Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 7., szerda 7 A magyar-szovjet kapcselatok oégy évtizede Irta: Roska István külügyminiszter-helyettes 1917. november 7-e történelmi fordulópont az emberiség életében. Az Októberi Szocialista Forradalom tüzében új típusú hatalom született, megváltozott a világ arculata. Az Októberi Forradalom 67. évfordulóján erre emlékeznek a dolgozó emberek százmilliói. Mi is ünnepeljük ezt a nagy eseményt, nemcsak annak világtörténelmi jelentősége miatt, hanem úgy is, mint a magyar—szovjet kapcsolatok kezdetének jeles évfordulóját. Népünk emlékezetében őrzi és méltán büszke arra. hogy százezernyi fia harcolt fegyverrel a kézben az oroszországi proletár forradalom védelmében a fehér- gárdista és az intervenciós seregek ellen. Történelmünk fényes lapjaira tartozik az is. hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját elsőként Magyarországon követték, amikor 1919 márciusában hazánkban kikiáltották a magyar Tanácsköztársaságot. A magyar—szovjet barátság e közösen vívott harcokban született. Négy évtizeddel ezelőtt, 1944. szeptember 23- a és 1945. április 4-e között népünk számára sorsfordulót hozó események következtek be: Október fiai, * a szovjet Vörös Hadsereg katonái óriási áldozatok árán felszabadították hazánkat. A magyar—szovjet barátság új tartalmat nyert, új távlatokat kapott o Felszabadulásunk folyamatában kezdettől fogva támaszkodhattunk mindarra. ami 1917 októberétől megteremtette, ébrentartotta és táplálta a magyar nép barátságát a Szovjetunió népeivel. Aki végigélte, tudja, aki később született, a .történelemből ismeri, hogy népünk a Szovjetunióra és a felszabadító szovjet hadseregre támaszkodva tette meg első lépéseit az élet megindításában, a háború mély sebeinek begyógyításában, az ország haladó erőinek talp- raállításában. A Magyar Kommunista Párt 1944. november 30-án programnyilatkozatot tett közzé, amelyben megfogalmazta a magyar—szovjet barátság és együttműködés erősítésének fő céljait és feladatait is. 1945. szeptember 25-én Magyarország és a Szovjetunió kormánya helyreállította az 1941-ben megszakított i diplomáciai kapcsolatokat. 1948. március 2-án a két testvéri ország diplomáciai képviseletét nagyköveti szintre emelte. 1948. február 18-án Moszkvában aláírták hazánk és a Szovjetunió barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. A 20 évre szóló szerződést 1967. szeptember 7-én új váltotta fel. amely többek között kimondja: „a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szocialista internacionalizmus szilárd elvein nyugvó örök barátság, a kölcsönös testvéri segítség és a minden irányú együttműködés megfelel mindkét ország népei és az egész szocialista közösség alapvető érdekeinek." o A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok gyakorlatilag a felszabadulás pillanatában beindultak, és a Szovjetunió hazánk legnagyobb és legfontosabb gazdasági partnerévé vált. 1947 végén Magyarország és a Szovjetunió árucsereforgalmának értéke 30 millió rubelt tett ki. 1984-ben kölcsönös áruforgalmunk értéke meghaladja a 8 milliárd rubelt. Ez a magyar külkereskedelem összforgalmának hozzávetőlegesen egyharma- dát teszi ki. A Szovjetunió a magyar termékek legnagyobb felvevő piaca. Ez éviben gépipari exportunk 40 százalékát, gyógyszerkivitelünk 66 százalékát vásárolja meg a Szovjetunió. Az idén többek között 7600 Ikarusz autóbuszt szállítunk a kölcsönös áruforgalom keretében. Jelentős mennyiségű közszükségleti cikket és élelmiszert is vásárol tőlünk a Szovjetunió. Gazdasági életünkben kiemelkedő szerepet játszanak az olyan nagyszabású, hosz- szú időre szóló kormány- szintű egyezmények. mint az 1962-ben aláírt és az 1983-ban meghosszabbított timföld-alumínium egyezmény, a kőolaj- és földgáz vezetékek, valamint a villamos távvezetékek közös építésére vonatkozó egyezőmén vek. o Kulturális, tudományos és oktatási kapcsolataink is dinamikusan fejlődnek minden területen. Első ízben 1949. tavaszán rendezték meg hazánkban a magyar—szovjet barátság hónapját, amelyen neves szovjet művészek léptek fel nagy sikerrel. 1949. júliusában magyar művész- csoport szerepelt Moszkvában, Leningrádban és Ki- jevben. Az ilyen rendezvények az eltelt négy évtizedben hagyománnyá váltak és mindkét országban nagy népszerűségnek örvendenek. Figyelemre méltó tény, hogy ma magyar szerzők műveiből külföldön a Szovjetunióban adják ki a legtöbbet és a legnagyobb példányszámban. 1982-ig 250 magyar szerző művét jelentették meg a Szovjetunió népeinek 35 nyelvén több mint 36 millió példányban. Ott vetítik a legtöbb magyar filmet, ott van a legtöbb nézője a klasszikus és kortárs magyar színdaraboknak. A magyar—szovjet kapcsolatokban fontos szerepet játszik a felsőoktatási együttműködés. ★ Most, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségéről emlékezünk meg, jóleső érzéssel tekintünk a magyar—szovjet kapcsolatok évtizedeire, arra a folyamatra, amely során egyre erősebbé, \egyre bensösége- gesebbé válik a magyar és a szovjet nép barátsága, további előrehaladásunk e nélkülözhetetlen tényezője. Ami a jövőt illeti, tovább haladunk országaink együttműködése elmélyítésének, népeink barátsága erősítésének útján. Ez kipróbált és jó út, amely egyaránt, szolgálja népeink érdekeit és a szocializmus ügyét. Orosz nyelvű klubra várnak Ki tudná elfelejteni — különösen tizenévesen — a le- ningrádi fehér éjszakák megvilágította sétányait. Észak- Velencéje hídjait, a sirályok éles rikoltásait, a kis „Montmartre" -nek nevezett művész negyed zegzugos kapualjait, vagy Lemberg, a mait nevén Lvov kacskaringós, szűk utcáit, az ukrajnai hangulatot idéző nyárfasorokat,*a múzeumokat és a színházakat. Különösen kedvesek ezek az emlékek azoknak, akik e két történelmi helyen töltötték egyetemi éveiket. Több mint tíz esztendeje már annlak, hogy a volt egri „Gárdonyis” lány, Parázsó Lenke Leningrádba, és a „Dobós” diák Király Gyula Lvovba érkezett. Tócska, zapitája — Tanári pályára készültem. de később a kémia foglalkoztatott leginkább. Végül a Néva-parti város filimmérnöki egyetemének vegyész karára kerültem. Ma is szívesen gondotok azokra az időkre. Az érettségi után néhány héttel KL jevbe utaztunk, ahol intenzív nyelvtanfolyamon a szakmánkhoz nélkülözhetetlen műszaki kifejezésekkel. a vegyületek neveivel ismerkedtünk. Szeptembertől mindezt Leningrádban folytattuk. Nehéz volt és gyötört a honvágy is. hiányoztak a szüleim, a testvérem, de arra sohasem gondoltam, hogy feladom. Fél évig tartott, aztán egyre jobban feltaláltam magam az ismeretlen városban. Magyar évfolyamtárs- nőimmel nagyokat sétáltunk. sokat jártunk múzeumba. Balettet is itt láttam először és szerettem meg igazán. A tanulással sem volt gondom, kezdetben nemcsak a képleteket és a műveleteket írtuk le. hanem minden szót. amit az előadóktól hallottunk. Tehát a pontot és a vesszőt is. Betűkkel. Így: tócska. zapitája. Amin aztán szovjet barátnőink jókat. nevettek. A tananyagon kívül, melyet természetesen oroszul kellett felmondanunk, rengeteget olvastunk, különösen szépirodalmat. Nyaranta építőtáborokba jártunk, mert ösztöndíjunk mellé jól jött ez a kis pénz. Gyorsan eltelt az öt év. aztán Vácra kerültem a Forte Gyárba, majd áz egri VILATI-ban érdekes feladattal bíztak meg: a nyomtatott áraimkörök gyártástechnológiájával foglalkoztam. Közben itthon elvégeztem a műszaki egyetemet is. A sors iróniája. vagy inkább Fortuna ajándéka, hogy ma mégis a katedrán állok és oktatok. Nagyon jól érzem magam az egri tanárképző főiskolán, ahol film- és képtechnikát tanítok. Orosz nyelvű könyveket most is gyakran és szívesen forgatok, úgy érzem. nem felejtettem sokat. Volt tanárommal rendszeresen levelezek. Kedves,, melegszívű ember Valentyin Vasziljevics Bábkin. aki négy évtizeddel ezelőtt egy dunántúli város parancsnoka volt húsz évesen. A magyarokról mindig szeretettel és tisztelettel beszél. s gyakran idézi fel háborús élményeit. Sajnos évfolyamtársaimmal — a honiakat kivéve — egyáltalán nem találkozom,- s ez hiányzik nagyon. De a megyében sem találtam olyan klubot, ahol oroszul beszélhetnének a Szovjetunióban végzettek. Nem lenne pedig haszontalan. különösen azoknak, akik ezután fejezik be kinti tanulmányaikat. Egy-két jó tanács, biztató szó hallatán itthon is Parázsó Lenke: Katedrán állok és oktatok gyorsabb lenne a beilleszkedés. .. Otthon is... — Lvovról keveset tudtam azelőtt, ma már úgy ismerem, mint a tenyeremet. A villamosmérnöki kar automatikai szakán folytattam tanulmányaimat. Szinte még gyerekfejjel. egy rövidre szabott nyaralás után kellett elválnom családomtól. Mit tagadjam, rossz volt. S az első hónapokban nagyon magányosnak éreztem magam. Pedig az ottaniak sokat segítettek, barátként fogadták a külföldieket kezdettől fogva. Az orosz nyelvvel is elég jól boldogultam, persze rengeteget jelentett, (hogy a gimiben tagozatos osztályba jártam. Négyes, ötös átlaggal zártam az éveket. Ösztöndíjam nagy részét lemezekre és könyvekre költöttem, de jutott egyéb szórakozásra is. Lvovban színiház, több -mozi és ifjúsági klub kínálta programjait. Szeretem a dzsesszt Király Gyula: orosz szokás szerint készítjük vendégváró vacsoráinkat és legtöbbször az építők házába jártam, ahol neves muzsikusok játszottak. Itt ismertem meg Tatjána Alek- szandrovát. aki a nyomdaipari egyetem hallgatója volt. Haza már együtt érkeztünk. Feleségem a főiskola orosz tanszékének könyvtárában dolgozik, most Andrej fiúnkkal gyesen van. Gyula tíz éves, ő nyaranta Lvovban vakációzik a nagymamánál, és igen jól társalog már oroszul. Itthon a családban is ritkán hangzik fel magyar szó. Naponta gyakorolom, beszélem tehát e nyelvet, melynek ismerete munkámhoz is nélkülözhetetlen. Szovjet számítógépekkel dolgozunk az egri SZÜV-ben. Körülbelül hat évvel ezelőtt meghívót kaptunk a helyi népfronttól. melyben az állt, hogy a megyében megalakítják az itt élő szovjet állampolgárok klubját. Azt az egy találkozót sajnos több nem követte, de azokkal akikkel ott megismerkedtünk. gyakran találkozunk. Közösen kirándulunk és igazi orosz szokás szerint készítjük mindig vendégváró vacsoráinkat, s jó egri borok mellett elevenítjük fel egyetemi éveinket. ... Szüle Rita Október fényei Hatvanihét esztendeje immár, hogy messze világítanak Október fényei, hogy az alkotó, gondolkodó, a haladásért, az emberiség jövőjéért felelősséget érző emberek vigyázó szemüket Moszkvára vetik. Ami a polgári forradalmak korában, Batsányiéknak és társaiknak világszerte a világon Párizs volt, az hatvanhét esztendeje a haladás híveinek — Moszkva. És így nem meglepő, hogy november hetedikét, amely egy ország sok-sok nemzetiségének ünnepe, saját ünnepükként köszöntik a dolgozók Keleten és Nyugaton. Északon és Délen. Mi teszi nemzetközivé Lenin Októberét? Mindenekelőtt az, amit — odahaza teremtett. 1917. november 7-én az ősi Petrográdban — Lenin városában, amely immáron az ő nevét viseli — a városi proletár, a falvak muzsikja, a hadsereg idegen érdekekért frontra küldött katonája, a tengerekről jött matróz, az egész nép azért támadt föl. fogott fegyvert, kelt harcra a bolsevikok hívó szavára, hogy a saját, sorsán gyökeresen javítson. Ügy, ahogy a kommunisták “hirdették, ahogy a lánglelkű forradalmár, Lenin tanította: alapjában felforgatva a világot, véget vetve a tőke, a nagybirtok, a bankok uralmának. új rendet, új hatalmat teremtve: a munkásosztály hatalmát, amely képes merőben újfajta és jobb élet lehetőségét megteremteni az akkori Oroszország elmaradott népeinek. Ma. amikor a Szovjetunió a világ sorsát befolyásoló, mindenki által elismert igazi nagyhatalom, szinte anakronisztikus már azokról az időkről, az első évek, évtizedek nélkülözéseiről és küzdelmeiről beszélni. Mert vérben és verejtékben született meg ez a hatalom: küzdve az elmaradottsággal és harcolva az első perctől támadó ellenséggel, amely kívülről és belülről egyaránt igyekezett csírájában elfojtani a forradalmat, meggátolni a néphatalom kibontakozását. Mi teszi nemzetközivé a Nagy Októbert? Elsősorban az, hogy egy elmaradott országból a világ élvonalába kerülő nagyhatalom, egy elmaradott népből kultúrában, életviteliben, felszaibadultságban, világszínvonalra emelkedett, öntudatos nép lett: íme, ilyen perspektívát kínál a szocializmus. Október fényei — a fejlődés, a haladás fényei. A Nagy Október nyitotta úton megtett hatalmas lépek a még elnyomott, elmaradott népek jövőjének távlatai. Ami a Szovjetunióban a több mint hat és fél évtized alatt végbement. reménység mindazoknak, akik még a tőkés hatalom megdöntése, a fejlődés új útja előtt állnak. És ez nem forradalmi kardcsörtetés, nem régi és elhi-- bázott elméletek újrafogalmazása. A marxisták-leninisták sohasem voltak a forradalom exportjának hívei, de Juhász Gyula szavaival: „ a forradalomnak nem kémek útlevelet”. A Szovjetunió népeinek véres küzdelmek során kellett megvédeniük az új rendet. A szovjet ha tolom ellen — az egykori cári tábornokok, az új rend legkülönbözőbb ellenségei mellett — tizennégy tőkés ország intervenciós seregei is fegyvert fogtak. S az akkor még magányos szigetként álló szocialista ország népének fiatal fegyveres ereje megbirkózott velük. A korszerűtlen fegyverek tűzerejét megsokszorozta az új világért élni-halni kész, az igazságuk erejében bízó emberek akarata, harci kedve, elszántsága. Velük voltak a polgárháborúban és az intervenció frontszakaszain a volt hadifogoly internacionalisták, közöttük — nem kis büszkeségünkre — százezernyi magyar. A szovjet államra a polgárháború óta is többször támadtak fegyverrel. A legsúlyosabb megpróbáltatás 1941-ben érte. amikor a német fasizmus tört rá, mérhetetlen pusztítást és szenvedést okozva. És a szovjet hadsereg a nép erejére, elszántságára támaszkodva, a hátország hősiességét maga mögött tudva végül is diadalmaskodott a betolakodókon. Saját hazáját felszabadítva tovább űzte, kergette az ellenséget, szabaddá tette országok sorát, felszabadította a mi szép hazánkat is. Kerek negyven esztendővel ezelőtt történt: 1944 szeptember végén kezdődött meg hazánk felszabadítása, hogy azután 1945. április 4-re szabaddá legyen az ország. Ezzel nemcsak a náci uralomtól szabadultunk meg. hanem lehetőségünk nyílt arra. hogy a tőke hatalmától is megszabaduljunk. Ugyanúgy, mint ahogy 1917-ben az orosz proletár, s ahogy 1919-ben — ha csak 133 napra is — a magyar dolgozó már megszabadult. És a mi népünk — a munkásosztály, s az illegalitásból napfényre lépő kommunista párt szabadító harcai adta lehetőséggel. Politikai küzdelmekben — de vértelenül, békés úton — birtokba vettük a hatalmat, a munkásé lett a gyár, a bánya, a munkásállam szavatolja, hogy a tőke többé úr rajtunk nem lehet. Végétért az ezeréves per, a paraszté lett a föld, amelyet ma már önkéntes egyesülésekben, szövetkezetekben művel meg. A dolgozók fiai bevették a tudás várát, s meghódították az értelmiségi pályákat, a tudományt, a technikát, a művészetet. . . Mindent úgy ahogy annak idején Október fiai tették. Ügy — és mégis másként. Hiszen a szocializmushoz vezető utak nem mindenütt azonosak, mi ezen utak különbözőségét, a nemzeti sajátosságokhoz alkalmazását nerricsak elfogadjuk, hanem nagyon is természetesnek tartjuk. Mint ahogy azt is, hogy a cél: a szocializmus. S hogy' aki szocializmust akar, aki haladást akar, s tegyük hozzá: aki békét akar a földön, az csakis Október világító fáklyáját követve érhet célhoz. Korunkban, amikor az erőegyensúly és a békés egymás mellett élés lenini politikája alapján kivívott enyhülést ismét hidegháborús veszélyek fenyegetik, megnyugtató, hogy mi olyan szövetségi rendszer tagjai lehetünk, amelynek fő erejét a világ egyik legerősebb hadserege, a szovjet hadsereg adja. A Szovjetunió nem csupán a felszabadító, nem egyszerűen a szocializmus békés építését biztosító védőpajzs, hanem mindenekelőtt hűséges szövetséges, barát. Hihetetlen széles skálán él és sokszínűén jelen van népeink érzés- világában az immár történelmi mércével mérhető magyar— szovjet barátság. Ennek a barátságnak egyik letéteményese a felszabadulás 40. évében >ugyancsak /negyvenedik születésnapját köszöntő Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A Magyar—Szovjet Művelődési Társaságból kinőtt politikai tömegmozgalom nemes feladata s célja a két ország, a két nép barátságának további mélyítése. Ez a barátság, együttműködés, testvériség természetes velejárója mindennapjainknak, az élet- valamennyi területén. A negyven esztendeje szabad magyar nép igaz szívvel, szeretettel, internacionalista barátsággal köszönti az idősebb testvérét a hatvanhetedik évfordulón, amelyet — együtt a haladó emberiséggel — a saját ünnepének is tekint. Bíró Gyula az MSZBT főtitkára
