Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-25 / 277. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. november 25., vasárnap Párbeszéd tűzharcokkal Még ebben a hónap­ban várhatólag ismét tárgyalni fognak Sal­vadorban és folytat­ják az október dere­kán megkezdett pár­beszédet. Nehéz párbeszédről van szó, hiszen öt éve tart a polgárháború, legalább 47 ezer a ha­lottak száma, félmillió- nyian menekültek kül­földre. De nehéz azért is, mert alighogy befe­jeződtek a La Palma városkában tartott el­ső eszmecserék, a jobboldal új gerilla­ellenes „tisztogató” ak­ciót kezdeményezett, látványosan javítani akarta katonai hely­zetét. Az eredmény: egy hónap alatt 656 embert vesztettek. Vajon minek kell még következnie, hogy a salvadori jobboldal tudomásul vegye a va­lóságos erőviszonyokat és kész legyen a hát­só gondolatok nélküli pálbeszédre? R. e. A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: Wilfried Martens belga kormányfő meg­kezdi budapesti tárgyalásait — Bukarestben megnyílik a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa. KEDD: Nicaraguái—amerikai tárgyalások Manza- nillo-ban, közben fokozódik Washington kato­nai és politikai nyomása Managuára — A kö­zös piaci pénzügy- és külügyminiszterek érte­kezlete Brüsszelben. SZERDA: Hazánk fővárosában összeül az Euró­pai kulturális fórum szakértői konferenciája — Húszmillió olasz dolgozó sztrákja — Genscher nyugatnémet külügyminiszter lemondja len­gyelországi útját. CSÜTÖRTÖK: Bejelentik a januári, genfi Gro- mikó—Shultz találkozót — A palesztin parla­ment tanácskozása Ammanban, újabb viszá­lyok a palesztin mozgalomban — Kinnock, brit munkáspárti vezér moszkvai látogatása. PÉNTEK: Losonczi Pál, vietnami látogatását be­fejezve, Kambodzsába utazik — A chilei egy­ház tiltakozása a Pinochet diktatúra ellen — Incidens a panmindzsoni övezetben, ahol kü­lönben a hét elején folytatódtak a két Korea közötti vöröskeresztes tárgyalások. SZOMBAT: Előkészületek az osztrák kancellár szovjetunióbeli utazására — Riadókészültség Bolíviában — BVT elnökségi irodaülés Toron­tóban. A közöspiaci problémákról, valamint a kelet—nyugati vi­szony kérdéseiről tárgyalt egymással Párizsban Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Francois Mitterrand francia elnök Budapesten szerdán kezdte meg munkáját az európai kulturális fórum szakértői tanácskozása (Fotó: MTI — Pólya Zoltán felvétele — KS) Baszkföldön ismét zavargások voltak, miután meggyilkoltak egy ottani gyermekorvost, aki szorosan kötődött az ETA baszk szeparatista szerve­zethez. A képen: a spanyol rendőrök megpróbálják megfékezni a tilta­kozókat 600 milliárd líra „Adria Királynőjének” megmentésére A képviselőház után az olasz szenátus illetékes bi­zottsága ás jóváhagyta azt a javaslatot, hogy fordítsa­nak 600 milliárd lírát (320 millió dollárt) a tenger ál­tal veszélyeztetett Velence megmentésére. A velencei hatóságok szep­temberben közölték: 31 cég­ből álló konzorciumot bíz­nak meg azzal, hogy a da­gály elleni védekezés céljá­ból kapukkal ellátott gát­rendszerrel zárják le a Ve­lencei-lagúna három bejára­tát. 1973-ban már 300 mil­liárd lírát fordítottak az „Adria királynőjének” meg­mentésére és azóta sikerült megállítani a cölöpökre épült város süllyedését. A lagúna vizét felduzzasztó dagály azonban továbbra is veszé­lyezteti a várost, a Szent Márk tér ezen a héten is víz alá került. Az utóbbi év­tizedek során a különféle építési munkálatokkal kap­csolatos feltöltések ugyanis csökkentették a lagúna víz­befogadóképességét, így a dagállyal beáramló tenger­víz a korábbinál jobban megemelt a vízszintet és emiatt gyakran elönti a vá­ros egyes részeit. A felbe­csülhetetlen értékű műem­lékváros pusztulását az is sietteti, hogy a lakosság szá­ma évek óta csökken. A város megmentését cél­zó korábbi tervek elfogadá­sát az érintett -intézmények közötti politikai civakodás hiúsította meg. Londonban Tűz ütött ki pénteken es­te a londoni metró Oxford Circus állomásán. Haláleset nem volt, de 12 személyt kórházba kellett szállítani, mert füstmérgezést kaptak. Az Oxford Circus London központjának egyik legna­gyobb csomópontja: három föld alatti vonal találkozá­sánál fekszik, összesen öt szerelvény rekedt a tűz mi­att a különböző alagutak­ban. A tűz következtében a metrórendszer áramellátása leállt, és emiatt óriási köz­lekedési zűrzavar keletkezett a város forgalmas pontjain. Az első jelentések szerint a tűz a metróállomás egyik raktárhelyiségében keletke­zett. A SZAMOTHRÁKÉI SZENTÉLY Itt találkozott II. Fiilöp Olümpiásszal Egy ősi szentély romjait vizsgálják amerikai archeo­lógusok a görög Szamothrá- ké szigetén: állítólag itt lobbantak szerelemre egy­más iránt Nagy Sándor ma­kedón király, a híres ókori hadvezér szülei. A fehér márványoszlopos szentély adott helyet az egyik görög istenkultusz gyakorlásának, a „Nagy Is­tenek” . nyaranta megrende­zett ünnepségeinek. A kró­nika szerint az egyik ilyen ünnepélyen találkozott II. Fülöp makedón király Olümpiásszal, a görög her­cegnővel. A találkozás i. e. 357-ben vezetett házasság­hoz, s egy évvel később meg­született Nagy Sándor, II. Fülöp utódja. A szentélybe elzarándok- lók a termékenység isten­nőjének, az alvilág istené­nek, valamint démonoknak hódoltak — nagy lakomákat rendeztek és állati áldozato­kat mutattak be. A hegyek szabdalta és viharos időben szinte megközelíthetetlen sziget a Fekete- és az Égei- tenger közti hajózási útvo­nalak középpontjában fek­szik, emiatt a szentélyt is szoros kapcsolatok fűzték a tengerhez: a szertartások alkalmával bíborszínű ken­dőt terítettek a beavatan- dókra, amelynek varázsere­je meg kellett hogy óvja a tengerészeket és az utazókat a rájuk leselkedő veszélyek­től. A szentélyben égy tit­kos váltási szekta is műkö­dött, tagjai egy nagy fa- mennyezetes csarnokban ri­tuális táncokat lejtettek és eljátszották a termékenység istennője mitikus elrablásá­nak jelenetét. Később a görögországi po­litikai fejlemények háttérbe szorították a szentély vallá­sos szerepét: a makedónok, akik i. e. 338-ban uralmuk alá hajtották a görög város­államokat, hatalmuk szimbó­lumává tették, s nem sajnál­ták a pénzt pompásabbnál pompásabb épületekre. II. Fülöp emeltette például a Theménoszt, á fallal körül­vett, márvánnyal kikövezett építményt. A szentély végle­gesen csak az i. sz. IV. szá­zadban szűnt meg működni, amikor a kereszténység lett a római birodalom uralko­dó vallása. A későbbi korokban a szentély arról vált ismertté, hogy itt találták meg a sza- mothrákéi szárnyas Nikét, a győzelem ősi görög istennő­jének szobrát. Az életnagy­ságú márványszobrot egy francia diplomata 1863-ban vitette Párizsba; most a Louvre-ban látható. Az amerikai régészek az elmúlt években az 50 ezer négyzetméter alapterületű épületegyüttes több mint fe­lét tárták fel. Idén a Niké- szobor fellelésének helyszí­nén dolgoznak. A régészek szerint a szobor a korábbi feltételezésekkel ellentét­ben nem kutat díszített, ha­nem egy kisebb épület fede­zékében állt. Ehhez közéj található a sztoa, i. e. 3. szá­zadból származó hatalmas, 104 méter hosszú oszlop- csarnok, amely az ásatáso­kat végzők szerint feltehe­tőleg az ünnepségekre ér­kezett vendégek szállásául szolgált. Aki a macskát szereti... Aki a macskát szereti — az jó ember, türelmes és meg­értő. Aki a macskát szereti — az nem hajlamos a hatalmas­kodásra, nem akar uralkodni embertársai fölött, nem vár el tőlük szolgai alázatot. Hogy az emberek azért vonzód­nak-e a macskákhoz, mert hasonlóképpen éreznek, mint ezek a szabadságszerető, független s mégis mélységes ra­gaszkodásra képes selymesmancsúak ? Vagy talán éppen a macskákkal való érintkezés tanltja meg az embereket a tü­relemre, a mások iránti belátásra? A macskák ugyanis nem engedelmeskednek a parancsszónak, nem hagyják idomítani magukat. A kérdés annyira tisztázatlan, hogy még azok a komoly tudósok sem tudtak választ adni rá, akik részt vet­tek a macskabarátok nemrégiben Amszterdamban megtar­tott kongresszusán. Azt mindenesetre leszögezték, hogy a macskáknak és az embereknek hasonlóak az érzelmeik és az érzékeik. A haragot és a fájdalmat, a félelmet és az éhség érzetét tároló agyközpont az embereknél és a macs­káknál egyforma. Az Amszterdamban összegyűlt macskabarátok valóságos dicshimnuszokat zengtek négylábú kedvencük kiválóságai­ról, s némelyikük szavaiból mintha az derült volna ki, hogy jóval többre tartja a macskát, mint az embert. A macskának — mondták — hét érzékszerve van, míg az em­bernek csak öft. A macskák, csakúgy, mint az emberek, látnak, hallanak, szagolnak, ízlelnek és tapintanak. Csak­hogy ezenkívül rendkívül finom egyensúlyérzékkel és belső órával is rendelkeznek, s ezek páratlan biztonsággal működ­nek — miközben jobban hallanak, mint az emberek. Köz­mondás. hogy a macska mindig a talpára esik. Kevésbé is­mert, hogy mindig tudja, mikor jön haza a gazdája, arneny- nyiben az rendszeres életmódot él. Még az is lehet, hogy a macskák egy nyolcadik érzékkel is rendelkeznek — mond­ták egyesek, utalva Alexandre Dumas francia író cicájának a példájára. A Masouf névre hallgató macska minden este ugyanabban az órában a kertkapuban várta gazdája haza- ■ tértét. Időnként azonban Dumas nem jött haza; ilyenkor a macska sem ült ki megszokott őrhelyére. Nyolcadik érzék? Ki tudja? Az viszont bizonyos, hogy az álnokságáról keringő rosszindulatú híresztelések ellenére, a macska jóval ragaszkodóbb sok embernél, s érzelmei állan­dóságában jobban meg lehet bízni, mint egy barátéban, egy szeretőében, vagy egy kollégáéban. Majomember- lelet Kínában A China Daily című pe­kingi lap fényképpel illuszt­rált jelentése szerint 200 ezer évvel1 ezelőtt élt ma­jomember (Homo Erectus) megkövesedett csontvázá­ra bukkantak az északkelet­kínai Liaoning tartomány­ban, 400 kilométerre észak­ra attól a helytől, ahol 57 évvel ezelőtt megtalálták a pekingi ősember táborhe­lyét. Ebből a leletből Kína birtokában csak egy kopo­nyacsont maradt, mivel az 1927 és 1937 között feltárt maradványok nagy része a második világháború ideién amerikaiak kezébe jutott és eltűnt. Hollétük ismeretlen. A liaoningi lelet különle­ges értékű — írja a China Daily —, mivel a szakembe­reknek sikerült az összes fontos végtagcsontra is rá­bukkanniuk. A koponyát Pe- kingbe szállították, hogy megállapítsák a pontos kort, annyit azonban már mosr is bizonyosra vesznek, hogy a megkövesedett csontok legkevesebb 200 ezer évesek Majomemfoer-maradvé- nyokat először 1891-ben Eugene Dubois fedezett fel Jáva szigetén — írja a China Daily. A Liaoningi lelet a kínaj régészek szerint nagy segítséget nyújt majd az evolúciót kutató tudósok­nak. ÚGY KEZDŐDÖTT, MINT A MESÉBEN Város a tenger alatt A dolog úgy kezdődött, mint a mesében: kisfiú sé­tált a tengerparton és ta­lálj egy szép fényes koron­got. Megdörzsölte és kide­rült róla, hogy értékes ré­gi pénzérme. Az 1982-ben lejátszódott történet itt nem ért véget: szovjet tudósok azonnal ku­tatni kezdtek a Fekete-ten­ger partvidékén Keres vá­ros közelében. Búvárok me­rültek a vízbe és hamaro­san feltártak egy régvolt, a tengerbe süllyedt várost, a hajdani Boszporusz király­ság egyik ősrégi települését. A búvárok tornyok és falak maradványait, kutakat találtak a víz mélyén, és a Krím félsziget partjainál lassanként kibontakoztak az ősi város, Akra körvonalai. Azt, hogy milyen régi a víz alatti város, már nem le­het pontosan megállapítani, valamikor a Boszporuszi királyság idején, i. e. 480-tól i. sz. 400-ig élhette virágko­rát.

Next

/
Thumbnails
Contents