Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-20 / 272. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 20., kedd 3* Előszínpad, kerítés, tetőszerkezet Takarékoskodnak a kitérőgyáriak Szereldei pillanatkép a „váltó- gyárból” (Fotó: Kőhidi Imre) RÓZSASZENTMÁRTON Megújulás több tételben Már több mint másfél évtizedes múltra tekinthet vissza a Fővárosi Műanyagipari Vállalat rózsaszent- mártoni telepe. Valamikor a budapesti központon kívül kilenc-tíz vidéki egység is üzemelt szerte az országban, de nemrégiben felszámolták ezt a szétszórtságot. Az ésszerű csökkentés eredményeként a fővárosi mellett csupán két hely maradt s ezek szőkébb hazánkban találhatóak. Az egyik a hatvani, a másik — a már említett — rózsaszentmár- toni. Ez utóbbi az összvállalati termelés, illetve nyereség több mint felét adja, azaz a legnagyobb. Elkészült a feladatok ösz- szesítése, hozzáfogtak a végrehajtásukhoz, és ettől kezdve már a szakszervezet és a versenyfelelős, Gyenes Imre őrködik afölött, hogy a valóságot összevesse az elképzelésekkel. A gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemben a legteljesebb nyilvánosságot kapja a kongresszusi munkaverseny. Az eddig eltelt háromnegyed év eredményeit foglaltuk össze most. Az igényeknek megfelelően A kitérőgyáriak munkáját egyetlen körülmény határozza meg: van-e igény a termékeikre? Érthető ez így, hiszen a síneket, a vasúti pálya tartozékait nem lehet semmiféle boltban árusítani. Az igények azonban év közben növekedhetnek is. Ez történt az idén szintén. A Magyar Államvasutak kezdeményezésére már ennek az évnek az első napjától felszabadulási' munka- verseny folyik náluk. a kongresszus tiszteletére pedig július 1-től kapcsolódtak be a különböző felajánlások teljesítésébe. Nem utasították vissza tehát azokat a megrendelőket sem. akik a kérésüket „időközben” juttatták el hozzájuk. Ennek megfelelően már eddig elkészítettek pluszban a betonaljas kitérő prototípusából kettőt a MÁV részére. A Metrónak két ágyazat nélküli kitérőt gyártottak. Még a határidő letelte előtt eljuttatták a Kelenföldi pályaudvar rekonstrukciójához a kitérőket. Ugyanebből a szerkezeti elemből az Űttörővasútnak soron kívül állították össze a kért prototípust. Végül: vasúti híd épült Dunaföldvárnál. Ehhez bizonyos alkatrészeket folyamatosan szállítanak. hogy a pályaépítés folyamatossága ne szakadjon meg. Terven felül, határidő előtt: ezek a legfontosabb tényezők ebben a munkaversenyben. Kifogás nélkül Takarékosság. Sok mindent meghatároz ez a fogalom a kitérőgyárban is. A törekvés állandó, a szemlélet már lassan beépül a köznapi cselekvéseikbe. Ennek az évnek az első kilenc hónapját a következő eredmények minősítik a takarékosságban: az anyagfelhasználásban sikerült több mint 1 800 000 forint értéket megmenteni. A béreknél megmaradt összeg túlhaladja a 400 000 forintot. Az energia felhasználására külön odafigyelnek. Ezt a területet nem szerepeltetik az anyagköltségek megtakarításában. Az ide vonatkozó szám 448 000 forint.-Mérik az újítások nyomán elért gazdasági eredményeket is. Eddig ennek nyomán 860 000 forintot tudnak kimutatni. Ha a takarékosság címszó alatt felsorolt számokat ösz- szeadjuk, 3 565 000 a végösz- szeg. Az adat önmagában is elismerésre méltó, pedig csak a harmadik negyedév végéig tartó tevékenységet összegeztük így. Emeli a kitérőgyáriak erőfeszítéseinek az értékét az is. hogy a minőséget a gyártásban nagyon komolyan veszik. Megcélozták, hogy a selejtből származó veszteséget négy ezrelék alá szorítják. A tény pedig: a késztermékeiknél minőségi kifogást senki sem tett szóvá. A gyártás során hibát nem vétettek a kitérőgyáriak. Jutalom követi A gazdasági eredmény az év első kilenc hónapjában meghaladta a 22 millió forintot. Ahogy az üzem munkaverseny^felelőse hangsúlyozta. a tényekre azért is érdemes odafigyelni, mert a fizikai dolgozók közül tizenöt hiányzik a feladatokkal arányos mértékben tervezett létszámból. A szocialista brigádok szorgalma meghatározó tényező tehát. A munka hatékonyságát vetélkedő keretében is állandóan felszínen tartják. A kongresszusi munkaversenyt az erre a célra létrehozott társadalmi bizottság is értékeli. Jelentős összegű jutalmat nyerhetnek el a brigádok a teljesítményeiknek megfelelően. Az első helyezett csapat személyenként ötezer, a második 3500, a harmadik pedig kétezer forint összeget kap. Az üzemi feladatokon kívül társadalmi munkát is végeznek a -kitérőgyáriak. -Az előszínpad vasszerkezetét készítették el a Mátra Művelődési Központnak. Kerítéselemeket gyártottak a gyöngyösi 7. sz. Általános /Iskolának. Az adácsi óvodának pedig a tetőhöz vas- szerkezetet állítanak össze. /Nagyjából mintegy félmilliót tesznek ki ezek a munkák is. A tanácsok kiadásait csökkentik így. Ez is takarékosság. A felszabadulás után a kitérőgyár létrehozásával kezdődött el a szocialista ipar megalapozása a Mátra alján levő településen. Azóta a fejlődés szinte szakadatlan ezen a területen is. A kitérőgyáriak pedig szinte erkölcsi kötelességüknek tartják, hogy a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben is jó példát adjanak. G. Molnár Ferenc Az üzemben tett látogatásunkkor az eredményekről, a gondokról, a jövő feladatairól, terveiről kérdeztük Vá- ray Károly telepvezetőt. — Cégünk 1967-ben alakult. Ekkor ugyanis az itteni bányászatot felszámolták — mint tudjuk, állami rendelkezések alapján — s a felszabaduló munkaerő foglalkoztatása elsőrendű kérdésnek bizonyult. Az emberek egy részét tehát mi vettük át. Olyan értelemben is a VII-es számú bánya örökösei vagyunk, hogy üzemünk pontosan az ő volt területükön helyezkedik el. — Ha már a dolgozóknál tartunk... Milyen a jelenlegi gárda? — Száztizenöt személyt foglalkoztatunk, többségében nőket. Munkásaink 64 százaléka a szebbik nemhez tartozik. Teljesen érthető, hiszen a munkaműveletek többsége alig-alig gépesíthető, azaz szükségünk van az ügyes asszonykezekre. Dolgozóink zöme betanított munkás, egy részük helybeli, de a környékről is — Szűcsiből, Ecsédröl, Petöfi- bányáról — járnak hozzánk. A törzsgárdánk is kialakult. Nagy öröm számunkra, hogy foglalkoztatottjaink döntő hányada 35 éven aluli fiatal. Vezetői állományunk pedig teljes egészében ez alatt a korhatár alatt van. Meg kell jegyeznem, hogy fennállásunk óta mindig fiatal vezetőkkel dolgoztunk. Az emberek szakmai továbbképzését — lehetőségeinkhez mérten — támogatjuk, főként úgy, hogy belső tanfolyamokat szervezünk. — Az elmondottakból az tűnik ki, hogy nincs munkaerőgondjuk. — Valóban. Jelenlegi felállásunkban képesek vagyunk a feladatok megoldására. A szakmai vezetés színvonalával sincs semmi baj, hiszen felsőbb iskolákat végzett irányítóink vannak. Említettem már, hogy célunk az is, hogy munkát adjunk a környék férfiainak, asszonyainak. Csakhogy — nem értem, jnilyen okok miatt — mégsem jönnek hozzánk, pedig mi minden erőfeszítést megteszünk ezért. Tényleg elgondolkodtató az ottaniak alapállása, mert — úgy tűnik — visszahúzódásukra semmiféle magyarázat nincs. A telepvezető egymás után sorakoztatja fel érveit. — Mi is biztosítjuk mindazokat a szociális juttatásokat, amelyeket más vállalatok. A kereseti lehetőségek pedig semmivel sem rosz- szabbak, mint azoké, akik ötven, vagy száz kilométerre eljárnak, s napjaik nagy részét utazással töltik el. Kísérleti bérgazdálkodást folytatunk, s például a tavalyi évhez képest a bérszínvonalat 14,5 százalékkal növeltük. Ha az elmúlt négy évhez viszonyítjuk, akkor az emelkedés ötvenszázalékos. Éppen most fizettünk részesedést — a háromnegyed- év lezártával — s az embereink fizetésük 15 százalékát vehették kézhez külön juttatásként. — Milyen nagyságrendű a termelésük? — Az induláskor ez az összeg mindössze 3,6 millió forint volt, az idén már 140,5 milliót terveztünk. Arneny- nyiben az év hátralévő része is zökkenőmentesen telik el, úgy semmi akadálya a maradéktalan tervteljesítésnek. A változó gazdasági viszonyok, a nehezedő körülmények őket is megújulásra késztették. Nem féltek az átállástól, a termékváltástól, s számításuk bevált. — Jelenleg a fő profilt az üvegszálerősítésű poliészter alapanyagból gyártott tartályok és csövek elkészítése jelenti. Nem nagy meny- nyiségben ugyan, de megmaradt a régebbi, hőre lágyuló műanyagok gyártása is. Ez főként rehabilitációs célokat szolgál, azaz elsősorban kismamákat foglalkoztatunk itt, és olyanokat, akik valamilyen egészségkárosodásban szenvednek. A tartályokat a vegyipar, a mezőgazdaság, különösen a szőlészet és borászat számára szállítjuk. Legnagyobb megrendelőink a Chinoin, a Mezőgép. A már említett csöveket is a vegyipar hasznosítja elsősorban. Ezeknek természetesen kiválóan kell kiállniuk a legkülönfélébb vegyszerek hatásait is. — Úgy tudom, egy egészen új termékről is beszámolhatunk már. — Igen#' A csatornacsövekről, pontosabban az ovál csatornacső programunkról van szó. Két szempontból is rendkívül hasznos ezek elkészítése. Ezeket ugyanis minden bonyodalom nélkül be lehet , húzni a régi csőhálózatba, és úgy lehet elvégezni a felújítást. Közérthetőbben: nem kell utakat feltörni, csöveket kiszedni és újakat lefektetni, Rengeteg időt, pénzt takaríthatunk meg ezzel az eljárással és talán az emberek sem bosz- szankodnak majd annyit a feltúrt utcák láttán. A másik előny számunkra fontos. Nekünk ugyanis lényegesen gazdaságosabb olyan terméket előállítani, ahol a műveleteket kizárólag géppel végezhetjük el, nem pedig a lassú és nehézkesebb kézi munkával. Ennek a követelménynek az előző program tökéletesen megfelel. Európai viszonylatban is előkelő helyet foglalunk el azzal a gépünkkel, amely szál- tekercselési eljárással készíti a csöveket és tartálypalástokat. Sok helyütt még nem tudták pótolni az emberi kezeket. — Mit hoz a jövő? — 1985-től egy általános rendezést akarunk végrehajtani. Nehéz erről beszélni, hiszen a termelés minden területére kiterjed majd Űj Utak, épületek létrehozása, esetleges átrendezések, s amennyiben szükséges, új üzemek építése. Ezen túlmenően azonban ide tartozik a gépesítés, a technológiai folyamatok ésszerűsítése is. Jelenleg a javaslatokat készítjük elő, a konkrét tervek kidolgozása a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalatra vár. — Ha kívánhatna valamit, akkor mi lenne a vágya? — Hát, ez is a munkámhoz kapcsolódik. Telepünk elsődleges érdeke az lenne, ha az olajfűtést .— amely kényelmetlen is, de elsősorban gazdaságtalan — felváltaná a gázfűtés. Ehhez azonban nem elegendőek a mi lehetőségeink. Éppen ezért szeretnénk, ha a község lakosságával és a szomszéd vállalatokkal össze tudnánk fogni, és közös erővel megvalósítani a gázra való átállást. Mit fűzhetünk ehhez hozzá? Talán csak annyit: mi is reméljük, hogy az összhang mielőbb kialakul, s a jó elképzelés nem merül feledésbe. Sárhegyi István A FÖLD MÉLYÉT VALLATJÁK Műanyag — bükki mészkővel Mikroszuper őrlemények Felnémetről Az Országos Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Művei— ahogyan egri központjában dr. Gyurkó László főmérnöktől megtudtuk — az idén is számos érdekes, izgalmas vállalkozással vallatta a föld mélyét Mádtól Keszthelyig. A munkák során összesen több mint 14 ezer méternyi fúrást végeztek a sokféle értékes vagyon feltárására, jelentős részben szűkebb körzetükben, Heves, Nógrád, és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. Éppen nemrégiben végeztek Istenmezején hangyabo- lyosi feladatukkal. A már ismert — s művelés alatt álló —, mintegy 20 esztendőre elegendő készlet mellett, de annál lejjebb, kétévi fáradozás árán újabb egymillió tonnányit találtak a keresett ásványból, a bento- nitból. A bányatermékkel egészen különleges követelményeket is kielégítenek — egy közös társaságban például állatetetésre is alkalmassá teszik a visznekiek valamint az egyházas-kozáriak számára, mert rendkívül eredményesen segíti a takarmányhasznosulást — ezért nemcsak idehaza talál gazdára. Az NDK rendel belőle újra meg újra egy nagyobb mennyiséget. A saválló nemes agyag utánpótlásának biztosítására Nemti és Dorogháza térségében keresték a külszíni fejtésre alkalmas további mezőket. S miután a tapasztalatok biztatóak: jövőre is folytatják a kerámiaipar — a romhányi valamint budapesti vállalatok — által érdeklődéssel kísért munkát. Ugyanekkor az előbbi helyen kecsegtetőnek ítélik a zeoíit-előfordulást is, amit a felhasználók egész sora vár. Hiszen víz- és fémtisztításra vagy éppenséggel talajjavításra, különleges műtrágya készítésére egyaránt kiválóan alkalmas, hogy mindössze néhányat említsünk tulajdonságaiból. Alsó-Telekes környékén gipsz-anhidrid, Ond-Kassa- hegy területén pedig kálitufa iránt „kíváncsiskodtak”, míg a Duna-kanyarban, Ze- begénynél puhamészkő. Fehérvárcsurgón üveghomok, Sóskúton a betonelemekhez használatos kavics, Sárisápon kaolinos homokkő, a Ba- laton-felvidéken öntödei-homok után fúrtak. Szabad kapacitásukkal pedig Aggteleknél térképező és szerkezetkutató fúrásokat végeztek a készthelyiekhez hasonlóan. A mű dolgozói egyidejűleg termelőmunkájukban is figyelmet érdemlő feladatokat oldottak meg. Felnémeti üzemükben hozzáláttak a mikroszuper-őrlemények családjának kialakításához. ■Az 5—10—20 mikron alatti méretű finom mészkő három hónap óta felületkezeléssel vagy nélküle eddig kielégítetlen igényeket teljesít. Az előbbi például a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat debreceni gyárában import alapanyagot helyettesit. Méghozzá olyant, amiért korábban tonnánként 300 svájci frankot fizetett a népgazdaság. Ennélfogva jövőre fokozzák a felnémeti termelést. Mindezek mellett jelentősek azok a törekvések is, amelyeket — többi között — a mű központi laboratóriumában folytatnak. Nem kisebbre vállalkoznak itt, mint arra, hogy a Dunaújvárosba hajón, uszályon érkező szállítmányokból kiválogatott, félretett, eddig haszontalanul heverő, vasban szegény érc dúsításának módját valamiképpen megtalálják. Ha sikerül — s bíznak ebben a egriek — tekintélyes értéket mentenek meg a hazai kohászatnak. Gyóni Gyula
