Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

NÉPÚJSÁG, 19t4. október 13., nőmből MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9. Karám Kenesén_ A muzsika szerelmese Vaszy Viktor karmester és zeneszerző 1979. március 12-én , több mint negy­venedszer próbálták Vaszy Viktor kar­nagy vezetésével Szegeden Giuseppe Verdi Falstaff című operáját Gregor Jó­zseffel a címszerepben. Szorgalmasan készültek a felújításra. A második kép szerelmi duettjében Vaszy előrehajolt, mintha mondani akarna valamit zene­karának, aztán ráborult a karmesteri pultra — és már nem volt az élők so­rában. Elmúlásának szemtanúja, Gregor József, így jellemezte: „Ha a zenéről beszélt, indulat fogta el: szeme csillogott, újra fiatal lett. És tanult hetvenhatéve­sen éppúgy, mint ifjúkorában”. Vaszy Viktor portréja Vaszy Viktor tanulmá­nyait a Zeneművészeti Fő­iskolán végezte. Egyike volt Koessler János utolsó tanít­ványainak, mielőtt Bartók­inak és Kodálynak e tanító- mestere nyugalomba vonult volna. Utóbb Kun László, majd Ábrányi Emil növen­déke lett. Zsolt Nándor vet­te fel a hegedűtanszakra, majd Kodály Zoltán a ze­neszerzésre. Kik jártak ak­kortájt a Zeneakadémiára? Csak néhány név: Farkas Ferenc, Szelényi István, Sei­ber Mátyás, Kozma József, Gertler Endre... Diplomái megszerzése után két évig működött karmesterként a Székesfővárosi Zenekarban. Téhetségkutató hangver­senyt dirigált a Vigadóban, s azon a koncerten fedezték fel Fischer Anniét, Faragó Györgyöt és Kókai Rezsőt. 1928-ban a Budapesti Egye­temi Zenekarok vezetője lett. 1930-ban pedig a Ze­neakadémia tanára. Hang- szerelést, társas zenét, zene­kari gyakorlatot, operai sze­repgyakorlatot. transzpo­nálást és partitúraolvasást tanított. 1935-ben a Palest­rina Kórus karnagya lett. Vezényelte a fiiharmoniku­sakat, a Budapesti Hang­versenyzenekart, és sokszor vendégszerepeit külföldön. Számos emlékezetes kon­certje közül felejthetetlen például az a Vigadó-beli est­je, amelyen Bartók Béla is közreműködött. Akkor hang­zott fel Vaszy vezényle­tével a Cantata profana Rosier Endre tenorszólójá­val, a Székesfővárosi Ze­nekarral és a Palestrina Kórussal. Több Bartók-kom- pozíció ősbemutatója fűző­dik a nevéhez. Az idősebb zenebarátok még jól emlé­kezhetnek arra a hangver­senyére is, amelyen meg­szólaltatta mesterének. Ko­dály Zoltánnak Budavári Te Deumját. 1941—1944 között a Ko­lozsvári Nemzeti Színház operai tagozatának igazga­tója volt. A felszabadulás után Kodály javaslatára ő lett a Szegedi Nemzeti Szín­ház operai részlegének ve­zetője. s 1957-től a társulat igazgatója. Működött a SZOT, a MÁVAG, és a Vasas Központi Művész- együttes karmestereként is. Szegeden számos. nálunk még be nem mutatott ope­rát tanított be és vezényelt, például az I van Szusza- nyint, az ldomeneót. Einem: Az öreg hölgy látogatása cí­mű dalművét, Prokofjev: Három narancs szerelmesét, majd az Eljegyzés a kolos­torban című Prokofjev-víg- op érát. Számos pompás hangú művész köszönhette felfede­zését Vaszy Viktornak: Si- mándi József, Moldován Ste­fánia, Takács Paula, Gregor József. Nagy érdeme volt a a szegedi szabadtéri já­tékokon való tevékenysége is. 1959-től kezdve a kö­vetkező műveket tanítot­ta be és dirigálta: Hu­nyadi László, Bánk bán, Aida. A trubadúr. Vidrócz- ky, Faust, Turandot, Don Carlos, A parasztbecsület, Bajazz ók. Borisz Godunov. Kísérőzenét írt Az ember tragédiája szegedi szabadté­ri előadásához. Munkásságáért számos kitüntetésben részesült. Előbb érdemes, majd kivá­ló művész címmel jutalmaz­ták. Kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Egy évvel halála előtt még átvehette a Szo­cialista Magyarországért Ér­demrendet. A kitűnő kar­mester legtöbbször kotta nélkül vezényelt. Magán­emberként a zenén kívül főleg az űrhajózás és a matematika érdekelte. s ha ideje maradt, kedvenc hobbyja a játékvonat volt. De sűrűn írta tele a kotta­lapokat színvonalas szerze­ményeivel. Minderről bőven beszélt volna tervezett te. levíziós portréfilmjében, ha nem éri a váratlan, de egy ■karmester számára a leg­szebbnek mondható halál. Kristóf Károly Képzőművészei az iskolákban a tavasz is fekete. Mit kezdjek én egy gyereklány kezével, ha itt ütni. s nem simogatni kell? De azért csak-csak oda­óvakodott egyszer-egyszer a gyereküvöltéstől hintázó bölcsőhöz. — Életrevaló hangod van, ökröcském — monctta- mondta. s eszébe nem ju­tott megtoldani zaftosabbá a mondandóját. — ökröcskéje magának a laba köze — kardoskodott ilyenkor Viola. — Szántas- son azzal, de azt a gyere­ket ne fogja be a keserű­sége elé! S szó mi szó, Vince, ha így megpirongatta, el-el- üldögélt a csecsemő fejénél. — Asszony — vett egy­szer mély levegőt —. kár volt ezt a gyereket megcsi­nálni bajra, a Krisztusát, meg csak a gond van vele. hogy a fejünkre nőjjön meg. — ... rosszabb még, mint az állat — vágott közbe Viola —. s azért a maga gyereke, mert pont olyan, mint maga. — Nem is ezt akartam én mondani, hogy rogyasz- szon meg a ménkű — da­dogta mentegetőzve Vince —. hanem, hogy tisztába tenném én ezt a kölköt, ha megmutatnád, hogyan. — Nem a — billegett meg Viola —. érzi a gye­rek. hogyan szeretik. — De hogy az a ■.. — pontozta ki Vince az ördög helyét —. hét szeretem én ezt a lófüttyöt, verje az éjfél! Viola fölkapta a gyereket. — Boszorkányok fattya. Csöngedi Vince! Menjen maga innen, amig ilyen a dolga! És megint a pálinka, és megint a bor. Az emberek áhítattal hallgatták Vincét, aki pusztán a káromkodá­sával lábáról ütött egy bi­valyt. — Szép háza épül en­nek! — súgta a falu. — Mindent kibíró, erős gyereke nő! — toldotta egy­be. Vince meg kialvatlan. sár­ga szemekkel nézte remegő kezeit, s parolázott sorban kígyókkal, békákkal, kese­lyűkkel. — Vigye a dögéit! — dörrent rá Viola. amikor hazatévedt. — Gyerekágy mellé nem való vak var­jú! — De mit tegyek, édes Violám! — kesergett Vin­ce —. hisz már a májamat tépik! — Tépik a magáét. de nem az enyémet! Köpje ki, ha mellettünk akarna ma­radni! Vince meg csak tépte, hasogatta az eget boszor­kánykörmös szavakkal, s kínjától csak úgy recsegett a szája. — Édes. jó feleségem, fütty — mondta végül, s magához húzta Violát. — Hogy az a füttyös fütty, hát nincs nekem rajtatok kívül senkim! — Ez már jobb — gyana­kodott Viola —. de mi az. hogy fütty? — Hát mi a füttyös fütty lehetne? — vicsorgatta a fogát Vince —. a fütty, az fütty. Punktum. Viola elmosolyodva nyúj­totta a kislányt. — Na, tegye tisztába, maga, fütty! — szólt Vin­cére. — De aztán vigyázva ám. a füttyös füttyét! — Hát persze, angyalom, fütty, fütty, fütty — ragyo­gott Vince. — Értem én, hogy nem szabad gyerekre sarat önteni, fütty, fütty! S áhogy cseperedett, nőtt Csöngedi Vince kislánya, apja úgy szaporította a füttyöt. Fütyült már min­denütt. ágyban. asztalnál, fütyült a falura. fütty, fütty, fütty — s egyszer­egyszer még Isten is a háta mögé pislantott. hogy ki csiklandozza az 5 fülét ebből a fértél mes fekete­ségből ? Egyre több festmény, szo­bor. grafika, gobelin. mo­zaik látható az alsó-, kö­zép. és felsőfokú intézmé­nyekben, s az oktatás terü­letén módszertani forma­ként is felhasználják. Az idei képzőművészeti világ­hét ehhez a lehetőséghez csatlakozik, fő témája a képzőművészet és az is­kolák kapcsolatrendszere. Ráckevén, Dunakeszin, Salgótarjánban, Csepelen iskolagaléria működik im­már évtizede állandó gyűj­teményekkel és változó ki­állításokkal. Kiskunhala­son a képzőművészeti vi­lághét alkalmából a meg­nyitót Tóth Dezső művelő­dési miniszterhelyettes tar­totta a város gimnáziumá­nak Szilády Áron Galéri­ájában. ahol a diákközön­ség Barcsay Jenő Művésze­ti anatómia című könyvé­nek eredeti rajzaiban gyö­nyörködhetett. Ugyancsak ez alkalomból láthatták a kiskunhalasi óvodában Ni­colas Schöffer fénymobil- iait. Diószegi Balázs fest­ményeit. Hasonlóan Szol­nokon. a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán Hincz Gyula rajzait, fest­ményeit mutatták be a hall­gatóknak. a város közönsé­gének . E mozgalmasság nemcsak a képzőművészeti világhét ünnepére korláto­zott. egyre inkábbb termé­szetes iskoláinkban. Más és más a forma: Ráckevén, az Ady Galériában száz festmény’ szobor, grafika sorakozik Beck ö. Fülöp, Varga Imre, Ligeti Erika, Csik István. Vecsési Sándor és mások alkotásai; Duna­keszin a Körösi Csorna Sán­dor Általános Iskolában Wieszt József, Hegyi Márta, Kacsán György rézkarcai válnak ezúttal állandó gyűj­teménnyé, ahol ez a 17. tárlat az Iskolagalériában. Dunaharasztin, a Baktay Er­vin Gimnáziumban a név­adó ünnepén minden alka­lommal képzőművészeti ki­állítás nyílik, a budapesti Fazekas János Gimnázium­ban .műterem-látogatásokat szerveznék, gondot fordíta­nak a műalkotások elemzé­sére. Tanulságosak és köz­kedveltek a múzeumi gyer­mekfoglalkozások. a Nemze­ti Galéria rendszeresen tart múzeumi órákat álta­lános és középiskolásoknak, itt működik évek óta si­keresen a GYIK-Műhely gyerekeknek; szabadon feste­nek. mintáznak. A Történe­ti- és az Iparművészeti Mú­zeumban is alkalmazzák ezt a gyakorlatot. Nemes kezdemény esés, hogy az idei képzőművé­szeti világhéten a Fazekas Gimnázium tanulóinak DI­ÁKSZÓ újsága külön- számként — összefogva a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium tanulóival — pompás kiadványt szerkesz­tett. Diákírók készítettek in­terjút Diószegi Balázs fes­tőművésszel, Banga Ferenc grafikussal, elemezték a kisplasztikái triennálé mű­veit. köszöntötték a 70 esz­tendős Supka Magdolnát, foglalkoztak Csontváry mű­vészetével. Ez szintén kö­vethető és követendő út. hogy diákújságjaink szerte az országban többet foglal­kozzanak képzőművészettel Lényegében a megtett út tanulságait és az előrehala­dás lehetőségeit összegezte a Magyar Képző- és Ipar­művészek által rendezett el­méleti tanácskozás Budapes­ten. az MSZMP Villányi úti Oktatási Igazgatóságán. Az iskola és a képzőmű­vészet rendszeres, állan­dósított szövetségét szorgal­mazták előadásokban festők, grafikusok, építészek: Ta­más Ervin. Bálványos Huba, Makovecz Imre, Fekete György, Földi Péter, Sza­bados Árpád. Leitner Sán­dor. Az ünnepi esemény után a hétköznapokban kellene megvalósítani azt a követ­kező tíz esztendőben, hogy minden magyar iskolában egy képző- vagy iparművé­szeti alkotás fogadja a szép­ség embernevelő köszönté­sével a gyerekek milliós tá­borát.

Next

/
Thumbnails
Contents