Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-05 / 234. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. október 5., péntek A „garabonciás” Herczeg István kiállításáról Fiatalos lendület, művészi elmélyülfcség, biztos szakmai tudás — mindez jellemző Herczeg István munkásságára. Az Egerben élő művész nem ismeretlen hazáink északi tájain, több kiállításon, többek között a Miskolci Téli Tárlaton is találkozhattunk alkotásaival. Ezúttal Ostoroson, a művelődési házban láthatjuk képeit. Linómetszetei, tusrajzai és grafikái sajátos benső világot tükröznek. A mese, a fantázia és a valóság ötvöződik bennük, olykor félelemmel, vívódással, máskor meghitt hangulattal, játékos komolysággal. A Sajószentpéteri emlék című sorozata az Indíttatást, a szülőföldhöz való ragaszkodást mondja el: a múlt és a jelen, a gyerekkor világa és a felnőtt gondolata, érzése világlik ki e képekből. Igen figyelemre méltó az Idő című alkotás. A sík felbontása a folyamatot ábrázolja; az emlékek és a jövő szerves egésszé alakul, mintegy visszaköszönve egyik a másikra. A művész formai megoldására egyébként is jellemző: szinte mozaikképként álmodja egybe müveit. Az ember figurája. különféle ábrázolása elmaradhatatlan Gyermekévre nála. Enélkül szinte nem tudja elképzelni rajzait. Jellemző motívumként gyakran találkozunk a falu megbúvó házaival, a madarakkal. a sárkánnyal, a kultikus alakokkal. Mellettük azonban feltűnnek a repülőgépek. helikopterek, s legtöbbször a huszadik század fenyegető „technikai rémei”. Olykor kiáltássá erősödik a tiltakozás — mint például a Gáz című tusrajzon — se kiáltást a humanitás hatja át Máskor megint a meghitt világ ábrázolása fűti át a nézőt. Formai megoldása nem pusztán egyéni vagy újszerű: stílusteremtő erejű. Erőteljes. biztos vonásai nyugodtságukban is dinamikus hatást keltenek. Mondandója. intuíciója erősen meghatározza a képi megjelenítés mikéntjét, s ily módon tökéletes harmónia születik. Olykor nem tartózkodik a cizel- lálástól sem. Az egyik leginkább figyelemre méltó műve a Garabonciás: Herczeg sajátos világa. forma-biztonsága magával ragadja a szemlélőt. A Gyermekévre című tusrajz ellentéteivel döbbent meg: a béke féltése kiált ez alkotásból. Grafikái fanyar bájt sugároznak, máskor a groteszkbe hajlanak. Képei nemcsak további. ígéretességet sejtetnek; egészében nagy élményt nyújtanak. (mikes) Nemes Endre művei Pécsett alkalommal állapodott meg a Janus Pannonius Múzeummal, hogy életművét Pécsnek adja át megőrzésre és bemutatásra. A Múzeum utcaként ismert Káptalan utca egyik műemléki épületét most félújítják és kiállításra alkalmassá teszik; ez lesz a Nemes-ház. Itt helyezik el az életművét reprezentáló 250 alkotását, amelyek áttekintést adnak pályájának valamennyi szakaszáról. A Zsolnay, a Csontváry, a Vasarely, az Uitz, a Martyn és az Amerigo Tot Múzeum mellett ez lesz a hetedik életmű-kiállítás Pécsett. Újabb magyar művész alkotásainak ad végleges otthont Pécs: a Svédországban élő Nemes Endre festőművész képeiből rendeznek állandó kiállítást a Múzeum utcában. Az alkotó baranyai származású, Pécsiváradon született 1909-ben. Életmű gazdagságú gyűjteményét a Janus Pannonius Múzeumnak adományozta. A kiállítás ez év utóján nyűik meg, a festő 75. születésnapja alkalmából. Nemes Endre művészete Magyarországon. Csehszlovákiában és Ausztriában bontakozott ki a két világháború között. Egyidőben Kassán újságíróskodott, majd a prágai képzőművészeti akadémián tanult. A fasizmus elől Svédországba emigrált, ott vált nemzetközi hírű festővé. Számos alkotását őrzik svéd gyűjtemények. s hosszú ideig tanított is. Mindeddig magáénak érezte és vallót ea a magyar kultúrát, sokat tett a magyar—svéd művészeti kapcsolatok ápolásáért, fejlesztéséért. A Stockholmban élő mester az utóbbi időben többször is kiállított itthon. 1970-ben részt vett a Műcsarnokban rendezett „Magyar származású művészek külföldön” című tárlaton. 1978-ban önálló kiállítása volt a Szépművészeti Múzeumban. 1982-ben több művével szerepelt a „Tisztelet a szülőföldnek" című tárlaton a Nemzeti, Galériában. Ugyanabban az évben Pécsett is bemutatta képeit. Éz II/l. A szőlőlugas alatt egy szék állt, de most nem ült rajta senki. Gyalulatlan deszkából eszkábált magaslábú szék volt. Egyedül árválkodott a lugas teljes hosszában. Az udvart átszelő keskeny utak, a kertbe vezető kis ösvények, a ke. rítésre rácsúszott kis tyúkól, s mellette az alacsony, ám takarosán felépített farakás azt mutatta, hogy itt minden egyetlen embert szolgál. Egyetlen embert: Szilágyi Eleonórát, másképpen Elo- nát, mert abban a kis utcában, ahol Szilágyi Eleonóra lakott, soha nem mondták még ki, hogy Eleonóra néni, valószerűtlennek és idegennek érezték ezt a nevet ahhoz a kis házikóhoz, amelyikben ő lakott. Egy szoba, konyha és egy előszoba, ennyiből állt Szilágyi Eleonóra otthona, no meg az előszoba előtti kis lugasból, ahol üldögélni szokott, ahol előkészíti az ennivalót a főzéshez: itt pucolja meg a csirkét, a zöldséget, s itt tárolja az utcáról hozott vizet is egy kék kannában. A kék kannát most nem látni a lugas alatt, mert Szilágyi Elona kiment vele az utcára, a pirosra festett kúthoz, a pumpás kúthoz, ahogyan ő mondta, s ami egyáltalán nem hasonlított ehhez a kúthoz, ami még ott áll az ő udvarán is, de any- nyira ellepte az iszap az alját, hogy lassan egy éve már BALÁZS JÓZSEF: A vízbér nem is használja. Az utcai kút kis fogantyúját elég csak megnyomni, és már erős sugárban jön a városi víz, merthogy azt mondják, hogy a városból vezették be ide a kellemesen hideg és tiszta vizet. Néha, ha nagyon meleg volt, még a lábát is megmosta az erős vízsugárban, az arcát is meg- paskolta a vizes ujjaival, miközben az utcát bámulta, ahol azonban különösebb látnivaló nem akadt. Kes. kennyé zsugorodott utca, egymásra torlódó két házsora előtt néhol egy-egy diófa meredezett. Olykor hangokat is hallott az utca végéből kiabálást, elfulladó jajveszékelést, öntudatlan zokogást, igen, „meghalt valaki, megint táviratoznak, leveleznek”, gondolta, mert az utca végében volt a posta, s ha valaki meghalt, a hozzátartozók hangos kétségbeesése eljutott az ő udvaráig is. Ilyenkor elsétált a postáig, megkérdezte, hogy ki halt meg, aztán csak a két- szárnyú postaajtóra bámult, mintha a titkok sokaságát fedte volna el előle, pedig csak a gyász levegője volt az, ami ilyenkor rászakadt a világra. Megszólalt a harang, és úgy érezte, hogy egyszerre csak minden élet- benmaradott hozzátartozó magányosságát ő cipeli majd napokig, anélkül. hogy egyetlen egyet is ismert volna közülük. Most tehát behozta a vízzel tett kannáját, leült a székre, a kezét az ölébe fektette, pihent egy kicsit. Arra gondolt, hogy gyomlálnia kell még ma, majd vág egy kis fát, mert főzni fog, és be kell gyújtania. Már bár- ta, hogy a szűk kis udvarát is felásatta, és bevetette növénnyel. Már terebélyesedtek a káposzták, a karalábék, a megsüllyedt kút körül ott kanyargóit a nagylevelű tökinda. A feje fölött a zöld szőlőfürtök egymáshoz értek, már most eltervezte, hogy az ősszel csak szőlőn fog élni, meg friss kenyéren, úgy számított, hogy karácsonyig is kitart majd a sok szőlő. Nagyjából rendben levőnek találta a világot maga körül. Már éppen arra gondolt, hogy elindul a kis kapájáért, az ólba, amikor megállt egy autó a ház előtt. Egyelőre nem szállt ki senki a kocsiból, de Szilágyi Elona sem mozdult a székéről. Kis idő múlva elegáns szürke kosztümben harminc évesnek látszó nő nyitotta ki a kocsiajtót, a hóna alatt egy dossziét szorongatott. A kocsiban egy napszemüveges férfi ült a volán mögött. Szilágyi Elona sem a nőt, sem a férfit nem ismerte. Az idegen nő, mintha mindig is ide készült volna, elindult Szilágyi Elonához. Megállt előtte, udvariasan — kissé lebegő hangon' — köszönt, majd a hóna alól kihúzta a dossziét. — Azért jöttem — kezdte halkan, már-már észrevehetetlen megilletődöttséggel —, hogy a több éves tartozását rendezzük. Szilágyi Elona nem értett semmit. — Az adót már befizettem. Az adót fizetni kell, a régi világban is kellett, szegény megboldogult apám is erre nevelt bennünket, az adót, fiaim, fizetni kell — mondta. — Nem az adóról van szó, a vízről. A vízről, ami itt van az utcában, no meg itt a kannában — mutatott a kék kannára a nő. — Én a Társulástól jöttem, eddig már háromszor küldtünk felszólítást... nos, amióta bevezették az utcába a vizet, felállították a kutakat, ezért minden évben fizetni kell egy bizonyos összeget. Itt vannak a csekkek — s a nő már nyitotta is ki a dosz- sziéját. (Folytatjuk) A ZENEI VILÁGNAP TISZTELETÉRE Orgonaest Gyöngyösön Mint két évtizede már, ismét a hangszerek királynője szólalt meg a zenei világnap tiszteletére Gyöngyösön. Az Országos Filharmónia 1984/85. évi bérleti hangversenyeinek nyitó rendezvényeként a Szent Bertalan templomban Kárpáti József orgonaestje hangzott el, Moldován Stefánia operaénekes. Liszt-díjas, Érdemes Művész közreműködésévél. Kárpáti Józsefben tehetséges. kitűnő adottságokkal és kiváló képzettséggel rendelkező előadóművészt ismerhettünk meg. Tolmácsolásában valamennyi mű atmoszférát teremtően szólalt meg. A műsor első részében Bach C-moll partita című fiatalkori remekművében, a főtéma bemutatását követő pompás variációkat nagy- ívűen elevenítette meg. Bach Esz-dúr preludium és fugája az est egyik legfényesebb. legsikerültebb darabja volt. E nagyszerű művet itt már jó néhányszor hallhattuk, de ilyen fennkölt méltósággal és emelkedett szépséggel még talán sohasem. A zenész felvillantotta minden rejtett szépségét és értékét. Az est sikerét és fényét döntően meghatározta Mol- dován Stefánia. Lírai szépséggel zengő szopránja kitűnően érvényesült a jó akusztikájú nagyméretű templom csarnokban. Rossini ritkán hallható, dallam- és érzelemgazdag művéből a Stabat Materből előadott Inflammatus című szopránária igazi remeklés volt. az est csúcspontját jelentette. Az orgona izgatott zenei ritimikájú kísérete mellett hangzott fel a gyönyörű szopránszóló magasba törő. drámai éneke, a végítélet misztikus látomását kifejezve. A tétel végén a tempó felgyorsulásával szinte szabályos operaáriáként ért véget a remekmívű zenei darab. Reisz László A II. Ríchárd a Vígszínházban Mintha régi képeskönyv elvenedne meg a Vígszínház színpadán, amikor elkezdődik a II. Richárd előadása. Valamennyi szereplő díszes ruhában egy-egy kis kazettában áll, melyek együtt sötét, emeletes épületet alkotnak. Előttük trónusán a király. Elkülönülve, rendíthetetlennek, örökkévalónak látszik, míg meg nem szólal. Mert hanghordozása, beszéde lerombolja ezt a képet. Cinikus, önmagában sem bízó ember. Különös darab Shakespeare királydrámái közt a II. Richárd. Nincs benne senki, akiért lelkesedni lehetne. A király határozatlan, nem ért a kormányzáshoz. Egy dologban biztos, hogy őt, mint fölszentelt, törvényes uralkodót semmi sem ingathatja meg. Legfőbb ellenfele Bo- lingbrok (aki majd követi őt a trónon) — ő sem igazán céltudatos, valójában csak a körülmények teszik király- lyá. Az udvar legtöbb embere talpnyaló, oda állnak, hol erőt éreznek. A dráma mégis fontos dolgokat feszeget, tanulságul szolgál minden koroknak. Szüksége van-e a hatalomnak magabiztosságra és felelősségre, meglehet-e bármelyik nélkül? A Rózsák véres harcának előestéjén vagyunk, II. Richárd egy konszolidáltnak mondható kor utolsó királya. Hatalmában biztos, épp ezért megtartásáért semmit nem tesz. Elherdálja az ország vagyonát, szövetségesek helyett ellenfeleket szerez magának, még saját helyzetét sem képes átlátni. Nem népszerű, nem is tartja fontosnak. Így aztán, mikor a legkisebb rés támad a monarchia szövetén, rögtön fölfeslik az egész. Szükségszerű, hogy Richárd megváljon hatalmától. Marton László hagyományokat őrző rendezésében — Somlyó György fordítását használva — pontos képet rajzol erről a saját szerepében pózoló királyról, akinek minél bizonytalanabb lesz a hatalma, annál erősebb a befelé fordulása. A Richárdot alakító Gálffi László olyan embert ábrázol, akinek a saját lelki nyugalma a legfontosabb. A Lukács Sándor alakította Bolingbrok így lesz pandanja, ö lát, a megfelelő helyzetekre figyel, vár, s használni is tudja a lehetőségeket. Eszmék harcáról van most szó — mondhatjuk leegyszerűsítve. Éppen ezért nem könnyű a színpadi megvalósítása. Egy-egy hosszabb szövegnél néha lassul az előadás, mintha a szócsaták a színészeket is untatnák. Nagyon jól sikerült Fehér Miklós díszletterve és János- kuti Márta jelmeze. A változatos, mozgékony színpadkép mindig képes kimozdítani az előadást az előforduló holtpontokról, vagy elterelni a figyelmet néhány hiányosságról. Például időnként nem érteni tisztán, miről beszélnek a szereplők. Izgalmas zenét (komponált Szigeti István. Szervesen tartozik a dráma közegéhez, nem kísér, hanem együtt él. Gálffi és Lukács mellett még sok színészi alakítást élvezhet a néző, különösen említésre méltó Gáti Józsefé, Miklósy Györgyé, Bánki Zsuzsáé és Venczel Veráé. Lőkös Ildikó A király és Bolingbrok jelenete az előadásból (MTI fotó—KS) Gáz (Perl Márton reprodukciói)
