Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-18 / 296. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 18., kedd Az ókor hét csodája Életünk ritmusa — nagykabáttal Kinek készít bioritmust a Skála Metró? Készül a bioritmus. A számítógép előtt Gajáry Ödön (Fotó: Hauer Lajos — KS) Mindenki sokat hallott már az ókor hét csodájá­ról. mégis kevés azoknak az embereknek a száma, akik csak egyet is láttak azok közül. Valójában ma már csak az egyiptomi piramisokat láthatjuk, mert az évszáza­dok, sőt évezredek alatt ezekből az óriási építmé­nyekből ma már alaktalan romok vannak azokon a he­lyeken. Egyiptomi piramisok Egyiptom földje már a leg­régibb időkben is lakott volt. Az akkori emberek is már a termékeny Nílus fo­lyó mellé települtek, mert Afrika északi részén siva­tag volt. tgy alakult ki a fá­raók birodalma, mintegy 6000 évvel ezelőtt. Ebben az országban egy évben két­szer arattak, kétszer ter­mett a gyümölcs. A fáraók dicsőségüket a túlvilági élet­ben is meg akarták őrizni, ezért óriási építményeket, piramisokat építettek. Ezek közül a legnagyobb Keops fáraóé. Ez a piramis a si­vatagban van, közel Kairó­hoz. Alápja 240 méter hosz- szú, magassága 150 méter. 5000 éve megvan, és több ezer rabszolga építette. Szemirámisz függőkertje Az ókor másik kultúrköz- pontja Nyugat-Ázsiában ala­kult. a Tigris és az Eufrá- tesz folyónál. Ez a kultúra még ősibb az egyiptominál, mert róluk az első megem­lékezések csaknem 7000 év­vel ezelőttről szólnak. Ott alakult Babilon városa, i. e. a harmadik évezredben, és ez volt a székhelye a babi­loni királyságnak. A kirá­lyok közül egy volt Nabit- hodozonor. Ez a király szép­pé fejlesztette az építkezést Babiloniban. A város északi részén volt a királyi palota, amelynek egyik szárnyában lakott a király, míg a má­sik szárnyában Szemirámisz, az asszírok mesebeli király­néja. A függőkertek egy ud­varban voltak, hosszuk 30 méter, szélességük 20 méter. Árkádos folyosók voltak a palota mindkét oldalán. A földszinten erős oszlopsorok, árkádokkal. A felső udvart termékeny földdel töltötték meg. Ily módon lépcsőzetes teraszok alakultak fokozato­san, és kiét emelet magas­ságot is elértek. A kert friss palántákkal volt teleültet­ve. Napjainkra semmi sem maradt ebből a világhírű építményből. Babilon város romjainak feltárásakor csak oszlopokat találtak a vala­mikori függőkertekből. Artemis temploma Efezusban Az őskeleti népek kultú­ráját örökölték és fejlesz­tették a görögök. Építkezé­sük művészivé fejlődött. Ar­temis temploma Kis-Ázsiá- ban (mai Törökország) Efezusban „belépett” az ókor hét csodája közé. A templomot Nagy Sándor építette. Hossza 132 méter, míg szélessége 61 méter, ma­gassága pedig egy mai 8 emeletes ház magasságával ér fel. Nomád rablók pusz­tították el. Zeusz szobra Olimpiában Tudjuk, hogy az olimpiai játékokat a múlt században újították fel. és nevüket a görög Olimpia várostól kap­ták. Valamikor a görög ál­lamok Olimpiában ötéven­ként összegyűltek és ott sport- és művészeti verse­nyeket rendeztek. A vallási ceremóniák a görög főisten. Zeusz templomában történ­tek. Ennek a templomnak a közepén állt a főisten óriási szobra. (Képünk.) A szobor 3 emelet magas Volt. Alapja fekete kő, arannyal díszítve. Ez a temp­lom a híres szoborral az V. században pusztult el, ami­kor is az emberek sok po­gány templomot lerombol­tak. Mauzóleum Helikarnasosban Helikarnasos is Kis-Ázsiá- ban van. A város a perzsa hatalom alól i. e. az ötödik században szabadult fel, Mauzolos király alatt. Ha­lála után özvegye óriási sír. emléket állíttatott. Erről ne­vezték el az óriási síremlé­keket. A helikarnasosi sírem-. lék 10 emelet magasságú volt. Amikor a világhódító Nagy Sándor elérte a várost, ha­bár ő sokat rombolt, meg­őrizte ezt á világhírű épít­ményt. Sajnos, a máltai lo­vagok lebontották azt. és köveit 1522-ben elszállítot­ták saját építményeikhez. A háború és a művészet nem tűri egymást. A rodoszi óriás Rodosz egy középnagysá­gú sziget Kis-Ázsia déli part­ján. Az ókorban fontos ke­reskedelmi központ volt. A művészet is elterjedt a szi­geten. Az emberek hatalmas emléket állítottak a Napis­tennek. Feljegyezték, hogy a szobornak egy ujja gyermek nagyságú volt, egész magas­sága pedig 30 méter. A szob­rot Keres mester építette, de az emberek nem sokáig csodálhatták, mert készíté­se után 60 év múlva el­pusztult egy nagy földren­gés alkalmával. A fároszi fénytorony Világhódító Nagy Sándor alapított egy hatalmas vá­rost i. e. 331 évben a Föld­közi-tenger afrikai partján. Néhány év múlva ez a vá­ros vált a ókori világkeres­kedelem középpontjává. Ki­kötőjében megfordult ak­kor csaknem minden nem­zetközi hajó. Szükséges volt tehát építeni a kikötőben egy hatalmas fénytornyot. ami az utat mutatta a hajóknak. A város előtt egyi kicsi szi­geten építették a híres vilá­gítótornyot. i. e. 279-ben. A tűzjelen kívül felszerel­tek ott egy nagy görbe tük­röt is. A torony a sziget északkeleti részén állt és magassága elérte a 180 mé­tert. Anyaga fehér mészkő és márvány. Valószínűleg ez volt az első világítótorony a világon, és ezért maradt meg ilyen erősen az embe­rek emlékezetében, mert sok európai nyelvben megtalál­juk a Fárosz nevet, ami vi­lágítótornyot jelent. Ez az építmény maradt meg a hét csoda közül a legtovább. 1326-ban egy nagy földren­gés pusztította el. A Kínai Nagyfal Beszélnünk kell még az ókor nyolcadik csodájáról, a Kínai Nagyfalról. A hatal­mas kínai császárság terüle­tére a vad, nomád törzsek gyakran betörtek. Az erős Csin-dinasztia az országot megerősítette és hosszú fal­lal körülkerítette. Az épít­kezés már i. e. 600. évben megkezdődött és körülbelül a 300. évben fejeződött be. A fal magassága 12—18. szé­lessége 8 méter, összes hosz- sza 2500 kilométer. A fa­lak között őrtornyok vol­tak. A fal felső része bur­kolt volt és útnak használ­ták. Tehát kétszeresen használ­ták: mint út a kereskedel­met szolgálta, másodszor pedig védelmül szolgált a nomád betörések ellen. A fal egyes részei ma is aránylag jó állapotban van­nak, habár az utolsó javí­tások még a középkorban történtek. És most elértünk az ókori építmények felsorolásának végére. Ha figyelemmel kí­sérjük őket. tisztán látjuk, hogy abban az időben eze­ket az óriási építményeket hatalmas embertömegek, rabszolgák segítségével épí­tették, úgyszólván fizetés nélkül. Igaz. az akkori csodákból jóformán semmi sem ma­radt meg. mégis tudjuk, hogy már az ókorban is mi­lyen csodálatos volt az épí­tés. Norda Prismo Eszperantó új­ságból fordította: id. Zakar János Az úgy volt, hogy nyoma- kodtam befele a pesti Skála Metró csapóajtaján, tigris- termetű szőkeség előttem jobbra el, barna szemem, — azzal a híres szépérzékével — gúvad a szöszke után, csapóajtó balról jő, bumm.... a búbocska a homlokomon szépen veresedig, szóval, rossz volt a bioritmusom. Mert nem vettem steppelt osztrák télikabátot, á három­ezer hatszázért és bioritmus­műveltségem megmaradt parlaginak. Pedig ..... — Pedig aki osztrák kabá­tot vesz, annak elkészítjük a bioritmusát, — mondta Presz- ter Sándor, aki iparcikkosz- tály-igazgató a Skála Metró­ban. — Higgye el, jópofa játék. Szerettünk volna va­lami olyat adni a vásárlók­nak, ami nem átlátszó vevő­csali, hogy a kereskedő ak­kor veti be, ha; nyakán ma­radt az áru. Az osztrák téli­kabátot háromezer hatszá­zért önmagában is elviszik. De a vevő játékos, és mi sok számítógépet szeretnénk árulni. Most a Commodore típusú kapható Magyaror­szágon, s az új vámrendelet óta remélhetőleg nem lesz olyan magas az ára. De szá­mos más elektronikus gé­pünk is van, s még több lesz. Mindehhez fel akarjuk mérni a hazai vevők számí- tógépkul túráját. Benyomulunk tehát a kör­be. A fókuszban Gajáry Ödön, egy kellemes öregúr nyomkodja a Commodore számítógép gombját, és a nemrég érkezett Lajosról ki­derül, hogy érzelmi holtpon­ton van, értelme is csak va- gyogat, ám fizikailag most éppen olyan erős, mint a kondorosi öreg bika. Lajos, úgy is mint „osztrákkabát- tulajdonós”, csempén ránéz Hol van a katona sírja..,? Lehet erre felelni? Innen is elment, Heves megyéből ti­zennyolcezer katona a napó­leoni háborúktól az első vi­lágháború végéig. Hol van a sírjuk? Tengertől tengerig, hegyeken és völgyekben, meg nem találja őket édesanyjuk könnye, feleségük sírása. Lombardiától Moszkváig. Mert oda is elment ezer, Na­póleon nagy ármádiájával. Odaadta vejének az osztrák császár. Magyar ezred volt, elpusztulhatott. És hol van a sírja annak a tíz- és tíz­ezernek, akiknek nevét a második világháború veszte­séglistája őrzi? A világ ka­tonasírokkal van tele. Csak már nem lehet látni őket. Elegyengette hantjukat az idő. Mégis vannak katonate­metők. Városokban, ahol ka­tonai kórház volt, szabály- szerű sírokban temették el azokat, akik belehaltak há­borús sebeikbe. Egerben a negyvennyolcas hősök sírja a Hatvani te­mető délkeleti sarkában lát­ható egy vas-obeliszk alatt. A tizennégyes háborúnak az egri katonai kórházban meg­halt hősei a Kisasszony te­metőben nyugosznak, mint­egy nyolcszázan. De ott áll a temető közepén a 60-as hősök emlékműve, jelképes síremléke azoknak a Heves megyei magyar bakáknak is, akik a napóleoni háborúk­ban estek el. Ezekben az a nejére: „Na ugye?!” és el- oldalognak. Gajáry Ödön szerint: — Uram, a férfiak mind tudomásul veszik, amit a gép mond, mert van játékkultu­rájuk. De az asszonyok .... — s a megkezdett mondat állít­mánya csak egy lebecsülő, lapos kézlegyintés. Nézem a Commodore-t. Jön a vevő, mutatja a kabát­blokkot, mondja keresztne­vét, születési évét, hónapját, napját, Gajáry úr nyomja a gombot, a képernyőn három jelsor jeleni meg, az érzel, mi, értelmi és a fizikai erő jelsora egy hónapra előre, kétnaponkénti állásban. A harmincon aluli férfi néző­tábor vizslán lesi Gajáry úr kezét és rögvest rászól, ha netán rossz gombot nyom meg. Van itt számítógépkul­túra ! Csak az osztrák télikabát lesz lassan kevés, meg persze ez a bioritmus dolog nő egy­re izgalmasabbra. Sokan le­begtetik a százast: „Kifize­tem, csak tessék megnézni az én ritmusomat is!” De hát rendnek kell lenni, ez a sem tudomány, sem babona dolog, csupán játék, egy okos gép valahogy ráállt a japán horoszkóp időrendjére, ko­molyan venni tehát nem sza­bad. Néhányan el is húznak másfele, nyilván! jól meg­mondogatta nekik a gép. Vi­szik a papírt, mert adnak időkben Egerben is volt ka­tonatemető. A múlt század elejének egri újságja így em­líti azt a temetőt, amely „in suburbis Tzifrahóstya” fekszik, hegyoldalon, nyu­gatról kérjék, más három oldalon szőlők veszik körül. Ennek a temetőnek akkor még nem volt neve. A ha­lotti anyakönyvek így em­legetik: „Novum Coemetari- um” magyarul: új temető. Kik nyugodnak abban a temetőben ? Érdekes adato­kat őriznek erről az említett anyakönyvek: az első be­jegyzés 1923. április 17-ről való. A rovatok szerint a ha­lálozás helye: In xenodochio militari, azaz a katonai kór­házban. A halott neve: Fran- ciscus Bellato miles (kato­na:). Született Lombardiá­ban. 24 éves. Ex légioné Geppert, vagyis a Geppert ezredből való. A későbbi ne­vek egyike mellett ponto­sabb a bejegyzés: ez az ez­red a 34. számot viselte. És következnek a nevek, dalla­mosak, vagy kevésbé dalla­mosak : Natalio Lutaschi, Josephus Bartrelli, Josephus Faccioli, Jacobus Kazarielli (így, magyar névírással), stb... 1823-tól 1830-ig harminckét olasz katonának adott örök nyugvóhelyet az akkor még névtelen temető. Mind lom­bardiai származásúak, egy volt köztük velencei, mind 20-25 évesek. Lengyel is akadt köztük, Antonius Kvas­róla, rajta a fizikai, érzelmi, értelmi erőnlét egy hónapra kiszámítva, lehet tervezni, hogy mely napokon lássunk rafinériát, és melyiken muszklit kívánó dolgokhoz. Belegondolok, hogy öreg­anyám ezt Commodore gép nélkül is tudta, mert ha öregtata, a drága, megivött egy vödör rizlinget, hát nyil­ván abszolúte csendes bio­ritmus következett őnála. Ha meg fölmérgesítették az adó­kivetéssel, némi kis beszol­gáltatással, hát az égzen­gés elől meg öreganyám kot- ródott be megértőén a kam­rába, és órákig nagy mű­gonddal nézegette, nem ro­had-e a téli alma. Amíg a bioritmus hétszentséges órája el nem múlt. Most meg a Commodore gép, képernyő­vel és kétnaponként kiszá­mítva .... Jó, hogy ebben a n api 8—9 milliós forgalmú áruházban nem csinálnak bioritmust még a tízforintos zsebkendő vevőjének is. De hát ennyire sosem lehet rossz a Skála Metró üzletem­bereinek bioritmusa. Záró­kép: kalapos nagysasszony- forma jő, szeme szépdühöd- ten forog, hogy „Nem látták az uramat?”. Halk imát re- begek: Ó, csak lenne ma jó a fizikai bioritmusa szegény párának, mielőtt megleli őt ez a kalapos... nievski Galíciából. És kevés magyar katona is: Balázs István, Eszterházi ezredbeli; Gyuláról ketten a Benczúr ezredből Pataky György és Olasz Ferenc, mindketten Abaúj megyeiek. Az olasz katonák nem vad­idegen földbe jöttek. Akik ismerik az egri vár történe­tét, tudják, hogy a tizenhato­dik században! nem kevés olasz várépítő mérnök járt itt Alessandro da Vedanótól Ottavio Baldigaráig — egyi­küket, Christoforo Stellát a vár kövei temették el, ami­kor egy török akna berob­bant a vár falába. Sok olasz munkás jött velük, kőfara­gók, kőmívesek, munkaveze­tők, egész utcára való telt ki belőlük. Utódaik neve még ma is él a város pol­gárnevei között. Olaszutca volt a mai Május 1. utca régi neve. 1831-ben már a nagy ko­lerajárvány halottait helyez­ték a névtelen temetőbe, ak­kor ragadt rá erre a teme­tőre a „kolerás” melléknév, A Donát nevet valószínűleg akkor kapta, amikor megépí­tették a hozzátartozó kis kápolnát, 1849-lben. (Hol volt a katonai kórház abban az időben? A Lyceum épületének valamelyik föld­szinti termében. A kórház kedvéért ki kellett telepíte­ni az itt működő elemi isko­lát a mai leánygimnáziumi épületbe.) Kapor Elemér Földessy Dénes Hol volt Eger régi katonatemetője? Akik olasz földről ide jöttek meghalni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents