Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-14 / 242. szám
4, NÉPÚJSÁG, 1984. október 14., vasárnap MEGKÉRDEZTÜK Mi lesz a nyugdíjasok főiskolájával? Indiai—angol film Gandhiról Himnusz az emberi méltóságról MINDENNAPI NYELVÜNK Kinéz: megnéz A címbeli két igealakkal kapcsolatban érdekes levelet kaptam egyik olvasómtól. Az iskolai nyelvtanórákon olyan ismereteket szerzett — írja —, hogy óvakodnunk kell ezeknek a nyelvi formáknak a használatától: jói néz lei, rosszul nézünk ki, úgy néz ki a dolog, jól is néznénk ki; megnézhetnénk magunkat, megnézheti magát stb. Arról is írt, hogy éppen napjainkban egyre gyakrabban hallhatjuk a nyelvvédők által rostára tett kifejezéseiket, szókapcsolatokat. Jó megfigyelését azzal egészítem ki, hogy az alábbi példatárunk tanúsága szerint a sajtó hasábjain is jelentkeznek: „Sok a szemét az utcákon. A patakpart sem néz ki különbül.” (Népújság, 1984. szept. 7.). — „A második negyvenöt perc elején úgy nézett ki, hogy a játék irama és színvonala a közepes alá süllyed (Népsport, 1984. szept. 9.). — „Ügy néz ki, hogy a játékos agyrázkódást szenvedett” (Népsport, 1984. szept. 3.). — „Nem ismerek alkotót, aki amiatt teremtett jelentős életművet, mert hallgatott a kritikára. Jól is néznénk lei!” (Kritika, 1984. 9. sz., 37. 1.). — „Ha valaki az egyszerű közlegények közül a nyilvánosság elé áll, s sportág helyzetéről beszél — megnézheti magát.” (Magyar Hírlap, 1984. aug. 29.). Mivel levélírónk arra kér, mi a mai nyelvművelők véleménye, teljesítem kérését. Először is azzal kell kezdenem, hogy én is úgy tanultam az iskolában: kerülnünk kell ezeket az „idegenszerűségeket, germanizmusokat"; jól néz ki (jó színben van), rosszul néz ki (beteg), kinéz magának (kiválaszt, kiszemel), hogy nézel ki stb. Ügy látszik (majdnem azt írtam, hogy úgy néz ki), hogy a nyelvművelő szakirodalom hiábavaló harcot hirdetett meg: e nyelvi formák tovább élnek, s ma is gyakran halljuk és olvassuk őket. A Nyelvművelő Kézikönyv is úgy tanítja, hogy hiábavaló és nem is megokolt az ellenük való harc. Annál is inkább, mert sajátos jelentésben és hangulati értékükre is érdemes tekintettel lennünk. A lát, figyel, szemlél jelentésárnyalatokat is megnevező néz ige igekötös változatai. az átnéz, benéz, elnéz, felnéz, kinéz, megnéz, ránéz, szétnéz, visszanéz igék az eredeti jelentést módosító, s a cselekvés, történés irányát, állapotát jelölő igekötők révén igen színes és kifejező nyelvi formákat képesek megjeleníteni. A néz igével is „sokat ki lehet mondani, / de imbo- lyognak viszonylatai, / az igekötőic bezzeg határozottak: jól válogatva cselekedni tudnak” (Vas István: Nyelvtani kérdések). A kinéz és a megnéz igeformák is ezt a szerepet teljesítik. Elsősorban a bizalmas beszédhelyzetekben és a közvetlen társalgási nyelvre jellemző szöveg-összefüggésekben. Ilyen megnyilatkozásokra gondolunk elsősorban : szeméből se néz ki semmi jó; úgy néz ki, mint a böjti boszorkány; szépen nézünk ki, most aztán megnézheti magát stb. Dr. Bakos József Képzőművészeti szabadegyetem Hatvanban A galéria ezen az őszön új, két esztendőre tervezett képzőművészeti szabadegyetemi előadás-sorozatot indít, „Magyar műhelyek” címmel. Első alkalommal, hétfőn este 6 órakor, Hollósy Simon és Nagybánya címmel dr. Losonci Miklós művészettörténész tart diaképes konzultációt a nagy múltú festőiskoláról. Egy politikai gyilkossággal kezdődik és fejeződik be a Gandhi című kétrészes indiai—angol film. Már ez is jelzi hogy Richard Attenborough rendező miféle alkotást készített: a különös politikus életének végpontjáról indult el oknyomozó módon, hogy a képsorok vé. gére megérthessük, hogy ki is halt meg 1948 januárjában. Egy pályaképet tekinthettünk meg amely a filmművészet hagyományos eszközeivel élve kívánt végére járni annak a titoknak, amely oly sok gondolkodót foglalkoztatott már a XX. században. Valóban különös mindaz, amit láthatunk: egy korban, amikor az eltömegesedésről. az egyéniség felszámolódásáról beszélnek, felbukkan egv nyugati műveltségű indiai férfi, aki körül kikristályosodott a modern India szellemisége. A rejtély valahol éppen abban az egyszerűségben rejlik, ahogy Gandhi egyesítette magában a vallások humanista elképzeléseit, az angol civilizáció törvényes, ségről alkotott képét, s az elveket szembesítette a valósággal. Olyan természetességgel ébresztette rá a környezetében élőket arra, hogy méltóságukat senki sem veheti el tőlük, hogy igazsága minden különösebb terjesztés és kényszerítő erő nélkül közkincsévé vált hazájának. A nagy vallásalapítók szelleme tért vissza Gandhival: eredeti módon, új szemlélettel közelítette meg a hagyományos nézeteket. mítoszt teremtve harcolt az álszentség ellen. Ezzel együtt tiltakozott az isten ítés ellen: sajátos humorával, kedvességével ellensúlyozta azt a szerepet, amelyet fel kellett vállalnia. Az Angliában ügyvédi végzettséget szerzett, európai ruhába bújt barna bőrű fiatalember hazatérvén, egyszer csak felvette a turbánt, s a háziszőttesből készített öltözéket. Eleinte csak külsőség. „maszkabál” ez számára, később egyre inkább jelkép, majd a kialakult viselkedésforma teljes egészében „elnyelte” a személyiséget. Nem akármilyen érzék kellett ahhoz, hogy valaki rájöjjön arra, mi egységesítheti ezt a különös, szétta golt. óriási országot. megtalálja a politikai harcnak azt a formáját, amelyet ilyen tökélyre senki nem formált. A polgári elégedetlenség, a passzív ellenállás olyan taktikáját és stratégiáját alakította ki. amely minőségileg más volt, mint minden előzménye. A harc jelentős részében Gandhit igazolták az események. Csodálatos módon még arra is volt ereje, hogy a túlkapásokat megakadályozza: egy ország csendesült el. amikor éhség- sztrájkot kezdett. Akkor változott meg minden, amikor valóban eljött a várva várt függetlenség, s elszabadultak az indulatok: hinduk és mohamedánok ölték egymást szinte megállíthatatlanul. Még ekkor is volt ereje egy utolsó nagy böjtre, béketeremtésre, de nem sokkal ezután merénylő golyója találta el. A film ügyesen vezeti; a szálakat, olyan érzésünk támad. hogy még ebben a hosszúságban is egy rövidített ügyesen vágott változattal állunk szemben. hiszen évtizedek eseményeit jelenítették meg káprázatos tömörséggel. Ráadásul nem is hangsúlyozták túl Gandhi személyét: pontosan érzékelhetjük azoknak a tömegeknek az erejét és nyomorúságát. amelyek a magasba emelték őt. Néhány erőteljes személyiségű színész olyan valóságossá formálta az alkotásban a korabeli politikusokat. hogy az embernek az a benyomása támad: itt és most előtte történik minden. Szinte végig moccanatlan figyelmet kíván a mű: látványos tömegjelenetek váltják egymást a bensőségesebb epizódokkal. Közben pedig mintegy véletlenül „ejti el” elveit Gandhi, úgy hogy már tudjuk is. hogy miért és hogyan alakult ki benne a mondanivalója. ízig-vérig „mozis” fejjel készítették ezt a filmet, egyesítve minden eddigi technikai ismeretet, s szinte észrevétlenül felhasználva a tudásanyagot. Felsorolni is hosszú volna. milyen gondolatokat válthat még ki a nézőből a Gandhi. Fölvetődhet az európai és az Európán kívüli kultúrák találkozásának következménye. elmélkedni! lehet tömeglélektani problémákról. de eszünkbe juthat a mai India feszült légköre is. A legkülönösebb persze az. hogy miként jeleníti meg ez a film is Angliából nézve a történteket, valahogy most is kívülről. Érdekes volna azt tudni, hogy miként számolnak el történelmükkel magukban az indiaiak. De ez egy másik film volna, amire még mindig várni kell. Gábor László Az egész ország figyelmét felkeltette az az egri kezdeményezés. amelynek a nyugdíjasok főiskolája nevet adták. Az első évfolyam idén végzett, az elmúlt tanévben. Sok idős korú érdeklődik aziránt, hogy valamilyen formában bekapcsolódhatna-e az oktatásba, fennmarad-e ez a forma. Azért kerestük föl dr. Szabados Lajost, az oktatási igazgatóság pedagógiai és módszertant csoportjának vezetőjét, hogy megkérdezzük lesz-e folytatása az eddigieknek. 6 milyen lehetőségeik lesznek az öregeknek a továbbtanulásra — Már régen gondolkozunk azon, hogy a továbbiakban milyen módon ajánljunk továbbtanulási lehetőségeket az idős korúak- nak. Az elmúlt tanévben végzett történelem szakos főiskolások közül öten felvételt nyertek a „rendes” levelező tagozatra. Ekkor merült fel. hogy az ő segítésükre is szabad egyetemi formában hirdessük meg az oktatást. Ez egylben nyitást jelent: iskolai kötöttségek nélkül látogathatják a jelentkezők előadásainkat. — Milyen követelményeket támasztanak az érdeklődőkkel szemben? — Azokat a nyugdíjasokat várjuk. akik rendelkeznek érettségivel: valamelyes általános műveltségre szükség van ahhoz, hogy követni tudják az előadókat. —Milyen gyakran tartják az órákat, s milyen tematika alapján? — Hetente egy kétórás foglalkozás lesz, szerda délutánonként, két órakor. Az elsőre a következő héten, október 17-én várjuk a tanítványokat, Logikát, pszichológiát. neveléstörténetet, politikai gazdaságtant hallgathatnak az öregek. Két tanév alatt a főiskolai, tanterv általános tantárgyait átvehetjük. Azoknak a TIT- előadóknak is javasoljuk e sorozatot, akik nem szerezték meg a pedagógiai képesítést. Jelentkezni, a helyszínen lehet, a Líceum épüle- ben. — Hasonló elvek alapján a fővárosban is indítottak tanfolyamokat. Van-e valami speciális az egri szabad- egyetemen? — Elképzeléseink szerint abba az irányba haladunk, hogy „diplomás nagyszülőket” bocsássunk ki. Sok olyan ismeretet kaphatnak hallgatóink, amelyek hétköznapi konfliktushelyzeteikben, a családban is segíti őket. — Nem is indul régi formájában a nyugdíjasok főiskolája? — Egyelőre nyelv szakon folytatjuk hasonló módon a képzést: angolul és németül beszélő idős emberek jelent, kezdetnek most is. a menynyiben mintegy féléves továbbképzéssel képessé válhatnak az állami nyelvvizsga letételére. Az érdeklődők nálam tudakolózhatnak levélben. Tervezzük azt i6. hogy más szakokon is újrakezdjük az előző években megszokott módon, egyelőre még tárgyalunk az elképzelésekről. Ha lehetőség lesz rá, újra meghirdetjük a nyugdíjasok főiskoláját. KISZ-SEGITSÉG Pályázat fiatal alkotó közösségeknek A KISZ Központi Bizottsága. a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság, az Országos Közművelődési Tanács és a Művelődési Minisztérium az amatőr művészeti mozgalom támogatására 1981-ben ösztöndíjat alapított. Ezt pályázat útján bármely működő amatőr együttes, szakkör, művészeti klub, alkotó közösség elnyerheti. Felhasználásával segítséget nyújtanak a csoportoknak, a KlSZ-alapszerveze- tekkel való együttműködéshez és ahhoz, hogy minél több bemutatkozási lehetőséget, teret kapjanak. Az össszeggel a kezdő, vagy az újonnan alakuló csoportokat is támogatni szeretnék. A pályázatnak részletes munkatervet kell tartalmaznia, amely egy évre meghatározza a csoportnak a célok elérése érdekében vállalt feladatait. A terv készítésénél figyelembe kell venni a csoport jelenlegi fejlettségi szintjét, a tevékeny, ségük iránt megnyilvánuló társadalmi érdeklődést. a megvalósítás helyi feltételeit. Az ösztöndíjat évente nyerhetik el a csoportok, az összeg a vállalt feladattól függően évente 10—30 ezer forintig terjedhet. Ezt bármely együttes vagy csoport legfeljebb háromszor nyerheti el. Minden évben új pályázati anyagot kell a bíráló bizottság elé terjeszteni. A pályázatokat öt példányban. 1984. december 1- ig lehet beküldeni a KISZ megyei (budapesti) bizottságaihoz. ahonnan előzetes véleményezés után továbbítják a KISZ Központi Művészegyüttes címére. 1985. január 1-ig (1074 Budapest. Rottenbiller utca 16—22.). Az ösztöndíj odaítéléséről a bíráló bizottság legkésőbb 1985. március 3-ig dönt. Nyakig a vízben 11/2. — Apukád hol van? — Nekem van apukám, de nem jól élünk, már be is adtuk a válást. .. Szebeni elszörnyülködött, de tűnődni nem volt ideje, mivel a formás, szőke frizurás anyuka a gumizsiráffal együtt visszaérkezett. — Vigye csak be nyugodtan Kingucit a vízbe! Megyek én is mindjárt — biztatta messziről, miközben Kinguci tenyerével elkezdte paskolni a vizet. — Jaj, de jó! Amikor a szőke hölgy elszívta a cigarettát, és mintha örökké egybetartoztak volna, odatempózott Szebe- nihez. — Olyan csodálatos figura maga, ezzel az ölbe vett csöppséggel — nevetett, miközben hibátlan fogsora elővillant. — Ha megengedi, visszamennék a gyógyvízbe! — szabadkozott Szebeni és határozottan átnyújtotta a gyereket, miközben ujjat akaratlanul hozzáértek a nő formás melleihez. — Adja csak ide Kingucit — húzta a csöppséget a szőkeség keblére Szebeni tenyerével együtt... — Menjen csak! Egy fél óra múlva is Itt talál minket ... Beúszott végre a mélybe, élvezte, hogy a víz olyan halsimává teszi a bőrét, aztán kiült a partra napozni. A víz kiűzte szeméből az álmosságot, nyoma sem volt már a hosszú út fáradalmainak, és arra gondolt, milyen jó lesz két hétig: itt a csend, a nyugalom. Szerdától szombatig ki- sebb-nagyobb kellemetlenségekkel tulajdonképpen jól teltek a napok, szombaton és vasárnap este azonban elszabadult a pokol. A közeli halászcsárdából fülsiketítő zene hallatszott, éjfél után artikulátlan nótázás, káromkodás. — Bilsom-vatta! — jutott eszébe a mentőötlet, de a „gyógyír” semmit sem használt. Hajnali háromkor elcsigázottan elaludt a fotelban, miközben rémisztő álmok gyötörték. — Hogyan pihent a kedves vendég? — kérdezte a reggelinél az Udülővezető. — Iszonyatosan! Két éjszaka tart ez az éktelen ordítás, a fülhasogató zene... — Sajnos, kérem, ebbe bele kell nyugodni! Az emberek személyes szabadságát tiszteletben kell tartanunk, hiszen ki csendesen pihenni, ki inni és dalolni szeret, noha a kettő egymásnak antagonisztikus ellentéte. Itt csak egy orvosság van: a megértés! Szebeni már-már rászánta magát, hogy vitába bocsátkozik és előadja érveit; hogy ez itt egy gyógyüdülőhely, ahová az emberek pihenni, kikapcsolódni mennek és különben is van „csendrendelet”, nem beszélve a meghatározott decibelszámról ... — További jó pihenést, uram — hajlongott az üdü- lővezető és széles mozdulatokkal tovább udvariasko- dott az asztalok között. Az egyik átvirrasztott éjszakán, amikor a kertmozi egy éjszakai filmet játszott és egy-egy zenei aláfestésnél megremegtek a képek a falon, Szebeni felöltözött. Berakta a holmiját a kocsijába, a portán leadta a le- adandókat és nekivágott a háromszázharminchárom kilométeres útnak. Hazafelé... (VÉGE) Szalay István
