Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-13 / 215. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 13., csütörtök IRODALMI BARANGOLÁS SZLOVÁKIÁBAN IV/3. A Fejér megyei Tác határában levő gorsi umi ásatásoknál, a nyugati városlal feltárásán dolgoznak a székesfehérvári István király Múzeum régészei. Ez már a huszonkettedik ásatási év és eddig hozzávetőleg száz méter hosszúságban bontottak ki faimaradványt az egykori római kori településen. M őst a város nyugati falainál kutatnak a régészek és segítőik. (Fotó: Kabáczy Szilárd) VÉGVARI KONFERENCIA — MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁSOK — KÖNYVNAPOK Múzeumi és műemléki hónap ’84 Múzeumi szakemberek régi tapasztalata: napjainkban a történelmi vár közvetlen közelében élők csak vendégeikkel „támadják” meg az erődítményt. önszorgalomból ritkábban tesznek sétát az évszázados falak között. Amint azt dr. Bodó Sándor megyei múzeumigazgató tájékoztatásából megtudtuk. ezért idén a hegy nem megy Mohamedhez” elv alapján a szervezők a különböző előadások és kiállítások legnagyobb részét köz- művelődési intézményekben tartják, illetve rendezik. Mintegy hangulatkeltésül1 a kulturális eseménysorozathoz az egri vár gótikus palotájában megnyílik az egri és a Hatvány Lajos Múzeum közös szervezésében L os~ sonczy Tamás festőművész tárlata. A programsorozat megyei megnyitóját egyébként szeptember 28-án jubiláló mát" raalji városunk múzeumában, a gyöngyösi szüret előestéjén tartják. Amint erről lapunk olvasói már korábban is értesülhettek ugyanott vadászati és természetvédelmi kiállítás várja az érdeklődőket. Az Orczy-kas" télyban pedig a környékbeli Sárhegy faunáját, élővilágát mutatják be az arra kíváncsiaknak. Az elmúlt évek során gazdag néprajzi anyagot gyűjtöttek össze a hatvani kutatók. Munkájuk eredményét a Zagyva-parti városban mutatják be október 5-től, Hatvan környéki népviseletek címmel. Egy, a művészettörténészek által kevésbé vizsgált kérdéskörre; a populáris és akadémikus festészet viszonyára hívja fel a figyelmet az egri vár Devóció és dekoráció című festménybemuta- tója. amelyet október 12-től tekinthető meg. A korábbi évek hagyományaihoz híven október 8-án ünnepélyes keretek közt osztják ki a Beize Nagy János néprajzi gyűjtőpályázat díjait. Ugyanekkor szűkebb környezetünk egyik érdekes, értékes hagyományáról, a palóc lakodalmasról tart előadást dr. Bakó Ferenc nyugdíjas múzeumigazgató. A bükkalji kis faluban, Noszvajon vártörténészek találkoznak immár másodízben október 18—19~én. A Magyar Tudományos Akadémia miskolci tagozatának és az egri múzeum tudományos munkatársainak szervezésében ez alkalommal a résztvevők a XVII. századi magyar és török végvári rendszerről hallhatnak előadást. Bizonyára nemcsak a turistáknak, de a helybélieknek is érdekes látnivalót jelent a Valide Szultána török fürdő. Az Egri Vár Baráti Körének szervezésében a feltárásokat vezető dr. Gerö Győzőtől a magyarországi török műemlékek avatott szakértőjétől hallhatnak tájékoztatást a téma iránt érdeklődők. A népszerű múzeumi és városnéző séták során ez alkalommal kiváló novellistánk Bródy Sándor emlékeinek a nyomába kalauzolják el a gyalogolni is szerető irodalombarátokat. Mindemellett több üzemben és gyárban rendeznek vásárlással egybekötött „múzeumi könyvnapokat’’, ahol, a tudományos-népszerűsítő irodalmak kedvelői több kiadvány között válogathatnak. Természetesen nem feledkeztek meg a legfiatalabbak- ról sem. Igaz. az idén nem kerül sor kisdobosok és úttörők „várwiadalóra”. de várünnepélyre és koszorúzásra már igen. A programot az egri hősök nevét viselő úttörőcsapatok biztosítják. Ekkor adják majd át a fiatalok körében népszerű Iránytű folyóirat és az egri városi tanács alapítványát is. Az egy hónapig tartó kulturális rendezvény-sorozat október 30-án Gárdonyi Géza sírjának koszorúzásával fejeződik be. Soós Tamás Deák Mór: Martin Knkucín falujában Az utas alig hagyja el Alsókubint, máris feltűnik közvetlenül az út mentén a Kubinyiak hangulatos, meseszerű kastélya, amely még a XVII. században épült. Puszta látványa is élmény, s el is időznénk mellette, ha nem hanyatlana a nap oly gyorsan, s nem akarnánk a közeli Jaszenovára is betérni, ahol újabb irodalmi emlékhely a látnivaló: a legjelentősebb XX. századi szlovák prózaíró, Martin Kukucín szülőháza. Keskeny út vezet a völgyben meghúzódó falucskába, amelynek jóformán egyetlen utcája van. Ja- szenova ma is aprócska település, hajdanán is ilyen lehetett, legfeljebb a házakat nem piros cserép, hanem zsúpszalma vagy fazsindely takarta. Határában zöldellő mező, odébb a csodálatos szépségű 1611 méter magas Choé, amely méltóságteljesen magasodik a környék fölé. Nem nehéz megtalálni az emlékházat, a gondnoksággal megbízott, ma hetvenhetedik évében járó Katarina Kozlikovát már kicsit körülményesebb. Szerencsére egyszer már — a korábbi évek valamelyikében — felderítettem házát, amely a falu felső végén van egy az erdők alá futó kis mellékút végén, öreg árvái faház, kis udvarán aprójószág, az udvar végén ólak. öt óra is elmúlt már, ám Kozliková készséggel és fiatalosan pattan fel fekhelyéről — tudja: az idegen csakis Kukucín szülőházát kívánja látni. Míg végigmegyünk az utcán, el is mondja nagy gyorsan Kukucín élettörténetét, s azt is, hogy milyen szeretettel várják ide a látogatót. Aztán kezembe nyomja a kulcsokat — mondván: én gyorsabban járok, nyissam ki a kaput, s legalább az udvaron nézelődjünk, amíg ő is odaér. Alacsony, fazsindellyel fedett ház előtt állunk, előtte léckerítéssel övezett kis virágoskert. Az udvarra az ámbitusra nyíló kiskapun jutunk be. Tehetősebb paraszti életformára utaló porta képe tárul elénk, késői jeleként az egykori tisztségnek, amelyet az író apja viselt: jó ideig a falu bírája volt. A hosszú udvar végén gazdasági épületek: istálló, disznóól, csűr, egyszóval minden, ami a paraszti gazdálkodáshoz tartozott ezen a tájon. Belépünk a pitvarba, amely eltérő a nálunk ismert hasonló helyiségtől. Balra nyíló ajtaján a tiszta szobába lépünk, jobbra a hátulsó szobába. A pitvar mögött van a szabadkéményes konyha, ahová a tiszta szobából jutunk be. Benn a szobában szokásos bútorzat: búboskemence, mellette festett láda, az egyik sarokban egy nyoszo- lya, amott pedig a sarokra állított két hosszú lóca, s egy asztal is, a falon egyszerű, festetlen téka. Egy külön polcon közel harminc kötet könyv: Martin Kuku- éín összegyűjtött művei... Kukuéínról is Angyal Endre előadásain hallottam először, s el is olvastam tőle a magyarul épp akkoriban megjelent, legjelentősebbnek tartott művét, a Ház a hegyoldalban c. regényt. Ez a mű nem a szülőhaza élményanyagából sarjadt, Kukuéín dalmáciai tartózkodásának emlékeiből született, ám a délszláv tematika mit sem von le értékéből. A paraszti világ kitűnő ismerője, s ábrázolójaként mutatkozik be általa az író éppúgy, mint az Árva megyei kisvilágot megjelenítő novellák egész sorában ... Állva a szülői ház küszöbén, elnézve a gerendára függesztett rúdon átvetett halina nadrágot, meg a szépen hímzett szűrdolmányt; — a képzelet játékaként —, a Kukucín-novellák atmoszférája lengi körül a helyiséget. A Diák a pásztortanyán c. elbeszélés részletei idéződnek fel bennem, amelynek életrajzi motívumait aligha lehet kétségbevonni. A történet diákszereplőjének keresztapja is hasonló környezetben élhetett, falusi bíró volt, aki örömmel vitte magával a hegyi legelők juhásztanyájára keresztfiát, ahol a kemény, de tiszta és igazságos népi életforma tárult eléje, a bacsák, s a bojtárok világa ... Alkonyodik már, indulnunk kell tovább. Még egy felvétel a kicsiny ház előtt Katarina Kozlikovával, aztán vissza a Rózsahegy felé kanyargó széles országúira. Komor sötét szín vonja be a fenyveseket, bár az égbolt még fényesen kéklik, s a távolabbi hegyek oldalán a havasi rétek üde zöldje is feltűnik néha. Hogyan is írta le e tá’jat Kukucín az előbbi novellában? „Végre kiértünk a havasi rétre. A sötétzöld erdő szép keretet alkot az apró, nedvdús fűvel borított tisztás körül. Igazán gyönyörű kép! Körös-körül erdő. mint valami bársonykeret, benne a rét, mely zöld háttérül szolgál a karámnak és a kalibának. A kaliba mintha nem érezte volna jól magát a rét közepén, kihúzódott az erdő pereméhez, a vén fenyőóriások árnyékába ... Belépünk a kalibába ... Egyetlen lóca van a helyiségben, az egyik végén fejvánkos: az egyetlen fényűzés, amit nyilván csak a számadó engedett meg magának. A juhászoknak nincs vánkosuk, alkalmasint fahasábot raknak a fejük alá. Ágy sincs; bizonyára a földön hálnak ... Egymaga a számadó hál a lócán — de huncut, aki irigyli tőle. A lóca akkorka, hogy nekem is rövid lenne. Bárhogy is öszehúzza magát ez az irdatlan magas ember, térdtől lelóg a lába. Kamra is tartozik a kalibához, csak deszkafal választja el a két helyiséget.” Oly valószínűtlenül közel van most mindez, hogy szinte érzem a frissen fejt juhtej illatát, a zsendice kellemes, szomjúságot oltó ízét, s az ostyepka zamatát, amelyet oly mesterien készítenek, s füstölnek az árvái, meg a liptói hegyek juhászai... Csaknem besötétedik mire szálláshelyünkre érünk. Az erdő övezte épület mellett máglyaszerű, mesterien épített farakás — láthatóan tábortűz készül. Valóban. Nemsokára magasan lobban a láng, égett gyanta illata tölti meg a levegőt, szikraeső hull a nedves, harmatos fűre. s a lángok fényében kísértetiessé válik a különben oly fenséges és békés táj. Épp csak a juhászfurulya muzsikáló hangja hiányzik e havasi legelők világát idéző hangulatból ... (Folytatjuk) Lökös István Mária volt EREDMÉNYEK ÉS TERVEK „Diplomázik“ az építők kórusa Az egri Dobó gimnáziumban hetente két alkalommal, hétfőn és csütörtökön gyakorol az építők fesztiváldíjas kórusa. A legutóbbi énekkari próba rendhagyó volt: értékelték az elmúlt évad teljesítményét és elfogadták a műsortervet. Az évadnyitó összejövetelen, — amelyen részt vett Hajdú Miklós az építők megyebizottságának titkára — Ocskay György karnagy jó érzéssel állapíthatta meg, hogy a kórus eredményesen szolgálja az amatőr művészeti mozgalmat. Az egri nyári zenei program kiemelkedő eseménye volt például az a hangverseny, amelyen az építők kara tolmácsolásában csendült fel Liszt Koronázási miséje. A gárda a yorki hangversenyen is nívósán reprezentálta kórusművészetünk kincseit. Legfontosabb feladatuk a fesztiváldiploma elnyerése. A minősítő hangversenyre december 15-én kerül sor Székesfehérvárott. Egerben ugyanakkor az ünnepek előtt karácsonyi hangversenyt adnak. Jövő márciusban lesz Bach és Händel halálának 300-ik évfordulója. Az énekkar az alkotók műveinek interpretálásával tiszteleg a zeneköltők emléke előtt. Áprilisban viszont a Nemzeti Galériában koncerteznek majd. Az építők kórusa különben zeneileg képzett, jó orgánumé énekesekkel szeretné erősíteni a patinás együttest. MI A. Olyan lőhettem akkor már, mint a zsebemből kilógó, gyűrött cigaretta. Hetek óta ittam, és semmi mentségem nem volt arra. hogy iszom — igaz. mentegetőznöm se lett volna kinek. A lépteim elnehezedtek, mint a csizmám. és feltörték a talpamat — átkutattam a várost egyetlen mosoly után. s ezenközben az enyém elveszett. Nem tudom, mit akarhattam. Talán szerelmes szerettem volna lenni: de akin nagyon meglátszik a sóvárgás, azt elkerüli a beteljesedés. A vizsgálódó pillantások meggyőzték tulajdonosaikat arról. hogy könnyű préda lennék, s amit nem szentel meg az érte való harc. az értéktelen... bevérző szemem is már éjszakai bolyongásaim holdjához kezdett hasonlítani, hiszen egész addigi életemet nők uralták: talán ezért is lettem ennyire érzelmes, sőt érzelgős, gyengéd, sőt gyenge. A temetésen nem sírtam, s ez megbosszulta magát. A könnyeim talán kimosták volna belőlem. így azonban ott tehetetlenkedett a szenem mögött: bárkire néztem, őrá hasonlított. Talán ezért is örültem meg annyira a meghívásnak — bár, ha őszinte akarok lenni, akkor már minden meghívásnak örültem, hiszen még a barátaim is elmaradtak mellőlem. Zsúfolt és sötét volt a terem. mint a vállalati tánc- mulatságoké általában. Sokáig járkáltam, idegenül, elveszetten, elnézéseket motyogva. míg letéve a reményről, hogy ismerősre bukkanok, egy üveg sör védelme alatt a sarokba húzódtam. A basszus időnként bele-belemankolt a gyomromba, s én még ennek is örültem, hiszen ez is egyfajta közösség volt a táncölók- kat. Mária nem messze tőlem ült, áttörhetetlen páncélként őrizte a jókedvtől régimódi kosztümje. Merevségén látszott. hogy nemcsak itt magányos — az állandó lemondás pedig még poharat sem adott a kezébe. Megigazítottam a nyakkendőmet, végigsimítottam az öltönyömön — aki belülről védtelen, nem engedheti meg magának, hogy ez a külsején átüssön —. s táncolni kértem. Húzódozott, s még tánc közben is szabódva azt kérdezte, nem bántam-e meg, hogy igent mondott. Kettőnk közül én kaptam többet, feleltem, s a mondat ritmusára magamhoz húztam. Két pici öklével nekitámaszkodott a mellemnek, s a szememet fürkészve, rekedten mondta: maga nagyon fiatal. Én elnevettem magam — ezen egy picit megsértődött. de csak öklömnyire —, hiszen a szemem már akkor is öreg volt. Mit akar tőlem, sóhajtotta, s ez az egyenes kérdés a vállamra hajtotta a fejét. Aki sokat van egyedül. gyanakvó lesz — őszinteséggel gyorsítja szavait. Téged, feleltem, s a szívem fölvert a torkomig, megremegtetve a hangomat. bátorságomtól. Amikor véget ért a szám, eltolt magától — tudattalan mozdulattal ő is végigsimította kosztümjét, s lehajtott fejjel aprózva lépteit, a büfé fénykörébe vont. Engem itt mindenki ismer, mondta erőtlenül. rajtam felejtve pillantását. Akkor jó. mert engem senki, dobtam oda könnyedén, s hogy feloldjam, megkérdeztem, mit inna. Hát, nem is tudom, mondta beletörődve, s ettől olyan gyámolatlanná vált. hogy egy lépést tettem feléje. Martinit, vágta ki riadt gyorsasággal, s nekem ismét mosolyognom kellett. Órákig el tudnálak nézni, mondtam testetlen szomorúsággal, ahogy a galambokat etető nénikéket a téren, ahogy a szél borzongását egy tócsa arcán — ahogyan csak jelentéktelen dolgokat szabad figyelni, elmélyülten, szépen és bután. Jelentéktelen vagyok? — bújtatta kacérság- ba a meg sem szerzett elvesztése fölötti félelmét, nem éppen arról beszélek, nem, fogtam meg a kezét. menjünk, mondta, és nem pillantott rám. Az utolsó szalmaszálat markolhatja a fuldokló úgy. olyan görcsösen, mint akkor Mária a kezemet. Majdnem felszisszentem — mozdulatait azonban már engedékennyé tette a megadás. A sötét kapu alatt átöleltem, lassú simogatással hullámoz- tattam végig a testét, de már ehhez sem volt türelme — arcán a végső pontig ért emberek öngyilkos mohósága görcsösödött, esztelen vágya .majdhogynem megijesztett. A taxiban is úgy imbolygóit a felsőteste, mintha részeg volna, mintha ezzel a lendülettel is gyorsíthatná haladásunkat. Amikor végre megérkeztünk, fizetni is elfelejtett. s tizenéves lányok tetszelgő, kacér arcát villantotta felém, akárha valami nagy titok leleplezésére szövetkeztünk volna, amitől valamilyen módon mégis mindkettőnknek tartania kell. (Folytatása következik) r Ásatások Corsiumban
