Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-26 / 226. szám

4. TÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 26., szerda Az Operaház száz éve Az Opera a felújítás előtt 1872-ben merült fel első ízben, hogy a Nemzeti Szín­ház épületében mind kevés­bé fér meg a prózai és az operatársulat. Egy évre rá pályázatot hirdettek az Ope­raház palotájának megterve­zésére. A zsűri Ybl Miklós tervét fogadta el. A mun­kák 1875 őszén kezdődtek, 1878 novemberében álltak a falak is, az építési munkák azonban — pénzhiány miatt — elhúzódtak. A megnyitó előadásra 1884. Szeptember 27-én került sor, Erkel Hu­nyadi László nyitánya, a Bánk bán, és Wagner Lo- hengrinjének I. felvonása volt a színházavató dísz­előadás műsorán. A színpadot különben a legmodernebb technikával, hidraulikus emelőszerkezet, tel látták el, s már 1895- ben bevezették a villanyvi­lágítást. Ybl Miklós palotá­ja, amelyet a magyar kép­zőművészet jeles személyi, ségeá díszítettek freskóikkal, szobraikkal, valóban ékes­sége volt a századvég roha­mosan fejlődő fővárosának. Az előadásokat eleinte másodnaponként tartották, fokozatosan vitték át a Nemzeti Színház operareper­toárját az új épületbe. A művészi színvonalat 1888-tól három évig a karmesternek is zseniális Gustav Mahler, majd 1893-tól két évre a világhírűvé vált magyar karmester, Nikisch Artur szavatolta. Mahler korsza­káról mondotta Johannes Brahms, hogy Budapestre jön, ha jó Don Giovannit akar hallani. A repertoár kialakításá­ban kezdettől kettős cél ve. zette a társulat igazgatóit: a hagyomány ápolása és az értékes új alkotások színre vitele, ősbemutatójuk után viszonylag kis idő elteltével így jutottak el hozzánk Mascagni, Puccini, majd — századunkban — Richard Strauss operái. A közönség persze, elsősorban az arisz­tokrácia és a pénzarisztok­rácia soraiból verbuválódott. A munkás tömegek, de meg a kereskedő-polgári rétegek számára is elérhetetlen volt az operaelőadás. Fénykora volt a társulat­nak a tízes években, amikor a rendezés oly kiváló mes­tere munkálkodott az Ope­rában, mint Hevesi Sán­dor. A zenei színvonalról a zseniális olasz karmester, Egisto Tango gondoskodott. A forradalmakba tartó or­szág magáénak vallotta az új magyar zene forradalmát is. 1917-ben színre került Bartók táncjátéka, A fából faragott királyfi, egy évre rá, A kékszakállú herceg vára. A Tanácsköztársaság rövid időszakában az Opera végre a népé lett, kapui megnyíltak a munkások előtt. 1919 őszétől a felszaba­dulásig a műfaj ismét a te­hetősek passziója volt. A Tanácsköztársaság bukásó. tói 1925-ig Operaiházunk mélypontra jutott. Nem volt jelentős irányító karmestere, tehetségtelen igazgatók kor. mányozták, a szubvenció {le­dig oly csekély volt, hogy 1924-ben ismételten sztráj. koK a zenekar, mert nem kapta meg a bérét. 1925-ben Radnai Miklós zeneszerzőt nevezték ki direktornak, aki. nek volt művészi és szerve­zési koncepciója ehhez a munkához, ö vezette be a bérleti rendszert, biztosítva ezzel a polgári közönség részvételét. Vállalkozott egy A rekonstrukció idején sor magyar és külföldi be­mutatóra (Kodály: Háry Já­nos 1926, Székely fonó 1932, Sztravinszkij: Petruska 1926, Milhaud, Hindemith, Respi­ghi művei). Szándéka, hogy bemutassa Bartók panto­mimjét, A csodálatos man- darin-t, megfeneklett a magyar reakció ellenállásán. A Radnai-érában, 1930-ban került az együtteshez Fe- rencsik János, az ő idejé­ben bontakozott ki Oláh Gusztáv díszLettervezö-ren- dező és Nádasdy Kálmán rendező tehetsége, Harango­zó Gyula, balett-táncos és koreográfus munkássága. Egy sor nagyszerű, a fel- szabadulás utáni operaját­szásban is meghatározó je­lentőségű énekes és Sergio Failoni karmester szerződ­tetése is nevéhez fűződik. Utóda, Márkus László, a neves prózai rendező igaz­gatóként folytatta az érté­kek védelmét, s magas szín­vonalon tartotta az előadá­sokat. Az ostrom alatt az Ope­raház tagjainak menedékül szolgált. 1945. március 15. én pedig már meg is nyílt. Legfényesebb korszakai kö­zé tartozott az a tíz év — 1946—1956 —. amikor Tóth Aladár, a zseniális zenekri­tikus volt az igazgató. Bu­dapestre hívta Otto Klempe- rert, a korszak legnagyobb karmestereinek egyikét. Mozart, Beethoven, Verdi, Wagner alkotásait a legma­gasabb művészi színvonalon tartotta műsoron. Igazgatá­sa alatt fejlődött — a szov­jet tapasztalatok elsajátítá­sa alapján — európai rangú­vá a magyar balett. Kivé. teles érzéke volt a tehetség iránt, ő fedezte fel például Házy Erzsébet, Melis György képességeit. Múlhatatlan ér­deme, hogy az ötvenes évek szűk látókörű művelődéspo­litikájának ellenállva, meg­mentette Operaházunk rop­pant becses alap-repertoár­ját. Tóth Aladár igazgatása idején nyilt meg az Opera- ház a dolgozó tömegek so­kasága előtt, neki köszönhe­tő, hogy az Erkel Színház második fővárosi operaként működik, s ő hozta létre a Gördülő Operát, amely egész sor városunkat keres­te fel előadásaival. 1959—1966. között Nádas­dy Kálmán irányította az együttest. Igazgatása alatt került műsorra egy sor je­lentős modem külföldi ope­ra, s nevéhez fűződik az .új magyar operák fellendülése. Utóda, Lukács Miklós első­sorban a Wagner-kultusz felélénkítése terén ért el nagy eredményeket, s foly­tatta a magyar ősbemutatók sorozatát. 1977-ben Mihály András zeneszerző vette át a társulat vezetését. Ekkor azonban már felhők gyülekeztek az Ybl Miklós tervezte palota fölött. Az 1884-től üzemben levő pom­pás, teljesen zajtalan szín­padi gépezet, amelyből már Budapesten kívül egy sem volt használatban, tönkre­ment. A hetvenes években fokozatosan le kellett mon­dani különböző színpadi hatásokról — pedig az ope­ra és a balett látványos műfaj —, mígnem 1979 őszétől az épület teljesen használhatatlanná vált színi előadások tartására. A színpadtechnikát múlt szá. zadi beépítése óta soha fel nem újították, 1945-ben is csupán az épületet ért belő. vések nyomait tüntették el, ily hosszú idő alatt azon­ban valószínűleg a leggon­dosabb karbantartás mellett is elvástak volna a vasszer, kezetek. Az „anyaszinhóz” bezárá­sa után Operaházunk eddi. gi legnehezebb korszaka következett, hiszen az Er­kel Színházban jóformán minden feltétele hiányzik az önálló opera- és balettját­szásnak. E nehéz esztendő­ket mindazonáltal művészi kompromisszum nélkül vé­szelte át az együttes, mi­közben Ybl Miklós palotá­ját az építők vették birto­kukba. Az Operaház rekonstruk. diója a mostani 5 éves terv egyik legnagyobb kulturális beruházása. A KGST elő­nyeit élvezve valósult meg, hiszen az új, legkorszerűbb színpadtechnikát az NDK szállította, az építők között számos lengyel munkás is akadt. A megnyitás cente­náriumán, szeptember 27-én ismét elfoglalhatja a közön, ség az újjávarázsolt Opera, ház nézőterét. S ezzel újabb fejezete nyílik zenekultú­ránknak. Breuer János Az őskortól a Hajnalig Pusztai Ágoston és Erdős Júlia kiállításáról Két művész, két különbö­ző egyéniség, akiknek ér­zésvilága, kifejezésmódja valahol találkozik. Pusztai Ágoston és Erdős Júlia ed­digi munkássága nem isme­retlen a megye tárlatlátoga­tó közönsége előtt. De az Egerben élő művészházas­pár szerte az országban és külföldön is bemutatkozott már több ízben különböző kiállításokon. Ezúttal Eger­ben, a Hazafias Népfront városi Bizottsága nagyter­mében láthatjuk közös tár­latukat. Pusztai Ágoston szobrai és Erdős Júlia textiljei úgy il­leszkednek egymáshoz, hogy szinte teljessé teszi egyik a másikát. Köszönhető ez a közös érzésvilágnak, a kiál­lítás értő, érzékeny rende­zésének. A térbeli alkotáso­kat szemlélve, mindenek­előtt Pusztai Eg és Föld kö­zött sorozata ragadja meg a nézőt. A szárnyra kelő em­bert különböző megfogalma­zásban, de egységes kon­cepcióval láttatja a művész. Az egy-egy megragadott mozdulat statikusságában is dinamikus. A különböző anyagok ötvözete teszi tel­jes egésszé a sorozatot: oly­kor keményebb, máskor lá- gyabb hatást keltve. A fi­noman figurális Ikarusz megalkotása, akár a szár­nyalás, akár a bukás moz­zanatában. A földet érés pillanata Pusztainál az em­ber kiszolgáltatottságát áb­rázolja, ám a következő al­kotás, az elkerülhetetlen ha­lál megfogalmazása még­sem sugall reménytelensé­get. Hiszen a kettő közé be­ékel még egy mozzanatot, amely a zuhanás folyama­tát önti a mozdulatlanságba. Ám ez a mozdulatlanság csaknem életre kel! Az erő­sen vésett megmunkálás, az érdes felületek játéka, az anyag színhatása járul eh­hez hozzá. Merőben más a Torzó és a Lófej. A két márványba szabott, már-már nonfigu­ratív alkotás mégis hagyo­mányos elemekből építke­zik. De a szemlélő mégis az őskor című mű előtt tölt el legtöbb időt. Hatásában ez a leginkább lenyűgöző. Bartók Cantata Profana-ja „szólal meg” a néző benső hallásában, s átéli a szarvas­sá vált fiú legendáját. Erre mintegy „ráköszön” Erdős Júlia textilje: a Haj­nal. Az ő szarvasa merőben más. Textilképén izgatott, vidám a forma, és tündök­lő kéklő színei békét sugal- lanak. A Pécsi Janus Pan­nonius Múzeum tulajdoná­ban lévő Szarvasok című textil már-már impresszio­nista színhatásával fogja meg a szemlélőt. A játékos Bogarak mellett az Ablak különböző megfogalmazá­sát láthatjuk. Hol téli, hol nyári, olykor ábrándozó, máskor kiábrándult, lehan­goló érzést árasztanak e képek. A Megyei Művelődési Köz­pont rendezésében látható kiállítás — Pusztai Ágos­ton és Erdős Júlia közös tárlata —egészében feltölti, felvillanyozza a nézőt. (mikes) Új zenei évad Egerben Fellép a Bartók Vonósnégyes is Az Országos Filharmónia 1984/85. évi, egri felnőtt bér­leti koncertsorozatára hang­versenybérletek korlátozott számban még válthatók az egri Állami Zeneiskolában. Az évad első hangverse­nyére a zenei világnap al­kalmából, október 1-én, es­te 20 órakor a Székesegy­házban kerül sor. Az euró­pai hírű, Schola Hungarica együttese Szendrey Janka és Dobszai László karnagyok vezényletével középkori kó­rusmuzsikát szólaltatnak meg. Az évad folyamán Egerben üdvözölhetjük a vi­lághírű Bartók Vonósné­gyest, a Liszt Ferenc Kama­razenekart, az Operaház Szimfonikus Zenekarát, Hans Richter (NSZK), Ligeti And­rás, Frantisek Vajnán (Cseh­szlovákia), Farkas István karmestereket, Gyarmati Ve­ra, Kiss András hegedűmű­vészeket, Friedrich Adám kürtművészt, Gabos Gábor, Constantin Iliescu román zongoraművészt, valamint Lehotka Gábor orgonamű­vészt. Az első hangverseny­re jegyek válthatók az Ag- ria Játékszín irodájában és a helyszínen. Több mint 80 millió forint Az új Nemzeti számláján Az új Nemzeti Színház számlájára eddig 83 millió 647 336 forintot fizettek be 18 507 tételben. A fővá­rosból 6134 küldemény ér­kezett 30 millió 335 340 fo­rint értékben, vidékről 11775 befizetést könyveltek el, ez 46 mUlió 750 656 fo­rintot jelent. Az egyéni befizetések száma 5344, en­nek összege 7 millió 701 291 forint, a csoportos átutalá­soké 13 163, értéke pedig 75 millió 946 045 forint. Kül­földről 246 adomány érke­zett, 5 millió 857 339 forint Augusztusban megérkezett Victor Vasarely-nek, a ma­gyar származású világhírű művésznek a felajánlása is. Egy alkotásának árát, 182 865 forintot utalt át az új Nem­zeti Színház számlájára. Dinka Nikolova*: Miniszatírák I. A legszebb Egyik nap azt mondtam a kollégáimnak, hogy érte­kezletre hívtak, és elmentem a barátomhoz az új mun­kahelyére. Beléptem az iro­dájába és elámultam: há­rom kolléganője közül az egyik szebb volt, mint a másik. — Irigyellek — mondtam neki diszkréten. — Bizo­nyára feldobnak téged ezek a gyönyörű teremtések! •Targovistei testvérlapunk munkatársa. — Például melyik? — kérdezte szenvtelen hangon a barátom. — Hát például az a vö­röshajú .. Valóságos angyal. Bármeddig is nézed, mégse tudsz betelni vele! — Engem nem tud fel­dobni. — Miért? — Mert a cigarettájának a füstje gyakran elrejti a szemem elől. — Akkor lelkesítsen az a fekete szemű. Igazi gyöngy­szem. Olyan törékeny, olyan finom, a tenyereden hordozhatod. — Nem tudom. — Miért? — A kezemnek szabadnak kell maradnia. Hiszen nem­csak az én munkámat, ha­nem az övét is el kell vé­geznie. — Akkor meríts ihletet abból a légies teremtésből... vörös haj, szénfekete szem. Nézd csak meg jól! Akár egy csésze... A szomjadat olthatod belőle... — Nem merem! — Miért? — Megmérgezne a go­noszsága és az irigysége. Ránéztem a barátomra: tényleg, mintha mérget ivott volna. Kirohantam az irodájából. A hivatalba vezető úton vettem egy csokor virágot, hogy odaadjam az én hét­köznapi külsejű, csúnyácska kolléganőmnek, aki a tá­vollétemben elvégezte az én munkámat is. 2. Az elsőrangú főnök ö volt a főnök, de még milyen...! Elsőrangú! A legpitibb probléma megol­dásához is konkrét tervet követelt tőlünk, a beosztott­jaitól. Írásban, két példány­ban — az egyik az övé, a másik a miénk. Es mi leadtuk a terve­ket — pontról pontra min­dent leírva, és a meghatá­rozott időben. A főnök ösz- szeszedte, bezárkózott az irodájába, hogy tanulmá­nyozza és összegezze a vé­leményünket, aztán pedig elrendelte ... hogy éppen az ellenkezőjét hajtsuk végre annak, amit javasoltunk. 3. Modell Egy szellem tulajdonosa lettem. Méghozzá egy mo­dern szellemé. Egy üveg Martiniból szabadítottam ki. A szabadsága fejében meg­ígérte, hogy minden kíván­ságomat teljesiti — egy fel­tétellel: annak, amit kívá­nok, modellel kell rendel­keznie. Egy pillanat múlva szé­les mosoly terült az arcom­ra: a keresztrejtvényfejtők császára lettem, mint Ta- nov, a bridzs koronázatlan királyának képzeltem ma­gam ... Es ki tudja, micso­da zseni lennék most, ha nem kaptam volna utolsó J figyelmeztetést a munkafe­gyelem megszegéséért. Nem tudtam megtartóztatni ma­gam, s arra kértem a szel­lemet, hogy példás tisztvise­lőt csináljon belőlem. — Szerencsétlen! — zoko­gott fel a szellem. — Elfe­lejtetted, hogy modellre van szükség? Remegve számláltam elő az ujjamon az intézet va­lamennyi munkatársát. Ki­derült, hogy nem rossz em­berek, de ami a munkafe­gyelmüket illeti, egyiket sem lehet modellnek tekin­teni ... Bolgárból fordította: Zahemmky László

Next

/
Thumbnails
Contents