Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1984. október 27., szombat A minap emlékeztek meg szerte Földünkön az élelmezési világnapról. Az éhezés elleni küzdelem manapság bolygónk népeinek egyik úgynevezett globális gondját jelenti. Ennek nem csupán gazdasági, hanem politikai okai is vannak, az aránytalan elosztás, továbbá a fejlett gazdasággal rendelkező országok és a fejlődők között növekvő szakadék miatt. Mai összeállításunk ezzel összefüggésben az élelmiszer-termelés eredményeiről, gondjairól ad számot a világból, ráirányítva a figyelmet az aránytalanságok mérséklését elősegítő törekvésekre. összeállította: Mentusz Károly Több baromfihús Egyetlen állattenyésztési ágazat sem fejlődik olyan gyorsan, mint a baromfitenyésztés. A világ legnagyobb baromfihús-termelője az Egyesült Államok, őt Kína, a Szovjetunió, Brazília, Franciaország és Japán követi. Hazánkban tekintélyes múltja van a baromfi- tenyésztésnek és -feldolgozásnak, hiszen egy élelmes nagykereskedő már 1870-ben komoly kapacitású üzemet létesített előbb Kiskunhalason, majd Kecskeméten. Bizonyára kevesen tudják, hogy a baromfi-világexport kb. 40 százaléka a világháborút megelőző években Magyarországról származott! Az USA-ban kidolgozott iparszerű baromfitenyésztés nálunk csak 1960-ban kezdődhetett, a korszerű fel- dolgozási technológia is csak ezt követően terjedt el, amelynek eredményeként ma egy-egy nagy teljesítményű vágószalagra óránként 6—7 ezer baromfi kerül fel — a képünkön látható módon —, s hagyja azt el zacskóban csomagolva. A statisztikai adatok tanúsága szerint minden magyar állampolgár évente mintegy 15—16 kiló baromfihúst fogyaszt. Sok országban ennél jóval több, az Egyesült Államokban például 30 kilogramm szárnyashúst esznek az emberek évente. A baromfifélék húsa ízletes, könnyen emészthető, változatosan elkészíthető, fehérjében dús élelmiszer. Jó emészthetősége finom ros- tozatának köszönhető, de a fiatal, sovány baromfi húsát a nedvtartalma és a zsírszegénysége is emészthetővé teszi. A szárnyasok húsában kevés a kollagén (enyv- szerű, kocsonyásító anyag) és ezért főzés, sütés, pácolás közben jóval rövidebb idő alatt puhulnak meg, mint az egyéb húsfajták. A vitaminok közül elsősorban a B-vitamin-csoport tagjait találjuk meg a baromfihúsban. Az ásványi anyagok közül vasat, meszet, foszfort. káliumot, magnéziumot tartalmaz. Alacsony nátriumtartalma miatt a szív- és vesebetegek is szinte korlátlanul fogyaszthatják. A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK PROBLÉMAI Élelmiszer-termelés, táplálkozás, eladósodás Földünk lakossága jelenleg 4,76 milliárd, amelynek kétharmad része éhezik. Elsősorban Ázsia, Afrika és Latin-Amerika lakosai nem jutnak a szükséges alapvető élelmiszerekhez. Mexikóvárosban a II. népességi világértekezleten elhangzott, hogy száz éven belül a Föld jelenlegi lakossága megkétszereződik, tehát több mint 10 milliárd ember fog élni bolygónkon. Földünk eltartóképességét 15 milliárdra becsülik a szakemberek, ha minden részén megfelelően fejlődnek a termelőerők és a termelési viszonyok. A FAO (az ENSZ Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének) adatait több szempontból és még alaposabban vizsgálva a következőkkel kell számolni: Melyek a fejlődő országok? (Fejlődő világ, harmadik világ) Ázsia, Afrika és Latin- Amerika, vagyis a kontinensünk azon országai, amelyek többségében gyarmatok voltak. Mely országok tartoznak Latiin-Amerikához? Az USA-tól délre eső valamennyi közép- és dél-amerikai ország, ahol a latin nyelvcsalád a hivatalos nyelv. Növekvő szakadék A legnagyobb lélekszám- rnal rendelkező Ázsia esetében külön figyelmet érdemel Kína és India a maga sajátosságaival. Az éhség, az éhezés, amelytől a világ legnagyobb része szenved, rettenetesebb, mint ahogyan közülünk a legtöbben el tudják képzelni. Napjainkban több ember kutat táplálék után, mint bármikor a történelem folyamán. A közelmúltban ülésezett Mexikóvárosban 159 ország részvételével az ENSZ második népességi világértekezlete. Ismételten megállapítást nyert, hogy a fejlődő országok alacsony gazdasági növekedési üteme és a technikai fejlődés lassúsága, a gyors népszaporulattal párosulva növeli a fejlett ipari országok és a fejlődő országok közötti szakadékot. Például Kuba és Argentína között is nagy a szakadék, ha az egy főre jutó élelmiszer- fogyasztást vizsgáljuk, pedig mindkét ország a fejlődő világhoz tartozik. Csád és az USA esetében még nagyobbak a különbségek, hiszen tudjuk, hogy a fenti esetben a világ legszegényebb és leggazdagabb országáról van szó. Reálisabb képet adnak a mutatók, ha Kuba és Venezuela, vagy Csád és Angola összehasonlítását vizsgáljuk. A Világfigyelő Intézet megállapította, hogy az életszínvonal folyamatosan csökken világviszonylatban a jövedelmek és a rendelkezésre álló élelmiszerek szempontjából. Ezt csak a kormányok megelőző intézkedései akadályozhatják meg. A továbbiakban az élelmiszerek elosztását a szocialista társadalom érdekeinek szemszögéből vizsgálom és értékelem. 1967—68-ban dolgoztam Kubában, az Állami Gazdaságok Tejtermelési Igazgatóságán Matanzas tartományban. Az igazgatósági főállattenyésztő szaktanácsadója, takarmányozási előadója voltam. Az alacsony és kevés tejtermelés miatt az országban elsősorban a terhes és szoptatós anyák, a kisgyermekek, a betegek, az idősek kaptak tejet. A lakosság többi részének ellátása a tejtermelés mennyiségétől függött. Ha ezt napjaink hazai helyzetével hasonlítjuk össze, hihetetlennek és rossznak tűnik. Csökkent a gabonatermelés Világviszonylatban sok olyan fejlődő ország van, ahol az élelmiszer-ellátásban a humanitásnak nincs helye, csak a jövedelem határozza meg, hogy kinek mennyi jut, illetve mennyit tud megvásárolni a rendelkezésre álló választékiból. Sokszor azonban az alapvető élelmiszerek nem állnak rendelkezésre, még ha a jövedelem biztosított is. Közismert, hogy Csád a világ egyik legszegényebb országa, ahol az aszály és vízhiány miatt csak segélyekből tengetik magukat az emberek. Kínában és Indiában szintén hasonló, de más eredetű gondok súlyosbítják az élelmiszer-termlést, -elosztást és -fogyasztást. Jelenleg évente 90 millió emberrel növekszik Földünk lakossága, míg 1970-ben 70 millióval gyarapodtunk évente. A fejlődő országok lakosait meg kell tanítani a rendelkezésre álló technológiák ismereteinek elsajátítására, mert ezek rendelkezésre állnak, csak alkalmazni kellene azokat. Azonban a betanított munkás- és szakmunkásképzés kialakítása időt igényel, amelyet folyamatosan végeznek is lehetőségeik között. A világélelmezés keretein beLül azzal is számolni kell, hogy sok fejlődő országban csökkent az egy főre eső jövedelem. A fejlődő világból latin-amerikai példával szemléltetek, mivel a legmegbízhatóbb adatok erről a kontinensről állnak rendelkezésemre. Az egy főre jutó jövedelem 1980—1983 közöitt nyolc százalékkal csökkent. A világon 0,7 százalékkal mérséklődött az egy főre jutó gabonatermelés. Ezt elősegítette a talajerózió, főleg Ázsiában és Afrikában. Befolyásolja az élelmiszer-termelést és -elosztást az is, hogy a Föld termőte- területeinek nagysága 1973 óta 7 százalékkal csökkent. Köztudott, hogy a tényleges katonai kiadások évről évre növekednek, mind a fejlett mind a fejlődő országokban. Az állami kiadások fegyverkezésire fordított költségei szintén befolyásolják az életszínvonalat, illetve gátolják a fejlődést a gyarmati uralom alól felszabadult országokban. Sajnos a fentiekkel együtt szorosan jelentkezik a harmadik világban, az eladósodás, mert különiben nem képesek: megoldani problémáikat kölcsönök nélkül. A Világfigyelő Intézet megállapítása szerint a harmadik világ jelenleg több pénzt költ fegyverkezésre mint gabonára. Áz eladósodást tekintve latin-amerikai példával szemléltetek. A Világbank becslése szerint a latin-amerikai országok adóssága több mint 350 milliárd dollár. A legtöbbel, 93 milliárddal Brazília tartozik. Ezután Mexikó 90 milliárddal, majd 45 milliárd dollár tartozása van Argentínának és 35 milliárd pedig Venezuelának, A harmadik világban a parasztság adja az összlakosság zömét, sokszor 80—90 százalékát. Ezek többsége nem rendelkezik szakmai képesítéssel, így gazdaságos termelésről aligha beszélhetünk ezekben az országokban. Kuba példájával szemléltetem az esetet. A forradalom győzelme előtt Havanna tejellátását Miamiből oldották meg. A szarvasmarha-tenyésztésben, a tejtermelésben a zebut tartották, amely köztudott, hogy igen alacsony tejhozamú. Ahhoz, hogy a termelésben előrelépés legyen, keresni kellett-a több tejet termelő fajtát. Amerikában adott volt a nagy tejhozamú Holstein-F,ríz fajta, azonban Kuba az USA által diktált gazdasági blokád alatt volt. Ennek ellenére Kanada biztosította a szigetországnak a Holstein-Fríz fajtát. Ezután megkezdődtek a keresztezések a zebuval, mint adott hazai fajtával. A Holstein-- Fríz fajta bevitelét és a keresztezések beindítását magyar állattenyésztő szakember javaslatára fogadta el és valósította meg a kubai kormány.. . A tejtermelés javítására A zebunál többet termelő egyedek kialakításával meg kellett oldani a gépi fejést, amelyben a Szovjetunió szolgáltatta elsősorban a gépeket. Ezzel együtt kellett megoldani legalább a betanított munkások képzését, amelyet elsősorban a szocialista országokban, majd odahaza lehetett folytatni. A takarmányozás alapja a pangola, az elefántfű volt, amely táplálóértékben csaknem azonos az angolperjé- vel, tehát a fehérjetartalma alacsony. A fehérjehiányt szójával, halliszttel és egyéb abrak takarmányok kai kiegészítve oldották meg a kukoricacsalamádé és silókukorica etetése mellett. Említést érdemel, hogy a Füzesabonyi Állami Gazdaság kompolti telepéről, előző munkahelyemről vittem magammal lucerna-, vörös- here- és baltacimmagvakat, kísérleti termelésre, ■ megfigyelésre. Sikerült bebizonyítani, hogy hazai lucernánk a szubtrópuson is termelhető, noha ez kísérleti parcellán történt, mégis elegendő alap arra, hogy a nagyüzemi telepítést és termelést meg kell oldani. A hiányos táplálkozás felszámolására a legfontosabb feladat a fejlődő országokban, hogy minél több alapvető élelmiszert termeljenek. Ezen belül fontos, hogy minél nagyobb fehérjetartalmú élelmiszereket állítsanak elő, s nem utolsósorban olyan élelmiszereket, amelyeknek nagy az állatifehér- je-tartalma. Ez a szükséglet jelentkezik Kína, India és az arab országok élelmiszer- ellátásában, de ugyanúgy jelentkezik Csád, Angola, vagy Nicaragua, Uruguay és Peru esetében is. A tej és tejtermékek, a hús és húskészítmények, a hal és haltermékek vannak itt elsősorban, mivel a legtöbb fejlődő ország az óceánok és tengerek közelében helyezkedik el. Még nehezebb azoknak az országoknak a helyzete, mint Mali, Niger, Csád, Paraguy amelyek távol vannak a vizektől, s ezekben az országokban az aszály és vízhiány még súlyosabbá teszi a gondok felszámolását. Láthatjuk tehát, hogy az elmaradottság a földrajzi adottságok, a népességmegoszlás, a mezőgazdasági kultúra hiánya, a fejlődés, az energiaforrások, az iparosítás elmaradottsága, az emberi környezet a műveltségi és szakmai képzettség hiánya befolyásolják, hogy hogyan élnek, termelnek és étkeznek az emberek Földünk különböző országaiban. Arról nem is beszélve, ha egyáltalán felszámolták már az analfabétizmust. A szocialista országok a lehetőségek keretei között támogatták és támogatják a fejlődőket az előrehaladás érdekében. A tudatformálásra is nagy szükség van, mert segélyekkel csak átmenetileg lehet segíteni az elmaradott országok lakosait. Végső soron nekik kell megoldaniuk a hiányosságok felszámolását, amelyhez feltétlenül segítséget, támogatást kérnek, mind anyagi, mind szellemi téren. Bódi László Takarmány fa A trópusokon egy új takarmánynövény van terjedőben. egy alacsony termetű fa, amelyet „fűként" vetnek. és gyakran vágnak. így hajtásai állandóan fiatalon maradnak: a Leucaena leucocephala. Ez a növény Mexikóban őshonos, de termesztésével kísérleteznek már a délkelet-ázsiai szigeteken és a csendes-óceáni szigetvilágban is. Rosttartalma — ahhoz képest, hogy fa — nem túl nagy, de azért általában 30 százalék feletti. Ettől még nem érdemelne ilyen nagy figyelmet, ám fehérjetartalma igen nagy, 25 százalék körüli — nemesítés nélkül. A legtöbb létfontosságú aminosavból sokkal többet tartalmaz, mint számos más takarmánynövény. Igen csapadékigényes, de nagy termőképességű. Megfelelő agrotechnikával hektáronként 30—40 tonna szárazanyagtermést is elértek vele. Például Mauritiuson egy helyi fajta — öntözés nélkül — hektáronként 35 tonnát termett. E növény elterjesztése, nemesítése és leghatékonyabb agrotechnikájának kidolgozása igen nagy jelentőségű lenne a nagy fehérjehiánnyal küzdő trópusi és szubtrópusi területeken. A FINOMSZERELVÉNYGYÁR FELVÉTELT HIRDET EGRI TÖRZSGYÁRÁBA gépészmérnöki, üzemmérnöki, vagy nagy gyakorlattal rendelkező gépésztechnikusi végzettséggel — gyártástechnológus — szerszámszerkesztő — MEO műszaki ügyintéző — szerszámgazdálkodó (német nyelvvizsgával) — anyagbeszerző. Külkereskedelmi vagy műszaki főiskolai végzettséggel, valamint német nyelvvizsgával — piackutató munkakör betöltésére. HEVESI GYÁREGYSÉGÉBE gépészmérnöki, üzemmérnöki vagy nagy gyakorlattal rendelkező gépésztechnikusi végzettséggel gyártástechnológus munkakör betöltésére. Nyugdíjas részmunkaidős belső ellenőrt. Pályakezdők soron kívüli bérfejlesztésben részesülnek. A letelepedést anyagi eszközökkel elősegítjük. JELENTKEZNI LEHET: Finomszerei vénygyár Személyzeti és Oktatási Főosztálya Eger l.Pf.:2. Telefon: 11-911. 108 és 419 mellék. ILLETVE: Finomszerelvénygyár Hevesi gyáregysége személyzeti és oktatási előadójánál Heves, Engels F. u. 2. Telefon: 442
