Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. november 29., csütörtök Nagyító alatt a hatvani TIT Az idei esztendő jelentős változást hozott a TIT hat­vani szervezetének életében. A közigazgatás átszervezése folytán immár tucatnyi te­lepülésre kiterjedő ismeret­gyarapító munkát kell a városi elnökség tagjainak és Monori Zoltán titkárnak ■előkészíteniük, sok esetben lebonyolítaniuk is. Csak nehezíti a helyzetet, misze­rint a működési terület ilyen mérvű növekedése nem járt együtt olyan további függet­lenített munkatárs beállítá­sával, aki legalább az ad­minisztrációs terheket ma­gára vállalhatná. Ezzel együtt azt sem hallgathat­juk el, hogy minimális az az összeg, amivel a városi tanács a megnőtt feladatok ellátását, az ismeretterjesz­tés különböző fórumainak a költségfedezetét támogatja. Ennek ellenére mégis mi történt az idei esztendőben? Aerobic és szakfordítás — A gondok ellenére igyekeztünk bővíteni lehető­ségeinket, azokat az ismeret- terjesztő formákat, amelyek városon és falun elősegítik a lakosság kulturálódását — mondja Monori Zoltán. — Ez a törekvés főként külön­böző tanfolyamaink révén érvényesült, ami alatt pél­dául az asszonyoknak szer­vezett aerobic a Vörösmar­ty Művelődési Központtá! közösen indított szexológiai szabadegyetem, az általános iskolákban népszerűvé vált német, angol, francia nyelv- tanfolyamok, illetve a most induló számítástechnikai alapképzés rendszere érten­dő. De .újdonság munkánk­ban az is, hogy kiterjesztet­tük tevékenységünket több vállalatra, ahol szakmai to­vábbképzést tartunk, s ugyancsak friss szolgáltatá­sunk a szakfordítói tevé­kenység. Vendégek a klubban Kocsis István könyvtár- igazgató arról beszélt dispu­tánk során, hogy igen jó munkakapcsolatuk van a TIT városi szervezetével, amit leginkább a pedagógus­klub folyamatos, magas színvonalú élete fémjelez, annak ellenére, hogy ezt a vállalkozást jószerint csak a megyei pedagógus-szakszer­vezet támogatja némi anya­giakkal. Igazolásként több érdekes megmozdulást is fölemlít! E klub vendége volt például az év során Hatvány Lajos özvegye, aki­vel éjszakába nyúló beszél­getést folytattak. Dr. Biribók Péterné tanítónőknek, óvó­nőknek tartott hasznos szak­mai jellegű foglalkozást, to­vábbá nagy sikere volt ama filmankétnak, amelyen Ma­gyar József rendezővel vi­tatták meg a „Mi iskolánk” című. igen izgalmas oktatás- politikai kérdéseket feszegető alkotást. Ami pedig a kül- és belpolitikai területét il­leti, minden időszerű prob­léma napirendre kerül a pártpropagandista-klu b estjein, amelyeket ugyancsak a TIT szervez a könyvtár­ral karöltve. Reformgondolatok — Az anyagi kényszer, a szervezés egyre nehezülő vol­ta most összefogásra ösztö­nöz bennünket minden olyan kérdésben, ami az. ismeret- terjesztés helyzetén könnyít­het — jegyezte meg később, a TIT városi titkára. — E célból teremtettünk kapcso­latot a Szervezés- és Veze­téstudományi Társaság he­lyi szervezetével, és volta­képpen ennek köszönhető, hogy a közelmúltban nagy érdeklődést keltő ankétét rendezhettünk a konzervgyá­ri művelődési házban Vité- zy László „Reformgondola­Amikor Hatvány Lajosné (jobbra) volt a vendég (Fotó: Juhász Gábor) tok” című riport-dokumen­tum filmje kapcsán. A kö­zeljövő célja pedig, hogy a termelő egységek, üzemek és gazdaságok különböző szintű vezetőinek gazdaság­politikai előadássorozatot szervezzünk. Az első ilyen foglalkozást már ki is tűz­tük! November 16-án, dr. Pirityi Ottót, a „Milyen lesz a vállalat 2000-ben” című könyv szerzőjét. Mind eköz­ben kulcskérdésként kezel-' jük a falvakban folyó isme­retterjesztés színvonalának emelését, s ennek érdeké­ben néhány községben TIT- csoport létrehívásán fárado­zunk. Falusi csoportok Október derekán Zagyva- szántón már meg is alakult az első hatvani „ihletésű” falusi TIT-csoport, hogy a helyi ismeretterjesztést köz­vetlenebbül, hatékonyab­ban szolgálja- Kiss Sándor, Lőrinci nagyközség tanácsá­nak közművelődési munka­társa pedig arról informált bennünket a téma kapcsán, hogy az Ifjúsági Ház égisze alatt rövidesen náluk is hasonló gárda alakul. Ahogy számítgatták, a különböző intézményekből, üzemekből 25—30 műszaki, illetve hu­mán képzettségű tagot tud­nak toborozni az induláshoz, és szerencséjükre a nagy­községi pártbizottság mun­katársa, Rimár Zoltán sze­mélyében olyan „gazdája” van az ügynek, ami önma­gában garancia. És bár pénz dolgában nagyon vékonyan vannak eleresztve a lőrinci­ek. a jövőt illetően remény­kednek a szakmaközi bizott­ság támogatásában, valamint Dávidné Szalai Edit könyv­tárigazgató lelkesedésében. Ebből még arra is futja ta­lán, hogy a közeljövőben Farkas Bertalan űrhajóst lássák vendégül egy élmény- beszámoló erejéig. Szerződés nélkül Ami egyébként a többi város környéki település is­meretterjesztő munkáját illeti, a gondok hasonszőrű­ek. Mert például a horti könyvtár igazgatónője. Ma- jer Istvánná sem tudott mást mondani, mint hogy pénz hiányában képtelenek ugyan szerződést kötni a TIT vá­rosi szervezetével, a kapcso­latuk ennek ellenére jó. s igencsak terem némi gyü­mölcsöt. A községbeliek pél­dául így jutottak az idén is Váci György könyvkötészeti remekeihez. így tekinthették meg a TIT „ex libris” kiál­lítását. a közeljövő pe­dig azzal kecsegtet, hogy író—olvasó találkozó kereté­ben találkozhatnak a fiata­lok Marék Veronikával. Ha­vas Judit pedig versmondó művészetét csillogtatja meg előttük. Hát valahogy ek­ként fest a TIT-munka na­gyítónk alatt, nem tagadva a szervezet erényeit, de azon gátló tényezőket sem, ame­lyek a még jobb kibontako­zás előtt állnak, figyelmez­tetve a terület felelőseit. Moldvay Győző 11/2. — Kényelmesen ülsz ott? — kérdezte a fiútól. — Igen... — kényelme­sen. — De nem olyan kényel­mesen, mint az imént a szé­ken, ugye? — Hát... nem éppen olyan kényelmesen. — De nem ám ... mit gondolsz, igazságos az, hogy a régebbi utas a kényelmet­lenebb helyre szoruljon az új utas miatt? — Nem igazságos. — Miért nem az? — Hiszen mondta ... én régebbi utas vagyok. Az öregember ijedtén pis­logott, feje alig észrevehe­tően jobbra-balra ingott. — És maga mit gondol, öregúr — firtatta tovább a vezető —. igazságos dolog volna az, hogy egy fiata­labb utas a kényelmes szé­ken üljön? Az a fiatalabb utas, aki eddig különben is a széken terpeszkedett? Az öreg hallgatott. — No? Igazságos volna ez? — Nem volna igazságos — nyöszörögte az öregember. — Tehát maradjon min­den úgy, ahogy van? — Maradjon ... — Szerinted is így igazsá­gos, fiam? — így — mondta a fiú. A sofőr néhány percig sziszegve fütyörészett. — Aztán mi dolga a vá­rosban, öregűr? — Izé... személyes ügyek... — Annyira személyesek, hogy nem akar beszélni ró­luk? — Dehogy — ijedt meg az öregember —, kezelésre megyek ... injekcióra ... a buszt meg lekéstem, ugye, hát... A munkáskülsejű, közép­korú férfi már messziről lengette a karját; aztán lát­va, hogy a vezetőfülke tele van, elfordult. De a kocsi megállt előtte — természe­tesen, éppen előtte. — Nyissa csak ki az aj­tót, öregúr... halló, a vá­rosba menne? A férfi már a felhágón állt; bólintott. — És mi dolga van ott? A férfi bamba képpel, fe­szengve válaszolt: — El keli érnem a hathúszas személyt... — Miért olyan fontos ez? — Hát... én vagyok a segéd-mozdonyvezetője. — Akkor meg mit keres itt? A férfi elpirult, zavaro­dottan bámult a sofőrre, nem felelt. — Hát nézzék — kezdte a pilóta —, én pénzt nem fo­gadok el maguktól. A ko­csiban csak két utas számá­ra van hely. Az jön velem, akinek sürgősebb, fontosabb dolga ' van ... így igazságos. Csend. — Lásd be, fiam, hogy neked kell leszállnod. Va­lamivel később találkozol a haverokkal, a nyaralásba ez még belefér... ennek a kettőnek itt sokkal fonto­sabb dolga van. A fiú hallgatott. — Szállj ki, öreg. Sajná­lom, de nincs más megol­dás. — Minek áll meg, ha tudja, hogy nincsen már hely?! — tört ki a fiú. — Nyomás. A fiú morogva elnyoma- kodott az öreg mellett, a hátizsákját is magaután ci- bálta; a középkorú férfi felmászott a fülkébe, és be­húzta az ajtót. Az induló kocsiból valamennyien az elmaradó fiút nézték a visz- szapillantó tükörben; az dühös arccal, mutatóujjával a halántékát turkálva bá­mult utánuk.. — így volt igazságos, nem? — kérdezte végre a sofőr. Vigyorgott. Nem válaszolt senki. — Talán nem így volt igazságos? — De igen, így... — hagyta rá az öregember. — táv — mondta a má­sik. — Kényelmesen ülnek mind a ketten? — érdek­lődött a vezető. — Igen, nagyon, nagyon kényelmesen — sietett vála­szolni az öregember a mo­tortetőről, és könyörgő pil­lantást vetett a sofőrre. — Mondják meg nyugod­tan, ha más véleményük van... én igazán nem aka­rom magukra erőszakolni a magamét. Semmi jelentősége annak, hogy én ülök « vo­lánnál ... csak az igazság számit. Csak az’ — mondta a sofőr. A másik kettő nem vá­laszolt. Hosszú ideig hallgattak, a sofőr halkan fütyörészett. Aztán egy kanyar után fel- I tűnt egy integető alak. A kocsi előtte állt meg, ép­pen előtte, az illetőnek csak két lépést kellett tennie az ajtajáig. (Vége) Zöld jelzés a demokratizmusnak Vita az oktatási törvénytervezetről Megyénk oktatási intéz­ményeiben az elmúlt hetek­ben a nevelőtestületek sor­ra megvitatták az oktatásról szóló törvényt, valamint a végrehajtásról rendelkező minisztertanácsi rendelet tervezetét. A széles körű vé­leményezés összegzésére az az elmúlt napokban került sor Egerben, az SZMT székházában. A Magyar Pe­dagógiai Társaság Heves megyei Tagozata, a megyei tanács művelődési osztálya, valamint a Pedagógusok Szakszervezete Heves me­gyei Bizottsága képviselői szóltak érdemben a törvény- tervezethez. A Pedagógusok Szakszer­vezete úgy véli, hogy az ok­tatásról szóló törvényterve­zet és annak társadalmi vi­tája jelentős lépés az MSZMP KB 1982. április 7-i állásfoglalásából adódó fel­adatok megvalósításában. Je­lentőségét a testület abban látja, hogy a törvény erejé­re emeli az eddig elért ered­ményeket, és jogi normáival lehetővé teszi a köz- és felnőttoktatásnak a Minisz­tertanács által 1984. május 10-én jóváhagyott fejlesz­tési programjai megvalósítá­sát. Keret jellege lehetősé­get ad a folyamatos pedagó­giai fejlesztésre; lényegesen egyszerűbbé és kevésbé túl­szabályozottá válik az ága­zati joganyag. A szakemberek ugyan rö­vidnek tartják a társadalmi vitára adott időt, de vitat­koznak azokkal a nézetek­kel, amelyek szerint előbb a fejlesztési program rész­leteit megvalósító szabályo­zásokat kellett volna meg­hozni, s csak azután az át­fogó törvénytervezetet meg­alkotni. A Pedagógusok Szakszervezete Heves me­gyei Bizottsága támogatja és elfogadja azt a jogalkotói szándékot, hogy növekedjék az intézmények önállósága, erősödjék az itteni demok­rácia. Indokoltnak tartja, hogy a felsőoktatási intéz­mények testületéinek hatás- Iköre személyi és tartalmi kérdésekben a vállalati ta­nácsok jogkörét figyelembe • véve alakuljon. A vitában részt vevők egyetértettek azzal, hogy az oktatás-ne­velés erkölcsi-anyagi támo­gatása a kormányzat ki­emelkedően fontos feladata. Hiányolták viszont, hogy a tanulók, hallgatók az intéz­ményi feladatok állami fi­nanszírozásának szabályaira nem utal a törvénytervezet. Elfogadták az oktatás in­gyenességére — a tandíj - mentességre —, a térítések­re, kedvezményekre vonat­kozó kitételeket. Többen ja­vasolták viszont a törvény- tervezet szerkezetének to­vábbi egyszerűsítését.' Egyetértettek a törvényter­vezetben rögzített intéz­ményrendszeri tagolódással. Ugyanakkor azonban szük­ségesnek tartják, hogy az oktatási-nevelési intézmé­nyek fogalmába beletartoz­zanak a nevelőotthonok és más gyermekintézmények is. Számos javaslatot tettek a pedagógusokra vonatko­zóan is. Többek között az al­kalmazásuk feltételeit meg­szabó szakaszokra, a vezetők kinevezésének, megbízásá­nak szabályaira. Mindany- nyian helyeslik és támogat­ják az iskolai munkaközös­ségek funkciójának növeke­dését. EGY AMATÖR FESTŐ KIÁLLÍTÁSA A Hermelin palástos nő színei Az egri Helyőrségi' Műve­lődési Otthon dísztermében 9-én nyílt meg egy amatőr festőművész, Pusztai Andor tárlata. Nos, ez a kiállítás nem hozza meg azt a megrendítő élményt, amit a kor fia vár a kor másik fiától — útra- valóul. Pusztai Andor a leg­tisztábban, a szónak klasszi­kus értelmében amatőr. A francia szó eredetije a latin amatorban lelhető fel. ö az, aki a művészetet szereti. S amikor most, ötvenöt éve­sen nyugdíjba ment, elhatá­rozta, hogy miután az eddi­gi életét a haza szolgálatá­nak szentelte, most áttér arra a másikra, amit min­dig is remélt bejárni: rajzol­va és festve megkeresni azt a kifejezési formát, amely az ő lelki tartalmait ki tudja vetíteni. Ez a tárlat vászon­ra, vagy farostra festett har­minchat képet és két grafit- vázlatot vonultat fel. A tech­nika, a látás és a témák oká­ból is mintha a németalföldi festők mintául szolgáltak volna itt-ott: életképek sor­jáznak; a Deres már a határ iccés legénye, az Aratók, a Szüretelők, a Lány gyümöl­csös kosárral, a Pihenő szol­gálólány, Az utolsó ősz. Mintha a festő egy régi-régi albumban lapozgatott volna, és csak a nyomatok összbe­nyomása ragadta volna meg a képzeletét, az az eltűnt vi­lág az öreg könyvben, ahol ezek a romantikába bújta­tott emberek még hordták ruhájukat, subájukat, a sor­sukat. A jó néhány csendélet sem enged közelebb a festő lei­kéhez. Nagy távolságtartás, nem rosszak a színek, de egy kortalanságból jövő ra­gyogás helyettesíti azt a fi­nomabb egyénítést, azt a frisseséget, amely végül is megismertethetne a festővel Az egyéniséggel, aki vallani akar vendégének. Ezek az arcok, ezek a testek itt nem élnek, nem sugárzik belőlük ránk az a meghitt melegség, amely nélkül a mindennapi élet elképzelhetetlen. Pedig az alkotó érzi a színeket, a formákat is elhelyezi az ál­tala kiszabott térben, csak az a bizonyos gyújtás nincs meg, amitől a mozgás meg­indul ebben az elővarázsolt világban. Csipszi, a festő ke­resztlánya szemmel látható­an eleven téma Pusztai szá­mára, a kép mégsem eleve­nedik meg, mert a görcsös fegyelem, valamilyen feszes­ség szorítja a témát is, a formákat is. Érezzük, hogy az amatőrt a fejlődés fontos szakaszé, ban magára hagyták. Pedig ezek a képek a kettős öröm­szerzés szándékából szület­tek: az egyik öröm az alko­tás mámora, a másik, azt látni, ahogyan a környezet az eléje kerülő szellemi ter­méket befogadja. Ehhez mi most egy har­madik gondolattal szeret­nénk társulni: keresse meg — ha hosszú várakozás után is — Pusztai Andor a maga lelki-szellemi szakvezetőjét, aki majd megszabadítja őt a belső és külső gátlásoktól, amelyek egyelőre nem en­gedik őt kibontakozni. Eb­ben az amatőr művészben van annyi szín- és formaér­zék, akaraterő és fegyelem, amennyi önmaga kifejtésé­hez szükséges. S akkor a legszebb színei nem a Her­melin palástos nőt fogják dí­szíteni. Farkas András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents