sokat kifogásolt utasítási rendszer. A vállalat életére jelentős hatást gyakorló és működésüket hosszabb távra meghatározó utasítást csak a Minisztertanács előzetes hozzájárulásával lehet adni, s az esetleges kárért a döntéshozó bizonyos kivételektől eltekintve anyagi felelősséggel tartozik. A vállalat végső esetben igazának érvényesítéséért még a bírósághoz is fordulhat E vázlatos felsorolásból is kiderült, nagymértékben megnövekszik a vállalatok önállósága. Az államigazgatási szervek munkája ennek megfelelően átalakul; a vállalatfelügyelet operatív feladatai megszűnnek, s helyettük az ágazatban végbemenő változások folyamatos felmérése, a megfelelő jogszabályok kidolgozása, és a kormányzat céljainál» érvényesítése ró változatlanul komoly feladatokat ezekre a szervekre. L. M. MIÓTA HEVES VÁROS Eltelt egy esztendő Akárcsak szerte az országban, a megyében, Hevesen — szűkebb pátriánk negyedik városában — is, a napokban fejeződtek be a tanácstagi beszámolók. Idestova egy esztendeje emelték ezt az ősrégi települést ismét új rangra. Érthető hát, hogy most a szokottnál is nagyobb hangsúlyt kapott az, ki mit végzett az esztendő során, miben és hogyan gyarapodott a város és mik a legközelebbi teendők továbbfejlődése érdekében. Nem is a hagyományoknak megfelelően hívták egybe az érintetteket. Boríték és stencilezett levél helyett maguk a tanácstagok invitálták a polgárokat a számvetés napjára. S az eredmény? Nos, Kontra Gyula városi tanácselnök így értékel: — Jóval többen voltak kíváncsiak a beszámolókra, de a megjelentek számával még mindig nem lehetünk egészen elégedettek. Elégedettek vagyunk viszont azzal, amilyen hangulatban ezek a találkozók lezajlottak. A résztvevők szakítottak a korábbi passzivitással. Elismerték az eredményeket, de kritikusan számonkérték a hiányosságo- okait is. Kezdve attól, mi hol, miért nem épül, egészen addig: miért ott szüntette meg a Volán az alatkai buszmegállót, ahol a legtöbben szerették volna igénybe venni. Ismét egy intő példa arra, hogy a lakosság megkérdezése nélkül ilyen látszólag apró ügyekben sem szabad dönteni. De lássuk, milyen nagyobb dolgok foglalkoztatják jelenleg a megye déli részén élő városiakat! — Vannak területek, ahol a változó körülményeknek megfelelően folyamatosan változtatni kell a célkitűzéseket. Így többek közt a lakásépítéseknél. Most már nálunk is 13 és fél ezer körül mozog egy négyzetméter ára, s így bizony csökken a kereslet. Célszerűbbnek tűnik újabb és újabb telkeket kialakítani, ahol maguk húzhatják föl a falakat az érintettek. Rövidesen; hetvenöt új telket jelölünk ki, s ettől azt várjuk, hogy — akárcsak az elmúlt esztendőben — most is jelentősen csökken a tanácsi kiutalást igénylők száma. Hozzájárul persze ehhez az is, hogy még decemberben átadásra kerül egy huszonnégy lakásos épület. Az egyéb fejlesztések közül a tanácselnök a következőket emelte ki: — A következő évben befejeződik a 3. számú iskola tornatermének építése, s gondolkodunk azon is, hogy itt négy új tanteremmel bővítünk. Szintén jövőre kezdik alapozni azt a középfokú komplex intézményt amelyben gimnazisták, szakmunkásképzősök és szakközépiskolások is tanulhatnak majd .remélhetőleg 87-től. Sok gondunk megoldódik majd ezzel. És végül, ami még igen fontos, vizsgáljuk azokat az új lehetőségeket, melyek módot nyújtanak a szennyvízcsatorna-hálózat továbbépítésére. A szándékon, az igyekezeten ez sem fog múlni... (n. zs.) m ROSSZ PASSZBAN A ZÖLDSÉG, DE A DINNYE BEVÁLT — JOBB A VÁRTNÁL A VARRODA — FÉL LÁBON NEM LEHET... Cél: az élvonal Erdőtelki beszélgetés — komoly kérdésekről Soltész László: Nagyfokú megújulási készség nélkül ma már nem lehet... Tényként fogadhatjuk el: esztendők óta jó eredményekkel zárja gazdasági éveit az erdőtelki Szabadság Mgtsz. Komolyabb panaszra ebben az időszakban a tagságnak sem lehetett oka, mert jövedelme jól alakult. Bizonygatni aligha szükséges ezt. elegendő végigsétálni a községen, új házak — és milyen házak! — sora mutatja, hogy nem élnek rosszul az erdőtelkiek. — Ezek után már csak az a kérdés — fordultunk Soltész Lászlóhoz, a termelő- szövetkezet elnökéhez —, hogy mit hozott az immár rohamléptekkel végéhez közeledő 1984? — Ami a terméseredményeinket illeti — kezdte az elnök a választ — most sincs okunk panaszra. A mi talaj- és éghajlati viszonyaink között elégedettek lehetünk azzal, hogy búzából, amelyet 900 hektáron vetettünk 5,65 tonnás termésátlagot, kukoricából és napraforgóból pedig tudtommal megyei csúcsot értünk el. Előbbiből 690 hektáron 6,1 tonna feletti, utóbbiból, tehát napraforgóból 260 hektáron 26,5 tonnás termésátlagot sikerült hoznunk. Más a helyzet az állat- tenyésztéssel. Itt az volt a célunk, hogy ne az árbevételt növelje, hanem a nyereségen javítson. Jelentősebb eredményekre csak a következő években számíthatunk. Egyelőre ott tartunk, hogy a sertés jövedelmező ugyan, de a juh és a szarvasmarha ágazat még nem. Rövid időre hadd szakítsuk meg itt a gondolatsort. Az igazság ugyanis az, hogy fent mondottakat az elnök csak afféle megnyugtató bevezetőnek szánta egy elmélyültebb beszélgetéshez, amelynek középpontjában inkább a zöldségtermeléssel, még inkább pedig a jövővel kapcsolatos gondok, illetve az ezek megoldására irányuló elképzeléseik állnak. — Lehet, hogy szigorú, netán népszerűtlen dolgokat mondok most — folytatta tehát a lényegnél maradva Soltész László —, de az az igazság, hogy nálunk, Erdőtelken (is) változatlanul rossz passzban van a zöldségtermesztés. Ezt részben az előző aszályos évek okozzák, még inkább pedig a — véleményünk szerinti — tarthatatlan felvásárlási árak. Ehhez mondanék is egy példát, a paradicsomét. Ezt mi tavaly 4,58 forintért termeltük kilónként, és eladtuk 3,65-ért. Csupán ezen 9665 forint volt a hektáronkénti veszteség. Csak a teljesség kedvéért teszem még hozzá ehhez, hogy idén sem jobb a helyzet. Most egyébként 70 kertészasszonyunk van, de úgy néz ki, hogy az évtized végére 30—40 ha lesz... A paprikával sem különb a helyzet, még szerencse, hogy — nálunk a dinnye bevált. Mint már bizonyára az eddigiekből is kitűnik: nem kerülgette az elnök a forró kását, és a folytatás is így alakult: — Ez a helyzet arra sarkall bennünket, hogy a közös zöldségtermesztés lét- jogosultságát megkérdőjelezzük. Ugyanakkor — mielőtt itt bárki eretnekséggel vádolna — megfelelő léptékkel kívánjuk fejleszteni a háztáji és a részes zöldség- termesztést. Ezzel az a célúnk, hogy a népgazdaság ne szenvedjen kárt, de nekünk se legyen még egy folyamatosan veszteséges ágazat. Konkrétan, ha még nem is egészen pontosan: egy. harmad területtel csökken a közös (50-ről kb. 20 hektárra), de ennél nagyobb termőterülettel növekszik nálunk a háztáji, illetve a részes zöldségtermesztés. A továbbiakban, hogy intézkedésük indokoltsága teljesebb legyen, az elnök elmondta: a paradicsom már említett negatív példájával szemben (miközben a paprika is csak az elvárható eredmény felét hozta!) — búzából 8 ezer forint felett, napraforgóból jóval tízezer forint felett és Kukoricából is 7 ezer forint volt a hektáronkénti nyereségük. A zöldségtermesztés jelenthette tehát a legnagyobb gondot a Szabadság mgtsz számára — gondolhatnánk, de hogy nem egészen ez a helyzet, ahhoz az elnök említett még néhány „apróságot”: — Ismeretes, hogy az elvonások 1984-ben keményen megnőttek. Csak az SZTK tíz százalékkal emelkedett, és ez nálunk csaknem 4 millió forintot jelent. Emelkedett a műtrágya és a növényvédő szerek ára — ugyanakkor a dotáció megszűnt. Számunkra ez több mint 3 millió forint mínusz. És ezt kellett nekünk ebben az évben kigazdálkodni. .. ! Míg szavait hallgattuk, eldöntöttük magunkban, hogy egyáltalán nem irigyeljük az elnököt, de szerencsére rövidesen kiderült, hogy azért éppenséggel még nem sajnálatra méltó. — Az említett kieséseknek több mint felét sikerült kigazdálkodnunk azzal, hogy a varrodánk a vártnál jobb eredményt ért el. vagy hogy az évek óta kihasználatlan forrólevegős lucemaszá- rítónkkal most jövedelmező bérszárítást végzünk, egy takarmánytermesztő társaságnak. Amikor erről szólok — és itt erőteljesebbre, határozottatokra váltott Soltész László hangja —. akkor egyben azt is mondom, és ez talán az eddigiek alapján meglepőnek tűnhet, de nekünk nem az a célunk, hogy a felszínen maradjunk, hanem az, hogy az élvonalban! Hiszem. hogy el is fogjuk ezt érni, mégpedig a veszteséges tevékenységek folyamatos felszámolásával, valamint a vállalkozások előtérbe helyezésével. Gondolok itt mindenre, ami csak jó üzlet, mindenre, ami • a szövetkezet jövedelmét gyarapítja, de nagyobb beruházás nélkül. Ebből következik, hogy olyan ésszerűen megválasztott beruházásokra kell törekednünk, amelyek biztosítják a rugalmas váltás, az átállás lehetőségét. Legyünk őszinték: másként nem is tehetnének az erdőtelkiek, amikor határozott céljuk, hogy az állam iránti kötelességeik tisztességes teljesítése mellett tartani, illetve fokozni kívánják a termelőszövetkezeti tagság jövedelmét. Ehlhez jelenleg — mint az elnök említette — 2-3 féle vasipari jellegű munkára van kilátásuk, egyik első intézkedésként pedig reform- intézkedéseket hoztak a ter- melőszövekezet több mint ötven teherszállító járműből álló gépkocsiparkjára: bevezették az átalánydíj- rendszert. Elértük ezzel — magyarázta az elnök —. hogy a beszűkült megyei igények miatt nem kellett felszámolni gépkocsiparkunk jelentős részét, hanem más megyékbe tudtuk kihelyezni járműveinket. Hogy pedig be- vált-e az átalányrendszer, arról csak annyit, hogy azelőtt délután 2—3 órakor már tele volt gépkocsival a telep, most pedig nem is lehet látni — saját magának keres munkát a gépkocsi-> vezető. Nyilván nem jókedvéből, hanem mert megéri neki. Mondanom sem kell, ez teljesen új lendületet adott a szállítási tevékenységnek, arról nem is beszélve, hogy nyereségünk egyharmadát ez hozta! — Összegzésként — mondotta végül Soltész László —. szeretném leszögezni, hogy szerintem a jövőben, az új szabályozórendszer keretei között csak azok az üzemek lesznek életképesek, fejlődésképesek, amelyek fokozni tudják jövedelmüket. Ehhez szerintem a veszteséges területek felszámolása mellett a vezetőknek egyre jövedelmezőbb vállalkozásokat kell keresniük — vállalva az ezekben rejlő kockázatokat. Ha pedig ezt mondtam, akkor már azt is mondtam, hogy komolyan kell venni, mert tény: a régi módszerekkel ma már nem lehet vezetni, ezért várnak el jog-: gal nagyfokú megújuláskészséget a vezetőktől. Legnagyobb veszélyt részemről én az egy lábon állásban látok. A főprofil mellett mindig kell legyen olyan tevékenység. amely a jövede- lemképzés fő forrásává válhat adott (szükség) esetben. Próféták persze, nem lehetünk, de céljaink, feladataink megvalósítása érdekében a kihasználatlan kapacitásokat valóban fel kelt használnunk, és feltárnunk, aktivizálnunk belső tartalékainkat. Aki erre képtelen, aligha reménykedhet elfogadható eredményekben. És ez most. 1985 küszöbén sokkal inkább érvényes, mint bármikor korábban. B. Kun Tibor Ismét működik a szárítóüzem (Fotó: Szántó György)
