Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A dinnye Baj van a dinnyével, pontosabban az időjárás­sal, amelynek szeszélye folytán sok dinnye tök ma­radt. Kora tavasszal, — ugye még emlékszünk rá — több helyen lefagytak a palánták és a megyében száz, meg száz hektáron kellett újra ültetni köz­kedvelt nyári gyümölcsün­ket. Később, amikor a má­sodszori ültetésű palánták magukhoz tértek és erőre kaptak volna, a kegyetlen szárazság tizedelte meg az ültetvényeket, majd a hű­vös, viharos szél tett ben­nük kárt, nem is szólva a júliusi, augusztusi esőhi­ányról. Közismert, hogy amikor „kötött” a dinnye, akkor kellett volna leg­jobban a langyos, áztató eső, és a meleg. Dinnye, — mindezek el­lenére — van, de kevés és drága! Alig néhány da­rabért, — amennyit egy nagyobbacska család egy- ültőhelyben elfogyaszt —, olyan összeget kell fizetni, hogy meglaposodik tőle a pénztárca. Mégis keresik a dinnyét úton-útfélen, álla­mi, szövetkezeti, magánke­reskedőknél. Miközben az ember a dinnyén meditál, önkénte­lenül is eszébe jut, hogy a mostoha időjárás követ­kezményeiből adódó diny- nyehiány és az azzal járó drágaság miatt tulajdon­képpen kit is kell valójá­ban sajnálni, kinek van oka a bánkódásra, kik jár­tak rosszul? És jól. A zöldség-, így a dinnye^ termeléssel foglalkozó me­zőgazdasági üzemek, — akik többnyire részes mű­velésre adták ki tagjaik­nak, vagy másoknak a dinnyét — jól semmikép­pen sem járhattak, hiszen ők biztosították a megmű­velt talajt, ők szerezték be a palántákat, ők gondos­kodtak fóliáról és egye­bekről, tehát nagy költség­gel, magas ráfordítással ál­lították elő a dinnyét, ök legfeljebb abban remény­kedhetnek, hogy jövőre majdcsak megembereli magát az idő, és — egyik esztendő húzza a másikat alapon — hosszabb távon, mégiscsak lesz tisztességes jövedelem. A részes dinnyések' az idén, — ahogyan ők emler getik — nem megtermel­ték, hanem megkínlódták a dinnyét, hiszen úgyszól­ván az első naptól kezdve semmi sem sikerült úgy, ahogyan sikerülnie kellett volna, és bizony elmarad­tak a szokásos jövedelmek, az álmodott, vagy emlege­tett milliók. A kereskedők viszont azért kereskednek, hogy minél több hasznuk, jöve­delmük legyen! Ez ésszerű lenne, ha mértéktartó nye­reségről lenne szó. A diny- nyét ugyanis el kell adni a vevőnek, aki fizet, még­hozzá annyit, amennyit az eladó az áruért kér. A mi­nőség pedig olyan, amilyen. Elvégre eladni csak azt le­het, ami van! ' A vásárló mérgelődik és ráfizet! Mennyit? Sokat! A láncszemek ugyanis ala­posan összegubancolódtak és ezt — évek óta — seho­gyan sem sikerült kibogoz­ni, akár sok a dinnye, akár kevés. Ez itt a főgubanc... Szalay István SZOLIDARITÁSI NAGYGYŰLÉS PÉTERVÁSARÁN „A békeharc folytatódik — a győzelem biztos...!” Béke, barátság, szolidari­tás — ez a jelmondat kö­szöntötte tegnap délután an­nak a politikai nagygyűlés­nek a résztvevőit, amelyet az őszi szolidaritási akció jegyében szervezett a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottsága. Az esemény szín­helye megyénk északi ré­szének központja, Pétervá- sára volt, ahol a rendez­vény résztvevőit Pál Al­bert, a HNF nagyközségi titkára köszöntötte. - Külön üdvözölte dr. Sütő Gyulát, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság titkárát, a HNF Or­szágos Tanácsa nemzetközi osztályának vezetőjét, a szűkebb hazánkban terve­zett eseménysorozat meg­nyitójának szónokát. Ott volt a, politikai nagygyűlés elnökségében Mészáros Al­bert, a HNF megyei titká­ra, dr. Horváth Tamás, a megyei pártbizottság mun­katársa, valamint Kovács János, az egri városi párt- bizottság titkára. A Himnuszt követően lé­pett a mikrofonhoz dr Sü­tő Gyula, aki egyebek kö­zött hangsúlyozta: — A háború milliók zsi- gereiben otthagyta a nyo­mát, gondolataikból nem lehet kitörölni a borzalmas emlékeket. Ezekről megfe­ledkeznie senkinek nincs jo­ga ezen a világon... A továbbiakban arról be­szélt, hogy nemcsak ilyen alkalmakkor, a szolidaritá­si akciók során, hanem az év minden napján, a nap minden órájában, minden óra valamennyi percében tennünk kell a békés jövő­ért, a pusztító háború el­len, s azokért, akik ma még az imperialista elnyo­más alatt élnek. — A világ legpusztítóbb háborúja óta nemzedékek nőttek fel, s nekik is tud. niuk kell az igazságot: az emberiség legádázabb öl­döklését az imperialisták robbantották ki. S a fegy­verek elhallgatása után, még ma is válsággócok ala­kulnak ki, nap mint nap érkeznek a hírek, hogy Af­rikában, Dél-Amerikában lábbal tiporják az emberi jogokat, s közben a béke hí­veit, a kényszerből fegy- verkezőket illetik vádak­kal. .. A Szovjetunió — s vele népünk — őszinte tár­gyalási készségről tett és tesz tanúbizonyságot, mert a mérhetetlen fegyverkezés­sel az emberiség léte forog kockán... Beszédében dr. Sütő Gyu­la arról szólt, hogy milyen szükség van napjainkban a népek együttműködésére, a szolidaritásra. Említette pél­daként, hogy ránk, népünk segítségére mennyire szá­mítottak, építettek a pusz­tító háborút átélt Kambod­zsa lakói. — Három év, nyolc hó­nap és húsz nap tartott a pokol — idézte a távol-ke­leti ország vezetőit a szó­nok. — S amikor a magyar nép képviselői átadták az ezer Személyes gyermekvá­rost, hogy nevelni, oktatni tudják az árvákat, az út mellett 29 kilométer hosszan álltak, integettek, köszöntek az ottani emberek. Segí­tünk hát ott, ahol várnak ránk, ahol szükség van az összefogásunkra, békés tö­rekvéseinkre. .. Dr. Sülő Gyula Beszéde végén a Magyar Szolidaritási Bizottság tit­kára kiemelte, hogy a vi­lágméretű békeharc folyta­tódik, s a győzelem — biz­tos! . — Nekünk ezért mindent meg kell tennünk, hogy a jövő generációja így emlé­kezzen ránk: „Tettük, amit tennünk kellett... !’’ A pétervásári politikai nagygyűlés, amelyen képvi­seltette magát a nagyközség valamennyi üzemének, szö­vetkezetének, intézményé­nek kollektívája, az úttörők műsorával, majd az Inter- nacionálé hangjaival fejező­dött be. A következő na­pokban. hetekben szerte a megyében újabb és újabb szolidaritási eseményre ke­rül sor. Baráti találkozókat szerveznek a népfront ak­tívái a szocialista országok kulturális intézeteinek mun­katársaival, a nagykövetsé­gek képviselőivel, de hal­latják szavukat a különböző helyi rendezvényeken is. Ilyen megmozdulásra, de­monstratív eseményre kerül sor egyebek között megyénk valamennyi városában, több településén. Veled vagyunk Vietnam címmel rendezik meg a hagyományos szoli­daritási gyűlésüket az egri tanárképző főiskola hallga­tói, a megyeszékhely észpé^ rantistái, s ennek a mottó­jából rendeznek például bé­lyegkiállítást a hatvani Ady Endre Könyvtárban, ba­rátsági találkozót ázsiai és közép-amerikai diákokkal az egerszalóki termelőszö­vetkezetben. A nagygyűlés résztvevői (Fotó: Perl Márton) Évadnyitó a Miskolci Nemzeti Színházban A Miskolci Nemzeti Szín­ház 1984/85-ös évadjának nyitó társulati ülését hét­főn délelőtt tartották. Ez az esztendő változást hoz a két megyeszékhely, Eger és Miskolc kapcsolatában: a felújított Gárdonyi Géza Színház már önállóan a miskolcitól külön működési rendben dolgozik. Ennek ellenére a régi, be­vált kapcsolat arra a remé­nyekre jogosítja a színház- barátokat, hogy a legjobb miskolci bemutatókat ez­után is köszönthetjük He­ves megye székhelyén. Az idei műsorterv sok érdekes­séggel kecsegtet: színre ke­rül Shakespeare Antonius és Kleopátrája, FüsJ. Milán drámája, a IV. Henrik ki­rály, Dosztojevszkij regény­feldolgozása, a Karamazov testvérek, John Arden szín- . padi játéka, a Musgrave őr­mester tánca. A zenés mű­fajok kedvelői sem csalód­nak, hiszen számukra játsz- szák Vaszy—Dékány—Bará­ti daljátékát, a Dankó Pis­tát és Rice—Webber világ­hírű musicalját, az Evitát. A szokás szerint új ta­gokat is mutattak be az év­adnyitón, így Fehér Ildikót, Oláh. Bódi Évát, Simon Évát, Dézsy Szabó Gábort, Balogh Juditot, Lakatos Istvánt, Ittes Józsefet, Bu­dai Lászlót és Dutkon Má­riát. Az új tagokkal meg­erősített együttesben az a törekvés, hogy elsősorban a helyi közönséggel találják meg a hangot de mondja­nak lényeges kérdésekben véleményt az ország érdek­lődő színházbarátai előtt is sajátos művészi törekvéseik­kel. A bányászokat köszöntötték Már hagyomány, hogy szeptember első vasárnapján a bá­nyászokat köszönti az ország. így volt ez az idén is. Me­gyénkben a központi bányásznapi ünnepséget Gyöngyösön, a Dimitrov kertben tartották. Erről az eseményről és a töb­bi településen megtartott megemlékezésekről lapunk 3. ol­dalán olvashatnak tudósítást. Képünk a gyöngyösi Dimitrov kertben készült. ÜNNEPI TANÁCSÜLÉS II tanárképző főiskola új tanéve Minden gond és nehézség ellenére az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tradí­ciói szellemében tovább lép az új tanévben — hangsú­lyozta dr. Szűcs László fő­igazgató azon az ünnepi ta­nácsülésen, amelyet hétfőn tartottak a Líceum udvarán. Előbb köszöntötték a megjelenteket, az elsőéves hallgatókat és a vendégeket, köztük Kiss Sándort, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának titkárát. Ezután következett dr. Szűcs Lász­ló tanévnyitó beszéde, mely­nek elején jellemző adato­kat sorolt fel az intézmény* ről. Mint elmondta, 205 ok­tató, 115 gyakorló iskolai pedagógus és 210 technikai és adminisztratív alkalma­zott szolgálja a pedagógus- képzést. A levelezőkkel együtt 2700 hallgatója van a főiskolának, amely jelen­tős szám, mégis a szakem­berhiány orvoslása érde­kében szükség van ennyi leendő diplomásra. Űjra és újra új épületekkel gazda­godik az intézmény, de így is érzékelhető a zsúfoltság. A nyáron is sor került bő­vítésre, a testnevelés tanszék sportlétesítményekkel gya­rapodott, ahogy a számítás- technikai részleget is fej­lesztették. A gyakorló iskola is tágasabb lett, amely an­nál is fontosabb, mert a korszerűsített tantervek szerint nagyobb hangsúly esik a gyakorlati képzésre, a hallgatók öt féléven ke­resztül mélyednek el az is­kolai munkában. Az eredmények mellett nem hallgatható el, hogy a pedagógusjelölteknek csupán 40 százalékát tud­ják elhelyezni kollégium­ban, a legnagyobb diák­otthon tatarozásra szorul. Ezenkívül 15 tantermet kell bérelni a város különböző pontjain. A nehézségeken úgy lehet úrrá lenni, ha a leendő tanárok mellé áll­nak oktatóiknak, s fegyelme­zetten, a főiskolai szabad­sággal okosan élve töltik le a tanulmányi idő négy esz­tendejét. Az idei felvételi­ken 973 jelentkező közül választották ki azt a 446 -ot, aki most gólyaként lépte át a Líceum küszöbét. Egy­negyedük fiú, s.. 40 százalé­kuk fizikai dolgozó gyer­meke, A főigazgató hang­súlyozta, hogy reméli, meg­állják a helyüket a követ­kező években, s szocialista rendszerünkhöz hű, jól kép­zett pedagógusokká válnak. Ezután dr. Szűcs László kézfogásával a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola hallga­tóivá fogadta az esküt tett elsőéveseket. Végül kineve­zéseket és díszokleveleket adott át. Dr. Szűcs László főigazgató tanévnyitó ünnepi beszédét mondja (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents