Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-10 / 238. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 10., szerda Í Ifamszabad területek A Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat és a dán Flexpan közös vállalatot hozott létre. A két cég faházak gyártására társult azzal a céllal, hogy termékeiket elsősorban tő­kés piacokon forgalmazzák. A két cég közötti üzleti szerződés egyik külön ér_ dekessége, hogy a gyártás hazánkban, úgynevezett vámszabad területen tör­ténik. E vámszabad terület lét­rehozásához nyilvánvalóan kölcsönös érdek fűződik, az alapítók szerint lényege­sen nagyobb piaci rugal­masságot biztosít a társult cégeknek. A vámszabad te. rület azonban kétségkívül újfajta jelenség gazdasági életünkben, érdemes tehát közelebbről is szemügyre venni, mit is takar a gya­korlatban ez a fogalom? Kedvezmények a beruházóknak Eredetileg a vámszabad területek a fejlődő országok­ban alakultak ki, terjedésük pedig szorosan kötődik a transznacionális vállalatok tevékenységének bővülésé­hez a fejlődő országokban. Az övezetek létrehozása szo­rosan kapcsolódik egy-egy ország fejlesztési elképzelé­seihez, s ahhoz a tényhez, hogy a fejlődő országok igye­keztek különböző kedvezmé­nyekkel elősegíteni, hogy a nagy nemzetközi társaságok beruházásokat hajtsanak végre országukban. A fejlődő országokban a vámszabad területeken — az ország egészéből mintegy ki­szakítva — jól kiépített az infrastruktúra, megfelelő szintűek a szolgáltatások, rendelkezésre áll, mégpedig olcsón a munkaerő. A helyi hatóságok nemcsak vám-, hanem egyéb pénzügyi ked­vezményeket is adnak a be­ruházóknak. A vámszabad területek ki­alakulásának persze hosszú története van. Az áruátrakás, raktározás szabad övezetei­nek kialakítása több mint kétezer évre nyúlik vissza. A szabadkereskedelmi öveze­tek új formája azonban mé­gis az utóbbi néhány évben jelent meg Egészen ponto­san 1959-ben hozták létre az elsőt az írországi Shan- nonban. E terület létrehozá­sának az eredeti célja az volt, hogy fenntartsa a he­lyi repülőtéren a foglalkoz­tatottságot, mégpedig úgy, hogy különböző beruházókat csábít a környékre, akik az­tán az ott előállított termé­ket repülővel szállítják el rendeltetési helyére. Írország­ban a hagyományos szabad - kikötővel szemben már olyan területről volt szó, ahol a külföldi beruházókat arra ösztönzik, hogy exportbőví­tő üzemeket hozzanak létre. A shannoni kezdeménye­zés aztán gyorsan követők­re talált: az elmúlt eszten­dőben már több mint ötven ország rendelkezett ilyen te­rülettel, vagy éppenséggel tervezte létrehozását. S ko­rántsem csak a fejlődő or­szágokban. Jellemző például, hogy jelenleg az Egyesült Államokban több mint het­ven olyan vámszabad terü­let létezik, ahol a hazai és külföldi áruk az USA vám­területén kívül vannak Nincs adó A beruházóknak itt nem kell adót fizetniük a gyár­tásban felhasznált amerikai alkatrészekre, mi több, a bé­rekre sem. Nyugat-Európá- ban jelenleg mintegy kilenc­ven szabad terület létezik. többségük szabadkikötő, köz­raktár, kiszerelő üzem. A fő ipari terület természetesen az írországi Shannon, de lé­tezik ilyen övezet például az NSZK-ban. ahol a hambur­gi szabadkikötőben több mint húszezer ember dolgo­zik különböző iparágakban. Jelenleg is kialakulóban van egy sor vámszabad terület, amelyeknek célja, hogy kü­lönböző ösztönzőkkel előse­gítsék az exportorientált ter­melés fejlesztését. Ilyen kí­sérletet tettek legutóbb Cip­ruson, Máltán, a szocialista országok közül pedig — ha­zánkon kívül — Romániá­ban és Jugoszláviában is. Ami Afrikát illeti, kétség­telen, hogy a nagy nemzet­közi monopóliumok a föld­rész különböző országaiban, elsősorban Dél-Afrikában csak exportra termelnek, mégis említésre méltó vám­szabad terület csak néhány országban alakult ki, példá­ul Egyiptomban, Szenegál­ban és Tunéziában. Az Egyiptomban lévő nagy terü­let viszonylag a legfejlet­tebb, az itt szerezhető elő­nyök pedig különösen ked­vezőek; a jövedelemadó-men­tesség például meghatározat­lan időre szól. Ázsia nyolc országában működnek vámszabad terü­letek: Kínában, Indiában, Malaysiában, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, Dél-Ko- reában, Sri Lankán és Taj­vanon. Szingapúr, Hongkong és Makao olyan szabad­kikötők, ahol különleges ösz­tönzők vannak érvényben az exportfejlesztő beruházá­sokra. Közép-Amerika és a Karib-térség számos orszá­gában is található vámsza­bad terület. Ezek a szabad­területek általában az or­szág egyetlen olyan ipari komplexumát jelentik, amely exportra termel, mivel a bel­ső piac túlságosan is kicsi. A térségben említésre mél­tó ország Panama, amely egészében véve vámszabad terület. Az export bővítésére Az ilyen területeken lét­rehozott üzemek leginkább textil- és ruházati, illetve elektronikai termékeket ál­lítanak elő. Jellemző az is. hogy a termékskála megle­hetősen szűk, sőt nemegy­szer a gyártási műveletnek csak egy részét végzik a helyszínen. Az általános sza­bály alól persze vannak ki­vételek, a legjellemzőbb ipa­ri tevékenység a vámszabad területeken a rádiók, televí. ziók és alkatrészeik előszere­lése, illetve összeszerelése, a játékkészítés, tudományos műszerek összeszerelése, sport- és ruházati cikkek ki­szabott darabjainak össze- varrása. A vámszabad területek lét­rehozása tehát egy-egy or­szág általános külkereskedel­mi, fejlesztési politikájának része. Éppen ezért nehezen választható el — akárcsak hazánk (ahol a győri példa csak az első lépést jelenti) esetében — a gazdaságpoli­tika egyéb elemeitől. Két­ségtelen, hogy hazánkban a vámszabad területek akkor kerültek előtérbe, amikor megerősödött a törekvés ha­zai és külföldi cégek itthon történő vegyes vállalatainak alapítására. Nyilvánvaló azonban, hogy a vámszabad területek létrehozása csak egyetlen eszköz az export- bővítési ösztönzőink tárhá­zában, amellyel elő kívánjuk segíteni fejlesztési elképzelé­seink megvalósítását, kivite­lünk fokozását. K. Nyíró József önálló lett a szihalmi műanyag­üzem A tervet félig már teljesítették Az özem udvarán szállításra készek a mező gazdaságban nélkülözhetetlen tárolóedények 1984. január elsejétől ön­álló egységgé vált a szihal­mi műanyagüzem. A kis lé­tesítmény korábban bérmun­kában dolgozott az Óbuda Termelőszövetkezetnek. Mos­tantól a saját lábukon kell megállniuk, csak önmaguk­ra számíthatnak. S ez a tény — ismerve népgazdasá­gunk nehéz helyzetét — nagy feladatot ró rájuk. Létszámát tekintve pará­nyi üzemről van szó. Mind­össze negyven emberrel dol­goznak, többségükben nők­kel. Ennek az az oka, hogy a munkaműveletek nagy ré­szét kézzel, aprólékos gond­dal kell elvégezni. Az üveg­szállal merevített műanyag­ból rendkívül sokféle termé­ket állítanak elő. A mező­gazdaság számára hatalmas, négyezer literes tartályokat és kisebb tárolókat. Igen ke­resettek az itt gyártott mo­dern kivitelű kempingszékek, -asztalok és az autótulajdo­nosok körében közkedvelt tetőcsomagtartók. A cég kül­földi megrendeléseket is tel­jesít. A KGST-országok szá­mára permetező konténere­ket készítenek. Jelentős ösz- szeget hoz számukra azok­nak a vegyszerkeverő edé­nyeknek az értékesítése, amelyeket a Szovjetunióba Tűz a József gyémánt fűrész szel levágja a sorjás széle­ket szállítanak. A balatonfűzfői - ekkel is kapcsolatba kerül­tek. A NIKE két légtisztitó berendezést vár tőlük, mint. egy hárommillió forint ér­tékben. A vezetők azt tűzték cé lul. hogy az idén huszonöt­millió forintnyi árut hozza­nak forgalomba. Ezt eddig ötven százalékban már telje­sítették. Augusztus végéig a nyereségük kétmillió forint, s remélik, hogy decemberig elérik a tervezett három és fél milliót. Az elkészült munkadarabokat leveszik a formáról (Fotó: Perl Márton) Papp Péter né és Nagy Barnabásné méretre szabja az üvegpaplanl Feledékeny felvásárló — Kétszer ad, ki gyorsan ad — Háromszázezer nem kis pénz és az sem mindegy: kié — Bejelentését köszönettel vettük Forgatókönyv egy NEB-vizsgálatról 1984. július 18-i keltezés­sel — az érintett termelők nevében is — Z. I. egri lakos levélben közérdekű bejelentést tesz a hevesi áfész illetékes vezetői ellen, az alábbiakban leírtak mi­att: 1983-ban többedmagá- val paradicsom-termelésre kötöttek szerződést a fenti áfésszel. A paradicsomot annak rendje, módja sze­rint megtermelték. saját költségükön az átvevőhely­re szállították, és a beszál­lított mennyiség, valamint minőség után járó pénzt — szállítási költség nélkül — meg is kapták. A későb­biek során tudomást sze­reztek a termelők arról, hogy a Hatvani Konzerv­gyár utólagosan több száz­ezer forintot utalt át a He­ves és Vidéke ÁFÉSZ-nek. minőségi prémium címén. Az első osztályú áru után kilogrammonként 12, a má­sodosztályú után pedig 8 fillért. Ez az utólagosan átutalt pénzösszeg — a termelők szerint — a leszállított mennyiség arányában egy­értelműen őket illeti. de ennek kifizetését az áfész mind ez ideig elmulasztot­ta. és úgy látszik, nem is áll szándékában fizetni. (Nem mellékesen: az áfész a konzervgyártól — amellyel ő áll szerződéses viszony­ban — tisztességgel meg­kapta a kilónként járó bo­nyolítási költséget, sőt. a fuvarköltséget is.) Tudomá­suk szerint — írják a ter­melők — az úgynevezett minőségi prémiumot a töb­bi áfészek a termelőiknek .kifizették, ók is, több ter­melő aláírásával ellátott kérelmet juttattak el a szó­ban forgó áfészhez. de ér­demi intézkedés azóta sem történt. A bejelentő inkor­rektnek tartja az áfész ma­gatartását. mert ez a ter­melőkben bizonytalanságot kelt. termelési kedvét ká­rosan befolyásolja. amely sem a lakosság ellátása, sem a népgazdaság érdeké­ből nem lehet közömbös. Nem beszélve arról, hogy a termelők rovására és kárá­ra az áfész jogtalanul ju­tott tisztességtelen haszon­hoz. „Tisztelettel kérjük az ügy kivizsgálását és szíves intézkedésüket a bennünket megillető pénz kifizetésé­re" — fejeződik be a levél. Július 27-én, levél kísé­retében megérkezik a be­jelentés, a panasz Heves város NEB-elnökéhez a me­gyéi NEB-től. amelyben ké­rik a bejelentés kivizsgá­lását. A határidő: augusz­tus vége. A városi NEB elnöke júl. 30-án, a Hat­vani Konzervgyár igazgató­jához fordul, amelyben tu­datja. hogy a kistermelők sérelmezik azt. hogy a He­ves és Vidéke ÁFÉSZ a konzervgyár által átutalt több százezer forintnyi pré­miumot, amelyet a paradi­csom minőségéért kapott, nem akarja velük megoszta­ni. Kéri az idevonatkozó szerződés, vagy megállapo­dás szövegének ismertetését, valamint azt. hogy miikor és mennyi összeget utaltak át a hevesi áfésznek. Augusztus 7-én megérke­zik a konzervgyár válasza. A mellékelt megállapodás, amely az áfész és a kon­zervgyár között, 1983. márc. 22-én keltezett, egyértelmű: a konzervgyár és az áfész megállapodnak abban, hogy 1983-ban, amennyiben olyan minőségű paradicso­mot ad át a szállító, illetve a termelő, amelyből a gyár a tervezettnél magasabb minőségű készterméket tud gyártani, akkor a szezon végén a konzervgyár minő­ségi felárban részesíti a szállítót, illetve a termelőt. A minőségi felár összegét a gyár a szezon befejezé­se után értékeli- és ez a felár csak az első és má­sodosztályú léparadicsomra vonatkozik. És egy nem lé­nyegtelen kitétel: az összeg átutalásáról még a tárgy­évben intézkedik a konzerv­gyár. Summa-summárum: a konzervgyár sportszerű­en. korrektül, betartva a megállapodást., november­ben és január első napjai­ban a minőségi és limitár feletti plusz nyereségből 302 394 forintot át utalt a hevesi áfésznek. Augusztus 27—31. között folytatták le a népi ellen­őrök az áfésznél a vizsgá­latot. és még 31-én a kö­vetkező tartalmú levelet küldték a bejelentőnek a hevesi NEB-től: észrevétele a prémiumjárandósággal kapcsolatban alapos, jogos volt. A kifizetés elhúzódá­sát az áfész vezetői azzal indokolták, hogy nem volt egyeztetett álláspont a ki­fizetés mértékét és körét illetően. Végül is az áfész úgy döntött, hogy kilómként 12 fillér minőségi prémiu­mot térít vissza a terme­lőknek. így augusztus 22-én 62 fő részére 112 925 forin­tot fizettek ki. ebből a be­jelentőnek 960 forintot. Ugyanezen a napon — a hónap utolsó napján — Tóth József, a Heves * vá­rosi NEB elnöke közölte a kivizsgálás eredményét Cse- pelyi Károllyal, a megyei iNEB elnökével és azt is, hogy az áfész vezetői ígé­retet tettek arra, hogy a következő években gondos­kodnak az azonnali kifize­tésekről, ennek érdekében tökéletesítik nyilvántartási rendszerüket. A népi ellen­őrök javasolták — többek között — még az áfész ve­zetőinek. hogy a következő években a minőségi felárat a jelenlegi 37,3 százalék helyett 50—50 százalékban állapítsák meg. Heppiend tehát. Egy be­jelentés. amely közérdekű volt. a bejelentőt és a né­pi ellenőrök eredményes, gyors munkáját igazolva lezárult. A bejelentő levél­ben köszönte meg társai ne­vében is a ' gyors segítsé­get. az áfész elnöke a hoz­zá eljuttatott jegyzőkönyv tartalmát tudomásul vette, a vizsgálat megállapításai ellen észrevételt, kifogást nem emelt levelében. Egyet­len dolog maradt még Ihátra: a hevesi NEB el­nöke szept. 10-én írásban •kérte Gőz Pált, az áfész igazgató elnökét, hogy a fentiekkel kapcsolatosan tett és tervezett intézkedé­seiről a Népi Ellenőrző Bi­zottságot 1984. október 10-ig írásban értesíteni szíves­kedjen. •Nem mondhatnám, hogy az áfész elnökének el kel­lene kapkodnia, a választ, ha a bejelentéstől a kivizs­gálás lezárásáig eltelt idő­höz viszonyítjuk az ő köte­lezettségét! Papp János

Next

/
Thumbnails
Contents