Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. október 7., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK „Beszabályozott iskolák...’? Több éles szemű olvasóm is felhívta a figyelmemet a címbeli meghökkentő s alig érthető nyelvi formára. Az sem teszi érthetőbbé a „beszabályozott iskolák” jelzős szerkezetet, ha belehelyezzük abba a szövegkörnyezetbe, amelyben nyelvi szerephez jutott. Az egri versenyuszoda bejárasánál ezt a „figyelemfelhívást” olvashatjuk: „Aversenysport védelme érdekében az uszodát csak egyesületi sportolók, — időben beszabályozott iskolák (szervezetten) vehetik igénybe. Hozzátartozóknak, magánszemélyeknek szigorúan tilos. Az intézkedést a vízhiány és a víz fertőzésmentes tisztán tartása indokolja”. Sem a közlési szándék, sem az elérendő cél szempontjából nem tartjuk szerencsésnek a felhívás megfogalmazását. Nem szeretnénk a szöveg megalkotójának érzékenységét sérteni, de azt el kell mondanunk, hogy az ilyen jellegű közlemények megfogalmazása nem tűri a felesleges hivataloskodást, a szokatlan és célszerűtlen szakszerűskö- dést. A világos, a szabatos és pontos kifejezésre törekvés érdekében kerülnünk kell a körmönfont, a nyaka- tekert nyelvi formák fel- használását. Éppen ezért nem adtunk volna szerepet a beszabályoz túlelszakosí- tott igealaknak. Már önmagában véve is a felesleges hivataloskodást példázzák azok a szövegrészietek, amelyekben elszaporodnak az ilyen jellegű szóformák: beazonosít, behatárol, bevizsgál, beirányoz, betakarékol és beszabályoz. A szakzsargon ugyan él a beszabályoz igével, azzal a sajátos jelentéssel és használati értékkel, hogy műszert, alkatrészt szabályozva megfelelően beállít. A rostára tett felhívás szövegének természete önmagában is azt példázza, hogy a beszabályoz szóalak alkalmatlan a neki szánt szerep betöltésére, még akkor is, ha jelentéskörébe vonhatók ezek a jelentésárnyalatok is: igazít, beállít, meghatároz, rendez, előír stb. A szélesebb körű érdeklődök számára szánt szövegben azonban homályos, nehézkes, tehát nem egyértelmű kifejező, közlő szerepe. Egyértelműen azt kellett volna közölni, hop' az iskolák előre meghatározott időben látogathatják az uszodát, persze „szervezetten”. Éppen ezért felesleges a zárójeles kiegészítés is a megfogalmazásban. Az alkalmi hibákkal is megterhelt szöveget nem szakszövegnek szánták, hanem általános tájékoztatásnak, felhívásnak, ezért a nyelvi formálását inkább a köznyelvhez kellett volna igazítani, s udvariasabban illett volna megformázni. A feleslegesen hivataloskodó közlésekben úgyis „gazdagok” ‘ vagyunk, ezért meg kell tanulnunk közérthetőbben fogalmazni, s meg kell akadályoznunk, hogy éppen a hibás nyelvi formálás tegye lehetetlenné a megértést, az egyértelmű közlést. Dr. Bakos József Tánesics-kiállítás Táncsics Mihály halálának. 100. évfordulója alkalmából a politikus életútját áttekintő időszaki kiállítás nyílik Budapesten, a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu tér 4. szám alatti kiállítási termében. A kiállítást október 12-től előzetes jelentkezés után. csoportosan látogathatják az érdeklődők. A tárlat megtekintésére a levéltár igazgatási csoportjánál lehet jelentkezni levélben. vagy a 160-656-os telefonon. A bánya és a festő Egy szerződés két oldala A Mátraalji Szénbányák és Lóránt János között 1984 májusában megbízási szerződés jöitt létre. A művész a vizuális nevelésben segítséget nyújt a bányák köz- művelődési bizottságának, támogatja a helyi az amatőr-képzőművész mozgalmat, kéthavonként szakmai előadásokat, bemutatókat tart, évi négy alkalommal műteremlátogatást szervez a szocialista brigádok részére, évente egyszer saját műveiből kiállítást kínál ott és ebből az anyagból térítés nélkül átad harmincezer forint zsűrizett értéket. A Mátraalji Szénbányák minden anyagi feltételt biztosít és havonta hatezer forint illetményt fizet az alkotónak. Lóránt János az egyik szerződő fél. Negyvenhét éves, huszonkét hazai, tizenhat külföldi egyéni és kollektív tárlat után, Derko- vits-ösztöndíjjal, Munkácsy-, SZOT-díjjal és sok más elismeréssel a háta mögött, hazai és nemzetközi gyűjtemények részeseként most megint arra vállalkozott, hogy a bányászok közé menjen megtapasztalni életüket, meghallgatni nézeteiket, gondjaikat Ez az egyezség arra is lehetőséget nyújt neki, hogy az érdeklődőket, , akik érzik magukban a készséget, mesteri, technikai tudnivalókkal lássa el, mert az emberekben él az alkotni- vágyás. Kérdezzük is, hogyan jutott erre a „terepre”. A válasz szerény és meggyőző: — Hatvanöttől hetvenhétig Salgótarjánban laktam, dolgoztam. Előbb az Öblös- üveggyárral, majd a Nógrádi Szénbányákkal volt úgynevezett szocialista szerződésem. Hetvennyolctól nyolcvanegyig a bányászközségben, Mátraalmáson laktam. Az egész falu ismert, érzem most is, hogy befogadtak. Ez nekik azt jelentette, hogy végre láttak egy embert, aki más gondolatkörben mozog, mint ők; más szemszögből is kénytelen nézni a világot. De azt is tudták, hogy nekem el lehet mondani a gondolataikat. Olykor igencsak keményen fogalmaztak a mindennapi életről. Hallgattam őket válaszolgattam nekik, ahogyan olykor sorsukat elmondották, megnyitották a szívüket. — Meglepett, milyen kritikus szemléletűek. Látják a társadalomban saját helyüket, ismerik jogaikat — harcolnak is érte —, s tudják kötelességeiket. Ügy érzem, ma is szőkébb lencsén át ilátnám a világot, ha nem jutottam volna el közéjük. Attól mindig is féltem, hogy valamit elmulasztok, ha csak mint értelmiségi gondolom végig a mindennapi történelmet. A műteremlátogatás fontosságát nem győzöm hangsúlyozni. Itt nemcsak a szakma iránt nyíltak ki, de ismerni akarták a művészt, az alkotást, az alkotói folyamatot is. ök más életstílusban, más körülmények között hajnali fél ötkor, nyolc—tíz cigaretta után álltak munkába. Ez az életstílus gondolkodásmód, más lelki mechanizmusokat is jelent. Ebbe behatolni, ezt megismerni, ezzel együttélni nem kis eredményt hozhat. — Senki nem gúnyolódott azon, ha valaki beállt dolgozni az amatőr képzőművészek közé. Fanatizmussal, teljes hittel, lelkiismeretességgel és alapossággal vetették bele magukat a munkába. Nem gondoltak eladásra, arra, hogy pénzt lehet keresni a „művel”. Nem ez a gondjuk. Ok meg akarnak valami mást is érteni a világból, minit ami őket körülveszi. A festéshez kevesebben fognak, a fafaragás kedveltebb. A kézzel jól fogható anyag az ő világuk, de azt a hatást sem szabad elfelejteni, amikor a tehetséges bányászgyerekekkel foglalkozva — húsz-huszonöten is akadtak egy-egy csoportban — az egész család odafigyelt, mit, miért tartottam hangsúlyosnak, vagy mesz- szebbre mutatónak. Témák? A bányász elsősorban a hasonló sorsút akarja megörökíteni. A kívülálló el sem hinné, mekkora sodrású lírai hevület tör fel belőlük, amikor a tájat, a természetet akarják átemelni az időből az alkotásba! — Mindezek még a salgótarjáni élményeimből valók De néhány év kihagyása után — már harmadik éve A soványnak ugyancsak nem nevezhető Falómba asz- szonyság Mingual pék tanácsára már jó ideje fogyasztó kenyeret vásárolt. Teltek, múltak a hónapok, de egy grammot sem fogyott. A hiábavaló diétát megsokall- ván panaszkodni kezdett Mingual péknek, hogy készítménye hatástalan. Mire a pék rezzenéstelen arccal ezt válaszolta: — Ugyan. Palomba asz- szony, hát ne csodálkozzék, hogy egy cseppet sem fogyott. mikor olyan keveset eszik a kenyeremből! ★ — Hogy a kelbimbó? — kérdezi Kauito a kereskedőtől. — 16 frank ez a négy darab. — Micsoda? Ez a négy kis csenevész szem?! A kereskedő engedékenynek mutatkozik: — Na jó... Vigye ezt a négyet tizenhatért. az ötödiket meg ingyen adom. — Akkor kérem azt az ötödiket — szól ;Kauito_ —, végül is nekem az elég. ★ — Segítség! Segítség!. ..— kiabál kétségbeesetten egy vízbe esett fuldokló. Arab humor Épp arra megy Kauito, és mély nyugalommal szemléli a jelenetet. — Segítség! — gurgulázik a szerencsétlen. — Nem tudok úszni! — Na és akkor mi van? Én sem tudok. mégsem üvöltözöm' — jegyzi meg okoskodóan, és békésen tovább ballag. ★ A Bab-Azun út egyik nagy áruházában érdeklődik egy vevő: — Egy láthatatlan hajhálót szeretnék a feleségemnek. — Tessék! — nyújtja ]ci a kezét az eladó —■„ 18 frank. — De 'biztos, hogy ez láthatatlan? Mert a feleségem csak olyat szeretne. — Még hogy láthatatlan-e? Ha tudná. mennyit eladtam, pedig már második napja egy darab sincs belőle! élek Egerben, tanítok a főiskolán — szükségét érzem, hogy azt a másik látást, azt a másik hatást kapjam. A művész, vagy az értelmiségi — aki vagyok — újra csak bele akar kóstolni abba, amit Salgótarjánban, vagy Mátraalmáson végigéltem. A szerződés csak keret, azt ki kell töltenünk. Együtt, a bányászokkal. Az első esztendő bizonyára amolyan kóstolgatásokat hoz, amikor nemcsak a „vezérkar”, dr. Győry Sándor vezérigazgató, Hatvani Ferenc párttitkár, Zséfár Ferenc személyzeti- és szociális igazgató érzékeli majd, miként is képzelem el a kölcsönhatások rendjének kialakulását, de a tárlatok is hatni kezdenek majd. Elvisszük képeimet, meg az amatőrökét oda is, ahonnan közvetlenül nyílik az út a munkahelyhez. Az is terv, hogy Petófibányán, a felújított művelődési házban freskó szülessék. A szénbányák nem minden előzmény és tapasztalat nélkül írta alá a szerződést Lóránt Jánossal, mielőtt tárgyalásba kezdtek volna a festővel, kikérték a Heves megyei Tanács művelődési osztályának a véleményét; tájékozódtak arról a munkáról is, amit Lóránt János, a hazai élvonal egyik alkotója Salgótarjánban végzett. Érthető, ha az ipari üzem elsősorban a kollektív értékszerzés lehetőségeit akarja kihasználni. Folytatni kívánja azt a hagyományt is, hogy a bányász-amatőrök kiállítását minden évben megrendezzék. Ezektől a helyi seregszemléktől nemcsak azt várják, hogy a tervezett események megtörténjenek, de főleg azt, hogy a fogékony fiatalság, főképpen a szocialista brigádok esztétikai gyarapodása fokozódjék. Ez a megállapodás — művelődéspolitikai lépés. És nem is akármilyen! Az üzemek — főleg a nagyobb, te- háit tehetősebb — vállalatok és az arra érdemes művészek követhetik ezt a jó példát. .. Farkú András Temetnek egy gazdag bankárt. A gyászmenetben föltűnik egy rettenetesen zokogó emberke. Odalép Kaui- tóhoz — mert ő volt a nagy sirató — a barátja: — Hékás. nem is tudtam, hogy ilyen közeli rokona voltál ennek a bankárnak. — Én ugyan nem voltam rokona — felelt könnyben úszó szemekkel Kauito. — Akkor meg miért sírsz így? — Hát épp ezért? ★ Már vagy félórája áll sorban Kauito a pékség előtt. Igencsak kezd kimerülni, mikor mentő ötlete támad: — Nocsak, a túloldalon ingyen osztogatják a rizst — mormogja a mellette állóknak. A tömeg azon nyomban a másik oldalra tódul. Kauito örül. hogy túljárt a sokaság eszén. ám egyszer csak motoszkálni ,kezd valami a fejében, amitől elszáll a jókedve: — És ha tényleg ingyen osztogatják ott a rizst? Azzal átmegy a túloldalra. és beáll a sor végére. Fordította: Grabócz Gábor A Mária-nap című magyar film rendezőié, Elek Judit megunta kerülgetni a nagy történelmi figurákat. Elhatározta, hogy egy az egyben bemutatja életüket, hátha valami néven nevezhető tanulsággal szolgálhat a késő utódoknak. Ez alkalommal Petőfi családját fogta valla- tóra, a kiegyezés előestéjén. Többszörösen érdekes ez a nézőpont, mivel a vizsgált figurák vérükben hordják a forradalmat. így egyéni tragédiaként élik át a társadalmi és történelmi fordulót: vonzódásaik, ellenszenvük mögött mindig kitapintható valamilyen nagyobb összefüggés. Nagyon érdekesen és dramaturgiáikig pontosan vázolta Pethő György egy nap történetét, s a szereplők is szívüket, lelkűiket beleadták a játékba. Nem is az alkotók jó szándékán és odaadásán múlt, hogy unalmas és vontatott film sikeredett ebből a vállalkozásból. Inkább valamilyen alapvető félreértés okozta, hogy tévútra jutottak. Nem véletlen ugyanis, hogy a történelmi regények, filmek készítői többnyire valamilyen históriai mellékszereplőt választanak hősül. Több játéklehetőség, a folyamatok igazabb feltárása várható akkor, ha nincs kötve az író keze, magának kell kitalálnia a figura sorsát, nem pedig óráról órára követni az életrajzírók által pontosan rögzített eseményeket. Jobban is lehet értelmezni az adott kort, kicsit az olvasó vagy a néző szemével látva, láttatva a történéseket. Egyáltalán: cselekvésen keresztül lehet bemutatni a választott időszakot, nem pedig így, elvontan: az elméletek és a magánélet szintjén, mint ahogy a Mária-nap szerzői teszik. Jobb messziről szemlélni a kor kulcsfiguráit, talán többet, érdekesebbet mond el egy mozdulat, mint egy okos szó. Különösen egy olyan látványra épített művészeti ágban, mint a film. Határozottan a mozgókép lehetőségei ellen dolgozik Elek Judit, ezért alkotása minden érdekessége ellenére vissz- hangtalan marad. Az sem titok a néző előtt, hogy miért a sikertelenség: a „kulcslyuk-történelem", amelyet láthatunk, nem magával ragadó, csehovian lebeg a sztori, de nincs meg benne az a feszültség, mint ami a nagy orosz író drámáiban megtalálható. Ami ott a kisszerűség, a tehetség és a körülmények összeszik- rázásából létrejön, bármilyen vontatott, mégiscsak mutat valamilyen irányba. Sorsokat, embereket ismerhetünk meg e művekből, nem pedig intimitásokat ismert személyiségekről. Mennyivel gazdagodik szemünkben a Mária-napot látva Szend- rey Júlia alakja, aki a nagy vers sorai ellenére „eldobta az özvegyi fátyolt”, s menynyivel tudunk meg többet Petőfi Zoltánról, a szerencsétlen sorsú féltehetségről? Amit látunk, az inkább szegényíti elképzeléseinket, mert a versek és a fantázia többértelműsége helyett néhány alapvető indulatra redukálja le a film a szereplők vívódásait..Igaz, vannak pusztításra érdemes közhelyeink: a halhatatlan Kedves „hűtlensége”, „sírontúli árulása” is ezek közé tartozik. Ezekre nem érdemes egy filmet „pazarolni”, irt- hatók — szerencsésebben — tanulmányok és újságcikkek segítségével. Ügy tűnik, mostanában túlságosan gyakran indulnak ki a rendezők valami hajánál fogva előrángatott ötletből Pedig az ilyen, látszólag remek kiindulópont olykor többet árt, mint használ. Gábor László Külföldi diákok Budapesten Mintegy 500 külföldi diák kezdte meg az idén tanulmányait a 33 éve működő Nemzetközi Előkészítő Intézetben. Az 54 országból érkezett hallgatók egy év alatt sajátítják el a magyar nyelvet, hogy azután 40 egyetemen és főiskolán folytassák tanulmányaikat. A Nemzetközi Előkészítő Intézet jogelődje 1951-ben fogadott először külföldi diákokat, előbb a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból, később más országokból is jöttek Magyarországra tanulni fiatalok. A 70-es években a Nemzetközi, Diákklub megalakításával létrejött a diákegyesületek központja is. amely többek között a szabad idő hasznos és kulturált eltöltésében játszik szerepet. A külföldi diákok mintegy ezer tanórán készülnek fel egyetemi és főiskolai tanulmányaikra. speciális tanterv szerint. Az első hat héten csak magyarul tanulnak, a hetedik héttől kezdődően pedig növekvő óraszámban foglalkoznak a szaktantárgyakkal. A tanév végén a fogadó egyetemek képviselői előtt záróvizsgát tesznek — amely egyben az egyetemi felvételi vizsga is —, ezután a legtöbben mérnöki, orvosi, közgazdasági, agrár- és bölcsészettudományi területeken tanulnak tovább. Az előkészítő intézet nemcsak nyelvoktatással készíti fel a diákokat, hanem ők az itt töltött idő alatt megismerkednek a magyar szokásokkal. A tanárok munkáját könnyíti, hogy nemcsak a magyar felsőoktatási intézményekkel ápol jó kapcsolatokat az intézet, hanem oktatás-szervezési problémákról rendszeresen tapasztalatokat cserél a lipcsei Herder. a szófiai Nasszer Intézettel és a kijevi Sevcsenko Egyetem Előkészítő Karával. „KULCSLYUK-TÖRTÉNELMI” MAGYAR FILM Petőfi árnyékában
