Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-27 / 278. szám
4.* NÉPÚJSÁG, 1984. november 27., kedd Egy hét.. Lírai hangoltság, több tételben Másokkal együtt kissé fanyalogva fogadtam a Különös házasság című tévéfilmet. Elcsépeltnek tűnt a téma. időszerűtlennek látszott a gondolatkör. Ráadásul a közismert műről már annyi változat készült, hogy joggal füstölögtem: ugyan, mi újat ígérhet, hozhat a legfrissebb variáció? Ellenérzésem sokáig kísértett. Berzenkedtem a túl hosszúra méretezett terjedelemtől, a szinte mondathű megjelenítéstől. Formálódott az előítélet, s tartotta is magát mindáddig, amíg le nem pergett az első és a második rész. Ekkor lassan oszladoztak, szűntek az aggályok. Ráadásul szerdán este — szerencsére ügyesen időzítették a programot — bemutatkozott Zsurzs Éva, a produkció dirigense, aki mindenkit — a kifejezés egyáltalán nem túlzás — megbabonázott pózok, kinyilatkoztatások nélküli egyéniségével. rendkívül megnyerő művészi hitvallásával. Ezután már másképp figyeltem a képsorokat, s rá kellett jönnöm, hogy ez a sajátos vállalkozás megérte az áldozathozatalt, érdemes volt miatta kockáztatni. A rendező ugyanis nem hangzatos szólamokat hirdetett. nem világmegváltó frázisokkal rukkolt ki. Mindösz- sze azt akarta, hogy minél többen fogadják magukba egy mindmáig varázslatos alkotás értékőrző kincseit, hogy százezrek szeressék meg Mikszáth Kálmán egyéni ízű. fordulatosságával lenyűgöző stílusát. Ezért esküdött hűséget, emiatt vitt celluloidszalagra minden mozzanatot. Alázata mégsem volt szolgai, hiszen diszkréten háttérbe szorította azt az eszmei anyagot, amely ma már csak történelem, okító igazság, s zöld jelzést adott a lírai hangoltságnak, annak a romantikus alapérzésnek, amely ott bujkál az ironikusan bölcs, a sok mindenből kiábrándult, az emberi színjáték valamennyi stációját elnéző mosollyal szemlélő realista író sorai mögött, amely éltető erő akkor is. ha valaki a hit valamennyi pillanatnyi ütközetét elvesztette, amely energiatartalék az elkövetkező csaták megnyeréséhez. János gróf és Piroska idilljét valamilyen változatban. legalább felvillanó emlékként magunkban hordozzuk. Ezt sejtette meg az érvényesüléséért, az önmegvalósításáért oly nagy árat fizető hajdani palócivadék, erre koncentrált a sorozat karmestere. Ettől tisztultunk meg — legalábbis néhány órára — mindannyian ... Pécsi István A tévé, mint tanár Nem vitás, hogy műveltségünk jelentős rétegét már a televízió nézése közben szedjük össze. Ránk ragad a világ gondja-haja, mint a bogáncs: értesülünk távoli kontinensek mindennapjairól. Meg aztán a filmek is — különösen, ha jól elkészítettek — tartalmaznak megszívlelendő tanulságokat, megismerjük általuk, milyen is volt, vagy milyen is lehetett volna az évszázadokkal ezelőtt élt ember. De akadnak olyan adások is, amelyek közvetlenül ismereteket adnak át: bevallott céljuk, hogy megismertessenek bennünket különböző tudományos eredményekkel. Nemcsak az iskolatévé programjaira gondolok, vagy például a Deltára, amely sok év óta változatlan népszerűséggel tájékoztat a természettudományokról. Ezek mellé még számtalan változat társult, a televíziózás legdinamikusabban fejlődő területe éppen az ismeretterjesztés. A múlt héten is többféle ilyen jellegű műsort láthattunk, amelyek méltán keltették föl a figyelmet. Szerdán és szombaton is bemutatták a gyermekeknek készült Perpetuum mobile című műsort, amely játékos módon beszélt a világegyetem rejtelmeiről. Eltekintve az olykor együgyű forgató- könyvtől. érdemes volt a figyelemre ' ez a produkció. Egész más karakterű a felnőtteknek társadalmi ismereteket kínáló Tudósklub, amelyben szakemberek számolnak be kutatásaik legújabb eredményeiről, ráadásul vita közben. Volt egy időszak, amikor a televízió elfelejtkezett az élő adások varázsáról, a most említett program, illetve a, politikai kultúránkat fejlesztő Fórum is arról győzte meg a szemlélőt, hogy friss, eleven lehet egy rögtönzött program, ha értő, talpraesett riporterek vezetik. Bevált a Gólyavári esték sorozata is. Benedek István semmit sem változott, mióta évekkel ezelőtt folyamatosan láthattuk műsorait. Épp c~---------------A K ÉPERNYŐ ELŐTT — A héten vetítette a televízió a Zsurzs Éva rendezőről készült portréfilmjét, akinek négyrészes, Különös házasság című tévéjátékát az elmúlt két héten láthattuk. Képünkön a népszerű televíziós alkotó olyan lenyűgöző, lendületes előadó, mint egykor. Az ember napokig elhallgatná, valósággal a Professzor eszményképe. Ügy zsonglőrködik évszámokkal, adatokkal, könyvekkel, mint a cirkuszi akrobata tányérjaival. Láttán el sem hiszi a szemlélő, hogy van még olyasmi, amit az emberiség nem fedezett föl, nem ismer. Benedek bátorítást ad, bizalmat, amire igencsak rászorulunk. Az elmúlt héten zárult A kozmosz című rövidfilmsorozat, melynek szóvivője, Carl Sagan sokkal bizonytalanabbul beszélt jövőnkről. Felidézett olyan történelmi eseményeket, amelyek egy- egy civilizáció elpusztulásával jártak. Csodálatos űrhajója az elnémult Földhöz közeledett, amely az atomháború martalékává vált. A borzasztó látomással szegezte szembe az emberi értelem csodálatos eredményeit, s a gyermekek arcán tükröződő kíváncsiságot. Valóban., csak a tisztesség és a szeretet erejével párosult tudás képes a jövő lehetőségeit feltárni, a háborúk helyett a békés építés esélyeit megadni. Ez sugárzott A kozmosz . lenyűgöző képsoraiból, de a többi adásból is. A televízió egyre jobb tanár, mert egyre több formáját találta meg az ismeretek átadásának. Képes komolyan, de szellemesen is okításunkra. Különösen a 2. csatornán kínál egyre több ilyen csemegét a ..bűvös doboz”. Érdemes néha ezeket a műsorokat választani. Gábor László Apámmal a tó partján álltunk. Ügy száz méterre tőlünk egy nő úszott, valamit kiabál, és a karjával hadonászott. Rögtön lehetett látni, hogy a legkisebb érzéke sincs az úszáshoz. Nem tudja ugyanis, hogy úszni és integetni — fölösleges ener- giapocsékolás. A. parton összeverődött tömeg érdeklődve szemlélte a produkciót. — Nézd csak, fiacskám — mondja az apa —, milyen pocsék hajfestéket gyártanak nálunk. Egyre világosabb lesz a haja. A nő artikulátlan hangon kiabált. — Nem gondolod, fiacskám, hogy segítségért kiabál? — Nem hiszem, most már egészen összehangolt a kézmunkája. Ekkor egy testes hölgy szólalt meg: — Hot az úszómester? — Elment valahova — felették többen. — És az a deek Sawaszkiewicz: Jó lecke lesz! másik, az a szőke? — érdeklődött tovább a testes hölgy. — Valóban iszőke volt — válaszolt apám. — Kár; hogy tegnapelőtt belefulladt... Egy férfi leült a partmenti homokba, és elkezdte fűzni a cipőjét. — Be akar ugrani? — — hallatszott valahonnan. — Micsoda jótétlélek! A férfi nem szólt semmit, csak a lyukas zokniját takargatta esetlenül. — Ne szégyellje, csak sete jtet gyártanak! — így az apám. — Ne zavarja már, hadd vetkőzzön, hadd ugorjon be minél előbb a fuldoklóhoz! — kiabált a kövér hölgy. — Engedjenek! Mit akarnak? Hova ugorjak?! — ordított a férfi, miután rájött, hogy mit kívánnak tőle. A tömeg fenyegetően közelebb lépett. — Azonnal ugorj be, te huligán, meg hippi! — De könyörgöm, én nem tudok úszni ...ÍJ!— Akkor miért vetted le a cipőd? — Egy kavics volt benne... — Hazudik, hazudik! A vízbe vele! — Mentsd meg azt a nőt, te gazember! Megfogtuk, meghimbáltuk, és bedobtuk a tóba. Ha tényleg nem tud iúszni, ez jó lecke lesz neki. Mert valamikor el kell kezdeni... Fordította: Saiga Attila HOL OLVASNAK A GYEREKEK? Ahol pihenésként— tanulni is lehet Pillanatkép a gyöngyösi gyermekkönyvtárból Sokan azt állítják, nem is érdemes milliókat áldozni arra, hogy az iskolák beszerezzék azokat a köteteket, melyek a közművelődési könyvtárakban mindenki számára hozzáférhetőek. Érveik logikusak. Pénzínséges időket élünk, értékeinket elaprózni luxus. Ügy tűnik, a „másik oldalon” állóknak is igazuk van. Gyakran hangoztatott cél napjainkban, hogy szakítani kell az egy- könyvűséggel. Már kisdiákkorban rá kell szoktatni a gyerekeket a kutatómunka titkaira, mert az információ- özönben másképp képtelenség később is eligazodniuk. Iskolai könyvtár nélkül ez aligha megy. Orosz Bertalannétól, a Heves megyei Könyvtár igazgatónőjétől érdeklődünk, hogyan látja ezt a kérdést? — Nem lehet egyik végletet sem üdvözíteni — mondja. — Mindent az határoz meg, hogy milyen korú .gyerekek önképzéséről van szó, és milyen településen. Alsó tagozatos kisdiákoktól senki nem várhatja el, hogy nap-mint nap sza- ladozzanak a központi könyvtárakba. Számukra akármilyen mostohák is a tárgyi és anyagi feltételek, feltétlenül helybe keli vinni legalább az alapműveket. Nagyobb diákoknál könyvtár- használati órák hivatottak arra, hogy segítsék az eligazodást. Nagyabb településeken a központi intézményektől nem lehet elvárni, hogy minden tanulócsoportot fogadjanak. Ha tehetnék is, a korlátozott lehetőségek miatt, csak egy-egy alkalomra nyílhatna mód erre. Attól, hogy a tanulók megismerik a kézikönyvek és a szakkönyvek közötti különbséget, esetleg megsejtik a „katterszámok” lényegét, még nem válnak a tudomány búváraivá. Számtalan — önálló munkára alapozott — tanórára van szükség az irodalomtól a biológiáig ahhoz, hogy maradandó nyomot hagyjanak ezek a foglalkozások. Kis településeken — főleg ahol nincs nagy távolság a két épület között — célszerű az állomány összevonásai. — Megyénkben milyen a helyzet? — Hagyományok nélküli iskolakönyvtárafcat örököltünk sok ezer elavult kötettel. Sajnos, az illetékesek későn kaptak észbe, hogy pótolni kell a lemaradást. Ez eddig kevés helyen sikerült. Városainkban megvalósult a központi ellátás. A tanintézmények ránk bízzák a beszerzést, mi rendelünk a részükre. Ezt nem erőltetjük, de sokan belátták, hogy jobban átlátjuk a teendőket. A községekben vegyes a kép. Egyre kevesebb az olyan település, ahol elszigetelten dolgozik az iskolai és a falusi bibliotéka. A komplex nevelési központokiban, de más helyütt js megtörtént a teljes állományösszevonás. Arra is van példa, hogy nem az iskolából vándoroltak át a kötetek a közművelődés intézményébe, hanem fordítva. Féltünk, hogy ott, ahoi a felnőttek olvasmányait is az iskolában tárolják, lecsökken a 20 év fölöttiek olvasási kedve, „küszöb-gátlást” éreznek majd az iskola kapujában. A statisztika eddig már bizonyította, hogy felesleges volt az aggodalom. Ha valóban létezik ilyen, azt a könyvtáros személyisége könnyen fel tudja oldani. Üdvözlendő, ha nemcsak a folyosóról, de az utcáról is nyílik bejárati ajtó. Heves. A 2. számú körzeti Általános Iskolában van megyénk egyik legjobban felszerelt diákkönyvtára. Léte azért is fontos, mert az épülethez kollégium is csatlakozik. Sok gyerek itt találkozott először irodalommal'. A helyiség alig nagyobb egy tanteremnél. A 11 ezer kötet között kevés a szabad tér. A vezető, Pintér Mária évi 5 ezer forintból gazdálkodik, bár néha sikerül a város más intézményeiből valami pluszpénzt is „kicsikarni”. A diákok 70 folyóirat közül válogathatnak. Sajnos, az újságoknak nem jut megfelelő polc. Nagy kupacban egy szekrény alján lapulnak. A fonotéka szegényes. — Értékes állomány gyűlt össze ebben a helyiségben — kezdi a vezetőnő. — Sajnos, a beszerzési keret állandó, a könyvárak viszont rohamosan emelkednek. További fejlődésre így nincs is reményünk. Gondot okoz a szinten tartás. — Bizonyára nemcsak kölcsönzéssel foglalkoznak... — Rendszeresek a könyvtári órák. Délutánonként játékos foglalkozásokat rendezünk. Itt készül a sulirádió műsora, és sokan böngészgetni is bejárnak ide. Ez majdnem a teljes kihasználás. Többre ilyen körülmények között alig van lehetőség, mert a helyiség kicsi ahhoz, hogy egyszerre több tevékenység is folyhasson itt. Ha valaki zenét hallgat, zavarja az olvasókat. — A gyerekek tagjai más könyvtárnak is? — Egyetlen társintézményt sem tekintünk fconkurren- ciának. Ha nálunk valamit nem talál meg az olvasó, elküldjük a városi könyvtárba. Sokan élnek is a lehetőséggel ... Karácsond. Ez a mátraalji kisközség híres pezsgő kulturális életéről. Dán Gyuláménak, a bibliotéka igazgatójának szavai Oroszné véleményét támasztják alá. — A falvakban nem az a lényeg, hogy hol a könyvtár, hanem az, hogy legyen, és jó legyen. Mi az iskolától nagyon leromlott könyv- állományt örököltünk. Nagy részét az önálló épületben működő olvasóközpontba vittük át. Gyerekek és felnőttek együtt használják ki lehetőségeinket. Szép száim- imal jönnek. A tanulókra gondolva a megrendeléseknél mindig fellapozom a Nevelés és oktatás terve című kötetet. Az állománygyarapítást ahhoz igazítom így sikerül a diákok igényeit is kielégíteni. A könyvtári órák, a játékos foglalkozások ma már elengedhetetlenek, hiszen ez nem .kölcsönzőbolt”. Tainazsadányban kiderül, hogy mindenki a saját há- zatájékát dicséri. — El keli végre ismemi, legfőbb olvasók a diákok. Sok helyen az olvasójegyek háromnegyed részére a foglalkozás rovatba az a szó ke~ rül: tanuló. Hiába erőltetjük a felnőttek olvasáskulbú- rájának fejlesztését, ők nem érnek rá, vagy ha igen, lényegesen nehezebben alakíthatók, mint a fiatalok — mondja Szabó Sándorné, a téma helyi felelőse. Teljesen ésszerű megoldás a mienk. A 10 ezer kötet egy helyen, az iskolában kapott otthont. Sok gyerek itt töltené akár az egész délutánt is, mert ha nem leckéket várnak el tőlük, hanem tudást, és főleg ha nem osztályozzák a teljesítményüket, szeretnek tanulni. Fontos, hogy ehhez megfelelő környezetet találjanak, hiszen a jövőjük múlik ezen. Szabó Péter A kön.vv megszerettetésére jó módszernek kínálkozik a gyöngyösi Kócsag úti általános iskolában alkalmazott: gyermekíró—gyermekolvasó-találkozó- Képünkön Csukás István olvas fel nagysikerű munkáiból (Fotó: Kőhidi Imre) Kifestőkönyv — nyomda Megnyílik a Magyar Népi Iparművészet Múzeuma Megkezdték a próbatermelést a debreceni Alföldi Nyomda hajdúböszörményi részlegében. A hajdúváros nyomdájában kifestőkönyveket készítenek, mégpedig exportra. A gyártás minden mozzanatát helyben végzik el — a nyomtatástól a csomagolásig. Kecskeméten rövidesen megnyílik a Magyar Népi Iparművészet Múzeuma. Az új állandó kiállítás o tervek szerint átfogó képet ad hazánk élő népművészetéről és a népi iparművészeiről. A Népi Iparművészeti Tanács, Bács-Kiskun megye és Kecskemét város segítségével létrejövő intézményben több mint tizenegyezer műtárgy kap otthont. Együtt és áttekinthetően lesz látható itt az a nép- művészeti kincs, amely évek során született, s folyamatosan követhető lesz a népi iparművészet fejlődése is. Az új múzeum december 7-én nyílik meg Kecskeméten, a Külső-Szabadság út 19. szám alatt.
