Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 23., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Versműveltség: anyanyelvi műveltség Egy-egy vers szövege gazdag tárháza a nyelvi finomságoknak, szójelentésbeli árnyalatoknak. A költők szakmai titka, hogyan építik a különböző értékű szókat a versek nyelvi szövetébe. Zelk Zoltán sem véletlenül vallotta: „A szó nem lehet töltelék a versben, még csak nem is afféle kifejezési eszköz, hanem a maga jelentésén is túlmutató jelkép” (Zelk: Nappali menedékhely 417.). Nemcsak a köznyelvi szóra érvényes ez a megállapítás, hanem a versben szerepet vállaló szakszóra, tudományos terminológiára is. Figyeljük meg pl. az alábbi versrészleteket: „Szép gyógyszeres keleti ládám / kékrajzú tégelyét / nem bolygatom, inkább a jáde- / nyelű tőr gyilkoló hegyét” (Bóka: Hőmérséklet). —„Síkos ágak közül / pettyezett zöldarany gömbölyűi, feszes húsa / porfirkő, érett jáde” (Bisztray Ádám: Ami többé nincs). A spanyol—francia eredetű jád-jáde (ejtése: zsád-jád) az idézett szövegrészietekben eredeti szakmai alapértelmében és használati értékében vállalt versbeli kulcsszerepet. De már alapjelentésén túlmutató jelképet, képes értelmű használati értéket érzékeltet ez a szakszó ezekben a versrészletekben: „A barkák hegyén I jáde-csepp / megfagyott könnyek, le nem hullanak / a szemek sarkán meglapulnak” (Károlyi Amy: Görög kert). — „Nem fáraó az in az istenin / a jáde- Buddha jáde-lábain” Károlyi: Jáde Buddha). — „Rongyos pulcsiban két nyári alma többet ér, / mint jáde-agyad tekervé- nyei” (Károlyi: Helyzetdal). — Juhász Ferenc tüdőbeteg apjára emlékezve írja: „Jáde-gyökér-csokor volt ő, / Óriás-denevér csontváz” (Juhász: Apám). A mai versolvasó számára is megrázó erejű vershelyzetek teremtődtek a jáde szakszó és vele alkotott újszerű szókapcsolatok- révén. A versélmény és a nyelvélmény együttes hatása azonban csak akkor művészi erejű és értékű, ha a jáde szó szakmai értelmével és használati értékével kapcsolatos ismeretanyag birtokában van a versolvasó. Tudnia kell pl., hogy ezzel a szóval nevezik meg azt a zsírfényű, selymes fehér vagy zöld színű ásványt, amelyből értékes dísztárgyakat és szobrokat készítenek. A rendszerint áttetsző, jól faragható ásványból ősidők óta készítenek amuletteket, ékszereket, s díszítenek vele tőröket, fegyvereket, főleg a Keleten, illetőleg Ke- let-Ázsiában. A versrészletek művészi, költői mondanivalóját is erősítő tényezők a szakszó jelentéstartalmában és használati értékében is benne rejlenek, de az igazi versolvasó a szóban felfedezi az alapjelentésen túli nyelvi értékeket is, és érzékeli azt a csodálatos folyamatot, ahogyan ez a szakszó a művészi kifejezés eszközévé finomul. Versműveltségünk és nyelvműveltségünk egyaránt gazdagodik a versélmények és a nyelvélmények együttes megszületésének átélésében és átérzésé- ben. Dr. Bakos József SZÜKSÉG VAN-E A FORMATERVEZŐKRE? Diktálni a divatot — Hol találunk Heves megyében forma-, illetve ruhatervezőket? — érdeklődünk Gégény Tibor megyei ipari osztályvezető-helyettestől. — Sajnos, ezt nem tartjuk számon, pedig jobban oda kellene figyelnünk erre, hiszen most már nemcsak az a fontos, hogy egy- egy termékből elegendő legyen a pultokon, hanem az is, hogy jó minőségű, esztétikus, divatos legyen. Végül is tippeket ad, hogy hol találhatunk ilyen szakembereket. A Heves megyei Ruházatiipari Vállalatot is megemlíti. Joggal feltételezheti ezt, hiszen- az ottaniak sorra, rendre kapják a különböző vásárok és bemutatók díjait. A gyöngyösi nagyüzemben Morvái Béla főkönyvelőtől tudjuk meg, hogy nincs ruhatervezőjük. — Régebben foglalkoztattunk egy iparhiűvészt, de elköltözött a városból, s azóta modellezőink látják el ezt a feladatot. Ók mind az öten ruhaipari technikusok, tehát szakemberek. — A kívülállók jobban elrugaszkodnak a reális lehetőségektől, annak idején gyakran át kellett alakítanunk az iparművész papíron szépen mutató ötleteit — mondja Erdélyi Anna. — Velünk modellezőkkel nincs ilyen gond, hiszen ismerjük: mire képesek varrógépeink, varrónőink. Kis műhelyében a legújabb mintadarabok, termékek megtekintése után megállapíthatjuk, hogy a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek követni a divatot. Található itt olyan szabadidő-ruha, amely nemrég kapta meg a szegedi ipari vásár nagydíját. — Ihletet a divatlapokból merítünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Illés- né. — Divatbemutatókra ritkán jutunk el, de a tévéből és a Magyar Divat- intézet továbbképzésein is kapunk információt arról, hogy mi várható, milyen viselet lesz kedvelt egy-egy időszakban. Évente nagyon sok tervet, s ezekből legalább négyszáz modellt készítünk. Szovjet és belföldi megrendelőink akadnak. Mostanában feladták nekünk a leckét a butikok, amelyekkel mindenképp fel kell vennünk a versenyt. Kénytelenek vagyunk munkaigényes szoknyákat, nadrágokat, együtteseket, férfi pantallókat gyártani. A tőkés partnerek általában mintadarabot küldenek, tehát nekik nem kell terveznünk... A vállalatnak van egy dédelgetett álma: szeretnének márkát szerezni, a franciák nagy divatcégéhez, a Dior- hoz hasonlót. Az Egri Ruhaipari Szövetkezet helyzete valamelyest különbözik a gyöngyösiekétől. A hat modellező mellett egy iparművész is tevékenykedik itt, s hogy megfelelően dolgoznak, mi sem bizonyítja jobban, mint a nemrégiben kapott Kiváló szövetkezet cím. — Az iparművész munkáit szakmai zsűri bírálja — mondja Rózsi Miklósné. — A miénket egymás között értékeljük. Azit viszont aligha tudná megállapítani valaki, hogy melyik a szakemberé és melyik a modellezőé. Az Egri Háziipari Szövetkezetben is iparművészt foglalkoztatnak, aki szőnyegeket álmodik papírra. A bedolgozó népművészek pedig érthetően önmaguknak tervezik meg a hímzéseket, blúzokat. Természetesen mindezek a cikkek nagyon kapósak. — Már régóta keresünk egy formatervezőt, aki bútorokkal foglalkozna — mondja Séger I$tván műszaki vezető. — Sajnos eddig még nem találtunk. Pedig ahhoz, hogy korszerűbb, esztétikusabb termékeink legyenek, szükségünk lenne rá. Botorság lenne ezek után az állítani, hogy ahol nem foglalkoztatnak tervezőt, ott nem mennek rendjén a dolgok. Az Agria Bútorgyár és a Parádi Üveggyár példáján azonban érdemes lenne elgondolkozni, hiszen ezek a vállalatok iparművészek segítségével tudták megteremteni sajátos profiljukat. Ezért van varázsa, egyéni arca rusztikus bútoraiknak, illetve ólomkristályaiknak, vagy éppen kelyheiknek. Milyen jó volna ha a senki másra nem jellemző divatos és esztétikus egyéni stílusra egyszer a megyei ruhaiparban, vagy a háziipari kisbútorgyártásban is büszkék lehetnénk. Persze, ez merész ötletű tervezők nélkül elképzelhetetlen. A divatot enélkül diktálni aligha lehet, legfeljebb csak követni. Homa János FESTŐ, SZOBRÁSZ, SZÍNMŰVÉSZ Egy este a Hatvani Galériában Két fiatal képzőművész — Marosvári György festő, Gu- lácsy-Horváth Zsolt szobrász — mutatkozott be pénteken a Hatvani Galériában. Nem véletlen műve a közös kiállítás, amelynek anyaga megtölti az épület mindkét szintjét. Ahogyan Pogány Gábor, a Somogy megyei Múzeumok igazgatóhelyettese is kifejtette nyitó beszédében : a festmények, szobrok világa egyformán mély humanizmust, a szociográfi- kus ábrázolásban való útkeresést tükröz, s hasonlóan magasfokú a fiatal alkotók szakmai felkészültsége. Ami — túl az elénk tárt anyagon — mégis elütő művészetünkben: Gulácsy- Horváth ironikus felhanggal színezi, gazdagítja az alkotókedvének tárgyául választott modellek fogalmazványait, Marosvárit ugyanakkor inkább a tárgyakkal, figurákkal való bensőséges együttérzés jellemzi. Mi az mégis, ami miatt kiemelten kell szólnunk Marosvári György festményeiről? Alkotójuk merészsége, ő vállalja a míveseknek gyakorta kijáró dorongot. És miközben a tűnő emberiét tárgyi környezete felé fordul — a „fotónaturalizmus” bélyegét is eltűrve —, kiállított olajfestményei, bravúros akvarelljei elkötelezett, sajátos spektrumú művészt állítanak elénk. Természetes, veleszületett érzékenysége követeli meg választott formanyelvét, a látvány leképezéséhez visszanyúló pontosság igényét. Érvényes ez pesti udvarbelsőire, csendéleteire éppen úgy, mint amikor a vásárhelyi határ valamely részletét szemeli ki műve tárgyául. Tudjuk, hogy ez a fényképszerű ábrázolás ma megint nem konzervativizmus, mint lehetett volna 15 20 esztendeje. Ugyanakkor nem is egy újra divatba jött kifejezési forma hullámainak meglovagolása, amire akad példa bőven. Marosvárinál a gyökerek, az indulási pontok mások, éspedig azáltal, hogy munkái mindig az őszinteség, a belső -hit erejével hatnak. Egyébként a szép, a merész és kemény líra hívei is maradandó élményhez jutottak ezen a napon Hatvanban. Éspedig a Galéria Pódiumnak köszönhetően, amelynek Vendége ezúttal egy mind több elismerést kivívó színművész, a József Attila Színházból érkezett Kovács Titusz, néhány új magyar film főszereplője volt. „Eszmélés” című kompozíciója reveláció erejével hatott, méltán váltva ki hallgatóságának viharos tapsait. (m—ö) Milyen betegséget okoz a paprika? | A paprika megmérgezi önt. Minden egyes paprika közelebb viszi a halálhoz! Egyszerűen elképesztő, hogy a természetet meghódító értelmes emberek eddig még nem fedezték fel a parika ártalmait. A paprikával hozható kapcsolatba valamennyi krónikus testi és lelki betegség, sőt az emberi boldogtalanság is. 1. Bizonyított tény, hogy mindazok, akik krónikus betegségben szenvednek, korábban paprikát fogyasztottak. 2. A rákban elhunytak 99,99 százaléka életében többször is evett paprikát. 3. A katonák 100 százaléka rendszeres paprikafogyasztó, így érthető, hogy magas az elhalálozási arányuk. 4. A karambolok és katasztrófák áldozatainak 99,7 százaléka evett paprikát a szerencsétlenséget megelőző két évben. 5. A fiatalkorú bűnözők 99 százaléka olyan családból származik, ahol rendszeresen fogyasztanak paprikát. Arra nézve is vannak adataink, hogy a paprika káros hatását csak hosszú évekkel a fogyasztás után lehet felfedezni. Az 1839-ben született paprikafogyasztók elhalálozási arányszáma 100 százalék, s ez csak az utóbbi évtizedben derült ki. Az 1890 és 1900 között születettek bőre teljesen ráncos, fogaik kihulltak, ha ugyan már korábban nem vitte őket sírba valamilyen betegség, amelyet a paprika fogyasztása idézett elő... Még sokkal meggyőzőbb egy tudós orvoskollektíva vizsgálatának végeredménye; akik paprikát fogyasztanak, betegesen hiszékenyek. Mindenféle hírt, pletykát és viccet komolyan vesznek. Még azt is, ha tegyük fel, valaki azt mondja, hogy a paprika a ■ világ legmérgezőbb nővé- ' nye... (A fizikusok ismét tréfál- nak c. szovjet gyűjteményből fordította: Saiga Attila) A táncosnők és a főszereplő Alighanem a magyar filmgyártás történetének eddigi legnagyobb szabású szabadtéri díszletegyüttese épült fel — több mint két hónapig tartó munkával Pilisvörös- vár határában, az ottani kvarchomok-bányában A kép, amely a meredek ösvényeken átvezető úton ideérkezett látogatót fogadja: valóságos holdbéli táj fantasztikus képe. A hófehéren csillogó, nappal szinte elviselhetetlen hőséget, éjszaka pedig fagyos leheletet árasztó kvardhegy alján kék vizű tó ragyog. Csak közelebb érve vesszük észre: nem tó ez, hanem különleges kék műanyaggal borított, 1500 négyzetméter nagyságú táncparkett. Körülötte reflektorok tömege, több emelet magasságú daru, tetején a felvevőgéppel. A hegytetőkön lakókocsi- és sátortábor: a MÁV-tól kölcsönzött lakókonténerek, öltözőnek, büfének, raktárnak, jelmez- és kelléktárnak berendezett katonai sátrak. Itt készül — immár hetek óta — Sándor Pál filmje, a Csak egy moZi. Amíg a ma éjszakai felvételek előkészületei folynak, Sándor Pállal új munkájáról beszélgetünk. — A film forgatókönyvét — mondja — Molnár Gál Péter társaságában írtam. Az operatőr Ragályi Elemér. Története: film a filmben. Pontosabban: mi minden történik egy balettfilm felvételeinek hét végi szünetében. péntektől hétfőig. Ám, ez csak a keret A lényeg, vagyis a film mondanivalója: azoknak az embereknek a számára, akik töményen élik az életet, nincs munkanap és szabadnap. Nincs pihenés, lazítás. — Sándor Pál minden műve többé-kevésbé életrajzi ihletésű. Vonatkozik ez új produkciójára is? — Természetesen. Az ember szinte öntudatlanul is mindig önmagát „csinálja”, életének egy-egy szakaszát idézi fel, és ülteti át filmre. Persze csak nagy vonalaikban, átértelmezve és távolságot tartva. A Csak egy mozi főszereplője egy filmrendező. Ezt a figurát a világhírű francia színész, Jean Pierre Léaud alakítja. Róla tudni illik: gyerekszínészként tűnt fel, ő játszotta annak idején a Négyszáz csapás főszerepét, és azóta is a legjelentősebb francia, olasz és más nemzetiségű rendezőkkel dolgozik. Már régi vágyam volt, hogy egyszer közös munkára vállalkozzunk — most végre sikerült. A női főszereplőt Pozsonyban találtam meg. Hogy úgy mondjam: félamatőr. Tizennyolc esztendős, de már főszerepet játszott egy csehszlovák játékfilmben és egy ottani tévéprodukcióban. Fontos feladatot kapott a filmben Gisella May, az NDK világhírű színésznője és előadóművésze, Brecht szong. jainak egyik leghivatottabb tolmácsolója. Nem hiányzik a főszereplők közül egyik kedvenc színészem, Garas Dezső sem, aki eddig valamennyi filmemben játszott. Ezúttal némaságra van kárhoztatva: egyszer sem szólal meg, mégis nagyon fontos funkciót tölt be a cselekményekben. A végére hagytam a legérdekesebbnek ígérkező szereplőt, Major Tamást, övele is gyakran dolgoztam együtt, de csak kisebb-nagyobb epizódszerepeket alakított. Ezúttal ő a produkció legfontosabb figurája. Egy kiöregedett balettáncost örökít meg, aki a filmbéli film: a Hattyúk tava című, Csaj- kovszkij-balett Rotbart szerepére van kiszemelve, de — a forgatókönyv szerint természetesen — csakhamar kiderül, hogy már alkalmatlan a feladatra, képtelen eltáncolni a gonosz fekete hattyú szerepét... Ha- zaküldik, de az öreg megmakacsolja magát. Mintha csak az életéért harcolna, úgy küzd, hogy megmásítsa a rendező elhatározását... Közben befejeződtek az előkészületek. Késő éjszaka van. a forgatáson részt vevő mintegy félezer filmes — száz statiszta, az Operaház balettegyüttesének 32 táncosnője és a műszakiak — a helyükön vannak. A tavat idéző táncparketten megjelenik Major Tamás, fekete leplekben, két hatalmas hattyúszárnnyal. Seregi Lászlónak, az Operaház koreográfusának irányításával körbeveszik a hattyúk — mármint a balettáncos- nők. A hangszórókon át felhangzik Csajkovszkij zenéje, kezdődik a forgatás. Egyszerre öt filmkamera és két videokamera rögzíti a legkülönbözőbb szemszögekből — a daru tetejéről, elölről, hátulról és oldalról — a kavargó táncot, miközben a hegytetőn magasló hófehér kastély ablakaiból lángcsóvák törnek elő. Természetesen csak látszólag. ... Mire pirkadni kezd a díszletkasítély tornyai mögött, elkészült az aznap éjszakára tervezett jelenetsor. Megindul az álmos autókaraván Budapest felé. Holnap éjszaka minden kezdődik elölről. Garai Tamás Felvétel a magasból (Fotó: Inkey Alice — KS)
