Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. november 21., szerda S. AZ AGITÁCIÓ ÚJ UTAKON Dolgozni o szavak fegyverével Jó humor és derűs világ­nézet. Vannak néhányan, akik e föntebbi ké.t jellem­zőt összeegyeztethetetlennek tartják a komoly, felelős­ségteljes munkával. Pedig hányák példája cáfolja e félreértést. Ismerőseim közül elsőként talán Szántó Mártont tud­nám említeni. Akinek per­sze feladatköréből is adódik közvetlen, barátságos stílu­sa, hisz a megyei KISZ-bi- zottság agitációs-propaganda titkáraként elengedhetetlen hogy akár pillanatok alatt bensőséges kapcsolatot ala­kítson ki mindazokkal, aki­ket meggyőzni, mozgósítani akar. valamilyen cél érde­kében. A föntebbiekre persze konkrétan és közvetlenül nem túl gyakran kerülhet sor. Mert legfőbb teendője természetesen szervezni és irányítani az „egészet", az­az megyénk ifjúsági moz­galmában az eszmei, politi­kai nevelést. Leírva sem tűnik egy­szerűnek, hát még a gya­korlatban. Szántó Márton pedig több mint öt esztende. je csinálja ebben a beosz­tásban. Amikor leültünk be­szélgetni, óhatatlanul az adódott első kérdésnek: — Nehezebb-e ma, mint „teg­nap"? — Csuda tudja ... Nézd, az mindig is nyilvánvaló volt. hogy a dolgok állan­dó változásban vannak, nem lehet egyszeri alkalom­mal valamilyen stabil mun­kaformát kialakítani és a különböző feltételek ellené­re ahhoz ragaszkodni. De az is tény, hogy ezek a változások mostanában gyor­sabbak. A korábbinál is na­gyobb rugalmasságra van szükség az agitáció és a pro­paganda területén. — Mit jelent ez \a min­dennapok nyelvén? — Előbb érnek a fiatalok és másképp gondolkoznak, mint akár csak pár évvel ezelőtt is. Nem csoda, hisz mások a problémák és más körülmények közt vetődnek föl. Csak egy példa: Néhány esztendeje még gmiatt dúlt a nemzedékek közti „harc”, hogy legyen-e farmer, sza- bad-e hosszú hajat viselni. kell-e nekünk a beatzene? Most a nemzedéki vita in­kább a lakásfronton csúcso­sodik ki .. . — Egyáltalán a gyerekek kritikusabb szemléletűek, és többet és másként kérdez­nek! — Például mit?. — Tapasztalataink sze­rint jelenleg a középiskolá­sokat az iskolai élet demok­ráciája. a szélsőséges ma­gatartásformák közötti vá­lasztási lehetőség foglalkoz­tatja leginkább, a főiskolá­kon a szocializmus jövőjé­nek mikéntjéről, az értel­miség új szerepéről, helyze­téről vitáznak, a gyárakban, a hivatalokban pedig a gaz­dasági élet ellentmondásai­ról. .. Nekünk igyekeznünk kell a legjobb tudásunknak megfelelően felelni a hoz­zánk fordulóknak. — így tehát iszerinted nem igaz, hogy a jelenlegi tinik, vagy húszon-, harmincéve­sek közömbösebbek elődeik­nél. — Nem hinném. Viszont igaz, hogy a különböző ré­tegek igényei, gondjai, lehe­tőségei, elképzelései világo­sabban elkülönülnek egy­mástól. Nemigen lehet őkét ugyanazzal a jelszóval moz­gósítani.. Másként és más­ként kell szólni hozzájuk. — Megvannak ierre me­gyénkben az ifjúsági szer­vezet lehetőségei, adottsá­gai? — A tizedik kongresszus óta folyamatosan keressük az új utakat, a formában és a tartalomban egyaránt. Mind nagyobb hangsúlyt for, dítunk arra, hogy propagan­distáink fölkészültebben közvetíthessék a párt poli­tikáját a fiatalok számára. Ének érdekében igénybe vesszük a legmodernebb esz­közöket is, a hagyományos tanfolyamok, békeklubok, kiadványok mellett a filme­zést, a videotechnikát is... Hathatósabb kapcsolatok ki­alakítására törekszünk a kü­lönböző társadalmi és egyéb szervekkel az előbbre lépés érdekében. A sajtó erejére, azt hiszem, még mindig nem eléggé támaszkodunk... — Ha már személyesebb vizekre eveztünk.... Kíván­csi lennék, neked melyik a legkedvesebb területed? — Eredetileg tévé-rádió műszerész vagyok. Az MHSZ-ből ..ragadott" el a mozgalom, pontosabban ott döbbentem rá több évi „KlSZ-ezés" után, hogy szá­momra a legtöbbet jelenti, ha az emberekkel, a fiata­lokkal közvetlenül foglalkoz­hatom. Nos, talán ebből a kezdés­ből fakad, hogy elsősorban mindig a dolgozó fiatalok problémái izgattak, s mos­tanában pedig közülük is a legnagyobb nehézségekkel küzdő rétegé, az értelmiségé. Talán jó is ez így, hisz az agitáció mindmáig legerő­sebb fegyvere a szó, s e fegyvert körükben bőven van mód csiszolni. N. Zs. Könyvtárhasználati vetélkedő (Tudósitónktól): A Heves megyei Gyermek- könyvtár Eger város általános iskolái részére olyan vetélke­dőt hirdetett, a. íelynek célja, hogy a tanulók biztonságo­san, gyorsan igazodjanak el az olvasnivalók között, s a legrövidebb úton jussanak a legszükségesebb informá­ciókhoz. A könyvtárhaszná­lati versenyre nyolc intézet nevezett, s közülük az elő­döntők során a 4-es, a 8-as. illetve 9-es csapatai bizo­nyultak a legjobbaknak. A megyei döntő november 29- én lesz, s az ünnepi gyer- mekkönyvhét egyik legje­lentősebb rendezvényének ígérkezik. 8. I. EGYÜTT A SZABAD IDŐBEN — MINDENKI ÖRÖMÉRE, AVAGY: JÓ KIS KÖZÖSSÉGEKET A BETONDZSUNGELEKBE! Lakóklub a Mátra alján „Minden embernek ahhoz fűződik érdeke, hogy jobb legyen az a közösség, amelyben él. A városi lakó­telepek. a községek lakóhelyi KISZ-élete bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Az ifjúsági szövetség helyi szerveinek is sokat kell tenniük a jövőben azért, hogy ezek. a fiatalok különböző rétegeit átfogó cso­portok igazi közösségekké váljanak. Nagy szerepük lehet ebben a KISZ-es tanácstagoknak, valamint az erre jogosultsággal bíró különféle szervek együttmű­ködésének. Ez utóbbi hiányában ugyanis a jobbnál jobb ötletek is megrekednek az egyéni kezdeményezés szintjén.” A fenti gondolatokat 1981-ben. a KISZ X. kongresz- szusán mondotta el — elmaradt felszólalásának össze­gezéseként — Zajáné Nagy Judit, Gyöngyös küldötte. Valóban, az akkori fórum egyik fontos témája volt a szabad idő minél hasznosabb eltöltése, az egy he­lyen élők együttes programjainak öröme. S talán az sem véletlen, megyénkben épp a mátraalji városban formálódik az előbbiek szellemében fogant elképzelés. Nem éppen szívderítő, ami­kor a többemeletes épületek­ben lakók úgy mennek el a lépcsőházban, az utcán egymás mellett, mintha nem is egy helyre tartoznának. Különösen nem az, ha tör­ténetesen fiatalokról van szó! Teljes mértékben egyetér­tünk ebben Bozsik Istvánnal, a gyöngyösi Április 4. téri lakásszövetkezet ifjúsági > klubjának s KlSZ-aktíva- csoportjának vezetőjével. A munkában és az érvelésben is határozott, lendületes fia­talember mondókája halla­tán persze az is nyilvánva­ló. igazi eredményt elérni csak áldozatos, hosszú harc árán lehet. S csak olyan vál­lalkozó típusú ifjakkal, akik­re István jelenleg is szá­mít. — Az úttörőházbeli ifjú­sági klub volt a kiindulás — meséli a kezdetről. — Húszan-huszonketten jártunk rendszeresen oda, pillantá­sokból, mozdulatokból is ér­tettük egymást. Egy idő után azonban kinőttük a helyet. Ebben a helyzetben keresett meg a lakásszövetkezettől Molnár Károlyné. Mondta, van egy helyiségük, cserébe gondolkodhatnánk az ő köz- művelődési munkájukról... — lWa már hány fiatalt érint a csoport tevékenysé­ge? — Hely szerint a Vörös Hadsereg és a Mérges út, az Orczy-kert és az autóbusz­pályaudvar mögötti rész, va­lamint a 80-as lakótelep tar­tozik ide. Ezernégyszáz la­kás, s 1460 a 14—35 év kö­zöttiek száma. — Az első, élményt adó programok? — Már az indulásnál, 1982-ben jól sikerült a gyer­meknap. Május utolsó va­sárnapját egy évvel később a családok napjává tettük. Tényleg összehozzák az em­bereket az olyan játékos ver­senyek, mint a gombvarrás, a célbadobás vagy a boszor- kányváltó. apukáknak. Te­hát nem más, mint ami a gyermekeknek már. a szü­lőknek még élmény! — A helyhiány és a pénz a hasonló kezdeményezések legfőbb gondja ... — Az elején a fő célunk pont egy közös helyiség ki­alakítása volt. Tárgyaló­terem-félét kaptunk a szö­vetkezettől, a buszállomás mögötti pincerészen. Ezt rendezgettük, formálgattuk, s munkánkkal egy pályázaton 100 ezer forintot nyertünk. Ebből lett a mostani négy helyiség, júniusban vettük át őket. Bár még hiányos a berendezés, de mielőbb szeretnénk megvalósítani ál­munkat: külön leválasztott részek legyenek a kiscsopor­tos foglalkozásokra, továbbá játékszobák. — S az anyagi háttér? — Ez bizony, mindig nagy gond. A szeptemberi mátrai fiatalok találkozója például 80 ezerbe került. Egy-két helyről össze tudunk hozni néhány forintot, de ez ter­mészetesen nem elég. Ke­resni kell tehát a különböző lehetőségeket. így például gondolkodunk kondíció- és sportterem létrehozásán. Ennek látogatóitól kérnénk nagyon olcsó belépőt. Nem elképzelhetetlen, hogy a már kész tanácskozótermet bér­be adjuk majd egy-egy ren­dezvényre, persze, a napi nyitás előtt. Tudtommal az országban ilyen még nincs, de szerintünk ésszerű kocká­zat belevágni. — Sikeres rendezvényetek volt a mátrai fiatalok talál­kozója, amelyről már szó volt. — Szeptember közepén tartottuk a háromnapos ese­ményt. A KISZ Központi Bizottsága és a MÉSZÖV támogatásával lehettünk a házigazdái. Sajnos kevés he­lyen — Pécsett, Zalaegersze­gen, Ózdon, Szentesen — foglalkoznak a lakótelepi mozgalommal. Ekkor olyan közösségek képviselői jöttek el Gyöngyösre az ország kü­lönböző városaiból, akiknek a miénkhez hasonló az el­képzelésük a lakótelepeken élők mozgatásáról, s arról, miként érhető el, hogy az egyforma érdeklődésűek együtt töltsék szabad idejük egy részét, valóban jól, kel­lemesen érezzék magukat. Szeretnénk, ha hagyománnyá válna a rendezvénysorozat, s kétévenként tarthatnánk ná­dunk. Emellett tárgyalunk á SZÖVOSZ illetékeseivel a lakóklubok országos találko­zójának megrendezéséről is. — Melyek lennének a másutt is követendő tervei­tek? — A legfontosabb az ön­állóság! Mindennap nyitva tartanánk, délután öttől, es­te kilencig. Lenne gyermek-, és tiniklub, rendszeres tár­salgás a csecsemőgondozás- ról. a nevelésről. Szóba ke­rülhet a rádió- és televízió­szerelők köre, vagy kötötan- folyam a gyesen levő kis­mamáknak. A hétfő példá­ul a zene napja lehetne, töb­bek között a magnósoknak Ugyanakkor más módon is igyekeztünk nyitni: száz családnak juttattunk el kér­dőívet, amelyben arról fag­gattuk őket, mi az, amit ma­guk szeretnének. szívesen csinálnának. December vé­gén. január elején dolgoz­zuk fel a beérkezett vála­szokat. Az anyagot elküld­jük az Országos Közműve­lődési Tanács pályázatára is. Félreértés ne essék, nem akarunk mi senkinek, sem­milyen intézménynek a ve- télytársai lepni, mindössze azt szeretnénk, ha jó kis közösségek kovácsolódnának össze a betondzsungelekben! Ami a követésre érdemessé­get illeti, rengeteg kapcso­latunk van az egész ország­ban. Sajnos, néha eleget sem tudunk tenni a tapasztalat- cserére szóló meghívások­nak, mert egyszerűen nincs rá idő. — Mindehhez megszállott szervezőkre van szükség . .. — Akaratban, lelkesedés­ben nincS hiány! Valamivet több mint húszán kezdtük, most negyven-negyvenöten vagyunk szervezők. A tár­saság életkora 18 év körül mozog. Magamról csak any- nyit. 1972 óta dolgozom a klubmozgalomban, hét éve vagyok az itteninek a veze­tője. Az első kedvező jelek is mutatkoznak: a szeptem­beri találkozón többnyire magunknak főztünk. Öröm volt látni, ahogy jöttek se­gíteni a lakók. — Mennyi időt adsz a tel­jes kibontakozásra? — Másfél évet. Ha akkor­ra sem válnak be az elkép­zeléseink, utána már nagyon nehéz lenne újrakezdeni .. Persze, nem ártana, ha több segítséget kapnánk a meg­felelő ifjúsági szervektől. Annyi is elég lenne, ha csak egyszer eljönnének hozzánk — megnézni minket . . . Szalay Zoltán összeállította: Németi Zsuzsa 40 ÉV TÜKRÉBEN 4. M űemlékvédelem Egerben Az ország legnagyobb felületű sétálóutca­együttese létesült a belváros rekonstrukciója nyomán összenyitott tömbbelsőkben, szűk ut­cácskákban Az ország egyik legszebb pravoszláv templo­mának ikonosztáza ismét a régi szépségében ragyog a Ráctemplom restaurálása után A barokk építészet gyöngyszemei, a belvárosi házak évtizedes munka nyo­mán ragyognak újra. Képünkön az egyik legszebb.-a Forst-ház (Fotó: Köliidi Imre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents