Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

10* t' 11¥- I -7 •'% '• fr *X s f .fry | C' § NÉPÚJSÁG, 1984. december 15., szombat AFRIKAI EGYSÉGSZERVEZET Segéiykiáltások egy földrészért Az Addisz-Abeba i tanácskozás résztvevői A Jordán nyitás Drámai felhívást fogadott el az Afrikai Egységszerve­zet legutóbbi csúcsértekez­letén. Az A ESZ tagállamai­nak képviselői arra szólítot­ták fel a világ országait, hogy nyújtsanak hathatós segítséget a mintegy 150 mil­lió éhező megmentéséhez. Ez a felhívás segélykiáltá­sok sorozatával ér fel. A földrészen — minden túlzás nélkül — borzasztó ál­lapotok uralkodnak. Az itt élő lakosság felét sújtja az éhínség és az a szárazság, naponta ezrek és ezrek hal­nak éhen. A szervezet 34 országa küzd élelmiszerhi­ánnyal. s közülük 27 még ar­ra sem képes, hogy a napi betevő létminimumát bizto­sítsa polgárainak. A csúcs- értekezlet színhelye, Etiópia a legválságosabb helyzetű ál­lamok közé tartozik. Itt nyolcmillió embert fenyeget az éhhalál, s szívszorongató látni azokat a képeket, filmbeszámolókat. amelyek szenvedésükről tudósítanak. Hasonlóképpen drámai ese­mények játszódnak le a Sza- hel-övezetben: itt az elsiva- tagosodási folyamat nyolc országot állít szinte meg­oldhatatlan feladatok elé, miközben a Szahara terjesz­A közép-ázsiai ország leg­kitűnőbben képzett szakem­berei. tudósai, vegyészei, no és természetesen az úgyne­vezett elit között is nagyon sokan az Ahmedia vallási szekta követői. Pakisztánban nem kevesebb mint három­millió az iszlámon belüli kis közösség híveinek a száma. Ám a nyár eleje óta úgy­mond. igencsak rájuk jár a rúd. A magát mélységesen hivő muzulmánnak és a val­lás védőbástyájának tartó Ziaul Hak államfő — a Newsweek tudósítása szerint — még a tavasszal érvény­re juttatta akaratát. — — amely parancs —. s ennek alapján azonnal kor­látozták az Ahmedia szektá­hoz tartozók jogait, beleért­ve sajátos istentiszteleteiket is. ■ Ázsiának ez a földrésze mindig is hírhedt volt szél­sőségesen fanatikus hívei­ről. Már többször szóltak híradások szunita és síita mohamedánok összecsapá­sairól. úgy tűnik, most ezt a korántsem kedvező szí­nű palettát az Ahmedia- hivők kiontott vére is be­festi. Az államfői rende­let után egy tucat hittársu­kat tartóztatták le, és jó néhány imaházukat non- dál módon feldúlták. Sőt, a vallási villongások köze­pette egy társukat meg is öltek. Az igehirdető földesúr A mostani viszály gyökerei a történelem egy korábbi időszakára nyúlnak visz- sza. A múlt század végén. 1889-ben Észak-Indiában egy Mirza Gúlám Ahmed nevű kisbirtokos a prófécia igé­nyével lépett fel. Először csak szűkebb környezetét, később távolabbi vidékek la­kóit is azzal lepte meg. hogy isteni látomásokban részesült, amelyek arra in­tették, hogy vezesse a té- velyedőket a helyes útra. Ezután hirdetni kezdte tá­volabbi tájakon is tanait, amelyek egyre nagyobb nép­szerűségre tettek szert a mu­zulmánok körében. Mi volt vajon ennek az oka? Mert jó néhány elképzelés felleg- járó és megvalósíthatatlan volt de azért akadt számos demokratikus, nyílt emberi kedése révén immár mint­egy 20 millió embert fenye­get. És akkor még nem szóltunk a kontinens déli részéről, amelyet évek óta szintén szárazság sújt. s az okozott kár már megközelí­ti az egymilliárd dollárt. Afrika, ez a sókat szenve­dett földrész most tehát is­mét nehéz időket él át. Az Afrikai Egységszervezet a maga lehetőségeinek korlátái mögött megpróbál cseleked­ni. Az Addisz-Abeba-i csúcs- értekezlet résztvevői elhatá­rozták. hogy jövőre rend­kívüli, kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozó csúcsértekezletet tartanak, s segélyalapot hoznak létre a leginkább rászorulók tá­mogatására. Ez azonban édeskevés. A legelmaradot­tabb afrikai országokban a termelés alig nő, ezen be­lül a mezőgazdasági évről évre csökken. Így történhe­tett meg. hogy egy évtized alatt az egy főre jutó élel­miszer-fogyasztás 14 száza­lékkal esett vissza. Ugyan­akkor ezek az országok egy­re kevesebb segélyt kapnak a tőkés államoktól: tavaly előtt még 14,2 milliárd dol­lárhoz, 1983-ban pedig már csak 7,8 milliárdhoz jutot­ötlet is: többek között Mir­za Gúlám Ahmed enyhíte­ni kívánta a hárembe zárt nők helyzetét, sürgette az iskolázottság. a tanulás fontosságát és térhódítását, a Korán tanítására hivat­kozva harcolt a rabszolgaság ellen és mélyen megvetette véres, irtó háborújáért a szudáni „messiást”. Köny­vekben, folyóiratokban fej­tette ki ő és a szekta későb­bi kalifái is tanításait. Kép­viselőik bejárták az egész világot. Qk építették az első mecseteket Európában, Angliában és Németország­ban. Egyébként is mindig jó viszonyban voltak a brit birodalommal. Számunkra sem érdektelen, hogy a 30- as években hazánkba is eljutottak hittérítőik, s Germanus Gyula professzor indiai tanárkodásának évei alatt jó barátja lett akkori kalifájuknak, Basir Eddin Mohamednek. 1947 után Pa­kisztánba vándoroltak ők is. mint a többi mozulmán nagy része. A testvérek ven­dégszeretete azonban csak rövid ideig tartott. Az 50- es évek közepén megkez­dődtek a pogromok, ám •megpróbáltatásaik és üldö­zéseik ezután csak fokozód­tak. s mind a mai napig tartanak. Kitagadott hittestvérek í. A. Imtiazi. a pakisztáni vallási ügyek és felekezetek minisztériumának titkára Besir Eddin Mohamed — az ahmediták kalifája (Tóth Gizella reprodukciója) tak ilyen módon. Emiatt egyre több hitelt kellett fel­venniük. Afrika teljes kül­földi tartozása jelenleg 150 milliárd dollár, s ennek tör­lesztése már elviselhetetlen terheket ró az államokra. Van-e kiút ebből a nehéz helyzetből? Hogy legyen, ah­hoz világméretű összefogásra van szükség. Az ma már nyilvánvaló, hogy ezek az országok egyedül képtelenek megoldani problémáikat. Az éhezők problémái any- nyira középpontban álltak az Addisz-Abeba-i tanácskozá­son. hogy más, ugyancsak kontinensnyi érdekeket érin­tő kérdések szinte eltörpül­szerint az ahmediták egy­szerűen hittagadók. Meg­sértették ugyanis az iszlám tanítások egyik alappillérét, amely szerint Mohamed a próféták pecsétje és utol­sója. Ezt a néhai vallásala­pító úgy értelmezte, hogy Mohamed a legtökéletesebb, de időrendben nem ő az utolsó. Ez már maga vér- lázító az igazhívők sze­mében. Pakisztán már 1974-ben úgymond törvényen és „isz­lámon kívül” helyezte az ahmeditákat. Megtiltották számukra azt is, hogy ima­házukat dzsáminak nevez­zék, csak „szertartások há­zának hívhatják gyülekezeti helyüket. A mecsetek tor­nyáról tilos az imára hívás is, és semmilyen könyv, fo­lyóirat és publikáció nem láthat napvilágot, amelyik ahmeditákról szól. vagy ta~ naikat terjeszti. Ziaul Hak kardcsörtető vallásüldözé­séhez csatlakoztak a szaúd- arábiaik is. a kairói Al-Az- rah Vallástudományi Egye­tem sejkje, Abdul Wadub Salabi is. A kormány ragasz­kodik áhhoz. hogy vallási kisebbségbe vonuljon a szek­ta. Ennek hatására tömege­sen vándorolnak ki az ah­mediták Indiába, és Angliá­ba az egykori brit biroda­lom védőszárnyai alá. Számos imaházuk működik Londonban is. Angliai fő­muftijuk, Anwar Ahmad Kahlon szerint: „egy olyan politikai kormány, amilyen Ziaul Hak elnök úré, nincs feljogosítva arra, hogy éle­sen megszabja, hogy melyik hit, vallás jó. illetve rossz.” A jeles férfiú mindenesetre nyugtalan, hisz olyan tört ténelmi pillanatban kerül sor összecsapásokra, ami­kor lángban áll az indiai, pakisztáni határ, a szikhek, hinduk, és mozulmánok ösz- szecsapásai nyomán. Félő, hogy ennek az egyébként demokratikus szektának pa­kisztáni napjai meg vannak számlálva. Mivel vezető kö­rök véleménye szerint a probléma végső „megoldást” sürget, ami az eddigi tapasz­talatok szerint nem lehet más. mint száműzetés, s véres vallási háború, amely a térség feszültségét aligha csökkentené. . , tek mellettük a tanácskozá­son. Ha más a helyzet. a szervezet 21 éves történeté­iben példátlan döntés, misze­rint Marokkó kilép az AESZ- ből, valóságos bombaként robbanhatott volna. Rabat ezért hagyta ott az Afrikai Egységszervezetet, mert az felvette tagjai sorába a Sza­harái Arab Demokratikus Köztársaságot. A tanácsko­zás résztvevői ismét elítél­ték a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságot. támogatá­sukról biztosították a namí- biai népet, és az apartheid ellen küzdő dél-afrikai erő­ket. s megbékélésre szólítot­ták fel a csádi polgárhábo­rúban szembenálló feleket. Kocsi Margit A Közös Piac országaiba: Kevesebb japán képmagnó A közöspiaci országokba irányuló japán képmagnó­kivitel csökkentését tartal­mazó alapegyezményről ál­lapodtak meg Japán és a Közös Piac képviselői. E sze­rint a szigetország a jövő évben 2,25 millió videomag­nót szállít az EGK országai­ba, 1,7 millióval kevesebbet, mint az idei esztendőben. Japán tavaly három évre szóló kormányszintű megál­lapodásban vállalta az EGK- ba irányuló képmagnó­exportjának korlátozását, hogy lehetővé tegye a közös­piaci gyártóknak a saját gyártó és értékesítő kapaci­tások felfejlesztését. Turistaparadicsom? Tea­sziget? Manapság inkább harcokról, áldozatokról, vi­szályról szólnak a Sri Lan- ka-i hírek. Az egykori Cey­lon történetét a függetlenség elnyerése óta végigkíséri a szingaléz és a tamil népcso­portok ellentéte, amely újab­ban ismét százak halálát okozza. A probléma magva a kisebbségben levő tami­loknak az a vádja, amely szerint a központi kormány­zat, illetve a szingaléz több­ség nem biztosítja jogaikat. A tamilok egy része szepa­ratista követelésekkel lép fel, a különválást azonban a szingalézek ellenzik. Sri Lanka 16 milliós la­kosságának 74 százalékát al­kotják a buddhista hitű szingalézek. Kétezer évvel ezelőtt telepedtek le az or­szágban. A tamilok (a la­kosság 17 százaléka) ugyan­csak két részre oszlanak: az úgynevezett ceyloni tamilok (12,6 százalék) néhány év­századdal ezelőtt települtek át India déli részéből, a szintén tamil lakta Tamil- nadu államból. Kisebb lét­számú a másik tamil nép­csoport: az úgynevezett in­diai tamilok, akiket a XIX. században, nagyrészt az ül­tetvények munkásaiként te­lepítették be Indiából. A két tamil közösség célkitűzései eltérnek egymástól: az álta­Amman jószerivel a világ egyik legősibb városa. Két évvel ezelőtt Ain Ghazal ne­vű külvárosában olyan fal- maradványokat tártak föl, amelyek az i.e. 7500-banmár virágzó településre utalnak. Igaz, ugyanott a paleolit és a bronzkorból is sok értékes lelet került a felszínre. Rab- bath Ammon névre hallga­tott, mint az ammoniták ki­rályságának fővárosa. Ural­ták az asszírok és a babiló­niaiak, utóbb az egyiptomi hódítók Philadelphiára ke­resztelték. Falai között meg­fordultak a római seregek is — a többi között hatezer személyes amfiteátrum em­lékeztet rájuk máig is —, majd gyors hanyatlásnak in­dult. A múlt század végén az akkori Oroszországból itt telepedtek meg a cserkésszek. 1921-ben Abdullah herceg emirátusának fővárosává tet­te. Az 1946-ban függetlenné vált királyság fővárosában ma valamivel több mint egymillió ember él; vagyis az ország lakosságának egy- harmada. Noha a hasemita király­ság a Közel-Kelet egyik leg­kisebb lélekszámú országa, jelentősége az utóbbi időben rendkívül megnőtt. Különö­sen azóta, hogy a 49 éves Husszein király szeptember végén bejelentette: helyre­állítja a diplomáciai kap­csolatokat Egyiptommal. No­ha az úgynevezett jordán nyitás nem érte teljesen vá­ratlanul a közel-keleti tér­ség megfigyelőit, az arab vi­lágban mégis élénk vitát kavart. Az ammani beszélgető- partnerek szerint Jordániát a rendezés, a tartós bizton­ság és béke elősegítése ve­zérelte a döntésben. Hasszán trónörökös — a jordániai uralkodóházból ő szerepel a leggyakrabban a nyilvános­ság előtt — a királyi palota egyik hivalkodás nélkül be­rendezett fogadószobájában külföldi újságírók előtt rész­letesen szólt a lépés előz­ményeiről és okairól. Akár­csak néhány nappal később Husszein király, ő is abból indult ki, hogy az Egyesült Államok iránt megrendült a bizalom, Washington elvesz­tette a szavahihetőségét. A Camp Davidben aláírt' kü- lönalkut követően az ame­rikaiak igyekeztek a közve­títő szerepében tetszelegni. Valójában azonban figyel­men kívül hagyták az arab érdekeket, s Izrael katonai és stratégiai szövetségesévé váltak. Iában iskolázottabb ceyloni tamilok, akik közül sokan vezető állásokat töltenek be a különböző területeken, szélsőséges követelésekkel lépnek fel. Közülük ke­rülnek ki a szeparatista célkitűzésekért fegyverrel harcoló szervezetek tagjai. Az indiai tamilok követelései a kulturális és nyelvi füg­getlenség megőrzésére kor­látozódnak. A több mint egy éve tar­tó véres tamil—szingaléz összetűzések előzményei egé­szen a függetlenség kikiáltá­sának évéig, 1948-ig nyomon követhetőek. 1949-ben az új állampolgársági törvény kö­rülbelül egymillió indiai ta­mil állampolgárságának kér­dését nem rendezte. 1956- ban törvényt hoztak arról, hogy a szingaléz az ország nemzeti nyelve. E két kér­dés robbantotta ki az első jelentősebb tamil akciókat, amelyek nyomán azután 1957-ben Bandaranaike asz- szony. az ország akkori el­nöke, késznek mutatkozott kompromisszumot kötni. En­nek értelmében a helyi ha­talmi szerveket felhatalmaz­ták, hogy az ésszerűség kí­vánalmainak megfelelően hivatalos nyelvként használ­ják a tamilt. Ez a másik fél ellenállását váltotta ki: 1953- ban szingaléz tüntetők til­takoztak a kompromisszum Jordánia álláspontja sze. rint Egyiptom magatartásá­ban lényeges változás követ­kezett be az utóbbi évek­ben. Ma már semmi nem indokolja — Ammanban legalábbis így vélik —, hogy Kairót távol tartsák az arab népek közösségétől. Amman hét dombjáról — némelyik közülük az ezer méteres magasságot is eléri — belátni az északi város­részbe, ahol rendkívül ne­héz körülmények között pa­lesztinok élnek. Az ország 97 ezer négyzetkilométeres területéből az 1967. évi úgy­nevezett hatnapos arab- izraeli háború kiszakította Ciszjordániát. Azóta tömege­sen érkeztek Jordániába pa­lesztin menekültek, a számuk ma már megközelíti a más­fél milliót. Magától értető­dő, hogy Husszein király elhatározásában a palesztin, kérdés is jelentős tényező. Az uralkodó véleménye röviden így sommázható: a palesztinok önrendelkezési jogáról és sorsáról Camp Davidben nem intézkedtek. Márpedig a közel-keleti ren­dezésnek ez a legfontosabb feltétele. Jordánia az Egyip­tomhoz fűződő kapcsolatok rendezése révén újabb len­dületet kíván adni a tárgya­lásoknak. Ezekhez megfele­lő keretet nyújtana az a nemzetközi konferencia, amelyre a Szovjetunió tett javaslatot. Az ammani lép>és egyes arab körökben heves ellen­zésre talált. Különösen a szomszédos Szíria ítélte el, hogy Husszein király Kairó­nak nyújtotta békejobbját. Szaúd-Arábia és Kuvait, va­lamint az emirátusok ügy­rendi kifogásokat emeltek: annak idején az Arab Liga külügyminiszterei határozták Egyiptom kizárásáról, Jordá. nia viszont most önállóan lé­pteit. (Más kérdés, hogy az uralkodó szerint annak ide­jén csupán ajánlás formájá­ban fogalmazták meg a Kairóval ápolt diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését, határozat rangjára soha nem emelték.) „Arab egység nélkül nem valósulhat meg a közel-ke­leti béke” — állapította meg ammani sajtóértekezletén Jasszer Arafat. A jordán nyi­tás hátterében — ha nem is teljesen azonos indítékkal — ugyancsak az a törekvés áll, hogy a rendezés irányá­ba ható erők végre kimoz­duljanak a hosszú ideje tar­tó holtpontról. Gyapay Dénes ellen. A zavargásoknak több száz halottja volt. 1965-ben újabb megállapodás született a tamil nyelv szélesebb körű használatának jogáról — az egyezményt azonban a gya­korlatban soha nem valósí­tották meg. 1972 és 76 kö­zött sikertelen tárgyalások következtek, majd 1976. má­jusában a Tamil Egyesült Felszabadítási Fort (TULF) határozatban szögezte le: harcol a különálló tamil ál­lam (Eelam) létrehozásáért. A Tamil Egyesült Felsza­badítási Front az 1977-es vá­lasztásokon a tamil lakta vidékeken jelentős támoga­tásra talált. A választások után folytatódtak az össze­tűzések. 1978-ban ugyan ren­delet született, amely mind a tamil, mind a szingaléz nyelvet nemzeti nyelvként ismeri el, de a zavargások váltakozó erősséggel tovább folytatódtak. 1981-től a ta­milok lakta Jaffnából ér­keztek hírek a rendőrség el­len elkövetett tamil akciók­ról, azok megtorlásáról. 1983 július 23-án 13 katona vesz­tette életét a tamilok tá­madása következtében. A szingaléz ellenakciók pél­dátlan méretű véres össze­tűzésekhez vezettek; a ha­lottak számát ezrekre becsül­ték. A helyzet csak látszó­lag rendeződött; a harcok újra és újra fellángoltak. PAKISZTÁN A HITVITÁK TÜZÉBEN A száműzött szekta Kik azok a tamilok? (Fotó: AP — MTI — KSj

Next

/
Thumbnails
Contents