Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-25 / 225. szám

6.

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 25., kedd

VÍZILABDA OB I.

Újabb négy pont

Vecserit (fehér sapkában) Pengő, Vass és Beleon igyekszik megakadályozni a labda továbbításában

(Fotó: Szántó György)

Az elmúlt hét végén ismét kettős fordulóra került sor a vízilabda OB I-ben. A sorsolás szeszélye folytán szombaton és vasárnap is otthonában fogadta az ESE ellenfeleit, mégpedig a Sze. gedet és a Szentest. A piros- kékek sikeresen vették a

kettős akadályt, mindkétszer győztesen szálltak ki a •vízből. így a hatodik forduló után 8 pontúkkal felzárkóztak a táblázaton az

előkelőnek mondható 5.

helyre.

Eredményeik:

Eger SE—SZEOL AK 12—7 (4—1, 2—1, 3—3, 3—2)

Eger, 500 néző. V.: Puskás, Dombi.

Eger: Kiss P.—Ancsán 2. DR. SIKE 1, NAGY 3, Kelemen 2, Bíró 1, Búza i. Cs.: Vecseri 1, Vincze, Gyulavári 1, Denk, Za- lánki. Edző: Pozsgay Zsolt,

Bodnár János.

SZEOL-AK: Leffler, — DR. MOLNÁR 2, Éles 2, Cseri, Madarast, Rigó, Lengyel 1. Cs.: Csemus, Sőregi 2, Melkuhn, Dési. Edzó: Kiss Egon, Koncz István.

Gól — emberelőnyből: 12/6, illetve 12/7.

Nagy lendülettel kezdtek a hazaiak és gyorsan megszerezték a vezetést Bíró révén, sőt magabiztosan tovább növelték előnyüket 4— 0-ra, amire a negyed végéig csak eggyel tudtak válaszolni a Tisza-partiak. A második játékrészben szorosabban fogták ellenfelüket a vendégek. így a küzdelem domborodott ki némi egri fölénnyel. Hasonlóan telt el a harmadik és az utolsó negyed is. Végeredményben a kemény, kiállításokkal,

büntetőpontokkal fűszerezett mérkőzésen az egyenletesebb csapatjátékot nyújtó, a kapu előtt határozottabban játszó egriek megérdemelten szerezték meg a győzelmet.

Eger SE—Szentes 7—4 _ (1—1, 2—1, 2—0, 2—2) Eger, 500 néző. V.: Pék, Oroszi.

Eger: KISS P.—Ancsán, dr. Sitté, Nagy 2, Kelemen, vincze 1. BOZA 3. Cs.: Vecseri, Gyulavári 1, Biró, Denk. Edző: Pozsgay Zsolt, Bodnár János.

Szentes: Horváth — Beleon,

Markó, Komlósi, Pengő, Sprock, Horváth Cs. 1. Cs.: SZENASZKY 2, Vass 1, Cseh, Kurucz, Juhász. Edző: Mohácsi Attila.

Gól — emberelőnyből: 3/3, ill. 8/3. Négyméteresből: 2/1, ill. 10.

Mint az előző napon, ezen a mérkőzésen is úgy indult a játék, hogy a hazaiak több gólos előnyre tesznek szert. Ez azonban nagy meglepetésre elmaradt, mert az egriek csak negyedik emberelőnyüket tudták kihasználni, amelyre a szentesiek, Horváth Cs. révén majdnem a félpályáról lőtt góljukkal válaszoltak.

A második negyedben is sok bosszantó hiba csúszott az egriek csapatjátékába, de nem jeleskedtek a vendégek sem, — gyakran kerültek „partra" a játékosok. A harmadik játékrészben már több jó akció hozta tűzbe a szurkolókat, amely biztos vezetéshez juttatta a piroskékeket. Az utolsó hét percben már csak a gólkülönbség tartására törekedtek a vendéglátók. Lényegében a két kapus közti különbség döntött a hazaiak javára az egyébként alacsony színvonalúnak mondható összecsapáson.

Az ESE legközelebb szombaton a Vasassal találkozik a fővárosban, majd vasárnap, szeptember 30-án az Ű. Dózsát fogadják az egri uszodában.

(fazekas)

Az OB I. vasárnapi fordulójának további eredményei: Szolnok—Vasas 7—5 (!), Bp. Honvéd—KSI 15—8, SZEOL AK—Tatabánya 11—7, BVSC—Ü. Dózsa 9—6, FTC—Medicor OSC 14— 11, Tungsram SC—Bp. Spartacus 10—6.

A bajnokság állása:

1. Vasas

6

51

69-56

10

2. BVSC

5

41

50-34

8

3. Bp. Honvéd

6

3

2

1

67-55

8

4. Tungsr. SC.

6

42

60-55

8

5. Eger SE

6

42

53-51

8

6. FTC

5

3

1

1

57-53

7

7. Szolnok

6

3

1

2

55-52

7

8. Ü. Dózsa

6

3

1

2

51-49

7

9. Bp. Spart.

6

2

1

3

51-61

5

10. Szentes

6

24

62-58

4

11. Tatabánya

6

24

53-59

4

12. SZEOL AK

6

24

52-65

4

13. Med. OSC

6

15

65-71

2

14. KSI

66

46-72

0

ökölvívás

A Bp. Honvéd nyerte a Dobó Kupát

Végig nyílt volt a Szikora— Lévai

összecsapás

Többnyire közepes színvonalú döntőkkel fejeződött be az idei, sorrendben a 32. Dobó István nemzetközi ökölvívó emlékverseny. Az egri körcsarnokban rendezett négynapos verseny fináléja sem vonzott sok nézőt,, a küzdelmek iránt ezúttal a szokásostól mérsékeltebb volt az érdeklődés. A Fogathajtó VB miatt elhalasztott versenyre külföldről csak a románok érkeztek: összesen 15 egyesület 55 versenyzője lépett szo- rítóba.

Az elődöntő és döntő mérkőzések kevés kivétellel három meneten át tartottak, többségük azonban egyhangú pontozású győzelmekkel végződött. A legnagyobb küzdelemre az utolsó összecsapásig kéllett várni. Szupernehézsúlyban az esélyesebb Lévai győzelmét alaposan megnehezítette ellenfele, a sokszoros válogatott újpesti versenyző két meg-, rendítő erejű ütésével tudott — a bírák szerint 3—2- re fölülkerekedni.

Az elődöntők eredményei: Harmatsúly: Lipódi (Ű. Dózsa) pontozással győzött Boidache (Románia) ellen. Könnyűsúly: Zámbó (Haladás VSE) pontozással győzött Sándor (Sz. Dózsa) ellen. Kövér (Bp. Honvéd) pontozással győzött Hi- degh (Oroszlány) ellen. Kisváltó- súly: Magyar (Paks) pontozással győzött Hudistehan (Románia) ellen. Gurbán (Románia) pontozással győzött Deák (Kun B. SE) ellen. Váltósúiy: Dinn (Románia) pontozással győzött Tihanyi (Vasas) ellen. Ciobank (Románia) pontozással győzött Balogh S. (O. Dózsa) ellen. Nagyváltósúly: Hranek (Bp. Honvéd) pontozással győzött Hogál (Építők) ellen. Kertész (Vasas) pontozással győzött Gál (Kun B. SE) ellen. Középsúly: Füzessy

(Bp. Honvéd) ellen André (Kun B. SE) a 2. menetben feladta. Balogh L. (Ü. Dózsa) pontozással győzött Sáry (Komló) ellen. Nehézsúly: Molnár (Ü. Dózsa)

pontozással győzött Andics (Építők) ellen. Pém (Vasas) pontozással győzött Takács (Bp. Honvéd) ellen.

A döntők eredményei: Kislég- súly: Holota (Építők) pontozással győzött Tóth (Kun B. SE) ellen, 3. Grácium (Románia) és Csík (Zalka SE). Légsúly: Hasz- sza (Bp. Honvéd ellen Rózsa (TBSC) a 3. menetben sérülés miatt feladta, 3. Nyíri (Paks) és Kovács (Zalka SE). Harmatsúly: Lipódi (Ü. Dózsa) pontozással győzött Mikóczi (Bp. Honvéd) ellen, 3. Boidache (Románia). Pehelysúly: Adam (Románia) pontozással győzött Goják (Vasas) ellen. Könnyűsúly: Kövér (Bp. Honvéd) pontozással győzött Zámbó (Haladás VSE) ellen, 3. Hidegh (Oroszlány) és Sándor (Sz. Dózsa). Kisváltó- eúly: Magyar (Paks) pontozással győzött Gurbán (Románia) ellen, 3. Hudistehan (Románia) és Deák (Kun B. SE). Vúltd- súly: Ciobank (Románia) pontozással győzött — Dinn (Románia) ellen 3. Balogh S. Ü. Dózsa) és Tihanyi (Vasas). Nagy- váltósúly: Hranek (Bp. Honvéd) ellen Kertész (Vasas) sérülés miatt nem állt ki, 3. Hogál (Építők) és Gál (Kun B. SE). Középsúly: Füzessy (Bp. Honvéd) pontozással győzött Balogh L. (Ű. Dózsa) ellen. 3. André (Kun B. SE) és Sáry (Komló). Félnehézsúly: Rimóczi (Kun B. SE) pontozással győzött Kiss (Bp. Honvéd) ellen. Nehézsúly: Pém (Vasas) pontozással győzött Molnár (Ü. Dózsa) ellen, 3. Takács (Bp. Honvéd) és Andics

(Építők). Szupernehézsúly: Lévai <Ü. Dózsa) pontozással győzött Szikora) (Balassagyarmat ellen, 3. Kónya (Bp. Honvéd) és Rattesid (Oroszlány).

Legeredményesebb csapat a Bp. Honvéd lett. A Badart Tibor edző által irányított piros-fehérek négy első helyezést szereztek. A legtechnikásabb versenyzőnek felajánlott tiszteletdíjat Füzessy Zoltán (Bp. Honvéd) kapta, míg a legküzdő- képesebb versenyzőnek felajánlott tiszteletdíjat Adam Georghe (Románia) vehette át. Az összesítésben második helyezett román csapat is különdíjat kapott.

Fesztbaum Béla

MATRA-CSOPORT

Második helyen a Hatvan

A területi labdarúgó-bajnokság 6. fordulójának mérkőzéseiről a következő jelentéseket kaptuk tudósítónktól :

Hatvan—Miskolci VSC 2—0 (0—0)

Miskolc, 500 néző. V: Pálfi.

Hatvan: Takács — Lakatos, Bóna, Borics, Kerek, Hegyi, Zombori, Gohér, Sváb, (Pádár), Juhász, Kovács. Edző: Gál Béla.

A gólok története. 48. perc: Kovács a bal oldalon futott fel, nagy erővel lőtt, a kapus csak kiütni tudta a labdát, amit Juhász 3 m-ről a hálóba továbbított, 1—0. 75. perc: Hegyi jó átadásával Kovács a védők közül kiugrott' és mintegy 8 m-ről biztosan lőtt az' alsó sarokba, 2—0.

Közepes színvonalú, végig küzdelmes mérkőzésen, a második félidei jobb játékával megérdemelten győzött a rutinosabb vendégcsapat. A hatvaniak közül Borics a mezőny legjobbjának bizonyult, rajta kívül még Takács, Hegyi, Juhász és Kovács nyújtott jó teljesítményt.

Keresztfalvi Ferenc

Gyöngyös—H. Papp J. SE 0—0

Gyöngyös, 1000 néző. V: Dudás Z.

Gyöngyös: Nagy A. —

Molnár, Mádi, Vágó, Szabó (Szalai), Jakab, Ferencz, Soltész, Vajda, Csomány, Nagy G. (Patócs). Edző: Treiber Rudolf.

Az első játékrészben kiegyensúlyozott küzdelemnek, szünet után hazai mezőfölénynek és több kihagyott gyöngyösi gólhelyzetnek lehettek tanúi a nézők az egyébként jó színvonalú mérkőzésen. Jók: Mádi, Jakab, Vágó, Vajda, illetve Harsányi, Kondás, Búza, Simon. Ifjúságiak: GYSE—

DVTK II. 1—1.

Szkocsovszky Tibor

Bélapátfalva—Romhány 3—3 (1—1)

Bélapátfalva, 300 néző. V: Zvolenszki.

Bélapátfalva: Erdős — Zay, Patkós (Józsa), Zágonyi, Cseh, Berecz P., Sasvári, Horváth, Dománszki (Jánosi), Kovács P. Edző: Várallyay Miklós.

Változatos, jó iramú mérkőzésen az építők szerezte meg a vezetést. Szünet után a vendégek vették át a játék irányítását, s újabb gólokat lőve már 3—1-re vezettek. Az utolsó tíz percben nagy hajrába kezdett a hazai csapat, s végül sikerült az egyenlítés.

A hazaiak közül Kovács P., Zágonyi és Horváth nyújtott jó teljesítményt. Ifjúságiak: 2—1.

Horváth Mihály

Sajóbábony—Füzesabony 1—0 (0—0)

Füzesabony, 800 néző. V: Tálas.

Füzesabony: Vályi — Nagy L., Mudriczki, Torbavecz (Lakatos I.), Lakatos J., Balázs, Barta, Kiss II., Bari, Jónás, Szabó A. (Mártha). Edző: Káló Mihály.

A mérkőzés kezdete előtt Blahó István gyárigazgató, az FSC elnöke ajándékot nyújtott át az aktív játéktól visszavonuló, s utoljára pályára lépő Szabó Andrásnak .

A gól története. 52. perc: Torbavecz senkitől sem zavarva az egyik bábonyi ját- tékoshoz adta a labdát, az a leshatáron tartózkodó Antalhoz játszott, aki mintegy 12 m-ről a tehetetlen Vályi mellett a kapuba helyezett. 1—0.

Durvaságokkal tarkított, alacsony színvonalú mérkőzésen az egységesebb csapat benyomását keltő Vegyész gárda — ha szerencsés góllal is — megérdemelten nyert. A nézőtérről is észrevehető volt, hogy az újoncoknál megbomlott a csapategység. Ritkán látható, kirívóan gyenge játékvezetés. Jók: Kerényi, Dálnoki, Svak, Antal, a hazaiak közül Nagy L., Mudriczki és Kiss II. nyújtott időnként elfogadható teljesítményt. Ifjúságiak: 1—1.

Szigetváry József Borsodi Épitők—Volán Recsk 2—0 (1—0)

Miskolc, 300 néző. V: Mártinké.

Recsk: Magyar — Danyi, Megyesi, Maksó, Bálák, Ben- csok, (Gál I.), Bódi II., Szabó, Kolozsvári, Gál II., Forgó. Edző: Szabó Géza.

A többet támadó vendégcsapat kénytelen volt vesztesként elhagyni a pályát, mivel csatáraik a legbiztosabb helyzeteket is kihagyták. A hazaiak két pontrúgásból kétszer is betaláltak a kapuba. G: Czél (11-esből), Králik. A Recskből Maksó, Megyesi és Bencsok játéka dicsérhető.

Gál Mihály

További eredmények: Bor- sodnádasd—Edelény 5—0, St. Síküveggyár—Ganz-MÁVAG 0—2, BKV Előre—Nagybá- tony 2—0. A bajnokság állása:

1. Ganz-MAVAG

2. Hatvan

3. Nagybátony

4. Gyöngyös

5. BKV Előre

6. Sajóbábony

7. B. Ép. Volán

8. St. Síküveggyár

9. H. Papp J. SE

10. Borsodnádasd

11. Bélapátfalva

12. Füzesabony

13. Recsk

14. Romhány

15. MVSC

16. Edelény

6 S - 1 16- 5 10 6 4 1 1 16- 4 9 6 4 11 9-3 9 6 3 2 1 11- 6 8 624- 8-5 8 r63-3 6-5 6 6 14 1 4-3 6 6 2 2 2 5- 9 6 6222 5-12 6 6 2 1 3 8- 8 5 6132 7-10 5 6132 6-10 5 6213 3-8 5 6 12 3 12-14 4 6 114 2-6 3 6-15 5-15 1

öninterjú — tanulságokkal

Rossz jelek, jó jelek

— Mennyit tud az egri futballistákról a Heves megyei, aki jó két évtizede szakadt a fővárosba?

— Többet, mint gondolná. Egész sportnovellát vázolhatnék fel róla, háttérben a történelemmel.

— Mégis, hol kezdődött?

— A veteránotthonban. Budán, a hatvanas évek közepén. Megyénk tizenki- lences kormányzótanácsi biztosa, valaha a Törekvés játékosa, felcsillanó szemmel újságolta, hogy figyelemmel kíséri az egri csapatot. Szilárdan hitte, hogy fiainknak az élvonalban a helye. Bizakodása jó jelnek bizonyult.

— S miként folytatódott?

— Sajnos, egy osztállyal lejjebb. A BVSC-pályán újra az NB II helyezéséért küzdött a hevesi legénység. A bejárattal szembeni parkolóban az egri honvédség harcjárművei sorakoztak, míg gazdáik egy testvéri

szocialista országban teljesített segítőútról hazafelé betértek egy kis szurkolásra. Kétszeresen is jó jel volt.

— Hogyhogy?

— Egyrészt hivatásukat eredményesen teljesítették, tovább már nem kellett segíteniük. Másrészt győzött a csapat. Meg sem állt az élvonalig. Legközelebb a Honvéd-stadionban a fedett lelátó közepén ültem. Néha — a tőlem telhető hangerővel — belekiáltottam a kispesti levegőbe: „Hajrá, Eger!” Rossz jelnek éreztem.

— Ugyan miért?

— Mert szövegemmel teljesen egyedül maradtam. A kecskeszakállas, ínyenc főzőmester, s ennek megfelelően derekasan táplált színész kétszer nézett jelentősen rám hátra, csodálkozással vegyes méltatlankodással. Jó jel volt. Mind a kétszer a Honvéd hálójába gurult a labda. Igaz, a miénkből addig már háromszor szedte ki a kapusunk. Soroksáron hasonló sors jutott a csapatnak is, nekem is. Es újabb rossz jel. Egy hangosabbra sikeredett csatakiáltásom után a Népújság rovatvezetője aggódva fordult hozzám: „már nem is vagy igazán egri. mégis képes lennél megveretni magad?” Utólag ezt akár kedvező jelként is elkönyvelhetem. Mert végül mégsem vertek meg. A csapatot azonban igen.

— Bocsánat, ha kérdem: tanúja lehetett NB 1-es győzelemnek?

— Egyszer majdnem sikerült. Szolnokban járván, küldetésem végeztével gépkocsinkat az Eged-hegy irányába fordítottuk. Nem jut eszembe, melyik fővárosi csapat látogatott akkor Egerbe, de arra élénken emlékszem. hogy a Kétútköz elnevezésű tanyaközpont

határában jó jelre bukkantunk.

— Amennyiben?

— Földutat fedeztünk fel, aminek révén elméletileg rengeteg időt nyerhettünk volna.

— És nem vágtak neki?

— Bár ne tettük volna. A laposabb terepen tűnt elénk a rossz jel. Ragadós sár képében. Mi csak mentünk. Egy darabig. Aztán se előre, se hátra. Néhány órás sikertelen evickélés után jó jel közelitett hozzánk. Traktor, nyergében falumbeli ismerőssel. Mire, eke helyett a Volgát akasztva a mentöangyalként érke-, zett erőgéphez, újfent szilárd talajra találtunk, a rádió bemondta a hőn óhajtott győzelmet. Közeli bosz- szúság közepette távolról örültem a sikernek. Hasonló jó hír mongóliai tartózkodásom idején ért utol. Mit tagadjam, a szokottnál is derűsebb hangulatom támadt, bár. mint tanúsíthatja, koránt sem vagyok fanatikus szurkoló . . .

— Tény. hogy egyszer messziről láttam elvakultabb drukkert is.

— ... Sikerült megtudnom a magyar nagykövetségtől, hogy a bajnokság elején az Eger harmadik helyen tanyázik, közvetlenül az Újpesti Dózsa és a Ferencváros mögött. Alig hittem el. Majd olyasmit éreztem: lehet, hogy ez rossz jel. Túl szép. Ahol rengeteg a ló, könnyebben gondol rá az ember, hogy a nyeregből nagyot lehet esni. Mire hazaérkeztem, bekövetkezett. Poraiból azonban ismételten talpra állt a csapat. Az élvonalban kifejtett harmadik nekifutás végén sok minden függött attól, mi történik a Hungária körúti pályán.

— És mi történt?

— Az MTK-VM első csapata éppen sztrájkolt, önmagában véve elítélendő jelenség, de objektive a mi kezünkre — vagy inkább lábunkra — játszhatott volna. Markánsan jellemezte a hazai gárda híveinek hangulatát valamelyik szurkoló „Éljen az edző!” kiáltása, aki rövid hatásszünetet követően így folytatta: „De

ne sokáig!” Elcsúszott a történelmi lehetőség, mert a tartalékcsapatot mégsem sikerült két vállra fektetni.

Elröpült egy évtized, s mit tesz a sors, néhány hete az egri legénység megint a Hungária körútra került.

— Ott volt ezen a mérkőzésen is?

— Természetesen. De ez csak hagyján. Ki ült a vendéglátók kispadján? Ugyanaz az edző, akit annak idején temettek a vérmese bb szurkolók. Túlélte.

Közben jó jelet láttam-hal- lottam a nézőtéren. Lelkes drukkereink apró csoportját, tekintélyes hangerővel. Sajnos, csak a félidő kétharmadáig fejtették ki áldásos tevékenységüket. Ameddig meg nem rezegtette hálónkat a harmadik gól. Később csak elvétve, magányosan harsant fel a „Hajrá, Eger!”.

— ön tehát optimista?

— Még a hatvanas évek végén fogadást kötöttem egy politikai munkatárssal. Váltig bizonygatta, hogy az Eger távozni kényszerül az élvonalból, ö nyert. Azóta az egyik fontos tömegközlési intézmény vezetője lett. De nem ezt akarom hangsúlyozni. Hanem azt, hogy most nem mer fogadni. Ami mégiscsak biztató jel.

Tuza István