Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 18., vasárnap S Nemzetközi gyermek neurorehabilitációs kongresszus Üzen a szerkesztő Szabó Simon, Eger Az azért túlzás lenne, hogy felbontatlanul maradjanak az árkok a gyalogosok úgymond zavartalan közlekedése miatt a belvárosban, hiszen mindany- nyian alig várjuk, hogy e munkálatokat gyorsan befejezzék. A kérdést sem mi, sem a többi illetékesek „nem veszik le napirendről’, s a megértő, értelmes javaslatokat magunk is szívesén továbbítjuk. B'né, Eger A végrendeletnek tartalmaznia kell. a végrendelkező nevét, azt, hogy miről hagyatkozik és kinek a- javára. Természetesen emellett a pontos dátumot is. Ha valaki saját kezűleg írja, tanúk aláírása — igazolása — nem kell. A végrendelkezést megfelelő okmánybélyeggel ellátva a közjegyzőnél kell letétbe helyezni. Országh Tibor, Heves Nem véletlen, hogy a játékvezetői döntéseket általában nem kérdőjelezik meg. Ezzel együtt azonban komoly törekvések vannak minden szinten a korrekt játékvezetői munkára. Javaslata érdekes, megfontolásra méltónak tartjuk, s így megfelelő helyen említést teszünk róla. Se kő, se utcaseprő... Közel három éve lakom Eger műemléki belvárosában, a Harangöntő utcában. Szomszédaimtól tudom, hogy még a hetvenes években valamikor egy reggel teherautó állt meg, munkások szálltak le róla és rövid idő alatt felszedték a régi járda- szegélykiivekct. Akkor egy munkairányító-féle ember azt mondta az utcabelieknek. hogy hirtelen valahol nagy szükség van ezekre a kövekre, és egyébként is rövidesen rendbe hozzák az egész Harangöntó utcát. Hz elég hihetöcn hangzott akkor, hiszen a hires egri minarethez ezen az utcán haladnak át a turisták. Nos. 1984-et írunk, s az ügyben semmi előrelépés nem történt. Sokkal nagyobb baj ennél az. hogy a kiszedett szegőkövek helyén megiil a por. a szemét. Mindezt pedig mióta az. utcában lakom — tehát három éve (!?) —. egyetlenegyszer nem láttam. hogy eltakarították volna. Az utcabeliek nevében kérdezem: várható-e még a nyolcvanas években, hogy járdáinkat Dobó téri, vagy sétálóudvari színvonalúra megcsinálják, és mikor üdvözölhetjük először hatvan méteres utcánkban a köztisztasági vállalat patyolat- kezű dolgozóit? Eajcsák Attila Eger Az elmúlt napokban ért véget Budapesten az az igen jelentős orvoskongresszus, amelyet a Magyar Rehabilitációs Társaság hat nemzetközi egészségügyi társaság védnökségével rendezett. A szakmai tanácskozások középpontjában a gyermekkori habilitáció és rehabilitáció állt. „Habilitálni” — azt jelenti, hogy valakit, pontosabban egy csecsemőt képessé tesznek olyasmire, ami szüléskor elszenvedett sérülései miatt magától lehetetlen lenne. Az ilyen sérült, úgynevezett agykárosodott gyermekeknél ugyanis gyakran lép fel mozgásbeli, érzékszervi vagy éppen mentális (értelmi) károsodás. Az előadások a csecsemőkori agykárosodás koA találó elnevezésért a babér Sipos Gábor levélírónkat illeti, aki e szellemes címmel tette szóvá közlekedési kultúránk egynémely hiányosságait. Nevezetesen arról volt szó, hogy egy. egyébként vitatható helyzetben az egyik fél érvei a durvaságra, fenyegetőzésre korlátozódtak. Sajnos köznapi jelenség a vélt, vagy akár valós szabálytalanság esetén az egyik, vagy másik, esetleg mindkét fél ökölrázása, káromkodása. S ez csak egy része annak, amit úgy nevezhetnénk, nem tudunk még udvariasan közlekedni. Sajnos sok esetben nemcsak az udvariasság „hiánycikk” a közlekedésben, hanem egyesek úgy vélik, rájuk valamiféle más kresz szabályai vonatkoznak. Olyan „magánkresz”, melynek előírásai — mások rovására — és az ő előnyére szolgálnak. Ilyen dolgokról is meglepően szép számmal kapunk levelet, bejelentést. „Jó lenne, ha felfigyelnének az illetékesek az ilyen dolgokra — írja levelében N. Sándor egri lakos — s az esetből tanulnának a gépkocsivezetők. Mint írja. az történt, hogy a Széchenyi utca Tűzoltó téri részén, amely amúgy is keskeny a kétirányú forgalomhoz, mintegy 80—90 kilométeres sebességgel ment a ZC for„Enyhíthetők a gondok" — volt a címe a Népújság egyik cikkének a november 13-i, keddi szám első oldalán. A cikk a megyei tanácson 1984. november 12-én megtartott ülés azon részével foglalkozott, amely a tüzelőanyag-ellátást vette „terítékre”. Mint írta: „A legnagyobb problémát továbbra is a szénellátás jelenti.” Ennek kapcsán szóba került, hogy: „ ... a nyári engedményes akció sikertelenségét, a közületi vásárlások elmaradását, illetve a minőségből adódó problémákat” — számításba kell venni. „ ... a kedvezményes tüzelővásár ideje alatt a lebonyolított forgalom — szénrai felismerésével, a fejlődésével, a későbbi fejlődési problémák megelőzésével foglalkoztak. Hazánkban 1978 óta Végeznek vizsgálatokat a korai agykárosodás felismerése és kezelése céljából, dr. Katona Ferenc irányításával. Heves megyében dr. Juhász Jolán, az egri Megyei Kórház gyermekorvosa kezdett ezzel a súlyos problémával foglalkozni. Azóta évente mintegy 40—50 csecsemő habilitációjára kerül sor intézetünkben. Az elmúlt években alakult egy team, amelyben neurológusok, pszichológusok és gyógypedagógusok dolgoznak együtt. 1982-től a kórház gyermekosztálya szoros kapcsolatot tart fenn a megyei áthelyező bizottsággal és a galmi rendszámú személy- kocsi. Csak a csodával volt határos, hogy egyáltalán ki tudott kerülni egy kisfiút. Arról már nem is beszélve, hogy lévén az a nap esős (okt. 16.), végigfröcskölte a járókelőket. Az is gyakori, hogy a zebrákon nem adják meg a gyalogosnak az előnyt. S még csak nem is arról van szó, hogy a Lelépő gyalogost figyelmen kívül hagyják. Sokszor megesik, hogy a lassan már az út közepén tartó csoport előtt még „ráhúznak”, s elsiklanak előttük. A minap hallottam egy közlekedésről szóló riportot a rádióban, melyben elhangzott, hogy a balesetek nagyon nagy része épp a gyalogos átkelőhelyen történik. Ez legalább annyira figyelmeztető az autóvezetőknek is. mert ahogy nem szabad rosszul felmérni a közeledő gépkocsi sebességét, ugyanúgy tragédiára vezethet a „kicentizett" átsurranás is. Akik nyugaton is, keleten is jártak, azt mondják, ott sem túl magas a közlekedésben az udvarias vezetők száma. Ám ez egyáltalán nem jelent vigaszt. Mindenképpen törekedni kell arra, hogy a közlekedési szabályokat mindenki betartsa, betarthassa. Mert a „magán- kreszek” csak bajt hozhatnak ránk. — d. — bői — 20 százalékkal elmaradt az előző évitől. Ennek a magyarázata, hogy a tartósan megromlott minőség miatt a fogyasztók zöme inkább elhalasztotta vásárlásait későbbi időszakra.” Aztán szóba került az is, hogy a közületi forgalom is kedvezőtlenül alakult. Pl. „... nem járt sikerrel a tanácsi és forgalmazó szervek felhívása, amelyek a szezonon kívüli beszerzéseket szorgalmazták”. Felvetődött az is, hogy „ ... a készletek szeptember 30-án mindössze harminchat százalékát tették ki a tavalyinak.” Szó volt arról is, hogy más helyekről próbálják a nevelési tanácsadóval a későbbi, zökkenőmentes rehabilitáció érdekében. E három intézmény szakemberei közösen készítettek egy nagy méretű tablót, úgynevezett posztert is, amelyen azt ábrázolták, hogyan sikerült az agykárosodott gyerekek habilitációját és rehabilitációját megszervezni Heves megyében. A kongresszuson dr. Juhász Jolán, dr. Vargyay Éva és dr. Rin. gelhann György, az egri kórház gyermekorvosai mutatták be ezt külföldi kollégáiknak. Módszerük követhető példa, s nem csupán külföldön. Ugyanis egyelőre hazánkban' sem általános gyakorlat még a veszélyeztetett csecsemők korai gondozása. Ilosvai Ferenc Jó úton indulnak... Október 28-án Budapestről Egerbe utaztam. Az autóbuszra Gyöngyösön felszállt 8—10 általános iskolás. Néhány név közülük a teljesség nélkül: Lakatos Balázs, Lantos Ferenc, Szalay Adám, Juhász Ferenc. Előbb csak hallgatója voltam, majd résztvevője lettem beszélgetésüknek. Nagy lelkesedéssel beszéltek Gyöngyös és környéke történelmi múltjáról, nevezetességéről. természetjáró kikirándulásaikról. Elmondták, hogy nagyon szeretik a fákat, a virágokat és az állatokat. Szívesen társalognak a felnőttekkel is, és örömmel hallgatják élményeiket. Tőlem is megkérdezték hol lakom és hol dolgozom. Amikor közöltem, hogy Egerben, versenyezve sorolták Eger látnivalóit, kiemelve az egri várat. Tájékozottak voltak a megyénkén kívül is, például Veszprém városáról, sorba mondták a történelmi nevezetességét és szépségét. Meglepetéseimre meg is ajándékoztak a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal által 1982-ben kiadott kis útikalauzzal. Kisná- na községhez közeledve meglátták a várat, s örömmel közölték, hogy oda mennek szétnézni. Remélem jól szórakoztak. Sajnáltam, hogy viszonylag csak rövid időt tölthettem veiük. AV. a benyomás alakult ki bennem a találkozás alapján, hogy a gyerekek általában szeretik a természet szépségeit, érdeklődnek a történelmi nevezetességek iránt és csírájában bennük van a környezet- védelem, amit nekünk felnőtteknek kell tovább fejleszteni. Ezek a gyerekek jó úton Indulnak. . . Paparó József Eger kívánt mennyiséget beszerezni, de ez sem jelent döntő változást. Megemlítésre került még a létszámhiány, a szénpiosó üzembe állítása, ám — mint mondták — ettől sem várható döntő javulás. összegezve: a cikk szerint az ülésen a szénellátást érintő hiányosságokról volt szó, — de biztatás arra vonatkozóan, hogy mit lehetne tenni, bizony jóformán alig volt benne. Ha mondjuk csak azt a mondatot vesszük alapuL, amit a szóban forgó cikk címe mond, akkor a tüzelőellátás jelenlegi gondjai bizony csak enyhén lesznek enyhíthetők. Ez pedig — valljuk be őszintén — nem valami szívderítő vigasztalás azok számára, akiknek november közepén még üres a szenes pincéjük. Dávid József Gyöngyös Leveleink között tallózva „Magánkresz” VISSZHANG Nem szívderítő távlat.. Kistermelők, figyetem! A Verpeléti Dózsa Mgtsz felkínál eladásra jó anyai háttérrel rendelkező, magas zsír- termelő képességű Hungaro-fríz fajtájú. 1 hónapon belül leellő üszőket. Ar megegyezés szerint. Érdeklődni: a tsz főállattenyésztőjénél lehet. Dózsa Mgtsz, Verpelét. 3351. Pályázati felhívás Kápolna és Vidéke ÁFÉSZ 38 1980 MT sz. rendelet alapján 1985. január 2-től 3 éves időtartamra SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE az alábbi egységeit átadja: Első találkozásom a szovjet katonákkal Negyven esztendeje, hogy sorra, egymás után szabadultak fel a községek és városók, hogy az emberek végre nyugodtan kijöhettek az utcára. Űj élet kezdődött a háborús romokon. E napokra emlékezve írta meg levelét a 97 éves Varga Györgyné, Heves város legöregebb lakosa. „1944. november 14-én szabadult fel Heves község, ma város. A németek utóvédjei az Április 4. utcába szállásolták be magukat, Breiner Samu fűszeres házába. Már 13-án délután Boconád felé mentek. November 14-én nyomasztó lett a csend. Reggel öt órakor, amikor kinéztem az utcára, teremtett lelket nem láttam, csák távolról hallatszott fegyverek zaja. A járdán sietős magyar katona tűnt fel, valósággal futott. Megkérdeztem tőle hol van a front, mert nagyon félünk. Azt mondta ne féljenek, az oroszok csak a németeket bántják, öt óra után pár perccel jött be hozzánk az első szovjet katona. Ott állt előttünk géppisztollyal és „némeckit” keresett, majd mondotta: ne féljünk. Megnézte az ágyban fekvő gyermekeimet. Zoltán és Klára tíz-tizenegy. Gizi lányom 14 éves volt. Miikor meggyőződött róla, hogy nincs a közelben idegen, leült, látszott rajta a fáradtság, álmosság. Néhány pillanat múltán elment. Hat óra felé ismét kinéztem az utcára, a járdán sok volt az orosz katona, mintha a földből nőttek volna ki. Beszaladtam a családomhoz; itt vannak a szovjet csapatok. Biztos ide is bejönnek. Közben a jelenlegi Blaha Lujza útig bemerészkedett egy német tank, és rálőtt a járdán jövő orosz katonákra, de nem találta el őket, a házunk sarkát lyukasztotta ki, majd a Kecskés-féle ház falába ütközött. A bank megfordult és elment. Üjra megelevenedett az utca. Most már jöttek a szovjetek; járdán, útközepén, kertek alatt. Majd még aznap végignéztük felettünk két repülőgép csatározását. Mesterségem női szabó, másnap jött is egy katona tolmáccsal, hogy mennék-e dolgozni a szovjet parancsnokságra? Reggel értem jöttek, este hazakísértek. Rengeteg holmit megvarrtam a harcoló katonák részére, velük együtt étkeztem, egy asztalnál a parancsnokkal. Tolmács útján mindig megkérdezte, eleget szedtem-e miagamnak? Gyermekeimnek mindennap hozhattam ebédet, élelmiszert is kaptam. Egy nap a városparancsnok megköszönte a munkámat, és tolmács útján közölte, hogy elköltöznek Hevesről. Nevükre már nem emlékszem, fel volt ugyan jegyezve, de elkallódott. Ha élnek, biztos ők is emlékeznek ránk. Tizenegy élő gyermekem van. Ma 97 éves vagyok, férjem kommunista volt, sajnos már nem él. Tenk községben van eltemetve két szovjet katona közé, így azok is szoktak koszorút kapni családomtól.” Helyszűke vagy túlzsúfoltság Manapság, amikor sűrűsödnek az autóbuszjáratok, új útvonalakkal, új városrészeket kapcsolnak be a tömeg- közlekedésbe, s nagyobb utasforgalmat hoznak magukkal a különböző körzetesítések, sokszor esik szó arról, hogy egyes vonalakon, egyes időszakokban túlzsúfoltság van. Meg kell szüntetni, hangoztatták a legutóbbi menetrendegyeztető értekezleten a Volán képviselői is, mert a túlzsúfoltság következménye az utas lemaradásé, ezt pedig akár munkába igyekvő dolgozóról, akár iskolába induló gyerekekről van szó, el kell kerülni. Nem megengedhető! Am e panasz kapcsán nem árt tisztázni, hogy a zsúfoltság és túlzsúfoltság fogalma között van némi különbség. Az egyik bizonyos fokig kényelmetlen utazást jelent — ám a buszokon állóhely is van, s ez egyszerűen csak zsúfoltságot jelent! A másik fogalom viszont feltételezi, hogy lemaradnak az utasok. S ez utóbbi megszüntetésére, minimálisra való csökkentésére tesz és tett ígéretet a vállalat. S ma, amikor meglehetősen sok az utas, és korlátozott az új autóbuszok beszerzése, úgy tűnik, az a lényeg, hogy mindenki eljusson időben a céljához, még ha állva utazik is. VÁRATLAN AKADÁLY (Szabó Sándor felvétele) 8. sz. italbolt, Aldebrő 14. sz. italbolt, Kál 17. sz. iparcikkbolt, Kál. A pályázatokat 1984. december 19-ig kérjük leadni az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályára, KÁPOLNA, Kossuth út 23. A versenytárgyalás 1984. december 20-án, reggel 9 órakor lesz az ÁFÉSZ központjában. Tájékoztatást a szövetkezet kereskedelmi osztálya ad.
