Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-16 / 243. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 16.r kedd 3. Érdekes statisztika a kereskedelemről Nagy eltérések a megyék között A napokban jelent meg a Belkereskedelmi Statisztikai Évkönyv, 1983. — amely tájékoztat a belkereskedelmi vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásáról, forgalmáról, létszám- és béradatairól, valamint készleteik alakulásáról. Beszámol az üzlethálózat és az értékesítési formák fejlődéséről, az árak változásairól, és — összehasonlításul — más országok hasonló statisztikáiból is közöl táblázatokat. A kötet az áruforgalmi adatokat különféle bontásokban is ismerteti, így például szektorok, vevők, fizetési módok, árufőcsoportok szerint és regionális felosztásban. Ez utóbbi .módot nyújt arra, hogy a megyék egymástól meglehetősen eltérő adatait is megismerjük. Az egy lakosra juto~ kiskereskedelmi eladási forgalom tavaly országos átlagban fi 287 forint volt; ezen belül a budapesti átlag 56 886, a megyék átlaga pedig 37 555 forint. A meglehetősen nagy eltérések természetesen nem csupán a fizetőképes kereslet különbségeivel magyarázhatók: a fővárosban a nem helyi lakosok — vidékiek és külföldiek — nagyobb arányban vásárolnak, mint másutt. Sokat számít az idegenforgalom A megyék közül tavaly és tavaly előtt egyaránt Győr- Sopron megyében volt a legnagyobb az egy lakosra jutó eladási forgalom: 40 333, illetve 43 635 forint, amibe feltehetőleg szintén erősen belejátszik ennek a tájnak közismerten élénk idegenforgalma. A második helyen szerepel a múlt évet bemutató adatsorban Csongrád, ahol az egy lakosra jutó forgalom megközelítette a negyvenkétezer forintot. Csak valamivel volt alacsonyabb az értékesítés Veszprém és Somogy megyében, amihez bizonyára szintén hozzájárult a Balaton-parti turizmus. A legkisebb, mintegy harminc- egyezer forintos értékesítést Pest megye vállalatai, szövetkezetei érték el, bizonyára azért, mert az itt lakók közül sokan járnak dolgozni és vásárolni a fővárosba. Alig valamivel nagyobb forgalom jutott Szabolcs-Szat- márban egy lakosra: mindössze 31 179 forint. A megyei átlag körüli érékesítést ért el a többi között Komárom, Fejér, Szolnok. Heves, Tolna és Hajdú-Bihar megye. A statisztikusok azt is kiszámították, hogy hol, milyen áruféleségekből vásároltak többet, illetve kevesebbet. Az élelmiszerek egy lakosra jutó eladása Veszprém megyében volt a legnagyobb értékű: 13 157 forint. Ezt követte Komárom, Győr-Sopron, illetve Somogy megye. A legalacsonyabb forgalommal ebben a bontásban Tolna megye szerepelt. 9 828 forinttal; ezt követi valamivel többel Szabolcs, Zala, Bács- Kiskun, Pest és Békés megye. Az eltérő mértékű vásárlásokban — a már említett tényezők mellett — nyilván szerepet játszik az is, hogy az adott terület mezőgazda- sági vagy ipari jellegű-e, hiszen ettől függően kisebb vagy nagyobb a saját előállítású élelmiszerek fogyasztása. Természetes, hogy például az Alföld falvaiban kevesebbet ikell költeni zöldség. gyümölcs, hús, tojás vásárlására, mint mondjuk Komárom megye iparosodott községeiben. Keveset költünk ruhára Ruházati cikkekre, a magyar állampolgár tavaly mindössze 5 073 forintot fordított, ami meglehetősen alacsony ahhoz képest, hogy egyéb iparcikkekre 18 776, élelmiszerekre 12 578, vendéglői szolgáltatásokra pedig 4 860 forintot költött. A megyei bontás a ruházati cikkek esetében csak kisebb eltérést mutat; Győr-Sopron áll az első helyen 5 251 forintttal, de Békésben. Bács-Kiskün- ban, Borsodban, Csongrád- ban, Fejér megyében, Hajdú- Biharban, Hevesben, Komáromban, Somogybán. Tolnában, Vasban és Szolnok megyében is meghaladta az egy lakosra jutó ruházati forgalom a négyezer forintot. Ennél kisebbet csak Pest és Szabolcs-Szatmár megyében mértek. Feltehetőleg az egyéb, az úgynevezett vegyes iparcikkek értékesítése mutatja viszonylag tisztábban a fizetőképes kereslet regionális különbségeit, hiszen ilyeneket a turisták kevésbé vásárolnak, és ezek értékesítése kevéssé függ attól, hogy a területen mennyire fejlett a mezőgazdaság, az állattenyésztés. Ilyen iparcikkekre tavaly országos átlagban egy lakóé 18 776 forintot költött; ezen belül a budapesti értékesítés 25 151. a megyei átlag pedig 17 252 forint volt. A vegyes iparcikkek egy lakosra jutó forgalma a megyék közül Bács-Kiskunban volt a legmagasabb: 21 344 forint. Ezt követte Csongrád, Győr-Sopron és Borsod húszezer forint feletti összeggel, utánuk Zala. Veszprém, Somogy és Tolna következett. A legkisebb forgalmat ebben az árufőcsoportban Szabolcs- Szatmárban (13 390) és Nóg- rádban (13 517), illetve Csongrádban (13 762) mérték. A budapesti értékesítés ennek majdnem kétszerese, 25 151 forint volt. Fogyasztási szerkezet A vendéglátó helyek forgalma is a fővárosban volt a legnagyobb: az országos 4 860 forintos, és a megyei 4 546 forintos forgalommal szemben 6 171 forint, ami feltehetőleg szintén részben a nagy idegenforgalommal magyarázható. A megyék közül vendéglátó helyek — egy lakosra számítva — Somogybán és Veszprémben tettek szert a legmagasabb árbevételre, a fővárost és a két balatoni megyét ebben a vonatkozásban Békés, Győr- Sopron, Heves és Fejér követte ötezer forint feletti forgalommal. A négyezer forintot sem érte el Szabolcs- Szatmár vendéglátásának egy lakosra eső forgalqia, s csak kevéssel haladta meg Tolnáé ás Zaláé. A statisztikai kimutatások az egyes megyék áruforgalmának fejlődéséről is felvilágosítást nyújtanak. Az előző évhez képest tavaly a legnagyobb arányban. 8,8 százalékkal Fejér megyében nőtt a kiskereskedelem értékesítése, ezt követte 8,2 százalékos fejlődéssel Győr- Sopron megye. Hajdúban 7,9, Vasban 7,8, Bács-Kiskunban 7.6, Veszprémben 7,4 százalékkal adtak el több árut 1983-ban, mint az azt megelőző esztendőben. A legszerényebb fejlődést Komárom mutatta 5,5 százalékkal, illetve Tolna 6,3 százalékkal. Az egyes megyék forgalmának növekedésében minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy hol, mekkora új áruházát nyitottak. Bár a helyi forgalmat az említetteken kívül számos más tényező is befolyásolja, az adatok azért —, ha nem is hűségesen, és nagyjából — tükrözik egy-egy megye lakosságának fogyasztási szerkezetét, életszínvonalának alakulását. Gál Zsuzsa Korgó gyomor a gyár — leállt: október 4-én, 20 órakor — újra indulás: október 16-án, 06 órakor Cukorrépa-színik Ama...?! Baj van a cukorrépával! — jelezte számos sajtóorgánum — köztük lapunk —, nem sokkal a nagy esőzések beindulását követően. Akkor, október első napjaiban kicsit úgy tűnt: egyik szemünk sír, a másik meg nevet, hiszen az ég csatornáinak — egyébként nagyon sokat késett — megnyílása egy igen hosszú, és a mező- gazdaságnak rengeteg kárt okozó szárazságnak, aszályos időszaknak véget értét jelenítette. De csak az egyik oldalról. Másrészről éppen a cukorrépa kitermelésének kezdetén érkezett, és úgy átáztatta a földeket, hogy lehetetlenné tette a folyamatos munkát. Emiatt — mint megírtuk —, számos cukorgyár kénytelen volt beszüntetni az éppen csak megkezdett termelést. Köztük volt sajnos a hatvani is. Aligha kell magyarázni, miért nagy baj ez. Röviden erről csak annyit, hogy a gyártási folyamat újraindítása — igen sok pénzbe kerül. .. ! — számos további negatív kihatásáról nem is szólva... Nem a véletlen műve, hogy egy ugyanazon napon beszélgettünk a cukorrépaszindrómáról Horváth Sándorral, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet növénytermesztési fő-ágazatvezetőjéve és Nagy Istvánnal, a Mátra- vidéki Cukorgyárak Vállalat mezőgazdasági főosztályvezetőjével. Kettőjük kapcsolatáról e helyen egyelőre talán elég annyi, hogy a termelőszövetkezet a gyár 600 ezer tonnányi szükségletének mindössze 4 százalékát szállítja. Nem az utóbbi évtizedek vezetőinek bűne, hogy a Mát- ravidéki Cukorgyárak kényszerülnek Közép-Európa legnagyobb „rayon” termésének beszállítására, feldolgozására. A rayon kifejezést körzetként fordíthatjuk, azt a területet jelenti, ahonnan a megtermelt cukorrépát a gyárba szállítják. Esetünkben ez Balassagyarmattól Bajáig húzódik, kiterjed szinte az egész Duna—Tisza közére, a csehszlovák határtól a jugoszlávig tart! összesen öt megyét érint, és a termés beszállításához négy MÁV-igazgatóság igen aktív közreműködése szükséges. A hatvani és a selypi gyár naponkénti kapacitása össze- ' sen hatezer tonna! Óriási az átlag-fuvartávol- ság: mázsánként több mint száz kilométer. Ebben a két szélsőséget a helyből — négy kilométerről — szállító hatvani és a 350 kilométerről szállító garai gazdaság képezi. A megyénkben működő cukorgyárak tonnánkénti szállítási költsége legalább tíz forinttal drágább, mint például a normál rayonnal Nagy István: Korgó gyomor volt a gyár rendelkező kábái vagy me- zőhegyesi gyáraké. Ez 100— 130 millió forint, kb. kétszerese az átlagnak. Itt bukik meg a csacsi! — mondta erről kesernyés- tréfásán Nagy István. — Mert meglehet, nem kizárólag ez a meghatározó, de az előállítás itt nyilvánvalóan sokkal drágább, a népgazdasági igényeket viszont természetesen ki kell elégíteni. Ám mit tegyünk, ha most — korgó gyomor a gyár?! Ezek után pedig vessünk néhány pillantást a termelés oldalára a hatvani termelő- szövetkezet szempontjából, Horváth Sándor megfogalmazásában. — Most soroljam a gondokat? — kezdi „in médiás rés”, vagyis a dolgok közepén. — Nos, nálunk például a répa közúti szállítása nincs megoldva. Igaz, mi Kerek- haraszton kialakítottunk egy 2000 vagonos ideiglenes tárolót, ahol a gyár átveszi tőlünk a termést. Idén a Lenin Tsz szempontjából 645 hektár cukorrépáról van szó, de általában 700-on termelik ezt a növényt. Kérdés, csupán véletlen, a vetésforgó alakulásának műve a csökkenés, vagy pedig más indokok is közrejátszanak? — Ez így önmagában valóban csak a véletlen, a „forgó” műve — hangzik a válasz. — Más kérdés, hogy szeptember végén ezúttal hozzákezdtünk volna a szedéshez, de a szárazság, a cukorrépa fejletlensége miatt nem lehetett. És ha mindössze ezt mondom, akkor még nem szóltam arról, hogy alacsony a cukortartalom ebben — tehát a szeptember végi — időszakban. Ez is indokolja, hogy aránylag későn, a már említett A selypi gyár üzem- és minőségellenőrző laboratóriuma. Képünkön: Molnár Zoltánná lévizsgálat közben (Fotó: Szabó Sándor) időben kezdjük a szedést, és ez igen nagy gépi kapacitást igényel. Ami pedig magát a cukorrépát illeti: ahhoz, hogy egyáltalán jónak mondható termést remélhessünk, több tényező együttes hatása szükséges. Az idei répát sajnos az jellemezte, hogy nem volt víz, eső, és ami jött, elkésett. Másrészt — így a folytatás — egész évben küszködtünk, a répa kelésétől kezdve, a kártevőkkel. Végül sikerült megállítani a gyomo- sodást, a répánk gyakorlatilag elfogadható állapotban van, és olyan 30—32 tonnás hektárankénti terméseredményre számíthatunk, 17 százalék cukortartalommal. Ez így persze, jól hangzik, lehetne kérdezni, hogy „akkor mi a gond?!” — Nézzük tehát a tényeket: nálunk a cukorrépa a növény- termelés összes árbevételének nem egészen 20 százalékát teszi ki, az összköltségeknek viszont 24 százalékát igényli. Nem kíván különösebb matematikai tudást, hogy rájöjjünk, sajnos: Romlott a pozíció És az árbevételről önmagában ennyi kevés. Tudni kell, hogy ez répa esetében nálunk 16 millió forint — igen nagy költségek mellett. Ha viszont például 600 hektáron napraforgót vetek, az hoz 20 millió forintos árbevételt, mindössze hatmillió forintos költséggel. De mondhatnék búzát is, ami szintén milliókkal adott és adhat többet. Itt viszont, nálunk abból kell kiindulni, hogy cukor is kell, répa is kell. Küzd a gyár és küzd a termelőszövetkezet. Félreértés ne essék — teszi hozzá ehhez Horváth Sándor — arról nincs szó, hogy nem lenne jó kettőnk között a kapcsolat. Viszont nekünk azt is .látnunk kell, hogy répa-géprendszerünk a jövő év végére mindenestől amortizálódik. Gyakorlatilag tehát vége lesz, és ha nem tudunk újítani, akkor befellegzett a cukorrépatermelésnek! Nekünk répaszedő gép kell, de jó, nem olyan, mint a jelenleg forgalomba hozott hazai gépek. Mert ezek sajnos gyengék, túlsúlyosak, nehézkesek, főleg pedig rossz terepviszonyok között (sár vagy fagy) mondják fel a szolgálatot, nem is beszélve a szárazságról. Itt. Hatvanban úgy fest a helyzet, hogy 1972-től termelünk folyamatosan cukorrépát. Előtte öt évig tartó szünet volt, és ha nem lesz kifizetődő, akkor sajnos — ismét le kell állnunk. Tévedés ne essék: ezt semmiképpen sem szeretnénk. Nékem például — bár természetesen nem ez a meghatározó — személy szerint hobbim, kedvencem a répa. Ha viszont nincs hozam. nincs eredmény, akkor be kell látni, hogy valóban nincs.. Mi már határozottan leírtuk és megmondtuk: olyan technikát, ami már bizonyítottan nem alkalmas magos szintű termelésre — bármilyen kedvezményes és olcsó legyen is! — nem vesszük meg. Nekünk jó gép kell. mert azzal lehet dolgozni, azzal eredményt hozni. Éppen ezért: a jó gép sohasem drága. Azt. hogy a termeléssel nem akarunk leállni, minden bizonnyal jelzi, hogy mennyire keressük az itteni viszonyoknak leginkább Horváth Sándor: A jó gép sohasem drága megfelelő fajtákat. Hogy csak a közeli jövőt említsem: 1985-ben 16-tal végzünk összehasonlító kísérletet. azt követően pedig száz hektáron tápanyagellátási kísérletet folytatunk. Most pedig — értve ezen ’85-öt — 70 hektáron több ismétléses talajművelési kísérleteket kezdünk. Tény: öt év alatt 30 százalékkal romlott a cukorrépa eredményessége, míg más növényekre ugyanakkor — például napraforgóra, borsóra — az ellenkező tendencia jellemző. Az az igazság, hogy nem vagyunk igazán nagy répatermő vidék: a mi — optimálisnak tekinthető — 36 tonnánkkal szemben a Hajdúságban hektáronként hatvan tonna is megterem... Ennek ellenére — mint Nagy István ezt hangoztatta — arra törekszenek, hogy anyagi lehetőségeik függvényében hozzájáruljanak a megyében működő cukorrépa-termelő gazdaságok műszaki hátterének biztosító sához. A cél: á gyárhoz közelebb, olcsóbban termelt répa kerüljön feldolgozásra. Tény, hogy a Mátravidéki Cukorgyárak tavaly több mint 70 ezer tonna tiszta cukrot állítottak elő — ami most nem lesz meg. Ez tehát a helyzet, ha úgy tetszik: a cukorrépa-szindró ma. A szindróma görög szó, tünetcsoportot jelent, a beteg ségre jellemző tünetek ősz szességét. Epilógus. Telefoninterjú. A vonal túlsó végén Molnár Károly, a cukorgyár mezőgazdasági osztályvezetője, i — Konkrétan mikor állt le a hatvani gyár? — Nagy erőfeszítésekkel sikerült elérni, hogy ez a vártnál később, pontosan október 4-én, 20 órakor következett be. Selypi gyárunk az ezt követő napokban „félgőzzel” termelt, később sikerült visszaállni a teljes (3000 tonna naponkénti) kapacitásra. — Mikorra várható a hatvani cukorgyár újraindítása? — Október 16-án ismét termelhet a hatvani gyár. Ehhez az szükséges, hogy legalább 4—5 napra elegendő, tehát 30 ezer tonna körüli készlettel rendelkezzünk. A folyamatos termelés feltételei adottak, napi átvételünk a szokásosnak duplájára, 12 ezer tonnára emelkedett. Így mától a selypi mellett teljes kapacitással dolgozik a hatvani gyár is. A kényszerű leállást egyértelműen indokolta, hogy a termelőüzemekkel megkötött szerződést az esőzések beállta után a gazdaságok csak ötven százalékban tudták teljesíteni, a már említett időjárási okok miatt. Most tehát kedvező változás következett be Reménykedhetünk. .. ? B. Kun Tibor
