Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-06 / 209. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 6., csütörtök _JL m . SÜSm s A popovói kórházba új ember érkezett 3HAME HA K0MÜHM3MA Bulgária felszabadulásának közelgő 40. évforduló­ját targovistei testvérlapunk, a Zname na komu- nizma cikkeinek közlésével köszöntjük. A fényké­peket Atanasz Panov készítette. Az írásokat válo­gatta és fordította: Zahemszky László A világ minden tájára Exportra készítik elő a termékeket az energia akkumulátorgyárban Egykor a kapitalista Bul­gária kimondottan agráror­szág volt, amelyet a nemzet­közi piacon csupán dohányá­ról. paradicsomáról és rózsa- olajáról ismertek. A szocia­lizmus ezen a téren is gyö­keres változásokat hozott. Ez a ténymegállapítás teljes mértékben igaz a kis Targo-, viste megyére nézve is. Ipari és mezőgazdasági dolgozói­nak arany keze, konstruk­tőrjeinek, mérnökeinek és technológusainak szakértel­me révén e táj híre-neve Európa, Ázsia, Afrika és Amerika több országába el­jut. A nyers és feldolgozott mezőgazdasági termékek ha­gyományos exportja mellett A targovistei Energia Ak­kumulátorgyár öntője. Szpasz Sztoilov azzal a fel­hívással fordult a megye és az ország valamennyi 1944- ben született lakosához, hogy idei tervüket negyven nap­pal a határidő előtt teljesít­sék. E kezdeményezése óta két hónap lelt el. Most el­határoztuk, hogy megláto­gatjuk otthonában a Sztoi­lov családot. Szíja, Sztoilov felesége — aki valamikor az osztálytársnőm volt — terí­tett asztallal várt. amely kö­rül gyülekezni kezd a csa­lád: Szpasz és a gyerekek. Ólja. a háziasszony sógornő­je a két gyermekével. va­lamint Szpasz unokatestvére. Szíja elmosolyodik csodál­kozásom láttán. — A mi házunk soha nein üres — mondja. — A laka­Targoviste megye különböző iparcikkeket is gyárt kivitel­re. Közöttük az első helyet foglalják el a gépgyártó ágazat termékei: lámpaele­mek, hűtögépsorok, ipari szerelvények, pótalkatrészek. Nagy keresletnek örvende­nek a nemzetközi piacon a megye könnyűiparának ter­mékei : a popovói Rodina és Szport, valamint a targovis­tei Szeptemvri gyárak, az omurtagi Nikola Sztancsev Kötöttárugyár ruházati cik­kei. a Sztejan Decsev Fafel­dolgozó Kombinát bútorai. A Szovjetunióban. az NDK-ban és sok más szocia­lista, kapitalista és fejlődő országban jól ismerik a me­gye tartósító iparának áru­féleségeit: a különböző kon­cunk nagy. mindenki szá­mára akad benne hely. — Sokgyermekes család­ban láttam meg a napvilá­got — kapcsolódik be a be­szélgetésbe Szpasz —. de egészen kis koromban ár­vaságra jutottam. nevelő­szülőkhöz kerültem. ahol egy szál magamban nőttem fel. Ezért is akartam, hogy több gyerekünk legyen. Most már nagyok, és segí­tenek nekünk a házimunká­ban. Sok örömünk telik bennük. Amikor a versenyfelhivás- ra fordul a beszélgetés so­ra, Szpasz. nyugodt, biztos hangon kezd mesélni: — Hetedik esztendeje dol­gozom az akkumulátorgyár­ban. Ezalatt sok tapasztala­tot szereztem. Vállalásom reális, teljesíthető. És' ha élek és egészséges leszek. zerveke t, borokat, tejtermé­keket, növényi olajokat stb. Az exportra termelő kol­lektívák arra törekednek, hogy termékeiket a legkivá­lóbb minőségben mindig ha­táridőre szállítsák le a meg­rendelőknek. Az idén összes­ségében 121.6 százalékra, a teljesíteni is fogom. Az olyan jelentős jubileum, mint szabadságunk évfordu­lója, méltó arra. hogy az ember több és jobb mun­kával tisztelje meg. A sza­badság sok mindent adott nekünk: munkát, tágas la­kást és annak a biztos tu­datát. hogy az ember tel - jesértékű életet élhet. Mindezt megfontoltan mondja, a legkisebb pátosz nélkül. Közben a felesége linóm vacsorát tálalt elé. Szíja az erdőgazdaságban dolgozik, es persze odaha­za is akad dolga bőven. Ám ha megértés és tisztelet öve­zi. akkor semmi sem ne­héz az embernek. így van ezzel Szíja is. Szemmel látható türel­metlenséggel foglal helyet az. asztalnál a három gye­rek: Jovcso, Maruszja és Nikola j. Jovcso, a iegna­Szovjetunióba menő export vonatkozásában pedig 125,6 százalékra teljesítették félévi részarányos tervüket, azaz Targoviste megye méltókép­pen veszi ki részét a nem­zetközi munkamegosztásból. Ceorgi Ivanov gyobb már választolt ma­gának foglalkozást. Az ősz­szel kezdi a gépgyártási technikum harmadik osztá­lyát. az esztergályos szakmát tanulja. Maruszja tizennégy éves. és ha kell. minden háztartási munkában helyet­tesíteni tudja az. édesany­ját. Ö zenei szakközépisko­lában szeretne továbbtanul­ni. Nikolaj még csak ötö­dikes. és még nem döntöt­te el. hogy űrhajós legyen-e vagy valamilyen ..földibb" foglalkozást válasszon. Az űi hajósságot bátortalan, szé­gyenlős mosollyal említi. Az asztal körül mindenki elmosolyodik. És a felnőttek mosolyából öröm és szere­tet árad. Ezek a gyerekek szeretet­heti fogantak és szeretetheti kell felnőniük. Marija Sztancseva B gyermekeknek szeretetten kell felnőniük Sztanka anyó Ahol a pezsgő „terem” A Ruec faluban elő Sztan­ka anyó — a fasizmus és a kapitalizmus elleni harcban hősi halált halt Dimo Sáto­ron felesége — egykor a tar­govistei partizánok segítője volt. Erről Kiril Lazarov, az Antifasiszta Szövetség me­gyei Bizottságának elnöke tájékoztat bennünket: — Dimo Satarov partizán­jainak egyik legbátrabb se­gítője volt. Sztanka is az ő hatására kapcsolódott be a harcba. Bennünket is segí­tett. neki is hű támasza voll. Ez pedig roppant fon­tos volt azokban az eszten­dőkben. Mi. partizánok egy­szerre tízen-tizenöten is jár­tunk hozzájuk. Dimo és Sztanka teletömték élelem­mel az iszákjainkat. Mindent adtak, amijük csak volt. Felkerestük Ruecben Sztanka anyót. Noha már el­múlt kilencvenéves, még szokatlanul fürge, szeme élénk érdeklődéssel néz az emberekre. Szobáján meg­látszik. hogy gondos házi­asszony tartja rendben. A falon "három fénykép. — Az uram és a fiaim. Hriszto meg Koljo — mond­ja nagyot sóhajtva. — Hal gyerekem volt. de csak egy maradt életben. Mind fiú volt. A legjobban Kol jóéri táj a szívem. Tagja volt a forradalmi ifjúsági szövet­ségnek. Letartóztatták és ke­gyetlenül megkínozták. Iszo­nyúan megverték a börtön­ben. Szinte félhalottként jött haza. Hogy meggyógyít­suk. sumeni és szófiai kór­házakba vittük, de már nem segített rajta semmi A fa­sizmus állati kegyetlensége megölte a fiamat. Egyedül Canjo él. Az öregasszonyt nagyon felizgatta az emlékezés. Re­meg a keze. mintha a hideg rázná. Szája szele elkekült Homlokán óriási verejték- csöppek ütköztek ki. Bizony nem volt könnyű sorsa! Hát nem szörnyű, ha meghalnak a gyermekeid? Ha te teme­ted el őket? Ám mégis volt valami, ami erőt adott ne­ki az élet viharai közepet­te. Dimo szavai voltak azok! Férje életének értelme az ö életének is az értelme lett. Sztanka soha nem szólt egy rossz szót az urának, nem nyújtotta ki utána a kezét, hogy visszatartsa, pedig jól tudta, hol jár, kivel talál­kozik. Éjszakánként reszke­tett érte: hazajön-e? És váf- la. Találkozott férje elvtár­saival is. Vele együtt örült, mikor eljöttek hozzájuk. Sztanka minden erejével se­gítette Dimót. És szenvedé­sei ellenére hitt a jobb élei eljövetelében, meg abban, hogy egyszer boldogabbak lesznek az emberek. A hi­tét Dimótól kapta Bátor ember volt az uram. Sokat olvasott. Ha­tározott utat választott ma­gának, amelyen félelem nél­kül ment előre. Jókedélyű. energikus ember volt. Épí­tőmester. Hogy hol minde­nütt nem épített házakat a megyében! Owcsarouóban. Preszla uban, Targovisté- ben. Ruecben és másutt. . . Ö építette az oszmari könyv­tárat. Az uramra bízták a Rueci hegységben a Vörös Terem elnevezésű partizán- bunker álcázását is. A bun­kerben hatvan ember fért el 1942. december IH-án a falut körülzárta a rendőr­ség. Dimót és elvtársait le­tartóztatták. Engem is el­hurcoltak. A vallatásra a községházán került sor Hosszú bottal, nedves kö­téllel vertek bennünket. Az­tán megrugdostak, és dur­vát i szidalmaztak. Ez teljes huszonnégy órát tartott. Más­nap Dimót szekéren kivit­ték a hegyek közé. hogy mutassa meg a partizánok rejtekhelyét. Ö azonban megtagadta. Ekkor újból brutálisan megverték. A ke­zét is eltörték. Elvesztette az eszméletét. Már a halá­lán volt. de nem árult el semmit. A felbőszült hóhé­rok tizenkét centis szögeket verlek haltával a fejébe. Meggyilkolták! . . . Az uram mindent elkövetett. hogy megmentsen engem. Amikor letartóztattak és vallattak, először úgy tettem, mintha nem tudnék, nem értenék semmit. Ostobának tetettem magam. így tanította Dimo. Aztán a kihallgatásomra el­hozták őt is. Majd összeros- kadl a sok veréstől, kezei össze voltak kötözve a lába között. Az egész ember me­rő vér! Öt is faggatták. Is­ten tudja, honnan volt ere­je válaszolni: ..Hagyják a feleségemet, ő nem tud sem­mit. Nem ért a politikához. Ostobácska szegény." Azért mondta így, hogy megment­sen. De a gyalázatosak a halála után sem hagytak békiben. A házunkat állan­dó megfigyelés alatt tartot­ták. Még őrszemet is állítot­tak oda. A partizánok ad­dig nem jöttek le a hegyek­ből. amíg el nem múlt a veszély Szerencsére akad­lak más jószándékú embe­rek. akik nem hagyták éle­lem nélkül őket. — A falubeliek — mond­ja végezetül Sztanka anyó — emlékművet emeltek Di- mónak és Petar Kadrev par­tizánnak. Mindig friss virág van rajta Engem meg Di­mo álmai éltetnek. . . Hjuszein Hajrulov, Szofija Petrova A targovistei borászati kombinát habzóbor- és pezs­gőüzeme nemcsak korszerű felszereltségéről híres, ha­nem nagyszerű termelési eredményeiről is. A több mint tizenkét éve létesített egység termékei kedvező fo­gadtatásra találtak a Szov­jetunióban, az NDK-ban és Magyarországon. Az üzem kollektívája évente kél és fél millió palack Biljana es Albena pezsgőt állít elő. A kombinátban évről évre egyre több fiatal kerül a termelésbe. Több mint het­ven százalékuk szakközépis­kolai végzettséggel rendelke zik. Mi vonzza a fiatalokat a borkombinátba? Erre a kér­désünkre Petko Matveev üzemvezető elmondta, hogy a fiataloknak igen kedvező munka-, pihenési és sporto­lási feltételeket biztosítanak Elena Mateeva technológus a fiatalok által elért kiváló eredményekről számol be Boraik több nemzetközi ver senyen nyertek aranyérmet így például az idei plovdivi vásáron, majd a naposparti borkiállításon a Biljana újabb aranyérmet, az Albena pedig ezüstérmet hozott a vállalatnak. A fiatalok előtt álló leg fontosabb feladat ina a lei mékek minőségének emelé­se. A Biljana pezsgő kiváló az Albena habzóbor első ősz tálvú minősítést kapott. Az üzemben dolgozó liata lóknak sok jeles szakembei segít a munkafogások elsajá tításában. A munkások Ni kolcso Kater, Aszja Nikolo vu és Szlejka Mineva ira nyilasával tökéletesítik szak képzettségüket, s cseréjek ki tapasztalataikat az ország többi borkombinátjának dol­gozóival. Az üzemben érdekes kul­turális rendezvényeket tarta­nak. Rendszeresen megemlé­keznek az üzem névadójá­nak, Ernst Thälman-nak és az ifjúsági brigád névadójá­nak, Nedelcso Kamov parti­zánnak a születési évfordu­lóiról. A fiatalok keresetéből évente négy-négyezer leva kerül a Thälmann- és a Ka- mov-alapba — ezt az össze­get klubfelszerelés vásárlásá­ra. kirándulások szervezése­• • • re es egyéb kulturális célok­ra használják fel. Most az üzemben dolgozó fiatalokra bízták a leg­újabb targovistei termék­fajta. a bolgár vodka előál­lítását. Az új italféleség egyelőre persze csak a ha­zai piac szükségleteit elégíti ki. a minősége azonban ki­váló. Jelenleg szoéjet tech­nológia alapján évi százezer palackkal állítanak elő belő­le. ám a targovistei borkom­binát új üzemének felépítése után évi 3 millió palack vodkát fognak kibocsátani Conko Szto.jannv A borászati kombinát habzóbor- és pezsgőüzemében VENDÉGÜNK A

Next

/
Thumbnails
Contents