Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 29., szombat Beköszöntött az ősz, hővösebbek már az éjszakák, de még néhány órán át síit a Nap. Így a hazai és a külföldi turisták közül most is sokan találnak kikapcsolódást a Bükkben. Vannak, akik a nemzeti parkban tesznek sétát, gyönyörködve annak külön­legességeiben. összeállításunkban a Bükki Nem­zeti Park növény- és állatvilágának néhány érde­kességére hívjuk fel érdeklődő olvasóink figyelmét, összeállította: Mentusz Károly Jellegzetes kétéltűek Sisakvirágok a Bükki Nemzeti Parkban A Kétéltű elnevezés azt jelenti, hogy az ide tartozó állatok szaporodása, lár­vakori fejlődése vízhez kö­tött, de a kifejlett állat szá. razföldi életmódra tér át, azonban a nedves, páradús környezettől véglegesen nem tud elszakadni. Ennek az a magyarázata, hogy a tüdő­vel való légzés mellett, nagy szerepe van náluk a bőrlégzésnek is, ez utóbbi csak állandóan nedves bőr- felületen mehet végbe. Erdei séták, kirándulá­sok alkalmával a hegyi ös­vények, utak mentén főleg esős időszakban nappal is gyakran látható a Foltos szalamandra (Salamandra sa- lamandra) (1. ábra). Hosszú­sága kb. 15—17 cm, jól fej­lett, hengeres farokkal ren­delkezik. Feje, amely arány, lag lapos és széles, hasonlít a békáéhoz, szemei nagyok, kiállóak. Háta csillogó fe­kete, rajta szabálytalanul elszórt, vagy többségében szabályosan elrendezett cit­romsárgától a narancsvö­rösig színárnyalatokban megfigyelhető foltok látha­tók. Végtagjai rövidek és vaskosak, ujjai lapítottak. Nappal földi lyukakban, kö. vek alatt, korhadt fatörzse­ken, moha- és avarréteg alatt tanyázik, főleg szürkü­letkor jön elő. Mozgása las. sú, és esetlen, úszni alig tud. Szárazföldi állat, a vizet csak szaporodásakor kere­si fel. Elevenszülő, a megter­mékenyített petékből az anyaállat testében fejlődnek ki a lárvák, ezeket főleg a forráslefolyókba rakja le. Bőre mérgező válladékot ter­mel, méreganyagai a sa- mandarin, samandatrin, sa- mandaridin. Ezek az anya­gok emberre, állatra egy­aránt veszélyesek lehetnek, (nyálkahártyát érintve, vagy szembe kerülve gyulladást, közvetlen a vérbe jutva szív­bénulást okozhatnak, éppen ezért kézzel megfogni nem tanácsos.) Táplálékát főleg rovarok és csigák alkotják, ezért hasznos. Védett állat, eszmei értéke: 1000 Ft. A Bükkben szintén gyak­ran látható a nálunk ki­mondottan hegyvidéki jelle. gű gyepi béka (Rana tem- poraria) (2. ábra). Testalka­ta nagy és zömök, hosszú­sága 5—8 cm között változik. Orrcsúcsa tompán lekerekí­tett, szemei nagyok és ki- domborodók. Dobhártyája körül sötét, háromszögre em. lékeztető folt található. Hát­oldalának színe barnás ár­nyalatú, sötétbarna vagy fe. ketés foltokkal. A gerincosz. lop mentén fordított V-alakú rajzolat látható. Hasoldala sárgásfehér, vagy világossár­ga, torka halványkék színű. A hímnek két belső hang­hólyagja van, melyekkel halk, morgásszerű hangot hallat. Párzása február végén, március elején kezdődik, mi. kor a vizek szélét még gyak­ran vékony jégtakaró borít­ja. A kifejlett állat főleg nedves talajú erdőkben, for­rások, patakok és tavak kör­nyékén tartózkodik, de ok. tóberben téli álomra újból a vízbe megy, a számára kedvezőtlen téli időszakot az iszapban vészeli át. Táplá­léka szintén rovarokból, fér­gekből áll, ezért védett, hasznos állat. Eszmei értéke: 1000 Ft. Dr. Bartos László Elegáns megjelenésű növé­nyek, fémesen csillogó kék és sárga színű virágokkal. Látványuk felejthetetlen él. ményt nyújt a természetet kedvelő, fürkésző szemnek. A sisakvirágok nemzetsé­gének, hazánkban élő négy faja előfordul a Bükk-hegy- ségben is. A sisakvirág nem­zetség tudományos neve: Aconitum. A görög akoné szóból ered, mely követ je­lent. Az elnevezés össze­függésben van azzal, hogy e növények sziklás, köves helyeken élnek. A magyar nevét a virág alakjáról kap­ta, mivel azok a színes pár. taszerű csészelevelek össze­növése révén, sisak formá­ra emlékeztetnek. A görög monda szerint Héraklész által legyőzött és Hádész birodalmából felho­zott Kerberosz — kétfejű kutyaszerű szörny — mérges nyálából nőtt. Legtöbb sisakvirág erős élettani hatású anyagot, ako- nitint tartalmaz, amely az arzénnál és a ciánnál is erősebb méreg. A középkor­ban a leggyakrabban al­kalmazott méregnövény volt. A bőrfelületet érzéstelení­ti, nagyobb adagban felszí­vódva bénulást és fulladást okoz, ezért nem tanácsos csokorba szedni! Két fajuk a Karcsú és a Kárpáti sisakvirág védett, leszedésük, elpusztításuk büntetést von maga után (1 1982. OKTH sz. rendelet). A Karcsú sisakvirág (Aco­nitum variegatum ssp. gra­Védett cincérfajok Kirándulásaink során gyakran találkozhatunk hosszú csápú, többnyire kar­csú testű, élénk mozgású, ciripelő bogarakkal. Néhány pillantást vetve rájuk, igen tekintélyes, a testhosszát sokszor meghaladó méretű csápjaik alapján könnyű megállapítani, hogy a cin- cérek (Cerambycidae) népes családjának valamely tagját pillantottuk meg. Ha lárváik táplálkozási módját vesszük figyelembe, veszedelmes kártevőknek tarthatnánk őket, mivel a lárvák általában fával táp­lálkoznak. A fehér színű csaknem lábatlan lárvák a fák kérge alatt élnek, vagy a fa anyagában rágnak já­ratokat. Nagy részük azon­ban csak másodlagos kárte­vő, mert öreg, sérült, vagy elpusztult fákban élnek. A korszerű erdőgazdálkodás, az egészségügyi szálalás mun­kafázisában a fent említett fákat eltávolítja az erdők, bői. fgy a cincérek egy ré­szének élettere beszűkül vagy teljesen eltűnik. Ezért sok cincérfaj nagyon meg­cile) 1. ábra, 50—100 cm ma­gas, levele tenyeresen tövig szeldelt. A virág fémesen csillogó ibolyáskék, a sisak hosszúsága a szélességnek duplája. Virágzása július végétől szeptemberig tart. A Bükk-fennsík irtásrétjein, de főleg a töbrökben talál­ható. Hazánkban a Bükk- hegységen kívül a Zempléni­hegységben fordul még elő. E faj a magashegységekben él. A Keleti-Alpok, a Kár­pátok, a Cseh és Német­középhegység és a Dinári- hegység az igazi hazája. A Kárpáti sisakvirág (Aco­nitum moldavicum) — 2. áb­ra — magassága 50—100 cm. Levelei szélesebb hasábúak és csak középig vagy két­harmadig szeldeltek. A vi­rág sötét ibolyaszínű, a si­sak hosszúsága a szélességé­nek többszöröse. A virágzá- si ideje az előző fajjal meg­egyező. A magashegységi (montán) bükkösökre jellem­ző faj, így e növénytársulás megnevezésében (Aconito. Fagetum) is szerepel. A ritkult, vagy éppen a kipusz­tulás veszélye fenyegeti, vé­delemre szorul. Védett bogaraink egyik legszebbike a havasi cincér (Rosalia alpina). Égszínkék vagy világos kékes-szürke fedőszárnyait három bár­sonyfekete harántsáv díszí­ti. Mérete elérheti a három centimétert. Hegyvidéki faj, de valamikor Európa bükk- erdőkkel borított északabbi területein is elterjedt volt. Jelenleg az Alpoktól észak­ra fekvő területeken csak. nem teljesen kipusztult. Ha­zánkban is egyre ritkább, egyedül a Bükk-hegységben él még jelentős számban. Kárt nem okoz, mivel el­halt bükkfákban vagy azok tuskóiban éli le fejlődésének lárva szakaszát. Ha találko­zunk vele, gyönyörködjünk harmonikus színezetében, ne Bükk-hegységen kívül a Zempléni-hegységben és a Börzsönyben található. E faj igazi hazája a Keleti-Kárpá­tokban van és innen jutott el hazánkba is. A Kárpáti sisakvirágtól szinte csak a sárga színében tér el a Farkasölö sisakvirág (Aconitum vulparia). Nevét onnan kapta, hogy régen a hegyvidéki emberek a nö­vény gumójának anyagát, nyers hús közé keverve a farkasok és a rókák irtásá­ra használták. A leggyakoribb sisakvirág faj a sziklás lejtőkön, bo­korerdőkben termő Méreg- ölö sisakvirág (Aconitum anthora). — 3. ábra — Az előző fajokhoz képest ki­sebb termetű (30—50 cm). A levele tenyeresen keskeny — szálas cimpákra szeldelt. A virág színe halványsárga. Augusztus és szeptember hó. napokban virágzik. A sisak­virágokat a szomszédos or­szágokban is törvényesen vé­pusztitsuk el. Ne csak azért mert eszmei értéke ezer fo. rint, hanem azért, mert egy valamikor nagyon elterjedt faj utolsó példányait tisztel­hetjük bennük. (1. kép) Ritkábban találkozhatunk a havasi cincérhez hasonló színezetű gyászcincérrel (Mo. rimus funereus), mivel esti, éjszakai életmódot folytató állat. A nappalt kidőlt fa­rönkök, farakások alatt töl­ti. Nagysága elérheti a 3,6 cm-t is. Szürkésfehér sző­rözet fedi a testét, a szárny- redőkön négy bársonyos fe­kete folt található. Szintén védett állat, eszmei értéke ezer forint. Egyenlőre még elég gyakori, mivel élettere nemcsak a bükkösökre, de a tölgyesekre is. ’ kiterjed. (2. kép) Nagy István A karsztbokorerdők „drágakövei”: 11 nagy ezerjófű Közép-Európa növényze­tének igazi különlegessége a kőrislevelű vagy nagy ezer­jóvá (Dictamnus albus). Lágy­szárú, évelő, 50—80 cm ma­gas növény. Kőrisezerjófű- nek, diktámfának és erősfű. nek is nevezik. Délceg ter­metével, hivalkodóan szép kétoldalian részarányos (zi- gomorf), nagy virágaival azonnal magára tereli az ember figyelmét. Mintha tudatában volna elbűvölő szépségének, s annak, hogy a főleg trópusokon élő ru­tafélék népes családjának egyetlen vadon élő képvi­selője hazánkban. Ki gon­dolná, hogy a közkedvelt citrom- és narancsfélék kö­zeli rokona! A napfényben gazdag szá. ráz tölgyesek és a karsztbo­korerdők tisztásait kedveli. Május közepén kezd virítani. Végálló fürtben álló 3—4 om-es virágai kezdetben hal­ványpirosak, később kifa- kuLnak. Az egész növény tele van méreggel. Gyökereiben dic- tamin, leveleiben pedig a skimmiamin nevű alkaloid található, amely nagyon erős szívméreg. A rmrigyszőrök- kel dúsan borított virágzat és a termés érintése is bőrgyulladást okozhat. A növényvilágban e jól bevált módszer megvédi az ezer­jófüvet az állatoktól. A vadak messze elkerülik, nem úgy az ember. Az ő szá­mára túlságosan szép, s bár kesztyűs kézzel, de leszakít, ja, s lakásába viszi, nem tudván, hogy néhány szál virág hódító illata gyorsan átjárja a szoba levegőjét és fejfájást okozhat. A forró Dél e hazai hír­nöke a közép-európai domb­vidék északi peremén éri el elterjedésének északi hatá­rát. Hazánkban az Alföldön már alig látható. A Kö­zéphegységben még nem túl ritka, de állományai a ki­rándulók és kertészkedők jóvoltából egyre gyérülnek. Törvényesen védett eszmei értéke tövenként 2000 fo­rint. Magról könnyen sza­porítható. Dr. Kárász Imre dik. Dr. Takács Béla A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság pályázatot hirdet a Borászati és Élelmiszeripari Üzemébe irodavezetői ÁLLÁSHELY BETÖLTÉSÉRE. KÖVETELMÉNY: számviteli főiskolai végzettség, vagy mérlegképes könyvelői képe­sítés, mezőgazdasági szak, 3 éves szakirányú gyakorlat. PÁLYÁZATOT: 1984. október 30-ig, a gazdaság személyzeti osztályvezetőjének címezve 3200 GYÖNGYÖS, Vármegyeház tér L, kérjük küldeni. az Álláshely azonnal betölthető. FIZETÉS: a 25/1983. (XII. 29.) MÉM sz. rendelet alapján megegyezés szerint.

Next

/
Thumbnails
Contents