Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
10. NÉPÚJSÁG. 1984. november 24., szombat Közeleg a tél, ám ez a turisták és a kirándulók érdeklődését nem mérsékli a Bükk iránt. Különösen hétvégeken most is sokan járnak a hegy vadregényes erdeiben, barangolnak az ösvényeken és megállnak a tisztásokon. A borongós tél előtti idő ellenére is érdemes felidézni azokból a különleges növényekből és állatokból néhányat, amelyek a Bükki Nemzeti Parkban fordulnak elő. Mai összeállításunk ezzel foglalkozik, korábbi sorozatunkat folytatva. összeállította: Mentusz Károly A BÜKK HEGYSÉG RITKASÁGA: A keleti gyöngyházlepke Az igen szép megjelenésű lepke északkeleti, ázsiai faj Fő előfordulási területe az Amur és az Ural közé esik, ahol őshonos és gyakori. Innen terjedt fokozatosan Európa felé. Jelenleg a Braila—Brassó—Gyulafehérvár—N agy várad—Miskolc—Krakkó—Lodz— Gdanszk—Riga—Helsinki közötti képzeletbeli vonallal jellemezhető a lokális előfordulásának szélső, nyugati határa. Hazánkban a Zemplénihegység egyes völgyeiben, valamint a Bükk-hegy- ségben a Harica patak mentén található. Ez a populáció megegyezik a szibériai törzsalakkal. A kutatók meglátása szerint a lepke további terjedése nem valószínű, sőt az ismert okok miatt sajnos már fokozódó visszahúzódásával kell számolnunk! Az állat szigorú védelme ezért indokolt, eszmei értéke 3000 Ft. A hím alapszíne meleg vörösbarna. fesztávolsága 45—60 mm. Az 55—65 mm- es nőstény bőrsárga. — elülső szárnyának kerekded csúcsterében kis fehér folt van. A felszín fekete rajzolata igen bonyolult, szabályos és élesen körvonalazott. A gyöngysor foltjai kör alakúak (I. ábra). A fajra jellemző jegyek egyszerűen a hátsó szárny fonákján ismerhetők fel. Ezek szerint biztos támpontot nyújt a fémes behinté- s'ű, ibolyaszínü külső tér. Az érközökben lévő kis ezüstös, téglalap alakú foltocskák láncot alkotnak. A fonák belső fele sárgászöld, rozsdavörös harántvo- natakkal. A felszín mintázatú elmosódottan átüt rajta A lepke röpte kecses, „puha”, egyenes vonalú, mérsékelten vitorlázó. Erdei völgyek napsütötte tisztásain, az utak mentén növő bogáncs és szederfélék virágait látogatja. A frissen kelt hímek szívesen nyalogatják az égerbokor méz- gás leveleit is. Nagy melegben* viszont inkább az út- széli pocsolyák nedves talaján szívogatnak csoportosan. Egyetlen nemzedéke július elejétől augusztus végéig repül. A nőstények általában 1—2 héttel később jelentkeznek. Kedvezőt^ len időjárás esetén a fenti terminus elhúzódhat, — így pl. még október elején is volt alkalmunk nagyszámú nőstényt megfigyelni. A hernyó vörösesszürke, fekete osztású sárgás hátvonallal (2. ábra). Áltüskéi rózsaszínűek, mindkét oldalukon sötét foltsor húzódik végig. Április—május folyamán a sovány ibolyán (viola canina) él. Gazdasági jelentősége nincsen! Bábja sötétbarna. Lóska Péter ŐSZI ÉKESSÉG A kétarcú növény A természet őszi színpom- Pája egyre szegényedik, s ez felidézi bennünk Victor Hugó gyönyörű verssorait: „Alkonyra hajlik már az évszak, Nő a homály, fogy a derű, A dombra hűvös szárnyú szél csap Fél a madár, fázik a fű” A hideg idővel dacolva emeli ki virágfejeit az őszi kikerics, a hegyi rétek, ligetek zöld pázsitjából, és halványlila szőnyegként díszíti az őszi tájat. A növény tudományos neve Colchicum aútomnale. Nevét a monda szerint Colchis várostól kapta, amely az ókorban a Feketetenger délkeleti és keleti partvidékének mesés gazdagságú települése volt és egyben a méregkeverők „hazája”. A colchiai király lánya, Medea e növényt használta mérgei készítéséhez. A monda szerint az őszi kikerics annak a bájitalnak a cseppjéből nőtt ki, amelyet Medea 9 éjszakán át összegyűjtött növényekből készített, hogy azzal férjének apját, Aesont megfiatalítsa. Az „aútomnale” jelentése: őszi. Erre utal a növény nevének egyik magyar változata is: őszike. Emellett még egyes vidékeken nevezik kutyadöglesztő- fűnek, varnyú kikericsnek, guzsalyvirágnak, ebvirágnak, kivisicsnék. Az őszi kikerics a liliomfélék családjába tartozik. A növény évelő. Hagymagumója mélyen helyezkedik el a talajban, amelyből ősszel törnek elő a lilásrózsa6zin, tölcséres, hattagú virágai. 1/1. ábra. A viráglepel alsó része 20—30 cm hosszú szűk csövet alkot, »mely lenyúlik a gumóban levő magházig és azt körülveszi. Az elvirágzással befejeződik a növény egyik életszakasza. Áttelelő hagymagumójában azonban nincs teljes nyugalom, hiszen a virágzáskor végbement megtermékenyítés után megámdu-1 a mag és a termés képződése. Tavasszal fejlődésnek indulnak a lomblevelek, miközben a magház alatti szárrész (tönk) megnyúlik, és azokat a föld fölé emeli. A 25—30 cm hosszú, lándzsa alakú levelek körülölelik a terméskezdeményt, amely eleinte zöld, majd június elején megérve barna, 3 re- keszű, sokmagvú toktermés- sé fejlődik. 1/2. ábra. A növény minden részében egv súlyosan mérgező alkaloidát, a ,,kolchicint" tartalmazza, amely az emberre, emlős állatokra, madarakra veszélyes. Hatása 2—6 óra múlva jelentkezik, mert ezalatt a szervezetben oxidikolchicinné oxidálódik. A békában ez az oxidációs folyamat nem megy végbe, ezért arra alig hatásos. Az emberben fokozza az emésztőnedvek elválasztását, a bélmozgásokat, hasmenést, hányást okoz, bénítja a központi idegrendszert. A vizelettel lassan ürül ki és így felhalmozódik a szervezetben. A kisgyermekek az őszi kikerics virágjával, magjával mérgezhetik meg magukat. Néhány órai lappangás után kezdődnék a mérgezés tünetei: a torokban, nyelőcsőben égető érzés, nyelési nehézség, majd erős gyomor- és hasi fájdalmak, hányás, véres hasmenés. és vizélés. Ezen tünetekkel együtt jár a test felfelé terjedő bénulása. Óvjuk a kisgyermekeket, akik mindent a szájukba vesznek, a kikerics virágjaitól! Mérgezés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. A kikericsleveleket tartalmazó takarmány az állatok mérgezését okozhatja, amelytől 2—3 nap alatt elpusztulhatnak. A legelő állatok meghagyják a leveleket.. A kikericsnek haszna is van. A növény kivonatát már a XVIII. sz.-ban alkalmazták köszvény ellen. A hatóanyagot 1820-ban állították elő. Gyógynövényként gyűjtik a magját és a gumóját „Colchici semen et tuber” néven. Hazánkban hivatalos gyógyszerkészítmény a „Colchicum salicy- lat” tabletta. Alkalmazható köszvényroham esetén, kösz- vényeis ízületi gyulladásoknál. A kolchicin egyik származékát, a „demekolchicint” a csontvelő eredetű fehérvérűség kezelésére alkalmazzák. A kolchicin erős sejtméreg, megzavarja a sejtek osztódását, a sejtek maganyagát megsokszorozza. Ezt a hatást a növényneme- sítők is felhasználják, az osztódó sejtek kolchieines kezelésével többszörös kromoszóma számú, úgyneve, zett poliplotd sejteket hoznak létre. Az őszi kikericsnek hazánkban néhány közeli rokona él. Így homokpusztáinkon a szürkészöld virágú homoki kikerics (Colchicum arenarium) is ősszel virít. Hazánkban csak a Baranya megyei Harsány hegyen él a jégkorszak előtti meleg időszak maradvány.növénye- ként a magyar kikerics i(Colchicum hungaricum) 2. ábra. Már tél végén, februárban fehér virágcsokraival díszíti a hegy oldalát. Dr. Suba János A Bükk kárpáti bennszülött növénye A magyar kőhúr A Buk.köt országszerte hazánk legnagyobb kiterjedésű, legmagasabbra kiemelkedő mészkőhegységeként ismerik. Legnagyobb tömege valóban mészkő. mellette azonban számos vulkáni eredetű kőzet is megtalálható a felszínén (pl. andezit, gabbro, diabáz). A meredeken kiemelkedő vulkáni sziklákon a mószkősziklák növényzetétől lényegesen különböző, sajátos növénytársulások élnek. Közülük talán leggazdagabb, legváltozatosabb tlórájúak a szilikát sziklagyepek. Bennük több, a letűnt földtörténeti korokból itt maradt (ún. relik- tum) növényfaj él. Egyik legjellemzőbb díszük a magyar kő- húr (Mvnuartia frutescens). A kőhúrok a szegfűfélék népes családjába tartoznak. Elsősorban sziklás és homokos területeken, szinte bármely száraz gyepben előfordul valamelyik fajuk, ötszirmú fehér virágaikról. tűszerű, átellenesen álló leveleikről könnyen felismerhetők. Általában apró. nem feltűnő növények. A magyar kőhúr azonban elüt társaitól. Évelő, évről évre megjelenő hajtásai elfásodó tőből erednek. Több évtizedes példányainak szára néha félcsuklónyi vastagságú és apró, göcsörtös szőlőtökére emlékeztet. Impozáns bokrai május végén virágba borulnak és apró, csillag alakú virágaiból fehér süveget borítanak a vörösbarna vulkáni sziklákra. A kövek repedéseibe gyökerező foltjai közötti hézagokat réti csenkesz, pozsgás varjúháj és kövirózsaosokrok népesítik be. A magyar kőhúr — mint neve is mutatja — a magyar flóra jeles képviselője. Csak az Északi-Kárpátok belső vulkáni övezetében (amelyhez az Északi-Középhegység is tartozik) fordul elő. Ott is csupán a szili- kátsziklákat tünteti ki jelenlétével. Ott azonban tömegesen él. Hazánkban csak néhány termőhelye ismert, ezért a védett fajok listájára került (eszmei értéke 200« forint). A karsztbokorerdők „drágaköve” A bíboros kosbor A Bükk vadregényes erdőit járó turisták a hazai orchideák közül leggyakrabban a robusztus termetű, impozáns bíboros kosborral (Orchis purpurea) találkozhatnak. Bár bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben is előfordul, igazán jól azonban csupán a laza lombkorona- szintű, mészben gazdag talajú tölgyesekben és karszt- bokorerdőkben érzi magát jól (pl. szép állományai élnek a Nagy-Eged, a Várhegy és a Sárhegy déli lankás lejtőin). Zárt, sűrű erdőben ritkán virágzik. Európa északi és keleti feléből hiányzik (legészakibb előfordulása Dániában van), Dél-Európa humuszban gazdag talajú, üde, árnyékos erdeinek azonban jellegzetes növénye. Világoszöld. fényes, vagy hosszúkás tojásdad tőleveleit már az első melegebb ■ napsugarak előcsalogatják, de csak május elején tűnik fel a bíbor és fehér különböző árnyalataiban pompázó virágzata. A 30-50 cm magas tőkocsány csúcsán a 10-12 mm-es virágok jogarszerű tömött fürtöt alkotnak. A bokrok árnyékából kacéran kivillanó virágzat némelyike — különösen a virágzás kezdetén — enyhe keserűmandulára emlékeztető illatú. A gyermekökölnyi nagyságú virágfürt 50-60 tarka, borvörös mézajkú virágból áll. Mindegyik egy piciny csoda, amely titkait csak a figyelmesen fürkésző szemnek tárja fel. A sisakká összeboruló barnáspiros lepellevelek tucatnyi színorgiát rejtegetnek. Még néhány évtizeddel ezelőtt a görög ifjak kosborból font koszorút viseltek Démeternek, a föld termékenységének nagy ünnepén. Mutatós virágát a turisták még napjainkban is csokorba szedik, sőt néha a gumóját is kiássák. Utóbbiból (salep tuber) bélhurut elleni orvosság készíthető. Napjainkban állományai megritkultak. Gyűjtése Európa- szerte tilos, mindenütt törvény védi (eszmei értéke 1 000 forint). Or. Kárász Imre Barlangra leltek Beremenden a kőbányászok Hévizes forrásbarlangra bukkantak a Baranya megyei Beremend község határában. Az első helyszíni szemlén a barlangászok százhúsz méteres föld alatti járatrendszert tártak fel, de a barlang kiterjedését az ott észlelt légmozgások alapján ennél lényegesen nagyobbra.be- csülik. A Dráva-melléki síkságon fellelt barlang különlegessége, hogy szemben az eddig ismertekkel, nem hegy- vagy dombvidék, hanem az igen alacsonyan, -r a tenger szintje felett mindössze száznyolcvan méternyire — fekvő árterület egyik kis magaslata alatt rejtőzött, és csontleleteket is találtak benne. Falait köröskörül fehéren csillogó borsócseppkövek borítják, mégpedig oly nagy mennyiségben. amilyet a hasonló hévizes eredetű hazai barlangjaink egyikében sem észleltek eddig. Az OKTH barlang-szakosztálya a rendkívüli lelet felbukkanására való tekintettel átprogramozta munkatervét, s szakemberei folytatják a beremendi barlang feltárását, amelynek eredményeként talán még azt is megállapíthatják majd, hogy az egyik legnagyobb magyarországi barlangra leltek a kőbányászok. A topográfiai felvétel, a kőzetek és ásványok számbavétele, illetve a barlang más értékeinek felmérése után születik végleges döntés, további sorsáról. (MTI)
