Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. november 3., szombat 13. Árnyékból a reflektorfénybe Jött. látott és győzött! Megyesi Ferenc, a terüle­ti labdarúgó-bajnokságban szereplő Recsk volt játéko­sa néhány napja két osz­tállyal feljebb, az Elger SE- ben folytatja pályafutását. Csank János, a csapat ve­zető edzője a következőket mondotta róla: — Sokak előtt talán me­rész húzásnak bizonyult a Feri leigazolása, de őszintén szólva nem vettem zsákba­macskát. Amikor az aktív sportolást befejeztem, körül­belül tíz meccsre kisegítet­tem a recskieket, náluk védtem. Akkor ő játszott előttem, s az a néhány mérkőzés elég volt ahhoz, hogy bebizonyítsa, olyan le­gény, aki az élvonalban is megállná a helyét. Vallom és nyíltan kijelentem, ha nem tékozolja el az eltelt éveket, válogatott szintig vihette volna. , Akkor vajon miért ragadt meg Recsken az Ércbányász egykori hátvédje? — A labdarúgással 1968- ban Sírokon ismerkedtem meg — mondta Megyesi Fe­renc. — Akkori edzőm Csá­ki Béla látott bennem fan­táziát. sokat foglalkozott ve­lem. Innen kerültem el Pestre katonának, majd a több csábító ajánlat közül a Recsket választottam. Utána is felkerestek neves csapatok, mint például a Salgótarján, a Siófok, az Ózd, de én visszautasítot­tam őket.. Hogy miért? Le­het, hogy mindennapos do­lognak tűnik, de jól éreztem magam abban a környezet­ben, olyan csapat verbuvá­lódott össze, akikkel meg­értettük egymást. És őszin­tén szólva, nem akartam a biztosat a bizonytalanért feladni. — Most mégis rászántad magad, s eljöttél a hivő szó­ra! — A tatabányai találkozó előtt, szerdán úgy váltam el a Janitól, hogy nem uta­zom. Aztán pénteken meg­jelentek a szerződéssel, jó­formán arra sem volt időm. hogy elolvassam, aláírtam, és már robogtak is Pestre az MLSZ-be. Szombaton a töb­biekkel együtt a buszon ül­tem, vasárnap pedig ma­gamra húztam az 5-ös mezt A recskiek is azt tanácsol­ták, hogy fogadjam el a Megyesi Ferenc 31 évesen került az élvonalba szorult helyzetben lévő EKE invitálását. — .Egyből la kezdő tizen­egy tagja lettél, \a tatabá­nyai és a Csepel elleni be­mutatkozás remekül sike­rült, s .mintegy ráadásként bekerültél ia forduló válo­gatottjába. iSőt )az egri játé­kosok tközül te kaptál 'elő­ször 8-as osztályzatot! — Alig mertem hinni a szememnek, amikor hétfőn fellapoztam a Népsportot. Ilyen nevek, mint Szendrei, Nagy Anti. Tóth Andris és Máj er mellett olvashattam az enyémet. Legszívesebben egész nap azt nézegettem volna. Természetesen az új­ságot eltettem, féltve őrzött, becses ereklye marad szá­momra. Az emberben akaratlanul felvetődik a gondolat: va­jon vannak még „Megye- sík” a megyében, csak nem tudunk róluk? Az Eger be- állósa bebizonyította, hogy szőkébb hazánkon belül is létezhet utánpótlás, ám a tehetségeket kutatni kell. Mondhatnánk: egy fecske nem csinál nyarat. Lehetsé­ges. De ha már idejében felfedezzük a focipályára termett gyerekeket, az álta­lános iskola elvégzése után szárnyai alá vehetné őket a sportegyesület. Ehhez viszont az kell, hogy a testnevelők, az ed­zők — a községekben, a városokban egyaránt — szívügyüknek tekintsék a labdarúgást és a megyénket képviselő NB I-es EKE si­keres szereplését. Megyesi későn, de még idejében került Egerbe. Bí­zunk abban hogy több te­hetség már nem kallódik el... (budai) Anélkül, hogy túlértékel­nénk. nagyon örülnek az Eger SE vívószakosztályá­ban a női tőrcsapat OB I-be jutásának. Mégsem minden­napos dolog, hogy siikerül bekerülni az ország legjobb­jai közé. Fekete György vezető edző az eredmény mögötti több éves munkát hangsúlyozza, ami e szúrófegyver oktatá­sában náluk történt. Mér­téktartó az értékelésben: — Valójában nem a mi gárdánk utazott a legvér- mesebb OB I-es remények­kel Salgótarjánba. Inkább csak egy kísérletnek szán­tuk. A lányok teljesítmé­nyét. a körülményekhez vi­szonyítva kell nézni, s ak­kor igazán tiszteletre méltó a magasabb osztály kivívá­sa. Ott, akkor ők voltak a legjobbak, ha majd jövőre az élvonalban nagyon nehéz ' tesz is megkapaszkodni. Mindenesetre a tarjáni szúrópróba úgy sikerült, mint tavaly a kardozók „huszárvágása”. Akárcsak az akkor, most ez a hír a pás­tok zárt világából, mintegy jól vezetett penge, villódz- va tört utat. Ez vérre megy! Az OB II. keleti csoport­ját nyolc együttes alkotta. Az egriek útja a dobogó csúcsáig ilyen győzelmi sor­rendiben vezetett: ESE—Gyula 9—2 Gy.: Danes 3, Farkas, Raibóczky, Kameniczky 2—2. ESE—Hód- mezővásárhely 9—6. Gy.: Farkas, Danes 3—3, Rabócz­ky 2, Danes 1. ESE—Bé­késcsaba 9—5. Gy.: Farkas, Rabóczky 3—3, Kameniczky 2, Nyerges 1. ESE—DVTK 9—5. Gy.: Farkas 4, Ra­bóczky, Danes 2—2. Ka­meniczky 1. Elismerés a fogathajtó-VB rendezőinek Lehet öt vidéki csapat a mezőny élén? Debrecenben a bajnok, Csepelen a listavezető, Újpesten az Eger Szombaton hat, vasárnap pedig két mérkőzéssel foly­tatják a küzdelmet a labda­rúgó NB I-ben. A tizedik fordulóban elsősorban a Csepel, a Debrecen, a Győr és a Tatabánya áll az érdek­lődés középpontjában. Az újonc Debrecen eddi­gi szereplése minden vára­kozást felülmúl, s ha szom­baton képesek lennének a bajnok Bp. Honvéd elleni bravúrra, úgy az az egye­dülálló helyzet is adódhat­na, hogy az első öt helyen csak vidéki klubok tanyáz­nának. A Csepel—Videoton és a debreceni rangadó mellett nagy mérkőzést ígér a Tata­bánya—Pécs és a Rába ETO —Ferencváros összecsapás is. Az ugyancsak újonc Eger ima egy hete bravúrnak szá­mító tettet hajtott végre, az élmezőnyhöz tartozó Csepelt fektette 1—0 arányban két vállra. A házigazdák szem­pontjából óriási tétje volt a találkozónak: ha nem győz­nek, erősen leszakadnak a középmezőnytől, s ez szá­mottevően befolyásolta vol­na már most a kiesés el­len küzdő csapat további harci kedvét és kilátásait. Csank János, az ESE veze­tő edzője így értékelte a látottakat: — A tét valóban óriási volt a Csepel ellen. Ez lát­szott a játékosok teljesítmé­nyén, ideges hangulatban kergették a labdát. Szebe- gyinszky szerencsére kihasz­nált egy olyan helyzetet, amilyent elhibázott az ZTE ellen. így a csepelieknek „lazítaniuk” kellett védeke­zésükön. Sajnos, már több gólt nem tudtunk elérni, mert a csúszós pálya és a vendégek rutinos középpá­lyás sora megnehezítette dol­gunkat. Egyébként ez voLt az a mérkőzés, ahol a két pont megszerzése volt a fon­tos, s ezt a feladatot telje­sítették. .. Szerdán azonban országos meglepetést okozva veresé­get szenvedtek az MNK-ban a Balmazújvárostól. Mi tör­tént? — A kisméretű, de jó ta­lajú pályán a lelkes közön­ségtől hajtva ellenfelünk na­gyon okos taktikával játszott, és a kínálkozó két lehető­séget könyörtelenül kihasz­nálta. Kapusuk nagyon jó napot fogott ki, igaz ebbe belejátszott csatáraink te­hetetlensége is. Az igazság­hoz tartozik, hogy a heti terhelésnél nem vettem kü­lönösebben figyelembe ezt a mérkőzést, s ez a tény já­tékosaink mentségére szol­gák Az enyémre pedig az, hogy két osztállyal feljebb játszunk... Megtudtuk az edzőtől azt is, hogy Varga után Len­gyel és Csepregi is felépült sérüléséből. A csapatkapi­tány szereplése viszont csak a mérkőzés előtt dől el. Mé­hes! lába még gipszben van, de egy-két nap múlva meg­szabadul tőle. így tehát va­lamennyire enyhültek a gondjai a mai, Újpest elle­ni találkozóra Csank Já­nosnak. Mire számítanak a fővá­rosban? — A lila-fehér gárda mos­tanában rapszódikus telje­sítményt nyújt, ennek elle­nére támadó- és középpá­lyás sora az NB I. legneve­sebb játékosaiból tevődik össze. Otthonukban nem sok pontot szoktak veszíteni. Sajnos, előttünk ezt a pont­rablást a Csepel már meg­tette. Az is bizonyos, hogy nem fognak lebecsülni ben­nünket, ezért nagyon nehéz feladat előtt állunk. Meg­próbálunk szervezett véde­kezésből kontratámadásokat vezetni. A keret: Bodolai, Póta, Varga, Smuczer, Szert, Zsidai, Szebegyinszky, Len­gyel, Simon, Csepregi, Sass, Kiss T., Szilágyi B., Hor­váth, Szilágyi A., Berecz. (Lapzártakor kaptuk Csank Jánostól a kellemetlen hírt: Megyesit kórházba kellett szállítani vakbélgyulladás gyanújával. Játékára nem is számíthat a szakvezető.) És mit láttunk mi az Új­pesttől szerdán Hatvanban, az MNK-mérközésen? Egy félidőn át meddőnek bizonyult a lila-fehér gár­da támadójátéka. A kapu előtt túlkombinálták az ak­ciókat, szinte gólhelyzetből is még egy jobb megoldást kerestek. Különösen Törő- csik kényszerítő átadásai, kiugraitási kísérletei voltak pontatlanok. Kardos egy­értelműen „támadófedeze­tet” játszott, s amíg a rö- vidpasszos játékba kapcso­lódott be, a Dózsa kevésbé volt hatékony. Ami még figyelmet érde­melt játékukban, a jobbhát­véd Herédi erőtől duzzadó harcmodora, állandó felfutá­sai. A másik oldalon, a vö­rös hajú Szabónál — akit Sváb nemegyszer megforga­tott — tűnik sebezhetőnek védelmük. Középen az in­kább cserének számító Bog­dán szerepelt. Hatvanban ott volt — ki se szálltak a buszból — Ebedli és Kere­kes is, akikkel bizonyárama számolni kell kezdőként a megyeri úti pályán. MATRA-CSOPORT, MEGYEI BAJNOKSÁG Kevesebb utazás A Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa — a VII. fogathajtó-világbajnok­ság sikeres előkészítése és lebonyolítása során vég­zett kiemelkedő társadalmi tevékenységük elismeréséül Egri Zoltánnak, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság üzemvezetőjének, Váczi Ernőnek, a Bp.-i Ál­lattenyésztési Közös Válla­lat lótenyésztési főmérnö­kének a Magyar Népköztár­sasági Sportérdemérem arany fokozata, Jáhn Fe­rencnek, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ter­melési igazgatójának a Ma­gyar Népköztársasági Sport­érdemérem ezüst fokozata kitüntetést adományozta. Szombati sportműsor Asztalitenisz': Megyei II.—III. osztályú férfi egyéni bajnok­ság, Eger, Dr. Münnich Ferenc utcai edzőterem, 9 óra. Röplabda: GYSE—Kunhegyesi SE NB Il-es férfimérkőzés, Gyöngyös, Thán K. u. 15 óra. HKVSC—Dabasi SE NB Il-es női mérkőzés. Hatvan Farkas út. 10 óra. Sakk: November 7-i emlék­verseny Gyöngyös, városi sport­telep. 9 óra. Teke: OKISZ Kupa területi döntő Eger, népkerti automata pálya. 8 óra. Labdarúgás: Eger SE—FTC Sí NB-s ifjúsági és serdülő mérkőzés Eger, 12.30. illetve 11 óra. Mátra-csoport (egységes kezdési idő 13 óra): Hatvan— Sajóbábony, Enreiler. Bélapát­falva—Gyöngyös, Juhász I., Füzesabony—Borsodnádasd, Ma- kovinyi. Megyei bajnokság (egységes kezdési idő 13 óra): Kompolt—Gáspár SE, Nagy S. Heves—Tárnáméra, Dévai. Apc —Sirok, Marosvári. Selyp—Do- moszló, Paksi. A kispályás KISZ Kupa döntője, Gyöngyös, városi sporttelep, 9 óra. A területi labdarúgó-baj­nokság 12. fordulójában a hevesi csapatok a megye ha­tárain belül lépnek pályára. A Hatvani KVSC a Rom- hányban botrányba fulladt mérkőzése után a 3. helyre előlépett Sajóbábonyt fogad­ja rangadó keretében. A gól- erősebb cáhtársor és a hazai pálya előnye a zagyvamen­teik mellett szól. Az esély- latolgatásnál azonban nem szabad figyelmen kívül hagy­ni azt sem, hogy idáig a bá- bonyiak kapták a legkeve­sebb gólt. Az élmezőnyhöz felzárkózott Gyöngyös a ne­héz helyzetben lévő Bélapát­falvához látogat. Mindkét fél nagy jelentőségűnek tart­ja a találkozó végkimenete­lét. Ugyanis a GYSE előtt megcsillant az őszi dobogós helyezés megszerzésének a reménye, az Építők gárdája pedig menekülni szeretne a veszélyes zónából. Alsóházi rangadónak számít a Recsk —Edelény és a Füzesabony— Borsodnádasd összecsapás. Tippjeink: Romhány— Nagybátony x,) Hatvani—Sa­jóbábony 1, Borsodi Ép. Vo­lán— Ganz-MÁVAG 2, Bél­apátfalva—Gyöngyös x. Fü­zesabony—Borsodnádasd x, Recsk—Edelény 1, BKV Előre—H. Papp I. SE x. Miskolci VSC—St. Síküveg­gyár 2. A megyei bajnokság 13. fordulójában a jelenlegi el­ső három helyezett közül látszatra a Hevesre vár a legkönnyebb feladat. Varga István csapata az idegenben gyengén szereplő Tarnamé- rát fogadja a nem tiktolt győzelem reményében. Nehéz 90 perc vár a listavezető Sírokra, az Apcon sorra ke­rülő Vasas rangadón. A helyezésektől függetlenül a H. Gáspár SE sem mehet biztosra Kompolton. Tippjeink: Kompolt—H. Gáspár SE x. Heves—Tár­náméra 1, Apc—Sirok x, Selyp—Domoszló 1, Besenyő- telek—Poroszló x, Nagyréde —Mikófalva l, Gyöngyösha­lász—Petőfibánya x, Boldog —Pétervására 1. (szigetváry) Markovics Csaba, a fiatal szakember vezetésével kelt útra a versenyzőgárda, a lá­nyok mellett párbajtőröző fiúk is tagjai voltak a kü­lönítménynek. Hogy mit ta­pasztalt a küzdelmek során? — Kis táborunk minden tusnál üdvrivalgásban tört ki. — emlékszik — ez fel­dobta a páston levőiket. Biztatásban, de vigasztalás­ban sem volt hiány. Első íz­ben a Békéscsabára kellett komolyan odafigyelni, mert a papírforma a viharsarki­ak mellett szólt. Ebben a csodálatos légkörben aztán mi megcáfoltuk az esélyla- tolgatókat. A diósgyőriekkel máskor is nagy csatákat szoktunk vívni. A lét, az el­ső hely megszerzése még fokozta a harci kedvet. A lányok komolyan mondogat­ták előtte: „Ez vérre megy!” Nem elszalasztani Az emlékidézésből a pen­gecsattogás zaja hoz visz- sza a hétköznapokba. Edzés folyik javában a Münnich Ferenc úti teremben, a kép mindig hasonló itt késő délutánonként. A plasztront, vívómellényt öltött fiatalok­kal a mesterek foglalkoznak. A tőrözők a bemelegítés után „bekötik" magukat, a találatjelző gépek is műkö­désbe lépnek. Egy elkezdett asszót hagy félbe Kamenicz­ky Judit, a Szilágyi Gimná­zium negyedikese. Nem ne- hé? szóra bírni, elég utal­ni Salgótarjánra. — Számodra mi volt a legemlékezetesebb? — A döntő. A DVTK-val 5—5-re álltunk, s én kö­vetkeztem. Varga Dórával vívtam, az első találatot ne­kem sikerült bevinnem. Szin­te a tussal együtt hallottam meg Rabóczky Anita hang­ját: „Ugyanezt még egy­szer!” — ordította. Lehetett ennek ellenállni? Az ellenfelet mindenesetre megtörte, simán kerekedett felül Kameniczky. Az ifjú­sági ezüstjelvényes egyéb­ként szerdánként Pesten a KSI-nél gyakorol, a vidék utánpótlás válogatott keret tagjaként. Időközben a fegyvermes­ter is megjelenik, maroknyi javított pengével. Nem sok­kal utána újra az OB I. a beszédtéma. Mind szívesen említik, a tarjáni sportcsar­nokban ott szorított az utó­dokért Csatlósné Dévánszky Bea is. Serkentette tüzelte a csapatot az egykori társ: „ide figyeljetek, én tíz évig hajtottam hasonló si­kerért, de nem értem meg. Lányok! Ti nem szalaszthat- játok el...” Kollektív szellem Egy csapat összeállhat, kollektívává azonban csak válik. A közösségteremtő erő születik, s ezt olyan „apróságok" is jelzik, mint amit az idősebb mesterek egyikétől, Kaposi Sándortól hallottunk. — Tanítványom, Rabóczky orvosira jár Debrecenbe, ám ha hazajön, azon a pén­teken vele biztosan többen vagyunk az edzésen. Danes Katalin gyakorló pedagógus az 1-es számú ál­talános iskolában. A főisko­lát befejezvén kezdett el új­ra vívni — a csapatért. Farkas Erzsébet viszont még csak készül a hivatásá­ra, harmadéves a tanárkép­zőn. Neki 1984. másért is emlékezetes marad. — A vívószövetségtől dip­lomával igazolt elismerést kaptam, mint az év leg­sportszerűbb vidéki vívónő­je. hozzá jutalmul egy ki­váló minőségű francia pen­gét. Az idei junior vidékbaj­nokság ezüstérmére is büsz­ke vagyok. — És mi lesz jövőre? — Azért fogunk majd küzdeni, hogy legyen szikrá- nyi reményünk a bennma­radásra. Nagyszerű, hogy is­mét felállhatok Jánosival, Szőcs Zsuzsával. Pusztaival szemben, de talán először találkozom Stefanekkal. A sorsoláson is múlik, min­denesetre a mezőny jófor­mán valamennyi klubcsapa­ta válogatottat, vagy keret­tagokat vonultat fel. Na­gyon jól kellene forgatnunk a tőrt... De a jobbtól tanulni is le­het. Már ezért megérte fel­jutni. Budavári Sándor Az OB I-et vívták ki. Balról: Danes Katalin, Farkas Er­zsébet, Kameniczky Judit, Nyerges Agnes, hiányzik a kép­ről Rabóczky Anita (Fotó: Szántó György)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents