Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 6., szombat 5. Turistacsalogató látványosság is a szép formájú templom Az alsó tagozat továbbra is Mátraszentimrén működik Szlovákok az ország tetején Szabad Éva, aki két nyelven intézi a honpolgárok tanácsi •gyeit A szőlő itt már nem terem meg, amit Sipos Jócsefné csipeget: Gyön. gyösorosziból való Szlovák, magyar; az egyik szöszkébb. Ennyi a különbség (Fotó: Kőhidi Imre) Számos okból is másabb település Mátrasaentimre, mint a többi. Például: az ország legmagasabban fekvő községe. De — idetartozik Galyatető, Mátraszentistván és Mátraszentlászló, valamint Bagolyirtás és Fallóskút. Azért is, mert: itt több száz szlovák család él. És még: Szabadék, Völgyiék, Fügediék a nevük. Például. Amiből aligha lehet az első hallásra azt következtetni, hogy nem magyar anyanyelvűek. Amikor a tanácsházán megkérdeztem Szabad Éva üdülőhelyi előadót, hogyan élnek itt a nemzetiségiek, egyetlen szóval válaszolt: — Jól — és úgy nézett rám, mintha magán a kérdésen csodálkozna a legjobban. Kettős feliratok A szép és modern épület bejártánál nemcsak a magyar felirat mutatja, hol vagyunk, hanem a szlovák is: Obecna rada. Van itt még Vseobecna skola és Dom Starcov, ahogyan Klubova Kniznica is. Tehát: tanácsháza, általános iskola, öregek otthona és klubkönyvtár. Az üzlet ABC így is, úgy is, ahogy az utcanévnél Rákóczi nevét sem kell lefordítani. Abban már mégsem vagyok biztos, hogy a Szabadság útja nem lehetne-e szlovákot is felírva. A könyvtárban ötszáz kötet található a nemzetiségi nyelven és két folyóirat. Az óvodában és az iskolában szlovákot is tanulnak a gyerekek. — Nekem mindig ötösöm volt szlovákból, de a magyarból nem biztos. Nem emlékszem — mondta Szabad Éva. A fiatalok otthon inkább magyarul beszélnek, bár a szüleik az anyanyelvet ismerték előbb, és csak azután tanultak meg magyarul. Az idősebbek az utcán is, egymás között is, az üzletben is és a tanácsházán is — természetesen — őseik szókincsét használják. Bár.. . az évszázadokkal ezelőtt betelepült felvidéki favágók kifejezései szinte rögződtek és amire nincs szavuk, azt magyarul „keverik” eredeti nyelvükbe. A híd szerepét A felszabadulást követően volt egy időszak, amikor még bizonyos indulatok a határokon túlra löktek innen, a „hegy tetejéről” is bizonyos családokat. Gemerska Panica: Gömörpanyit és Behince fogadta be őket. Ma is 20—25 olyan család él ott, amelynek tagjai szoros kapcsolatot tartanak az itt maradottakkal. Nem lehet esküvő vagy temetés, névadó sem, hogy autókkal ne jönnének vagy mennének ki a vérségbeliek. De ha úgy hozza a kedvük, a hét végén is meggondolják magukat, kiváltják a koronát és már mennek is. — Ez sem mindig egyszerű — jegyezték meg —, mivel legutóbb is háromszor kellett lemenni Gyöngyösre, de csak Egerből tudtunk végül is szerezni koronát, illetve azt sem, csak csekket. Elképzelhető-e utazás valamilyen vásárlás nélkül? — Nem szabad. Nem szabad behozni, de sportcikkeket, fehérneműt csak veszünk odakint. Legutóbb egy pár gumicsizmát vásároltam. Mondták is a határon, hogy... máskor ne hozzak. Innen pedig a ruhafélék és a kozmetikai cikkek indulnak vándorútra. Persze, csakúgy módjával, szerényen, mert a jóból is megárt a sok. A hatóság emberei sem hunyhatják le mindig a szemüket. Ennek is van határa. Házak, hagyatékok A községben a nyilvántartásban 232 lakóház és 728 üdülőépület szerepel. A két adat világosan jelzi, hogy ma már ez a hegyvidéki település inkább az üdülésből él, mint a volt erdei munkából. Aki pedig üzembe megy, azt autóbusz viszi akár a bányába, akár a pi- pishegyi gyárba. A nyolcadik után mindenki továbbtanul. Néhány évvel ezelőtt volt olyan utoljára, hogy az egyik gyereket nem vették fel, mert a tudása bizonyos követelni valót hagyott maga után. Az alsótagozatosak Mátraszentimrén nyitnak be az osztálytermekbe, a felsősök pedig Mátrafüredre mentnek le a hét elején és onnan jönnek vissza a hét végén. — Már megszokták a körzeti iskolát a gyerekek is, a szülők is. Most, amikor az az ételmérgezés történt, akkor voltak csak olyan hangok: Ha nem mentek volna le, akkor mérgezést sem kaptak volna. De hát, tudja, hogy van ez...? Tudom. Se több, se kevesebb Az itt lakók között a mozgás szinte semmi. Évente egy-két személy elmegy, ugyanannyi érkezik. Meghal öt-hat ember, és a világra jön három-négy. A település lélekszáma 690. Alig változik valamit. A Deák Ferenc utca 7. szám alatt lakik a 91 éves Odler Józsejné. Mennyi mindent megért már. A legfiatalabb állampolgára a hegy tetejének pedig Göröcs Barbara, aki ennek az évnek júniusában látta meg a napvilágot. Senkit sem anyakönyveznek Gyúrónak, hanem Györgynek, és Jannak, hanem Jánosnak. A „kintiek” pedig Jan Szabad vagy Gyúró Fügedi névre hallgatnak. Mindenütt úgy, ahogy ott szokás. Bár annak sem lenne semmi akadálya, szerintem, ha a mátraszentimrei ősök mai déd-ükunokái szlovák utónevet kapnának. Ahogy nem szól ma már senki azért, ha az utcán szlovák mondatokat hall. Az ünnepségeken is kétnyelvű a beszéd és az ének. A fiatalasszony is hol magyar, hol pedig szlovák dalt dúdol magában főzéskor vagy takarításkor. Már azon sem csodálkoznak, ha rokonlátogatáskor kiderül az ott felhangzó nótáról, hogy az szlovák, pedig ők szentül magyarnak hitték. Két nemzedék — Az én fiam Viktor nevet kapott — mondta Szabad Éva. — Az apám és az anyám szülei Fügedi és Völgyi nevűek. Pedig szlovákok. A Gubalák már szinte szokatlanok ebben a sorban. A községi tanács elnökének is Szabad a neve, amihez a Lajost kell még fűzni. Aa iskolában az igazgatót Blas- kó Gyöngynek hívják. Ka- szaláné Szabad Judit a napköziben beszél szlovákul. A vezető óvónő Szarvasról jött, Zakubszky Lászióné. Az apósa valamikor énekkart, népi együttest irányított. Ma már csak egy kis Pávakör lép dobogóra az ünnepekkor. A régi Bagolyirtáson már csak Albert Istvánná és Szabó Sándor nevét emlegetik. ök még a hagyományok őrzői. Az öreg házakat modern nyaralóépületek veszik körbe. Az idősebbjei inkább otthon ülnek már, a fiatalabbak pedig a Vadvirág nevű étterembe járnak szórakozni esténként. Disco, tánc várja őket. Még Gyöngyösről és Nógrádból is felruccannak azok, akik a kikapcsolódást keresik a pohár ital és a tánc segítségével. Szép ez a vidék. A hegyek, az erdők, a szarvasok a fák között, a virágok a réteken és a csend. A csend, ha nincs motorzaj, ha nem bömböl a stereo-hangfal, ha... A technika elűzte a favágókat, és meghozta az autós és magnós turistákat, üdülőket, kirándulókat. — Mi itt nagyon jól élünk — mondta Szabad Éva. — Valamelyik nap kérdezték meg tőlem: Miért lakom itt még? Elcsodálkoztam. Soha eszembe sem jutott, hogy máshol is élhetnék. 0 is szlovák anyanyelvű. G. Molnár Ferenc A mai építkezők már ízléssel formálják a falut Az ÉMASZ dolgozói most bővítik a villamos hálózatot Kapaszkodó