Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 31., szerda Őszinte eszmecserék A harmadik legnagyobb az országban Ami a BNV-díj mögött van... Jön a Mese és a Dáma Jó néhány éve már, hogy visszatérő résztvevője az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárnak a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat. A fogyasztási cikkek tava­lyi seregszemléjén például a Bélapátfalván készített mé­zes tortalapcsalád BNV-díjat kapott. Ez gyorsan meg­nyerte a fogyasztók tetszését, és kedvelt cikk lett. A vállalat most az őszi kőbányai vásáron ismét ott volt. ahová 30 féle sütő- és édesipari terméket vittek el. A siker ezúttal sem maradt el, hiszen a bemutatkozó He­ves megyei üzemek, vállalatok, szövetkezetek közül a sütőipariak BNV-díjban részesültek, az ízlésesen cso­magolt Konzum háztartási kekszért. íme a sütő- és édesipari vállalat termékkollekciója, közöt­te a BNV-díjas Konzum keksz is. (Fotó: Perl Márton) Ember és ember kapcso­lata mindig alapvetően fon­tos volt a párt történeté­ben. A párbeszéd — amely­nek során ki-ki őszintén el­mondja véleményét — a po­litikai mimika elengedheted len eleme, s tükre is lehet annak. Ebbe a tükörbe néz­nek bele a pár talapszerve - zetek, amikor a vezetőségek tagjai elbeszélgetnek az álapszervezetek tagjaival. Ezekben a hetekben kerül sor az egyéni beszélgetések legtöbbjére, hiszen a beszá­moló párttaggyűlések soro­zata — ezeket követően — november -tizenötödikétől kezdődik, és tart egy hóna­pig­Az alapvető téma a XII. pártkongresszus óta végzett munka értékelése. Mégpedig —- és ezt külön hangsúlyoz­ni kell — helyi értékelése, hiszen ahány pártalapszer- vezet, annyiféle munkahe­lyi vagy lakóhelyi közösség mindennapjairól van szó. Évek, évtizedek óta együtt dolgozó, vagy együtt élő embereket jelentenek ezek a kommunista közösségek, ahol a vezetőség tagjai sok­szor szinte családias kap­csolatban vannak az alap­szervezeti tagokkal, s jog­gal érzik úgy: nyitott könyv számukra a másik ember. De vajon a mindennapi rohanásban mennyire volt idejük olvasni ebből a nyi­tott könyvből? Hiszen a tit­kárnak és az „egyszerű” párttagnak egyaránt meg­van a maga dolga a mű­helyben, vagy a földeken, az íróasztal mellett, vagy a tanári katedrán, a pult mö­gött, vagy a műtőasztalnál. Életünk mai tempója ritkán ad alkalmat elmélyült be­szélgetésre. Pedig sok olyan párttag van, aki évekig nem kér szót a nyilvánosság előtt, ám ha kettesben, hár­masban leülnek vele bé- szélgetni, kiderül, hogy na- gyonis határozott véleménye van mindenről, okosan ér­vel, s észrevételei megszív­lelendők. Az is kiderülhet, hogy sú­lyos gond nyomasztja, amelyről nem akart a nyil­vánosság előtt beszélni, de ha emberséggel melléállnak, örömmel fogadja a segítsé­get. Sokszor előfordul, hogy egyszerű félreértés, jelen­téktelennek tűnő mellőzés tesz passzívé olyan embere­ket, akiknek koráhban lét­elemük volt a közösségi munka; az, hogy mások Ügyes-bajos dolgával törőd­jenek. Az őszinte beszélge­tés tisztázhatja a félreérté­seket, orvosolhatja az eset­leges sérelmeket. Mondanivaló akad minde­nütt, a párttagok elvárják, hogy véleményüket megkér­dezzék, hogy a kölcsönös nyíltság és bizalom légkö­rében fejthessék ki állás­pontjukat. Arról is, hogy milyen tekintélye van a pártalapszervezetnek. hogy miként alakult a kommunis­ta közösség élete, munkája a legutóbbi pártkongresz- szu's óta, hogy miképpen tu­dott hatni a környezetében élő pártonkívüliekre. Hogy milyenek a párttaggyűlések, hogy miként lehetne erősí­teni a pártcsoiportok szere­pét, vagy például, hogy mi­lyen információk birtokában lehetne növelni a politikai meggyőződés hatékonyságát. Arról is őszintén kell be­szélni ezeken az eszmecse­réken. hogy a vezetőség mi­ként ítéli meg a párttag te­vékenységét, pártmegbízatá­sának teljesítését; véleményt cseréin; arról, mennyire képviseli a párt politikáját a vitákban, vagy megima- rad-e a kívülálló kényelmes szerepében. Lényeges kér­dés, hogy a kommunistát milyen kapcsolat fűzi pár- tonkívüli társaihoz, hogy mennyire ismeri, s meny­nyire igyekszik befolyásolni azok véleményét. Tanulságosak lehetnek a pártvezetőségek számára az új párttagokkal folytatott beszélgetések, s érték« ész­revételei lehetnek az eltérő sajátosságú más alapszerve­zetekből érkezett kommu­nistáknak is. Az újonnan felvett és a máshonnan érkezett pártta­gok véleménye sem nélkü­lözhető a folytonossághoz, s a folyamatos megújuláshoz. 1. E. Ennek azonban története van, amelyet már a vállalat központjában Szipszer Imre igazgatóval idézünk fel. — Nagy volt az örömünk — mondja nem kis büszke­séggel —, amikor a díjat át­vettük, hiszen szép elisme­rést jelent az itt dolgozó kol­lektívának. Persze sok mun­ka előzte meg. Három év­vel ezelőtt vetődött fel a gondolat, hogy kekszgyárat létesítsünk. Ennek érdekében a detki Magyar—Bolgár Ba­rátság Termelőszövetkezet­tel, valamint a Budapesti Zamat-, Kávé és Kekszgyár­ral társulást hoztunk létre. Ügy állapodtunk meg, hogy közös erővel Halmajugrán, a detki szövetkezet telephe­lyén építjük meg az édes­ipari üzemet 50 millió fo­rintért. Nos ez tavaly el is készült, és a budapesti vál­lalat biztosított hozzá két komplett kekszgyártó vona­lat, valamint technológiát is adott, és betanította a mun­kásokat. Ezenkívül vállalta a termékek értékesítését is. — Mennyire garantálják a minőséget? — Nos Halmajugrán a Győri Keksz- és Ostyagyár, valamint a Budapesti Za­mat-, Kávé és Kekszgyár mellett rövid idő alatt lét­rehoztuk az ország harma­dik legnagyobb édesipari üzemét, ahol jelenleg 120-an dolgoznak, kilencvenen nők. Minden elismerést megérde­melnek azért, hogy gyor­san és eredményesen elsajá­tították a gyártási folyama­tot. Ennek köszönhető, hogy alig félév alatt megfelelő mi­nőségi szintet értünk el, amit bizonyít a BNV-díj is! Az idén például há­romezer tonna kekszet és linzert készítünk, amely het- ven-nyolcvan milliós árbe­vételt jelent, 12 milliós nye­reség mellett. Az esztendő első nyolc hónapjában pél­dául 50 milliós bevétel mel­lett hét és fél millió ered­ményt tudhattunk magunké­nak. Jelenleg hétféle ter­mékünket három csomagolási rendszerben jelentetjük meg: dobozokban, alufóliá­ban, és folpack csomagolás­ban. Ezek tetszetősek és a versenyképességet is fokoz­zák. — Miként jellemzi a BNV- díjas terméküket? — Mindenek előtt azzal, hogy a korábban hiánycikk­listán szerepelt háztartási kekszet pótolja. ízre is kel­lemes, emellett a tetszetős csomagolása révén is ha­mar kivívta a fogyasztók el­ismerését. Olcsó árú, és je­lentőségét az is fokozza, hogy importot helyettesít. Év végéig kétezer tonnát gyártunk belőle. Miután nagy az igény iránta, ké­sőbb megfelelő piackutatás­sal exportálni is szeretnénk, így a termelését is növel­jük, és jövőre várhatóan há­romezer tonnát készítünk. — Lesznek-e újabb cik­kek Halmajugráról? — Az a kockázat, amelyet a társulás létrehozásával vállaltunk, bizonyosan mond­hatom; hogy megérte, mert alapvetően a hazai élelmi­szerellátást javítjuk cikke­inkkel. Szándékunk, hogy minél több jó minőségű szá­raz és mártott kekszet, illet­ve linzert hozzunk forga­lomba. Gyártmányfejleszté­seink is erre irányulnak. A Heves megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat azzal segíti munkánkat, hogy olyan lisztet biztosít, amely alacsony sikértartal­mú, de kiváló minőségű keksz nyersanyagaként szol­gál. Most az esztendő utol­só negyedében jelenik majd meg az üzletekben a Hal­majugráról kikerülő, dobo­zokba csomagolt Mese elne­vezésű mézeslinzer, vala­mint az alufóliába tett Dá­ma minőségi keksz is. A következő időszakban a ver­seny tovább fokozódik, és ebben szeretnénk résztven- ni. 1985-ben már 4—4500 tonna terméket készítünk. Bízunk a halmajugrai üzem­ben dolgozókban, hiszen már eddig is bizonyítottak! En­nek tudatában jövőre részt- veszünk az Országos Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon, valamint vásá­ron, illetve az őszi BNV-n is. Ezek jó lehetőséget kí­nálnak a folyamatos meg­méretéshez, ' hogy szakmai­lag hol tartunk és mennyire álljuk a versenyt. Mentusz Károly Kolacskovszky Lajos: Az új rend bölcsőjénél IX/2. Eszeveszett menekülés A szovjet csapatok Ti­szafürednél november 11-én keltek át a folyón. 1919-ben a romának szintén Tiszafüred felől vonultak fel a megye elfoglalására. Az átkelés után a Vörös Hadsereg egyik része Heves, másik Erdőtelek felé ka­nyarodott. Heves is, Erdő­telek is november 14-én szabadult fel. Erdőtelek északi és északnyugati ré­szében erős gyalogsági és ágyúharc dúlt. 240 lakóház megsérült, ezek közül 78 súlyosan. Tizenegy épület lakhatatlanná vált. Találat érte a községházát, a leven­teotthont, az egyik iskolát. Négy férfi és egy nő meg­halt. • Hevest Endrédy Emil fő­jegyző. H. Kovács Ferenc bíró és Géresy János, a polgárőrség parancsnoka adta át a szovjet csapatok­nak. Míg ezek történtek. a Keleti-Kárpátok szorosait védelmező magyar hadsereg helyzete válságosra fordult. Tartani lehetett, hogy már a vasúti fővonalig előre­nyomult oroszok a honvéd­sereget teljesen elvágják a mögöttes országrészekről. A mármarosi magyar hadsereg tehát eszeveszett gyorsaság­gal hátrált Budapest felé. Egy része Lillafüred felől, a Bükköíl át, a másik (a zöm) Mezőkövesden és An- dornaktályán keresztül iparkodott Egerbe eljutni, innen akarták tovább foly­tatni az útjukat Egerbakta, Pétervására felé. .1919 nya­rán a Tokajtól visszavonuló magyar Vörös Hadsereg is ezt, az Egeren keresztül­vezető utat választotta. Napokon át éjjel-nappal szakadatlanul folyt a nagy hurcolkodás. Fegyveres és fegyvertelen katonák — magyarok, szlovákok ve­gyest —, leventealakulatok, lerongyolódott zsidó mun­kaszolgálatosak, némán, csüngő orral meneteltek vé­gig a városon, közéje szo­rulva a csapiatoknak egy-egy birkanyáj. illetve rideg gu­lya, elgyötrődve, csontig le­soványodva az éhezés és az örökös hideg eső miatt; a hintókon menekülő urasá- gok, vöröskeresztes autókon a betegek hering módjára összepréselve kínlódtak; aztán mindenféle szekerek következtek, teletömítve szal­mazsákkal, lepedővel, papiam nal, pokróccal, ágyalkatré­szekkel. A trénnek se vége, se hossza. A kocsisok azon­ban vígan vannak, kurjon­gatnak, rikoltoznak; ami kocsmát előtaláltak az úton, azt mind kifosztották. A hirtelen összeszedett portékának, jószágnak per­sze. harmadrésze sem jutott el a Dunántúlra. A katonák a lepedőket, a pokrócokat, a bútorokat az előtalált fal­vakban mind elkótyavetyél­ték élelemért, borért, do­hányért. A szekerekre rakott hivatalos iratokat (egész le­véltárak anyagát) egyszerű­en kisep>erték az útra, a sárba, a latyakba. A Lilla­füred felől érkező katonák a magukkal hozott gulyát Felnémeten éjszakára bete­relték a hordógyár udvará­ba. Az állatok, kitéve a hideg eső ostromának, egész éjjel szánalmasan bőgtek reggelre hét pusztult el kö­zülük. Az Erdőtelekről, illetve Hevesről kimozduló szov­jet csapatok november 25-ig végig megszállták a keleti vasúti fővonal Heves megyei szakaszát. Füzesabony no­vember 16-án, Vámosgyörk november 17-én. Hatvan no­vember 25-én szabadult fel. A várost Monostory főjegy­ző adta át. a bevonuló vö­rös katonaságnak. Füzesabony e harcok so­rán is, de a megelőző repü- lőtámadások miatt is, kü­lönösen sokat szenvedett. 98 lakóház vált lakhatatlan­ná, a templom tornya ledőlt, a Földművelésügyi Minisz­térium által nemrég léte­sített gabonatárház tönkre­ment. szinte a Futura rak­tára. amely igen nagy ter­ménykészlettel rendelkezett. 53 civil meghalt. Az állat­állománynak kb. 70 százalé­ka pusztult el. A harc Fü­zesabonyról átterjedt Bese­nyőtelekre, sőt Dormándra is. Besenyőtelken a házak­nak kb. a föle ésp>edig 190 épület rongálódott meg. Dormándon 188 otthon vált lakhatatlanná, közülük 75 teljesen tönkrement. Mind­össze 43 maradt épen. A templom és a községháza is megrongálódott. Vámosgyörkön tűzvész és bambatalálat miatt tíz la­kóház pusztult el, 12 mellék- épülettel. Többé-kevésbé megrongálódott 64 ugyan­csak 12 melléképülettel. Az ablakkár 50 százalékos. A templom orgonája is elpusz­tult. Jelzierszky községi fő­jegyzőt sprapnelszilánk ölte meg. Az ugyancsak fővonal melletti Adács községben két lakóház és egy mellékhelyi­ség dőlt romba. 195 lakó­ház és 32 melléképület megrongálódott. A külön­ben németérzelmű plébá­nos attól való félelmében, hogy a vörös katonák meg­leckéztetik, gazdasszonnyá- val együtt felmetszette a karján az ütőeret és mielőtt segíthettek volna rajta, el­vérzett. Az asszony szintén. A Vörös Hadsereg Eger, Sírok. Gyöngyös, Pásztó fe­lé mindenütt a vasúti szárnyvonalak mentén erő­szakolta ki magának az előbbrejutást. Füzesabony után rögtön Makiár következett. Ez no­vember 17-én szabadult fel. Először kozák lovasság, az­után gyalogság vonult be a községbe. Az idevalósi temp­lomot még gróf Eszterházy Károly püspök építette az egri vár köveiből. Az elvo­nuló németek ezt minden különösebb ok nélkül, alá­való módon felrobbantották, ugyancsak elpusztítoták a két malomzsilip>et. A makiári templom után a nagytályai református templommal is végeztek. A mátrai vasútvonal men­tén Kál alig szenvedett, Kompolton az urasági lak rongálódott meg, Kápolnán mindössze hét ház sérült meg. Aldebrőn 15. Feldebrőn két lakóház vált lakhatatlanná. Aldebrőn 8-an, Feldebrőn ketten hal­tak meg; a sebesültek szá­ma itt is amott is jelenté­keny. Verpeléten a háború 246 házban tett kisehb-na- gyobb kárt. 31 épület lakha­tatlanná vált; a vasútállo­más súlyosan megrongáló­dott. Tamaszentmárián 15 ház összedőlt, 130 megsé­rült. Kisnána sem úszta meg szűzen a nagy hábo­rút. Legtöbbet szenvedett Tófalu. Itt a házak kétötö­de vált lakhatatlanná. Me­gyénkben nincs még egy község, amely úgy elpusz­tult volna, mint Tófalu. ■ Vámosgyörk, mint láttuk, november 17-én szabadult fel. Másnap már Gyöngyös is a szovjet csapatok kezé­ben volt. Nagyréde, Atkár, Vécs, Detk, Abasár, Pálos- vörösmart csak kisebb káro­kat szendvedtek. A németek sehol sem fejtettek ki ko­molyabb ellenállást; annál hevesebben tombolt a harc Gyöngyösoroszi környékén. Itt még a Sztálin-orgonákat is megszólaltatták. Eközben egyre nyilvánva­lóbbá vált hogy a németek­kel összeszövetkezett nyila­sok harc nélkül nem fogják feladni a fővárost. A Vörös Hadsereg így persze kényte­len a főváros hosszabb ost­romára felkészülni. A Bu­dapest ellen felvonuló hadak egyik parancsnoki székhelye Heves lett, a másik Erdőte­lek. Hevest december 17-én teljesen kiürítették. Civilek oda csak március 17-én tér­hettek vissza. Erdőteleknek a fele polgárságát lakoltat- ták ki. A parancsnokság a községházát foglalta le. Az elöljáróság egyik kisgazda konyhájába szorult a gazda maga is a konyhán lakott. 1945 január 28-án még min­dig 1500 vörös katona tá­borozott Erdőtelken. A szovjet repülőalakulatok részére Nagyfügeden, Kará- csondon és Atkároni létesül­tek megfelelő repülőterek. Atkáron emiatt 18 lakóhá­zat és melléképületet le kellett bontani. Az idevágó közmunkák 9 községet fog­lalkoztattak állandóani. Nagy­fügeden, Karácsondon, At­káron az állandó katonai létszám 1200—1200 volt. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents