Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1984. október 20., szombat AMERIKAI KATONAPOLITIKA Aranyeső a fegyvergyártóknak Ronald Reagan, az Egyesült Államok, történetének 40. elnöke, ha a fegyverkezés fokozásáról volt szó, eddig még mindig beváltotta adott szavát. Nem sokkal azután, hogy 1981 januárjában hivatalba lépett, kormányának katonai programjában minden korábbi rekordot túlszárnyaló 1500—1600 milliárd dolláros hadikiadást irányzott elő az 1982-től 1986-ig terjedő időszakra. Az eddig eltelt négyéves reagani időszak világosan megmutatta, milyen célok elérésére összpontosították az ország anyagi-pénzügyi erőforrásait: az általános rendeltetésű erők, különösen pedig a hadászati támadó rakéta-nukleáris eszközök nagyarányú fejlesztésével a washingtoni adminisztráció a szovjet—amerikai egyensúly megbontására, az egyoldalú fölény kivívására, s ezzel együtt az első csapásmérési képesség megszerzésére törekszik. Elnökcsinálók reményei Az elnök a republikánusok dallasi konvencióján elmondott beszédében határozott ígéretet tett az eddigi konfrontációs, háborús fenyegetéssel terhes irányvonalának folytatására. Így hát egyáltalán nem meglepő, hogy a Köztársaság Párt ultrakonzervatív szárnyát képviselő elnökcsinálók és a mögöttük álló katonai-hadiipari körök —, amelyek szinte teljesen biztosak Reagan újbóli győzelmében — egységesen sorakoztak fel az e politika végrehajtására legalkalmasabbnak tartott jelöltjük támogatására. Az újabb aranyesőre számító fegyvergyártó konszernek nem feledkeztek meg arról, hogy a Pentagon közvetité- sével az utóbbi években 150 milliárd dolláros katonai megrendeléseket kaptak. Számos mammutvállalat tiszta haszna elérte a 200, másoké pedig az 500 százalékot. A növekedés csak úgy volt lehetséges, hogy az állami költségvetésből minden negyedik dollárt a hadiiparba pumpáltak. Reagan most azt ígéri: amennyiben újra választják, 1985-ben már minden harmadik dollár ezekbe a csatornákba kerül majd (függetlenül az államháztartás egyensúlyát veszélyeztető költségvetési deficit növekedésétől — szerk.). Mint a hírügynökségi jelentésekből kitűnik, a Pentagon az október elméjével kezdődő 1984—85-ös pénzügyi évre több mint 300 milliárd dollárt kért a korábban elhatározott katonai fejlesztési tervek finanszírozására. A törvényhozás az előirányzatokból egyes tételeket törölt, másokat valamelyest megkurtított, de a kongresz- szusban még így is 297 milliárdos (!) hadügyi büdzsét szavaztak meg. Ez a döntés sokkal világosabban, egyértelműbben jelzi az Egyesült Államoknak a jövőben várható tényleges katonapolitikai törekvéseit, mint az elnökválasztási kampányban elhangzott, békülékenyebb- nek tűnő hivatalos megnyilatkozások. Végül is nem a szavak, hanem a tettek alapján lehet reálisan megítélni az amerikai vezető körök valóságos szándékait. MX„ Midgetman, robotrepülőgép A neves demokrata politikus, Matthew Flinn alighanem az igazságra tapintott, amikor figyelmeztetett: Washingtonban az-állami politika érvényesítésének hagyományos diplomáciai eszköztára az utóbbi időben csaknem teljesen a háttérbe szorult, a helyét átvette a leg- nyersebb erőre való támaszkodás, azaz a katonai tényező mértéktelen felértékelése. „Az embernek az az érzése — mondotta —. hogy a fékek többé nem működnek”, utalva ezzel a fegyverkezés új fordulójának megindulására. Az elnök még 1982 májusában aláírta azt a 32. számú titkos direktívát, amelyben utasította a Pentagont a „korlátozott” és az „elhúzódó” nukleáris háború kérdéseinek tanulmányozására, sőt az ehhez szükséges előkészületek meggyorsítására. Ezt az utasítást azóta sem vonta vissza, sőt — amint ez az új költségvetésből kiviláglik — az eddiginél is nagyobb lendületet vesz az Egyesült Államok agressziós képességének fokozása. Fent: a nehéz MX rakéta és (alul) az ennél „könnyebb”, korábban rendszerbe állított „Minuteman" interkontinentális ballisztikus rakéta Ronald Reagan, az amerikai fegyveres erők főparancsnoka stílusos öltözékben és stílusos pozícióban: a „Constellation” repülőgép-anyahajó fedélzetén Nézzük a tényeket! Bár az eredetileg tervezettnél lassí- tottabb ütemben, változatlanul folytatják az egyenként tíz atomrobbanótöltettel felszerelhető MX típusjelzésű interkontinentális ballisztikus rakéták szolgálatba állítását. Ezek igen nagy találati pontosságúak, egy-egy rakétával célba juttatható töltetek robbanóereje 230- szor múlja felül a Hirosima- bomba rombolóerejét — a Washington Post szerint — „ez az egyetlen olyan megsemmisítő eszköz, amellyel ki lehetne kapcsolni a szovjet nagy rakétákat”. Az MX-programmal együtt folyik az egy nukleáris robbanófejjel ellátható „Midgetman” rakéta fejlesztése (pusztító ereje körülbelül 20- szorosa a hirosimainak), erre a célra mintegy 70 milliárd dollárt szánnak. Az előmunkálatokat várhatóan 1987-re fejeznék be és a rendszerbe állításra az 1990- es évek elején kerülne sor. Párhuzamosan ezzel 18 milliárd dollárt irányoztak elő 9000 darab — légi, szárazföldi és tengeri indítású — robotrepülőgép legyártására, amelyeknek mindegyike 100 —200 kilotonnás töltetet juttathat el az előre beprogramozott célpontokra. (Egy ki- lotonna azonos ezer tonna hagyományos robbanóanyag energiájával.) Háború a csillagokból Az itt felsorolt példák is alátámasztják az óceánon túl nemrégiben nyilvánosságra hozott „Az USA nukleáris erői és lehetőségei” című tanulmány végkövetkeztetését: ,.A 90-es évek közepéig az Egyesült Államok gyakorlatilag az atomfegyverek új nemzedékével váltja fel a régebbi egész arzenálját". Ehhez járul azután a Reagan által 1983 márciusában ismertetett „csillagháborús” elképzelés, a fegyverkezés ki- terjesztése a világűrre, amiről a konzervatív Business Week, az üzleti körök lapja azt írta, hogy „ez lesz a legradikálisabb stratégiai változás a második világháború óta”. A fogalmazás így nem egészen pontos ugyan, de tagadhatatlan, hogy az ebben az irányban már megindított kísérletek és előkészületek új minőségi jegyeket hordoznak. Minden bizonnyal igaza van Richard Garwinnek, a neves amerikai katonai szakértőnek, aki úgy véli, a „kozmikus háború nem a földi háború valamiféle alternatívája lenne, hanem az utóbbi előjátéka”. A 119. számú elnöki direktívában Reagan már pontosabban körvonalazta az űrhadviseléssel kapcsolatos teendőket és a múlt év decemberében az 1984—1988-as időszakra 2,1 milliárd dollárt kért a kongresszustól erre a célra. A kozmosz militarizálására szőtt amerikai tervek kétségtelenül a legsúlyosabb fenyegetést jelentik a világ békéjére nézve, mert hiszen ha ezen a területen a leginkább érdekelt hatalmak nem jutnak valamiféle megegyezésre, egy bizonyos ponton túl minden más fegyverzet- korlátozási és ellenőrzési tárgyalási fórum értelmét veszíthetné. A közelmúltban lezajlott Gromiko—Shultz, illetve a Gromiko—Reagan találkozó után leszűrt szovjet következtetések szerint egyelőre nem mutatkozik semmi érdemleges jele annak, hogy az Egyesült Államok kormányzata módosítani kívánná eddigi, az erőpolitikára és a konfrontációra épülő irányvonalát. A mintegy 300 milliárdos katonai költségvetés jóváhagyása nem adhat alapot derűlátásra, csak remélni lehet, hogy a „totális szembenállás” amerikai irracionalitásain — rövidebb, vagy hosszabb távon — az emberi értelem, a józanság kerekedik majd felül... Serfőző László alezredes Lézerfegyver egy jövendőbeli amerikai űrbéli harcálláson (fantáziarajz) (Fotók: KS) Fémhenger a villák tetején Vízgondok a tenger partján Aki élt már napokig víz nélkül, mondjuk egy több- emeletes. városi házban, az sem tudja igazán átérezni, mit is jelent Algériában a vízhiány. Hiszen mindenütt adódhat vízelzárás pár órára. esetleg néhány napra, de ebben a — vékony tengerparti sávjától eltekintve — sivatagos országban a vízszűke: állapot. A víztelenséget természetesen nem szó szerint kell érteni, hiszen valamennyi, valamikor mindig eljut a háztartásokba. Lehet, hogy éppen az éjszakai órákban. A háziasszonynak ilyenkor tele kell engednie a kádat és az összes föllelhető nagyobb edényt, hogy a család másnapi szükségletét fedezni tudja, és — tekintet nélkül arra, hogy éppen éjszaka van — gyorsan el kell végeznie a nagy vízigényű házimunkákat, a mosást, mosogatást is. Segíts magadon, Allah is megsegít! — tarthatják a helyiek, amikor kényelmük érdekében nagyfokú találékonyságot mutatnak — már amennyire körülményeik és pénztárcájuk lehetővé teszi. Mert igaz, hogy nem a legszebb látvány a hatalmas víztároló fémhenger a csinos kis villák lapos tetején, de hasznos. A tehetősebbek túlnyomásos berendezést vásárolnak, amivel egyrészt nagyobb mennyiségű vizet tudnak begyűjteni, másrészt esztétikai szempontok is érvényesülhetnek, hiszen a szem elől elrejtett tartályokból is fel tudják nyomni a vizet. A „rejtekhely” általában a garázs. De mit tegyen az, aki mondjuk bérházban lakik, vagy anyagi lehetőségei korlátozottak? Vesz néhány műanyag kannát, amivel aztán napjában többször is fordul az utcai csapig és vissza. Ez a feladat többnyire a gyerekekre vár: az algíri utcaképhez, főleg nyáron, hozzátartoznak a kicsi lánykák, akikről első pillantásra nem is lehet tudni, ők viszik-e a velük azonos méretű kannát, vagy az őket. Nagy gondja ez az algériai vezetésnek. „Fakasztana” több vizet — ha lenne. De a főváros környékén fúrt 140 kút a napi 570 ezer köbméteres igénnyel szemben csak 410 ezret tud adni, többet nem. Ezt kell elosztani úgy, hogy lehetőleg mindenkinek jusson. De ez csak a dolog egyik oldala. A nagyobbik baj az, hogy Algírt — és csatorna- hálózatát — annak idején mindössze 600 ezer ember számára tervezték. Ma viszont 2.5 millió ember él ebben a városban. A csatorna- hálózat bővítésére még nem jutott elég pénz, a meglevő pedig teljesen elöregedett. Ez az oka annak, hogy az amúgy is szűkös vízkészlet 40 százaléka útközben elszökik a rozsdás, lyukas csöveken. A kormány nemrégiben felújítást határozott el, a munkálatok gyorsan haladnak. A felújítás azonban önmagában nem segít számottevően Algír vízgondjain. Megoldás úgy 2—3 év múlva várható. Akkorra ígérik a heddarai hatalmas völgyzárógát munkálatainak befejezését és vizének bekapcsolását az algíri hálózatba Ennek a tervnek, valamint további víztároló és elosztó berendezések építésének finanszírozására Algéria a napokban 290 millió dolláros kölcsönt vett fel a Világbanktól. Fogjál magadnak lazacot! A külföldiek azt hiszik, meghibbantunk, amikor elmondjuk, hogy a legjobban a külügyminisztérium előtt lehet lazacot fogni — mondja a stockholmi horgászklub elnöke. Igaz, ez csak a kora őszre érvényes. Télen lényegesen jobb a kapás a miniszterelnöki hivatalnál. Autósok és gyalogosok ügyet sem vetnek a főváros szívében pecázókra. Valójában a stockholmiak közül és sokan kételkednek abban, hogy érdemes kapásra várni; a legtöbben úgy vélik. túl piszkos a víz. Igazuk lehetett a hitetleneknek — a hatvanas évek közepéig. Ekkor azonban a városi hatóságok megkezdték a városi víziutak tisztítását — köztük a Strömmen csatornát is, amely a város közepén levő Möler-tavat összeköti a Balti-tengerrel. Az elmúlt évtizedben 135 ezer fiatal lacazot és tengeri pisztrángot telepítettek a Strömmen csatornába, sőt, 1980 óta a stockholmi sporthatóságok külön pénzalappal rendelkeznek évi 10 ezer hal betelepítésére, ősszel a tengeri pisztrángok és a lazacok megindulnak árral szemben, hogy az ivás idejére „hazai vizekre” érkezzenek. A stockholmiak büszkék arra, hogy sehol a világon nincs ilyen gazdag halállományú víz központi területen. Ráadásul — s ez is egyedülálló — itt nem kell külön engedély a horgászáshoz. A Strömmen, szakemberek szerint, Svédország egyik leggazdagabb lazac lelőhelye — pedig a hosszú tengerpart mentén sok hasonló adottságú folyó van. Az eddigi rekord is a királyi palota előtti csatornaszakaszhoz fűződik: 1981-ben 14,6 kg-os lazacot fogott itt egy szerencsés horgász. Van, aki nem a lazac, hanem a balti hering, vagy a stockholmi vizekben honos 30 halfajta valamelyike kedvéért üldögél a parton. Tény, hogy kora ősztől késő tavaszig, általában a reggeli és az esti órákban tele a part a szerencsére várókkal. Ha pedig valaki a pecázás izgalmai közepette megfeledkezne arról, hol van, azt figyelmezteti a felirat a külügyminisztérium épületének falán: „Horgászok! Vigyázzatok • járókelők testi épségére!” Október 25-én, este 19 őrskor, a füzesabonyi művelődési házban MŰSOROS DIVATBEMUTATÓ az ÁFÉSZ és an észak-magyarországi SKÁLA SZÖVKER rendezésében, a füzesabonyi áruház őszi-téli ajánlatából. A bemutatásra kerülő ruhák a helyszínen megtekinthetők és megvásárolhatók. A MŰSORBAN FELLÉP: Lorán Lenke, Poór Péter, Ambrus Kyri, Harangozó Teri, Szegedi Molnár Géza. KONFERÁL: Keleti Pál Belépőjegyek a művelődési házban és az áruház osztályain kaphatók. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! SKÁLA Miskolc Füzesabony
