Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-11 / 239. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 11., csütörtök S« BULGARIA Bolgár ős* Aki járt már Bulgáriában, tudja, szép ország. Minden évszak szép ebben az or­szágban, én mégis a bolgár őszt szeretem legjobban. Szeretem azért, mert ilyen­kor legszebb a táj, ilyenkor ontja kincseit a bolgár föld — érik a szőlő, a szilva, a dohány, a gesztenye. Ilyen­kor kúszik fel a lankákra az ősz rozsdásbarna színe. Szeretem azért is, mert a bolgárok ilyenkor ünnepel­nek. Az ősznek különös sze­repe volt a bolgár nép leg­újabb kori történetében. 1918 szeptemberében Ra- domirban katonafelkelés tört ki. Ez volt az első kísérlet a burzsoázia hatalmának megdöntésére. 1923. szep­tember 23-án tört ki a kom­munisták vezette „Szeptem­beri Felkelés”, a világ első szervezett antifasiszta fel­kelése. A bolgár munkások és parasztok harca akkor el­bukott, a felkelést vérbe fojtották. De Deo Milev, a költő, már ekkor megénekel­te: „Urak nélkül szeptember májussá szé­pül!” (Nagy László fordítása) S ez a májust hozó szep­tember negyven évvel ezelőtt valóban eljött. 1944. szep­tember 9-én, győzött a fegy­veres felkelés, a bolgár nép saját kezébe vette sorsának irányítását, Bulgária elin­dult a szocialista építés út­ján. Szeretem a bolgár őszt, mert a bolgárok számára ez az évszak az ünnep, az év­fordulók, az emlékezés és számvetés ideje. S az ünne­pek alkalmából készített számvetés a megtett út, az elért eredmények felméré­sén túl a jövőt is szolgálja. Bulgária 13 évszázados tör­ténelmében az 1944. szep­tember 9-i népi győzelem óta eltelt négy évtized olyan gyors fejlődést eredménye­zett, hogy összehasonlításra szinte nincs lehetőség. Milyen is volt Bulgária negyven év­vel ezelőtt? Elmaradott, fejletlen, sze­gény ország. Híres volt ró­zsaolajáról, dohányáról, né­pének szorgalmáról és ma­radi vezetőiről. Ipara jófor­mán nem volt, hiszen még a lópatkót is importálta. A mezőgazdasági termelés is primitív volt. A falvakban szinte ismeretlen volt a vil­lany. A lakosság nagy része nyomorban élt, a munkásság egyik napról a másikra ten­gette életét. A német fasisz­ták kirabolták az amúgy is szegény országot. De a sza­badság szeretete, a tudás­szomj és a szorgalom már ekkor is a bolgárok jellem­ző tulajdonsága volt. A II. világháborúban egyetlen bolgár katona sem harcolt a Szovjetunió ellen, míg a fegyveres ellenállásban har­mincezer partizán és száz­ezernyi támogató és össze­kötő vett részt. — Es milyen a mai, szo­cialista Bulgária? A szocialista világközös­ség, a KGST és a Varsói Szerződés egyenjogú, aktív tagja. Konstruktív békepoli­tikát folytató, a népek kö­zötti, kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális együttműködésért síkraszálló ország. Társadalmi-gazdasági és kulturális fejlődésében hatalmas utat megtett or­szág, hiszen negyven évvel ezelőtt az európai statiszti­kában az utolsó vagy utol­só előtti helyet foglalta el, míg nemrégiben egy japán üzletember „a Balkán-félszi­get Japánjának” nevezte. Georgi Dimitrov 1948-ban, a Bolgár Kommunista. Párt V. kongresszusán, nagy fel­adatot állított a bolgár nép elé: „Nekünk 15—20 év alatt kell elérnünk azt, amit más népek, más történelmi kö­rülmények mellett egy egész évszázad alatt értek el”. Pártja vezetésével a bolgár nép azóta teljesítette ezt a nagy feladatot. Az ipar termelése negy­ven év alatt 74-szeresére, a mezőgazdaságé pedig 3-szo- rosára nőtt. Csupán az el­múlt évtizedben 600 ezer új lakás épült fél. A gazdasá­gi növekedés üteme viszony­lag igen gyors és kiegyensú­lyozott. Állandóan nő a dol­gozók életszínvonala. Az or­vosi ellátás és az oktatás in­gyenes. Megváltozott a bol­gár városok és falvak képe, átalakult a bolgár ember életmódja. A bolgár nép szilárd er­kölcsi-politikai egységben köszöntötte szabad élete 40. évfordulóját. Büszke eredmé­nyeire. De azt is tudja, hogy az élet újabb és na­gyobb követelményeket tá­maszt. A feladatok ma sem kisebbek, csupán mások, mint negyven évvel ezelőtt. A bolgár és a magyar né­pet hagyományos barátság fűzi össze. „Hagyományos barátságunk magasabb szín­vonalra emelkedett és ki- teljesedett korunkban, ami­kor népeink a szocializmus építésének közös útjára lép­tek és azon járnak” — ál­lapította meg Kádár János egyik beszédében. Kapcso­lataink alapját az a barátsá­gi, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés jelenti, amelyet elő­ször 1948-ban kötöttek or­szágaink, s amelyet 15 év­vel ezelőtt meghosszabbítot­tunk. Az idén bolgár parla­menti küldöttség járt Ma­gyarországon, a magyar mi­niszterelnök pedig Bulgáriá­ba tett hivatalos, baráti lá­togatást. Természetesen még mind­két országban sokat tehe­tünk és sokat kell tennünk barátságunk és együttmű­ködésünk fejlesztéséért. Egymás jobb megismerését, összetartozásunk tudatosítá­sát szolgálják a magyar— bolgár barátsági napok is. Heves megyét erős szálak fűzik a bolgár Targoviste megyéhez. Igen jók és ha­gyományosak a megyei nép­frontbizottság és a budapes­ti Bolgár Kulturális és Tá­jékoztató Központ kapcsola­tai is. A most megrendezett jubileumi magyar—bolgár barátsági napok talán egy kicsit még közelebb hozzák majd népeinket, a hevesiek még jobban megismerik bol­gár barátaikat, életüket, fej­lődésüket, kultúrájukat. Így a bolgár ősz, amelyet én annyira szeretek, egy ki­csit Hevesbe is beköszönt. Egymást jobban ismerve, a közös célokat és feladatokat jobban látva, mindkét nép eredményesebben dolgozhat. S barátságunk is erősebb lesz! Én ezért is szeretem a bolgár őszt, barátságunk őszét! Lengyel Károly NDK Európa legfiatalabb állama A Német Demokratikus Köztársaság. Európa legfia­talabb állama, most ünne­pelte fennállásának 35. év­fordulóját. Ez az alig va­lamivel több mint egy em- beröltőnyi időszak súlyos történelmi és jelentős vi­lágpolitikai események so­rát öleli föl. Az ország története tu­lajdonképpen 1945. május 2-án kezdődött, amikor a második világháború euró­pai hadműveleteinek végső időszakában a szovjet csa­patod elfoglalták a német fővárost. Május 8-án Ber­lin elővárosában. Karlhorst- ban a négy szövetséges hatalom képviselőinek je­lenlétében a német főpa­rancsnokság teljhatalmú megbízottai aláírták Német­ország feltétel nélküli ka­pitulációját. Röviddel ez­után. június 5-én a szö­vetségesek nyilatkozatot tettek közzé a fasiszta Né­metország vereségéről és a hatalom átvételéről. A hit­leri Németországot szovjet, amerikai, angol és francia megszállási övezetre osztot­ták. A szovjet megszállási övezetben június 10-én en­gedélyezték a demokratikus pártok megalakulását. Egy nap múlva, június 11-én, Németország Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága nyilvánosságra hozta az övezet demokratikus át- alákulásának programját. Az első és legfontosabb in­tézkedések a földreformra, a közigazgatás, az igazság­szolgáltatás a karhatalom és az oktatás demokratikus újjászervezésére vonatkoz­tak. Az 1946-os év volt az NDK megalakulásához ve­zető út második mérföld­köve. Április 20—21-én Né­metország Kommunista Pártjának és a Németor­szági Szociáldemokrata Pártnak az egyesülésével megszületett a Német Szo­cialista Egységpárt (NSZEP). A párt irányadó programja: antifasiszta bé­kés rend kialakítása és a népek önrendelkezési jogát tiszteletben tartva, közele­dés a világ országaihoz. A választók 77,6 százalékának egyetértésével kisajátítot­ták a háborús bűnösök gazdaságait. Június 30-án államosították a bankokat, a kulcs ipar üzemeit és kü­lönböző nagyvállalatokat. Október 20-án. az első de­mokratikus választásokon a szavazatok 50 százalékának birtokában győzelmet ara­tott a NSZEP. A követke­ző években megkezdődött a korszerű gazdaságirányítás megszervezése. 1949. október 7-én. meg­alakult a Német Demokra­tikus Köztársaság. Ez a nap az NDK nemzeti ünnepe. Az új állam élére két kö­vetkezetes antifasisztát választottak: az NDK első elnöke Wilhelm Pieck, mi­niszterelnöke pedig Otto Grotewahl lett. 1950-ben az 500 tagú Né­pi Kamara képviselőinék megválasztásakor a szava­zók 99,7 százaléka a Nem­zeti Front közös jelolőlis- j tájára szavazott. A Nem­zeti Front egyesítette az öt pártot és a tömegszerveze­teket is. A következő év a hatá­rozott politikai intézkedések jegyében zajlott le. A hi­degháború egyre inkább éreztette hatását. Felforga­tó elemek, szabotőrök szi­várogtak át a demokratikus Berlinbe, s megnőtt a sza­botázsakciók száma. Az NDK kénytelen volt az ad­dig Nyugat-Berlin felé nyitott határait lezárni. 1964-ben az NDK barát­sági. együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött a Szovjet­unióval. Ezt követték a többi szocialista országgal kötött szerződések. 1973-ban az NDK-t fel­vették az ENSZ tagállamai­nak sorába. 1975-ben az ország már egyenjogú tag­ként vett részt Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési konferen­cián. A helsinki záróok­mány szellemében. 1983-ig az NDK több mint 200 egyezményt és megállapo­dást írt alá. BARLANGOK KIRÁLYNŐJE Kedves, gyönyörű, kü­lönleges. .. ilyen és hasonló jelzőkkel illetik a barlan­gászok, de a laikusok is az ochtini aragonitbarlangot. Ez a Szlovák-érchegység egyetlen barlangja. A kö­zeli Szlovák-karszt­hegység mind kiterjedését, mind karszt-képződményei- nek gazdaságát illetően. Eu­rópa legfigyelemremél­tóbb karsztvidékei közé tartozik. Az Ochtini aragonitbar- lang létezéséről régebben senki sem tudott. Véletle­nül bukkantak rá. Két jolsvai bányász fedezte fel, amikor 1954-ben geo­lógiai kutatóaknát mélyí­tettek. A barlang mintegy 80 méteres föld alatti mély­ségben fekszik, hosszúsága háromszáz méter. A nyil­vánosság számára 240 mé­ternyi szakaszát tették hoz­záférhetővé, persze, alapos kutatói és rendezési mun­kálatok után, ami 1972-ig tartott. Jelenleg a világon há­rom ilyen felfedezett és hozzáférhető aragonitbar­langot ismerünk (a má­sik kettő Mexikóban, illet­ve Argentínában van.) A barlang díszei fantasztikus virágok, fűcsomók, ex­centrikus aragonitkristály- tűk, amelyek minden irányban szétágaznak. E különleges díszek ötvözete a barlang mennyezetének kö­zepén húzódik, s néhol az éjszakai égbolt csillagaira emlékeztet. Ezért is kapták a barlang egyes részei a Csillag-terem és a Tejút el­nevezést. Az aragonit-kép- ződményeken kívül talá­lunk itt cseppkő-képződ­A barlang­ba majd­nem 150 mé­ter hosszú beton alagút vezet, hogy megőrizzék a 7—10 fo­kos hőmér­sékletet, s a levegő 95 százalékos nedvesség- tartalmát. A képen: a Csillag­terem bol­tozata az éjszakai égbolt csillagzatai­ra emlékez­tet (Foto: OR­BIS—KS1 ményeket is, többnyire sztalaktitok és színtér-ta­vak formájában. Egyedül­álló természeti ékességnek tartják a barlang falainak márványburkolatát, amely tiszta fehér, szürkés vagy vörösbe hajló márványkő­ből van kiképezve. A szlovák barlangoknak erről a királynőjéről azt mondják, csodáiéihoz ke­gyelmes, de kegyetlen is tud lenni. Hatalma el­sősorban az aragonitban lé­vő sztroncium iónos radio­aktív sugárzásban rejlik. Bebizonyították ugyanis, ha az emberi szervezet hosszabb ideig vám kitéve a sugárzásnak, az elpusztítja a vörös vér­sejtjeit és meddőséget okoz. Súlyos megbetegedés azonban csak azt fenyege­ti, aki titokban, lakása díszéül arabonitdarab­kát vinne haza magával. A barlang látogatóinak a sugárzás nem árthat, attól nem kell félniük. Sőt a rövidebb ideig tartó láto­gatás igen jót tesz az aszt­mában és a felső légzőutak más megbetegedéseiben szenvedőknek. Az ochtini-barlang felfe­dezője azt állítja, hogy amikor először szálltak le, még további igen szép fo­lyosókon és üregeken át haladtak. A szlovák bar­langászok most keresik a barlangnak ezt az „elve­szett” részét is. Ki tudja, éppen a torlaszok „ mögött rejtőznek a barlang leg­szebb kincsei. Az ochtini csoda SZOVJETUNIÓ Grigorij Csuhraj a békéről és a háborúról Grigorij Csuhraj, az is­mert Lenin-díjas szovjet filmrendező alkotóművé­szetének egyik sajátossága az, hogy a minden embert érzékenyen érintő kérdése­ket a személyes sors tük­rében nagy meggyőző erő­vel ábrázolja. Emlékezetes filmje, a Ballada a katoná­ról művészi válasz is: az ifjúkort megrabló háború elítélése. Ismeretes az a filmje is, amelyben nyugati fővárosokban kérdezte meg az utca emberét, mit je­lentett számára a második világháború. A magyar te­levízió is bemutatta ezt a dokumentumfilmet Emlé­kezet címen. Az APN mun­katársának, Nonna Zvjagi- nának adott interjújából közlünk részleteket. — Grigorij Naumovics, az ön Emlékezet című film­jében hallhattuk, hogy Nyu­gaton az emberek szemlé­letében szinte csak epizód­szerű eseményként él a má­sodik világháború. Nálunk a Szovjetunióban és a szo­cialista világban ugyanakkor nemzedékek nőnek fel an­nak tudatában, hogy a vilá­gon a legszörnyűbb dolog a háború. Mit gondol, miből adódik ez a nagy különb­ség? — Az embereknek álta­lában rövid az emlékezetük. De azt mégsem gondoltam, hogy ilyen nagyon rövid. A stábbal Párizs és London utcáin meg-megállítottunk embereket. Sztálingrádról kérdeztük őket. Párizsban van egy tér, a Sztálingrád tér. A legtöbb ember sem­mit sem tudott Sztálingrád­ról. csak azt, hogy van egy ilyen tér. és most éppen azon járnak. Pedig ez a film akkor készült, amikor még nem gyógyultak be tel­jesen a hitlerfasizmus ütötte sebek, s a háború résztvevői is viszonylag fia­talok voltak még. De nem csak az emberi emlékezet sajátosságairól van itt szó. A nevelésről is. Hogyan, mire nevelték ezek az országok a könyvekkel, a tömegtájékoztató eszközök­kel az állampolgáraikat? Hamburgban, egy iskolá­ban megkértem az igazga­tót, engedné meg, hogy egy, csak egy kérdést feltegyek az iskola tanulóinak. Szí­vesen megengedte. Bemen­tünk az egyik osztályterem­be. Olyan tíz—tizenegy éves fiúcskák ültek benne. Megkérdeztük tőlük: — Gyerekek, szerintetek ki kezdte a második világ­háborút? Kedvesen felelték: — Az „oroszok!” Nem bűnösök ezek a gye­rekek. A felnőttek vezetik félre őket, akik nagyon is jól tudják az igazságot. A világon sok olyan erő létezik, amelyik saját céljai érdekében a történelmet is meghamisítja. Ha egy ember emlékezik hamisan, magát fosztja meg a hasonló ve­szedelem elkerülésének le­hetőségétől, ám ha egy egész nép emlékezetéből esik ki az igazság, ez az egész népet megfosztja attól, hogy helyesen ítélhesse meg saját veztőinek tevékenységét. Amikor a Ballada a ka­tonáról című filmemmel Cannes-ban voltam, még a hatvanas években, láthat­tam svéd filmes kollégáim munkáját, a Hitler élete cí­mű dokumentumfilmet. A filmen, többek között, te­hetségesen és lelkesítő erő­vel mutatták meg a szov­jet hadseregnek a fasiszta hordákkal vívott küzdel­meit. Nem sokkal később aztán az Egyesült Államokban, San-Franciscóban újra ta­lálkoztam ezzel a filmmel. Türelmetlenül vártam, mi­kor következnek már a szá­momra ismerős részek, mert szerettem volna, ha látják Grigorij Csuhraj (Fotó: MTI — Friedmann Endre felvétele — KS) az amerikaiak. De az álta­lam ismert és várt részle­tek egyszerűen nem szere­peltek a filmben! Fogták... és kivágták azokat a része­ket, amelyek a szovjet har­cosokról, a Szovjetunói erő­feszítéseiről szólnak! Viszonylag nem régi do­log hogy az Egyesült Ál mokban a televízió egy sok­részes sorozatot adott a második világháborúról. Ez volt a címe: Ismeretlen há­ború. Arról szólt, hogy milyen harcot folytatott né­pünk a fasiszta hódító ellen. Ismeretlen háború? Nos, va­lóban nem ismerik ezt a háborút. Nyugaton negyven esztendőn át elhallgatták az igazságot rólunk, mivel ez számukra nem volt kívána­tos. — Grigorij Naumovics. ön már öt esztendeje tagja a Szovjet Védelmi Bizottság­nak. Mivel foglalkozik ott? A békéért való erőfeszí­tés tevékenység nem köte­lességem, nem foglalkozás, de azt mondhatnám, hogy állampolgári tisztesség kér­dése mindenki számára. Mert mindnyájan egymás földijei vagyunk. Nem vé­letlenül fogalmazok így. Egy kis bolygón élünk, egy élethez tartozunk. S ezt fe­nyegeti a háború. Mint mű­vész. ezt szeretném tuda­tosítani, megéreztetni min­denkivel.

Next

/
Thumbnails
Contents