Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-26 / 252. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 26., péntek 3. Munkaverseny porverés nélkül Hagyomány nálunk, hogy nagy nemzeti ünnepekre, jeles évfordulókra munka- felajánlásokkal, vállalásokkal, munkaversennyel készülünk. így van ez most is, amikor a párt tizenharmadik kongresszusára és hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulójára készülődünk és szeretnénk emlékezetessé, felejthetetlenebbé tenni mindkét ünnepet. A szocialista munkaverseny építőmunkánk, fejlődésünk velejárója volt az eltelt négy évtized alatt, mint ahogyan az most is, noha tartalma a politikai, gazdasági, társadalmi követelményeknek megfelelően változott, formálódott. Azokban az években, amikor a mindenből minél „többet” volt a fontos és elsőrendű, akkor a meny- nyiség növelése volt a legfőbb szempont, hiszen kenyeret, húst, iparcikkeket kellett adni az embereknek, a lakosságnak és a van, vagy nincs játszotta a főszerepet. Az ötvenes, hatvanas évek, a nagy zászlólengeté- seik időszaka volt, amikor a vállalások, de még inkább az elért eredmények széles körű nyilvánosságot kaptak, nemcsak a faliújságok hasábjain, de a hírközlési lehetőségek széles skáláján is. A munkaversenyek hevétől égett az ország, egymást érték a jelszavak, a buzdító jelmondatok, fényképek, sűrűn írt portrék hirdették az élenjárókat, ország, világ előtt dicsérték tetteiket. Az idősebbek jól emlékeznek ezekre az évekre, hiszen részesei voltunk, sőt vállaljuk őket utólag is, méghozzá szégyenkezés nélkül, hiszen — ahogyan mondani szokás — nemcsak füstje, de lángja is volt és valóban születtek olyan sikerek, amelyek nélkül ma nem tartanánk ott, ahol tartunk. Más kérdés, hogy tudatunk formálódása, a módszerek értelmesebb, okosabb megválasztása, de még inkább a gazdasági viszonyok változásai miatt alakítottunk a verseny tartalmának, feladatainak meghatározásán, anélkül, hogy annak szocialista jellege egy jottányit is csorbulna. A magyar emberben mindig volt virtus, versengési kedv, mindig szívesen mértük össze erőinket és örömmel büszkélkedtünk a győzelmekkel. Az említett két nagy esemény kiválóan alkalmas arra, hogy a meghirdetett szocialista munkaversenybe mind több üzem, vállalat, szervezet, munkacsoport bekapcsolódjék, az országos méretű tenni akaráshoz csatlakozzék. A feladat, a kitűzött cél jó megválasztása viszont különösen fontos most, amikor gazdaságunkban számos tényezőt figyelembe kell venni, amelyek a fejlődés korábbi szakaszában nem kerültek szóba, vagy nem voltak annyira ^érdekesek” mint napjainkban. A többet, sokat, még többet, ma már nem mindig, és nem minden vonatkozásban lehetnek jelszavak, feladatok, hiszen egy világméretű gazdasági kooperáció részesei vagyunk, értékeinket meg kell vennünk és el kell adnunk, méghozzá megfelelő áron, miközben a cserearányok állandó mozgását árgus szemekkel kell figyelnünk, nehogy a „sok” bajt hozzon ránk, vagy a „ke- vés”-re a vártnál is jobban ráfizessünk. A Gagarin Hőerőmű Vállalat KISZ-szervezete nevezetesen a másfél évtizedét élő erőmű teljes rekonstrukciója felett vállalt védnökséget, és ezzel a többlet- munkával köszönti közelgő ünnepeinket. Számos mező- gazdasági üzemünkben az aratás adott alkalmat a szocialista munkaverseny kibontakozására. A minél kisebb veszteséggel történő betakarítás, a kombájnok azonnali és soron kívüli javítása, a hiányzó alkatrészek pótlása jelentette azokat az ötletes és mindenki számára fontos célkitűzéseket, amelyekért érdemes versenyben lenni. Később, az őszi munkák pontos, rendben való elvégzése, a vetés megszervezése, a minőség javítása, a betakarítás jelentik majd a versenyfeladatokat a brigádok, az egyének részére. Közismert, hogy az ország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé az oktatási, művelődési és egészségügyi intézmények korábbi ütemben történő létesítését, noha ezekre égetően szükség van. A pénz kevés! De elég akkor, ha — szocialista versenyvállalásként — brigádok, vállalatok, intézmények dolgozói forinttal, kétkezi munkával, vagy éppen a tervezés ingyenes vállalásával viszik közelebb e célokat a megvalósuláshoz. Megyénkben sok helyen épülnek így, közös összefogással tantermek, orvosi rendelők, sportlétesítmények, éppen a felszabadulási évforduló, vagy a tizenharmadik kongresszus tisz. leletére. A szocialista munkaverseny élő valóság országszerte, így a mi megyénkben is. Nem a porverés, a sikerek nélküli sok beszéd, hanem kitűzött célok pontos megvalósulása a jellemző. A versennyel való törődés, a lelkesítés, az ötletadás, a bíztatás, természetesen nem maradhat el, mint ahogyan a tetteket nyugtázó nyilvános elismerés sem.... Szalay István A kegyhelyek az ókorban a természeti jelenségek hatására születtek: ahol isteneikhez közel érezték magukat a görögök, ott rakták le templomaik alap- jáit. A Szunion-fbknál szál- lünk meg a következő napokban: itt Poszöidon tiszteletére emeltek szentélyt. A tengeristen hullámokkal ostromolja a hatvan méter magas sziklaormot, ahol a fellegvár legmagasabb pontján hófehér oszlopok hirdetik ma is dicsőségét. Athéntól hatvan kilométernyire van ez a hely, az ókorban evezősversenyek színhelye volt az öböl, amely csodálatosan nyugodt és tiszta vizű. Ma is szívesen jönnék errefelé fürödni az athéniak: a főváros közelében szennyezett a víz. a pireusi kikötő hatalmas forgalmat bonyolít le. Ide azonban már szinte semmi sem jut el a koszból, a parton is gondosan eltakarítanak minden hulladékot. A tenger áttetsző és sugárzóan kék: milyen csodálatos látvány egy vérbeli szárazföldi ember számára. Távol szigetek derengenek, hajók úsznak át fehéren az öböl szájánál. ★ A szeptemberi napfény már kevéssé éget. Reggeltől estig sütteti magát az itt nyaraló vendégek többsége. Ki így. 'ki úgy: a lányok általában a fürdőruha felsőrésze nélkül, de olyan is akad, aki meztelenül nap- fürdőzik, s mártja meg magát a habokban. Ez itt senkit sem zavar, elég nagy a tengerpart ahhoz, hogy az állig begombolkozottak és a pucérak elférjenek egymás mellett. Egy ideig szokatlan ez a fesztelenség, de egykét nap múltán már nem Hajónk sötétkék mélység fölött úszik. Mintegy másfél ezer kiránduló özönlötte el a fedélzetet. Onnan indulunk. ahonnét — úgy tartják — valaha a Tróját ostromolni készülő hellének szálltak hadba. A hajón az első percekben tízféle nyelven hallgatnák: mindenkit lenyűgöz a látvány és a friss tengeri szék Úticélunk Idra, Porosz és Ejina szigete. három a közül az 1300 közül, amely Görögország felségterületéhez tartozik. Megtévesztően nagy ez a szám, csak a földdarabkák egytizede lakott. Köztük járta végig kalandos útját leleményes Odiüsszeusz, Homérosz eposzában csodáin tosabbnál csodálatosabb élőlényekkel benépesített ez a világ. Nem meglepő, mivel zavarba ejtően különbözőek ezek a szigetecskék. Eltérő Hajónk indulásra készen ver gyorsabban a férfiak szíve egy szép fedetlen kebel láttán, némi túlzássá] hasonló izgalmat váltana ki belölünk, mint egy maxi szoknya alól felvillanó karcsú boka. Hiába, ahol mindenki mezítláb jár, ott egy cipős ember a feltűnő. ★ Az öböl Athén felé eső oldalára épült a hotelünk. Kis házikókban lakunk. s egy központi épületben van az étterem, a diszkó, a bár. Előtte a parkban kivilágított, tengervízzel feltöltött jókora úszómedence. ahol éjszaka is megmártózhat akinek éppen kedve szoty- tyan rá. Érdemes is lejönni a bőséges vacsora után. mert a görög szokásoknak megfelelően este 9-től 10-ig tart a trakta, utána csak egy kis mozgás segíthet az éjszakai nyugalomhoz. Mint más mediterrán országokiban, déltől itt is megáll az élet. ezért ez a késői étkezés. Mindegy. a tengervíz langyos éjszaka is, a teraszról zongoraszó száll, a távolban a holdfényben a Poszeidon templom romjai látszanak. S hallatszik a tenger moraja, s érződik mindent betöltő lehelete. Végesteien végig villasor övezi az Athénig vezető hetven kilométeres utat. Még a szegényebb házakon is hatalmas közös erkély látható, hogy esténként ki lehessen ülni. Mert bizony olyankor a négy fal igen-igen szárít, az emberek szeretnek itt beszélgetni, vagy csak nézelődni a szabadban. Többször is fordult itt velünk a busz a parti úton. Athén és Szunion között. Az elfutó tájat szemlélve érti meg az ember, hogy miért olyan a görög nemzeti zászló, amilyen. A tenger kéksége és a sziklák, a házak fehérsége ötvöződött lobogóvá. építkezés, életmód jellemző rájuk. Azon a környéken haladunk el, ahol lezajlott az ókorban a sorsdöntő szala- miszi csata, amelyben a hatalmas perzsa airmadát tönkreverte a harmadnyi létszámú de annál lelkesebb görög hajóhad. Az első pillanatok ámulata már elmúlt. A nap csakhamar delélőre ér, mindenki szívesebben választja az árnyékos hajóközt, ahol lehet beszélgetni, kortyolni a jeges italokat, s még fél szemmel mindig szemlélni tudja az ethber a tengert. Három partraszállás az egynapos kiránduláson: mindannyiszor különleges szépségeket látunk. Mintha mély álomból ébrednének a szigetek, amikor lecsapódik a hajóhíd. A kikötés után a turisták elözönlik a bazársorokat. nézelődnek a városkákban. Nemsokára megszólal a hajókürt: indulni kell tovább, az idő kiszabott. Ezeknek a parányi településeknek az idegenforgalom jelentős tétel a megélhetésükben, hiszen még vizet is alig lehet errefelé találni, nemhogy termőföldet. Bár ebben is eltérőek a szigetek: némelyik segít ellátni zöldségfélével és gyümölccsel a fővárost is. ★ Egy kölcsönkért búvár- szemüveggel tallózom végig a Szunion fok öblét. Az áttetsző mélységben halak cikáznak. méltóságteljesen medúza 'ring tovább. A víz alatti kövekre szúrós tengeri sünök tapadnak. Szinte úszni se kell, könnyedén tart és ringat a sós víz. Langyos, barátságos öleléssel vesz körül. Milyen más innen, mint fentről. a Poszei- don templom szirtfokáról ahonnét lepillantva vad, haragos hullámokat látunk, amelyek ostromolják a sziklát a mélyben. Görögország egy a tengerrel. Ahány nézőpontból figyeltem. annyiféleképpen láttam az Egei- tengert, any- nyi arcát mutatta, ahány napszakban fedeztem fel. Gábor László Görögországi pillanatok (4/2.) Az Égei-tenger arcai Idra szigetének varázslatos kikötője (Folytatjuk) Társulásban vagy anélkül? A járások megszüntetése óta, a korábbinál sokkal több szó esik a községi tanácsok ügyintézéséről. Mert hogy nagy dolog a helyi önállóság növekedése, a hatáskörök bővülése, de ez egyben jelentős többletmunkát is jelent a hatósági embereknek. A falvak tanácsházain már úgyszólván univerzális ügyintézőkre van szükség, akiknek adott esetben éppúgy értenie kell a népesség- nyilvántartáshoz, mint a kereskedelmi ellenőrzéshez, az anyakönyvvezetéshez, mint — mondjuk — az adóügyi igazgatáshoz vagy a gyámügyek intézéséhez, az építési engedélyek kiadásához. Létezhetnek-e egyáltalán manapság ilyen univerzális ügyintézők, amikor egyre több központi előírás, rendelkezés szabályozza az egyes hatósági eljárásokat, s lassan már a jogászok, az egy- egy témára specializálódott szakemberek sem tudnak eligazodni a különféle paragrafusok dzsungelében? A kérdésre a választ a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának egyik irányelve adja meg, amely azt ajánlja a községi tanácsoknak: a különleges szakértelmet igénylő ügyek intézésére alakítsanak igazgatási társulásokat, vagyis egy-egy területen több szomszédos tanács alkalmazzon közösen ügyintézőket. Ez a tanácsi előadók munkaidejének kihasználását tekintve is gazdaságosabb megoldásnak tűnik, hiszen felesleges egy néhány ezer lelket számláló faluban külön építésügyi szakembert vagy szabálysértési ügyintézőt alkalmazni. Az igazgatási társulások országszerte sokfelé megalakultak, már a járások megszüntetése előtt is történtek ilyen kísérletek. A lakosság kezd hozzászokni az utazó ügyintézőkhöz, ákiknek gyakran mindennap más falu a munkahelyük. Azt mondják, ez még mindig jobb megoldás, mintha az ügyfeleknek kellene a közeli városba vagy az úgynevezett székhelyközségekbe utazniuk. Kisközségekben járva próbáltam választ keresni arra: vajon ez az újfajta ügyintézési forma nem jelenti-e a helyi önállóság csorbítását, hiszen az a bizonyos előadó — bármennyire is a tanácsok közös alkalmazottja — mégiscsak másik faluból érkezik, s így a helyiek eleve kisebb bizalommal fogadják. A tanácsi vezetők nem érezték jogosnak ezt az aggodalmat. Azzal érveltek: ha az ügyintéző átlépi a községhatárt, a helyi tanács beosztottjává válik. Kötelező rá valamennyi testületi határozat és szándék, s ezek megvalósulását számon is kérhetik rajta a beszámoltatásával. Arról nem beszélve, hogy bérezésnél, jutalmazásnál a társulás valamennyi tanácsi vezetőjének véleményét kérik. Másutt több a fenntartás az igazgatási társulások bevezetésével kapcsolatban. Van olyan terület, ahol mind ez ideig egyetlen közös ügyintézőt sem alkalmaznak a községi tanácsok, mert úgy gondolják: ez igenis csorbítaná az önállóságukat. Inkább saját maguk próbálnak megbirkózni a megnövekedett feladatokkal, annak ellenére is, hogy a járási hivatal megszüntetése után új státuszokat, szakembereket nemigen kaptak. Ezeknek a községeknek a legfőbb érve, hogy a tanácsi ügyintézéshez nemcsak szakértelem szükségeltetik. Legalább ilyen fontos követelmény az ügyintézők helyismerete. A döntés meghozatalában és annak elfogadtatásában egyaránt. Mert lehet bármilyen szakszerű, gondosan megfogalmazott egy hatósági határozat, ha az nem számol eléggé a helyi körülményekkel. Nyilvánvaló, hogy a helyben lakó, a falu apraját- nagyját ismerő ügyintézők — meglehet, nem rendelkeznek olyan átfogó szakértelemmel — a helyi igények, lehetőségek ismeretében képesek jobb, hatásosabb döntéseket hozni, például az üzletek nyitva tartási rendjével, vagy a gyámhatósági ügyekkel kapcsolatban. Elképzelhető ez még a szabálysértési bírságolásnál is, hiszen az elkövető szemében is nagyobb az ilyen büntetés visszatartó ereje, ha naponta találkoznia kell azzal az ügyintézővel, aki mondjuk egy bolti lopás miatt volt kénytelen őt felelősségre vonni. Egyáltalán nem biztos viszont, hogy a község önállóságát sérti, ha több tanács közösen alkalmaz árellenőröket vagy építészmérnököket, akiknek szakismerete a hatósági munka színvonalát, tekintélyét is javíthatja. Aztán előfordulhat, hogy valahol más hatáskör önálló gyakorlását nem tudják megoldani, ezért válik indokolttá az igazgatási társulás létrehozása. A községek közötti együttműködés nemcsak az igazgatási munkában, a hatósági eljárásokban fogalmazódik meg egyre inkább sürgető igényiként, hanem a gazdaság területén is. Gondoljunk csak arra, milyen kedvező lehetőségek kínálkoznak például a szemét- szállítás és -megsemmisítés közös megszervezésében} a különböző fenntartási, felújítási feladatok együttes megoldásában. Ezekre mellesleg ugyanaz érvényes, mint az igazgatási társulásokra: a községi tanácsoknak maguknak kell eldönteniük, élnek-e, s ha igen, milyen mértékben az összefogás kínálta előnyökkel. D. A.
